Kecskeméti Napló, 1917. március (6. évfolyam, 26-38. szám)
1917-03-02 / 26. szám
VI évf. 26. sz. Ara efill. Péntek Kecskemét, 1917. március 2. Elő fi intést arak r .. .............. Megjelenik minden héten háromszor hftmailin ni) ITIPrtI rtD hétfőn, csütörtökön és szombaton délután. ».#** ttail.t it,ott Vicarra rétien ktldh» II fJU 1111 riO. IQ fJ% ... , . i . i . , i x 12_íté.i . . jf. rff___ Szerkesztoseg es kiado hivatal iS tort .... 6 Hl tort .... 5. ^ Széchenyi-tér 1 sz. — be/efonazom: 274 Jtmsd tort . . . Felelős szerkesztő: DIOSZEGJfy JÓZSEF t „ ~19Sév 6afJitGJiStMSTI Jl PL 0" lapkiadó foraaaá 9 Három a magyar igazság. Sajnos ez a három magyar igazság, amelyről most szólunk, rettenetesen pusztít, akárcsak a harcterek öldöklő szerszámai Miként a katonák gyilkos eszközei között vezérszerep jut az ágyúnak, gépfegyvernek és puskának, akként szerszáma a vidáman és megállás nélkül embereket arató halálnak a tüdővész, a venereás betegségek és az alkoholizmus. Ezzel a hárommal olyan rendet vág az értékes magyar nép soraiban, hogy öszszeborzadunk a tömegesen lehanyatló fejek nagy számának láttára. Minden ágyú, gépfegyver és puska pusztításánál is kegyetlenebb ez a három betegség. Mert a tüdővész, vagy az alkoholizmus nemcsak a betegséget magában hordozó egy embert pusztítja el, de átplántálja a betegséget az utódokra is. Míg a gyilkos golyó egy embert öl meg, addig ez a három betegség családokat, egész generációkat pusztít el lassan ható, gyilkos mérgével. Ma még csak az orvosok ismerik fel ennek a front mögötti életet ritkító betegségnek a jövőt fenyegető nagy veszedelmét. A nagy társadalom, az emberek sokasága ma még közönyös Tekintete elsiklik azok mellett a szomorú számok mellett, amelyeket a halálozás statisztikája mutat fel. A növekvő és terjedő veszedelem felébresztette az államot is álmából. Sietősen kezd hozzá a védekezés módjához. A tüdővész elleni mozgalom élére kormánybiztost állított Müller Károly dr. orvosprofesszor személyében, hasonlóan a venereás betegségek elleni védekezésre is megtette a szükséges kezdő lépéseket, kinevezte Nékám Lajos dr. egyetemi tanárt. Lassan, fokozatosan megindul a védekezés munkája, amely erős gátat kíván emelni a rohamléptekben terjedő veszedelemnek. A harmadik pusztító rém az alkoholizmus ma még korlátlanul graszszál. Gyönyörű emberépületeket dönt romba. Szépen indult munkás életeket fojt a züllés poshadt mocsarába. És míg fiatal életek pusztulnak egy korai halálba, kétszeres, sőt sokszoros veszteséget okoznak, mert örökségként hagyják vissza a betegséget utódaikra. A terheltség, azok a bizonyos kényszerhelyzetek, amely alatt a legrettenetesebb bűnök teremnek, ebben a betegségben találják meg forrásukat. Az alkoholizmus az eredendője legtöbbször a venereás betegségnek és tüdővésznek is. Azért a háború alatt kétszeres erővel kell hozzáfogni az alkoholizmus pusztításának letörésére. Hogy az embersorokat ritkító három rém ellen eredményesen fel lehessen venni a harcot, ahhoz elsősorban a társadalom megértésére, az egyes embereknek az álmos közönyösségből való felébredésére van szükség. Át kell menni a köztudatba a három felsorolt betegség minden jelentőségének és borzalmának. A gyermeknevelésbe bele kell vinni az alkohol rémét, amely kegyetlenebb minden halálnál. A városokban a szeszes italok vizsgálatát állandósítani kell. Ha az egész ország, ha minden város és minden ember megmozdul és felismeri a három magyar szomorú igazságnak rettenetes hatását, nemzeti életünkre és jövőnkre, akkor sem fogjuk tudni valamennyi emberéletet megmenteni, de biztosítani fogjuk a jövőt, amely ma a temetők ijesztő árnyékát veti előre. * * Február havi népmozgalom. Az anyakönyvi hivatalban február hó folyamán 139 születéssel szemben 154 halálozást jelentettek be s igy februárban mindössze 15-el fogyott a lakosság lélekszáma. A béke garanciái. VI. Ama körülmény, hogy Európában ma már nem található fel a régi kath. hitegység, s nem állja utját annak, hogy a pápa a fejedelmek fejedelme és itélőbirája legyen. A rendkívüli joghatóságot ugyanis a pápa nem mint az egyház feje, nem mint főpap, hanem mint oly szuverén nyerné, akinek elődei már akkor szuverének voltak, amikor a mai dinasztiák még nem is léteztek. A pápa ma is tiszteletbeli elsőbbséggel bír a többi szuverén felett (Primus inter pares). A pápa, kinek ezidőszerint nincsenek alattvalói nem eshetik az érdekeltség gyanújába, ő róla, mint aki magát Krisztus helytartójának nevezi, már apkior feltételezhető, hogy mindenkor a jog, az igazság, az igazságosság és méltányosság szabályai szerint ítélkezik. A most felsorolt szempontoknál fogva a pápa legnagyobb tekintélynek örvend az összes szuverének közt, — s ennélfogva — mert az emberiség java sürgetni látszik, — hogy egy fejedelem a többiek fejedelme legyen — s mivel egyedül a pápa látszik alkalmasnak, — sőt a középkori gyakorlatból kifolyólag — némileg jogosittatnak is erre a rendkívüli hatalomra, józanul egyetlen szuverén sem ütközhetnék meg azon, ha a pápának a fejedelmek felett való jelenlegi primátus honorisa, — primatus jurisdictionis rangjára emeltetnék. Az eddigelé tartott nemzetközi kongresszusok történetéből is két olyan momentum magaslik ki, amely kívánatossá, de sőt szükségessé teszi a pápának a fejedelmek fölötti joghatóságát, a kongresszusok tartása alkalmával kitűnt, hogy a tanácskozásoknál a nagyobb dinasztiák képviselőinek szava ért legtöbbet. Más részről azonban a kongresszus határozatát, a szuverének csak annyiban tartották meg amenynyiben nekik tetszett. Tehát a kongresszusok történetéből azt a tanulságot lehet levonnunk, hogy egy legfőbb hatalmú és a többiek felett álló szuverénre volna szüksége az emberiségnek , mégpedig oly legfőbb hatalmú szuverénre aki képesültséggel bír, ítéleteinek és határozatainak érvényesítésére. Így legfőbb hatalmú szuverén csak a római pápa lehetne, ha vissza állíttatnék ama középkori hatalom, melynél fogva a fejedelmek felett bíráskodott s az ítélete előtt meg nem hajló szuverént fejedelmi méltóságától megfoszthatta.