Kecskeméti Napló, 1916. július (5. évfolyam, 148-167. szám)
1916-07-01 / 148. szám
V. évf. 148 sz. Ara «fill. Szombat Kecskemét, 1916. julius 1 ■ Előfizetési érák: sa ~ . t-±-t • / Megjelenik minden nap délután ***.. íme kt«.., vidtb. DB.iér *«*. Független polifisiai napilap — — §fém *m X. 12__Efiit *9" . . A. ie__ Szerkesz/öség és kiadó hivatal. fél étf* .... 8 Fit irr* .... 8— ^ Arany Jár.oa-utca 6. ai. — Jalafcneiem. 274 **•**"’■ * •—****'"•• • *- Felelős szerzesz'O. DlOSZEGJfy JÓZSEF “ Cf. c v “ |pp itta 4 E§y uat 4 fW, a „JiECSJiEJdtH Ji A P L0“ lapkiadó iaraaaiy aaaamaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaam Hivatalos jelentések: Balkánon nincs ufjabb esemény Délkeleti hadszíntér: , A helyzet változatlan. t»f£? ll/C' Balkán hadszíntér: Nincs változás. j£t~—'“2^v Az orosz harctér eseményei. Orosz hadszíntér : Bukovinában Izvornál osztagaink egy orosz lovasezredet széjjelugrasztottak. A Kolomeától keletre fekvő területen az ellenség tegnap negyven kilométer szélességű harcvonalon megújította tömegtámadásait. Elkeseredett váltakozó lefolyású harcok fejlődtek ki. Odasietett tartalékaink önfeláldozó beavatkozása segítségével a túlerőben levő oroszokat több ponton kézitusában visszavetettük, végül az esti órákban mégis vissza kellett vennünk harcvonalunk egy részét Kolome felé és e vonaltól délre. Dnyeszter kanyarulatban Obertyntől északra, osztrákmagyar csapatok két túlerős orosz támadást vertek vissza. Ugyanígy meghiúsultak az oroszok összes kísérletei, amelyeket Novo Pocajewtől nyugatra az eperjesi 67. számú gyalogezred elsáncolt osztagait igyekezett visszaverni. Volhyniában a tegnapi nap aránylag csendesen telt el. Az olaszok véres kudarcai. Olasz hadszíntér: A Brenta és az Etsch közt különböző erősségű pia osztagok sok helyen indultak új harcvonalaink ellen. Ilyen előretöréseket a Monte Zebro szakaszán a Pcsina-völgytől északra, a Monte Testén, Brand völgyben és a Zuganahegyháton visszavértük. Ezekben a harcokban a 10 olaszt elfogtunk. A nyugati hadszíntér: Nincs esemény. / Iszaj parasztok. A magyarság jövőjét legelőször a földben keresem. Pedig nem örököltem birtokot s valószínűleg nem is szerzek. Foglalkozásom messze van a rögtől s mindig bátran és nyíltan vallom merkantilista tiszta meggyőződésemet. Mégis, fajunk jövőjét kutatva a legnagyobb problémánál visszatérek a földhöz, mint bocskoros őseink tették. A világháború megrázott mindnyájunkat s legbensőbb vágyódásunk, ősi hajlamunk úrrá lesz felettünk. Hiába hozunk szmokingot haróc helyett; gyár és banktechnika bár lelkesítenek, nem tud elmúlni bennem az, aki vagyok: az ezeréves paraszt. Ez az ezeréves paraszt egy bankfejedelem akar lenni. Hegedűs Lóránt a neve, ami azonban ugyancsak mellékes. A fő az, hogy bankkirály kezébe veszi a tollat s ir, sokat ír a birtokpolitikáról, egész könyvet összeír, amelynek végén kimondja, hogy földhöz kell juttatni a népet. Azt mondja tehát, amit Prohászka püspök mondott: a háború hőseinek földet kell adni, ha kér. Annyit, amennyiből tisztességesen meg tud élni, amennyi elégséges arra, hogy ennek az agrár államnak oszlopos tagja lehessen. A két ember birtokpolitikája azonban ég és föld. Tűz és víz. Makó és Jeruzsálem. Prohászka mint magyar ember földet követel a nép részére, mint püspök pedig hajlandó abból adni, ami most az övé. Hegedűs pedig mint csak Hegedűs hegedül ilyen szép árját s ellágyul az anyai földhöz való vonzódástól, hogy kész szmoking helyett darócot ölteni és a páncélszekrény kulcsa helyett az ekeszarvát megragadni és érzi magát. Mint bankkirály azonban épen ellentéte Prohászkának, nem földet át a népnek, hanem latifundium után néz. A Hegedűsök mint bankosok, épen a