Kecskeméti Napló, 1915. augusztus (4. évfolyam, 174-198. szám)

1915-08-01 / 174. szám

IV év). 174 sz. Jtra 4 fill. Vasárnap Kecskemét, 1815. augusztus I. %Sb. Előfizetési árak: sa . . . . Megjelenik minden nap délután Kelyk.a házhoz küld.*: Vidékre poétán küldés: tÜggellen pON­Tlkdl /ISpi/ap ~ ~ *• ~ tyiez étre . Ji. 12— Egész évre . . Jr .16— ^ d­z erk­es­ztos eg es kiadóiratal: Zi­­if re .... 6 Fél évre .... 8 ^ /Irány János­ utca 6. sz. — Telefonszám: 274. Mister.... Negyed évre . 4 Felelős szerkesztő: Dl 0 SZEG fff/ JÓZSEF P­L . “ Jfl szám 4 fill Egy szám 4 fill. a „Ji E C S Ji E JA ETI Jf a PL 0 ' lapkiadó társaság Harc Pelagosa szigeten Események a tengeren : Az olaszok nemrég a részünkről katonailag meg nem szállott Pelagosa szigeten szikratávíró állomást állítottak fel, július 28-án torpedó járműveink egy csoportja szikraállomás területeit ágyutűzzel összerombolta és a rácsos árbocot ledöntötte, ezt követőleg ellenséges megszállás mértékének megállapítására erő­szakos felderítés céljából torpedójárműveinkről kis különítményt szállítottunk a partra, kik heves ellenállás dacára egy ellenséges lövészárkon keresztül az ola­szok erősen megszállott betonozott védőművéig nyomult előre. Hajóink tüzelésé­nek támogatása mellett az olaszoknak jelentékeny veszteségeket okozott, így többek között elesett az olasz megszálló csapatok parancsnoka és még egy tiszt. Sikeres felderítés után különítményünk az ellenség túlnyomó ereje dacára vesz­teség nélkül tért vissza hajóinkra. Flottaparancsnokság: A németek átkeltek a Visztulán Újból áttörtük az oroszok arcvonalát Budapest, július 30. (A K. N. eredeti távirata.) A szövetségesek tegnap Visztula és Bug között több napos szünet után az egész arcvonalon újból támadásba fogtak. Wieprztől nyugatra Chmiel vidékéig az ellenség arcvonalát több mint 25 kilométer szélességben áttörtük, a 17-ik osztrák-magyar hadtest Chmieltől északra ötszörös roham után megszállotta az orosz állásokat, a né­met csapatok este Piasci —Biskupice vonalat és attól keletre a vasutat meg­vívták. Kowalánál, Belzicénél, Krasznoszlavtól és Woislawicetől északkeletre a szövetséges seregek szintén bevonultak az ellenséges vonalba. Ma reggel az oroszok egész fronton megkezdték a visszavonulást, miközben minden lakó­telepet elpusztítottak és még a gabonát is felégetik a mezőn. Az ellenséget tovább üldözzük. Ivangorodtól északnyugatra Radomka torkolata mindkét oldalán súlyos harcokban az átkelést a Visztulán júl. 28-án több helyen kierőszakoltuk. A német és osztrák-magyar utászoknak alkalmuk nyílt arra, hogy az igen nehéz viszonyok között kiváló rátermettségüknek és áldozatkész kötelességérzetüknek újabb tanújelét adják. Felső Búgnál Sokall hídfő védelmezői délkeleti arcvo­nalukat túlnyomó erős támadás elől néhány szááz méterre visszavonták és ott az ellenség újabb támadásait visszaverték. Egész Kelet-Galiciában a helyzet egyébként változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az elgyengült olasz támadások Délnyugati hadszíntér : Azon olasz támadások, amelyek a Görzi grófságban a fensik széle el­len megismétlődtek, csupán ellenséges osztagok szórványos hiábavaló előre­törései állásaink kiugró támaszpontjai ellen irányulnak, így Sagradótól keletre és Redipuglinál az olasz csapatok kísérletet tettek, hogy tért nyerjenek, vala­mennyit visszavertük. Hasztalanul törte magát az ellenség, különösen a Monte Dei Sei Busiért, amelyet biztosan tartunk. Délnyugati arcvonalunk egyéb részein semmi lényeges nem történt. Comeni fensikon legutóbbi napokon egy olasz repülőt egy léghajó ellen védő ágyunk telitalálattal leszedett, vezetőt és megfigyelőt a repülőgép égő romjai alatt holtan találták meg. A mi nagy Szövetségesünk. Mily öröm és élvezet Németor­szág, Ausztria-Magyarország, no meg Törökország népeinek május elseje óta a napi újságot olvasni! Mig ellen­ségeink majd megzöldülnek mérgükben mert egy álló év óta most tudósítást nem kaphatnak a főhadiszállásukról, mint egy két lövészárok elvesztését vagy megszerzését Ypernnél vagy az Argonnes­ekben, újabban az Isonzónál vagy a Gallipoli-félszigeten, addig minket május 2-ika óta naponkint úgyszólván nyakon zúdítanak főhadi­szállásaink a káprázatosabbnál káprá­zatosabb győzelmi hírekkel 50—100 kilométeres elhaladásokkal. Ezt részint központi fekvésünk­nek köszönhetjük. Nem hiába viseljük a „központi hatalmak“ nevét, de ta­pasztaljuk is központi fekvésünk és egymásmellettiségeink nagy előnyeit. Még csak Törökországgal, természetes harmadik szövetségesünkkel hiányzik a kellő kontaktus; lehet hogy a vi­lágháború további fejleményei meg­hozzák azt is. Már a háború első hó­napjaiban megtaláltuk a csatlakozást — a német hadsereggel s azóta vál­­vetve küzdenek szövetséges csapataink nemcsak Lengyelországban és a Kár­pátokban, hanem délen és a francia fronton is. Egészen elvegyültek kato­náink a német katonákkal, magyar ezredek küzdenek német generálisok alatt és megfordítva, minek a nagy stra­tégiai előnye, hogy a közös haderőt s annak minden branche át mindig azon a pontokon lehet koncentrálni, ahol ép szükség volt. Így vált lehetségessé, hogy míg tartottuk a hátunkat Galí­ciában, addig Hindenburg verte az oroszokat Mazurinál és Lodznál, vi­szont míg Hindenburg „töprengett“ három hónapig a lengyel fronton, ad­dig mi kiszorítottuk az oroszt Galíci­ából. Míg mi központi fekvésünk elő­nyeit ugyancsak kihasználtuk, addig a négyes entente nyögi szétszórt helyze­tének átkát és kudarcát „Az önmagá­ban meghasonlott, sokféle húzó ház összeomlik!“ Egész évi hadjáratuk a kapkodás jellegét viseli magán. Óriási túlerejükkel kierőszakolt egyetlen vív­mányuk, Galicia is kihullott kezükből.

Next