Kecskeméti Napló, 1913. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1913-02-01 / 27. szám
II. évfolyam, 27. szám. Ára 2 fillér. Szombat, 1913. február 1. Előfizetési ár: flfe to to ^ to . Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Egész évre 8 kor. — f. Pgjfpb. jjdlfKjBs faajSSP* 3 Egész évre 14 kor. — f. Félévre . . 4 . - . ■ 1 1 1 ■ ■ Félévre . 7 . - . Negyedévre 2 . — . BK 'Cngn dBÉggÉjP H fjB ■ 9 ^8 Negyedévre 350 , Egyes szám ára 2 fillér. 8E yasíjr_ pnnepnap0n 4. f.n Megjelenik minden nap reggel gl M ^ TELEFONSZÁM: 274, hétfő és ünnep utáni nap kivételével. El 89 * * Szerkesztőség és kiadóhivatal:§jjC JkI llf-jJ® Égi Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, III., Arany János utca 6. szám. ^ felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus ^ — és Szél Nándor (ezelőtt G. Fekete Mihály) bérház második kapuján át. " |E könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. - - - -i- —- i-r-‘*--n---------1 — — ^ — -------------------------~ —■ - , -----------t- -ij-nn' .----------n-»*»- — - Az állam és a szövetkezeti ügy. Bármelyik állam költségvetését tanulmányozzuk át, mindegyikben tetemes összeget találunk, amelynek rendeltetése a különböző célú szövetkezetek alakulásának előmozdítása s a meglevő szövetkezeti intézmények fejlesztése. Jóformán a magyar állam költségvetése az egyetlen, amelyben szégyenkezve húzódnak meg a szövetkezetek fejlesztésére szolgáló csekélyke összegek. Ha elgondoljuk azt, hogy pl. Poroszország és Bajorország annak idején sok milliót áldozott, hogy a szövetkezeti élet egyik-másik ágát fejlessze, sőt még a merkantilista Svájc és Anglia is tud a szövetkezetek érdekében áldozatot hozni, igazán csodálkozni kell, hogy a mindenkori magyar kormányok miért ijedeznek annyira a szövetkezetellenes körök lormájától s az állam miért nem iparkodik a maga jelentékeny anyagi eszközeivel a szövetkezeti fejlődés szolgálatába állani. Valamennyi miniszteri tárca költségvetését átlapozva, egyedül a földmivelésügyi minisztériumban találunk kisebb-nagyobb összegeket, amelyeket bevallottan szövetkezeti célokra kívánnak fordítani. Egyben itt megállapíthatjuk azt is, hogy a törvényhozás által megszavazott összegeket a földművelésügyi minisztérium a szövetkezeti mozgalom kellő ismeretével használja fel. Kifogás legfeljebb csak az ellen lehet, hogy azzal szemben, amit például ipari vagy kereskedelmi célokra fölöslegesen eldobálnak, a szövetkezeti mozgalom támogatására fordított öszszeg elenyészően csekély, így a többek között a földművelésügyi tárca költségvetésében 600.000 koronás tétel található gazdasági irányú szövetkezetek és közérdekű vállalatok létesítésére és támogatására, valamint az állatbiztosítás segélyére. A múlt évben hasonló célra 50,000 koronával kisebb összeg volt a költségvetésbe beállítva. E tekintetben tehát javulást konstatálhatunk s a költségtöbbletet a miniszter azzal indokolja, hogy a jövőben fokozottabb mértékben akarja támogatni a szövetkezeteket az irányban, hogy saját otthont szerezzenek s azonfelül az állatbiztosító szövetkezetek tervszerű alakítását, szaporítását kívánja előmozdítani. Ez ellen — hitünk szerint — még Sándor Pálék sem emelhetnek kifogást. Szövetkezetek támogatásáról a költségvetésben más helyütt nincs is szó. Ami a szövetkezetek állami támogatását illeti, erre a célra a földművelésügyi miniszternek az országos közgazdasági alap áll rendelkezésre. A cím után ítélve, azt hihetné az ember, hogy ez az alap gazdag kassza, amelyből bőségesen telik minden közgazdasági vállalkozás fejlesztésére. Sajnos azonban, a szomorú tapasztalat mást mutat. A közgazdasági alapból kellene például gyarapítani a gabonaraktárszövetkezeteket. Ezzel szemben azonban azt olvassuk, hogy ilyen szövetkezetekre a magas gabonaárak következtében nincs szükség. Igen mostoha elbánásban részesülnek a pinceszövetkezetek, valamint a tejszövetkezetek. De jól esik tudnunk azt, hogy a földmivelésügyi miniszter jelentékenyen támogatta a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, amely a népbiztosítást akarja felkarolni. Valamint örvendetes az a jelentés is, hogy a földmivelésügyi miniszter a közgazdasági alapból jövőre a termelő és értékesítő szövetkezeteket is támogatni kívánja. E tárgyban most folyik a pénzügyminiszterrel a tárgyalás. A gőzeke-szövetkezetek közül az elmúlt évben a Komáromban megalakult felsődunai gőzeke-szövetkezet részesült segélyben. Ha ezekhez hozzávesszük még azt, hogy a telepítési alap terhére néhány telepes községben az ott sikerrel működő szövetkezetek kapnak néhány ezer korona segélyt házépítésre, hát akkor ki is merítettük az állami támogatás mértékét. Világos, hogy sokkalsokkal többet lehetne és kellene tenni. Az újságíró azonban nem azért az ami, hogy meg ne tudja szerezni azt, amit akar. Azért is szereztünk híreket a múzeumból. A napokban történt ugyanis, hogy dr. Szabó Károly múzeumőr Csősz László rendőrbiztos indítványára és kalauzolása mellett kirándult Tatárszentgyörgyre, hogy az ottani régi pásztorélet emlékeiből összegyűjtsék az olyanokat, amilyenekkel múzeumunk még nem rendelkezik. A kirándulás pompásan sikerült s körülbelül vagy 28~a~ maga nemében igen érdekes és értéglő tárgyakat sikerült potom pár koronáért összevásárolni, így ősrégi, művésziesen kifaragott kézi rokkát, egy fanyelű borotvát, melyre a tulajdonosa, egy híres betyárvezér saját kezűleg véste rá arcképét. Azonkívül egy kovácsolt vasból készült több száz éves vasvillát, ősi edényeket s számos a juhászéletből való, ma már nem készített tárgyakat. A kirándulókat Csősz Pál főkántor látta vendégül s kitünően megvondécrpitpríkei 4 .kirándulást többször ... O ' ■ - t meg fogják ismételni. Új értékes tárgyak a múzeumban. A városi múzeumról vajmi keveset hall a közönség. Nem mintha nem lehetne a múzeum anyagáról s a tervekről nagyon sok és érdekes dolgot írni, hanem mert azok, akik hivatva lennének, hogy a nagyközönség időnként értesülést szerezzen a múzeum ügyéről, a legmélységesebb hallgatás álláspontjára helyezkednek. Munkatársunk már több ízben érdeklődött náluk e tárgyban, de mindig csak mogorva visszautasításra talált, amely visszautasítás tónusa olyanféle volt, mint amilyen a szürke, csöndes kis bürokratákat köztudomásúlag jellemzi. Pedig a sajtó iránti ilyen magatartás egyáltalán nem praktikus, mert a közönség nem szerezve tudomást a múzeumi tisztviselők működésének eredményéről, önkéntelenül is az illetőkre nem hízelgő aggályai támadnak. Az iparos mint nevelő. Kétségtelen, hogy azóta a húsz esztendő óta, amióta az iparos tanoncok hetenkint néhány órát pedagógiailag képzett tanítók keze és befolyása alatt töltenek, a tanoncnevelés ügye felette sokat javult. Mert most már a segédek is, akikkel a tanonc legtöbb idejét tölti, szintén részesültek az iparos-iskola jótéteményeiben, ezek is szelídültek, okoskodtak, művelődtek, finomultak, tehát már példájuk útján is eredményesebben folynak be a tanonc jellembeli irányítására, mint annak előtte, az akkori iskolázatlan, nyers és durva segédek társasága. Ma már minden városban van az iparossegédeknek önképzőkörük, ahol a szellemi továbbképzés mellett, nemcsak ártatlan és olcsó szórakozást találnak üres óráikban és nemcsak a lebujok testet és lelket ölő kártékony levegőjétől vannak megóva, hanem az összetartozandóság, a kollegialitás, a testvériség nemes érzését is ápolják ifjú és fogékony lelkükben. Ezt a nevelést már a tanoncévekben meg kell kezdeni. S ez a fontos és nemes feladat elsősorban a mester feladata. Tudjuk mindannyian, hogy a régi :ola csak tanított, de keveset nevel. Azolázásnak mai modern iránya azonban isköveteli, hogy ne csak a tantárgyat írtsa az iskola, hanem az erkölcs éselem nemesítésével is foglalkozzék, azaz gy neveljen is. Erre a célra a rendes iskoláknak meg vannak a maguk eszközei: az intézeti népek, az alkalmi figyelmeztetések, a főelmi szabályok és a vallás-oktatás keréte tartozó erkölcsi irányítás. És mégis mindez nem volna elegendő, a család a maga nagy befolyásával is nem jönne az iskola segítségére. Csak e két tényező együttes, egybehangzó működése hozhatja meg a kívánt sikert és eredményt.