Kecskeméti Napló, 1917. szeptember (6. évfolyam, 105-117. szám)

1917-09-02 / 105. szám

Megjelenik minden héten háromszor Független politikai lap. 7 A *».­.. u Széchenyi-tér 1 sz. — T+fomuám: 1/4 — le M­tm4~ Felelős szerkesztő: DIÓSZEGJf[J JÓZSEF ~á­­r T' VI. évf. 105 sz. Ara 6. fii­. Vasárnap Kecskemét, 1917. szeptember 2 ^JUUWJUUULnAruW|jmr­rtn^^ s Általános, titkos... Ez az „általános, titkos“ meg „egyenlő" a politikai világban termé­szetesen nem lehet más, mint a vá­lasztó­jog, melyről a sajtó nagy része évek óta mondja, hogy a magyar köz­állapotok megjavításának ez az egye­­düli és csalhatatlan eszköze. Különö­sen a szabadkőműves és a szociálde­mokrata sajtó türelmetlenül követeli ezt a választó­jogot, mint a nép leg­­szpróbb vágyát s öklét mutogatja annak, aki az­­általános titkosának nem híve, sőt nem csekély csodálkozásunkra, ezzel a jelszóval még kormányt is buktatnak. Nem akarjuk a választó­jognak ezt a formáját lekicsinyelni, de azt látjuk, hogy a magyar nép zöme ezek­ről a forró vágyakról és erőszakos fel­­bőszü­ésekről mit sem tud és van annyi józanság benne, hogy ezt a na­gyon sürgetett politikai reformot csu­pán a maga értéke szerint bírálja el. A magyar nép zöme ugyanis nem borul le a Károly köruti s/azt/res tün­tetés előtt, meg c** a év volt lehetséges és az is csak a teje­sen megtévesztő izga­­sok er­ő­n­ye. Ebben a részben a magyar nép na­gyon jól tudja, hogy mihez tartsa ma­gát. Az, hogy a széleskörű választó­jog mit ér, attól függ, hogy knnek a kezébe adjuk az ország ügyeinek ve­zetését a széleskörű választójog alap­ján, mert a stockholmi magyarok e­éggé elárulták, hogy az nekik mire kellene. Az ő céljuk semmiesetre sem nemzeti, hanem csak a legléhább nemzetközi, mely annál inkább elítélendő, mert az ő stockholmi szereplésük a magyarság nemzeti törekvéseinek elárulása, nyilt hazaárulás, mely a román és szerb előretöréseket istápolja; keblére öleli a magyar nemzet hagyományos gyil­kosait, ellenségeinket, a pánszláv pán­nén tartott bérenceket. A széleskörű választó­jog erre aligha lesz felhasználható s kételked­­­nünk kell abban is, hogy egyátalán azoknak, kik a választójog kiterjesztése mellett a dobot ennyire verik, valaha is az „általános és titkos" valamire jó lehetne, úgy értve ezt a tételt, hogy azzal valaha célt érhetnének oly irány­­b­a, hogy az így előállott nagy vá­lasztó közönség tömegét országosan ők vezetnek. Ebben a részben egy kissé meg is tévedünk, mert arra bizony csak jó a széleskörű választó­jog, hogy ezen a réven az illetők, — akik különben semmik — szerepeljenek, sőt, hogy egyes szocialista kerületekben a kép­viselőségig is felvigyék vagy tán fölebb az uborka fán található összes lépcsők erejéig is érvényesüljenek. Ám hiszen ez nekik épen elég, ami azon túl van, ami a széleskörű vá­lasztó­jognak épen célja lenne, az már túl van az számításaikon. Népjólét? Ugyan! Hát ki hiszi, hogy az ő alak­jaiknak ez a céljuk ? Épen azoknak, akik kis játékaikkal békeidőben is még a mindennapi kenyeret is megdrágí­­tották ! Demokrácia ? Népuralom, a teljes egyenlőség elve alapján?! De hát ki van azok között, aki nem azért demokrata, mert arisztokrata nem lehet? A nyereség és veszteségszámlák rajongói talán ellenségei lennének va­laha a nyereségnek vagy barátai a veszteségnek ? Pedig az mind a nép zsebét érinti. Nem lehet az és épen azért hiába zavarják a Tisza vizét, aminthogy természetes, hogy „nem fo­lyik az többet vissza“, oly természetes, hogy a népjólét vágya az ő szívükből komolyan nem folyik, hiába zavarják annyira a választó­jog vizét. Avagy melyik az az intézkedés vagy intézmény, ahol ennek és általuk az ellenkezője kezdődik? Talán ruhával látják el a népet ? tán élelem­mel ? vagy segéllyel ? Mindezt talán az „általános, titkos“ hozza magával? Dehogy is! A nagy folyók — főleg a nagy emporiumok körül — soha sem hordanak magukban olyan tiszta vizet, mint a hegyi források ! Arra jók ugyan, hogy rajtuk úszkáljanak, de hogy a szomjat oltsák, arra már — nem elég tiszták ! Vagy tán lehet azt állítani, hogy az „általános, titkos“ választás útján az emberek megjavulnak? Nem lesznek majd olyan léhák mint eddig, nem lesznek ostobák vagy kapzsik ? Talán azért, mert öt esztendőben egyszer szavaztak? vagy hogy most már nem adhatják úgy el a szavazatukat ? Ám e mellett a népbolondításnak az álomképül kitűzött fejetlenségnek annál inkább felülhetnek! Tisztább és szebb lesz majd így — ha az izgatók ke­rülnek a kormányrúd mellé — az a sokat hánytorgatott választás? Azt higyjük talán, hogy a szenve­délyek által felizgatott tömegek nem vakulnak el, hanem higgadtabbak lesz­nek ? Az elvakultak tisztábban látnak ? Az érdemesek jutnak majd a polcra, nem a szájasabbak ? Hol van a bizto­síték, hogy az alantabb levő népréteg esze magasabban jár, nem befolyásol­­hatóbb és önzetlenebb? Ne is beszéljünk mindezekről, mer ha igen sokat feszegetjük, napnál vilá­gosabban áll előttünk, hogy a hata­lomnak az „általános, titkos“ választás is csak grádusa ugyan, de a közálla­potoknak sokszor a legrosszabb gon­dozója ! Avagy talán példákat idézzünk. A múlt történelméből vagy a jelen kor történelmi idejéből? Minek volna az, hiszen úgy is tudjuk, hogy a népura­lom is többféle, lehet az jó, de lehet nagyon rossz is. Nem is azért vagyunk mi az „ál­­talá­nos és egyenlő** választójog meg­valósítása mellett, am­ért az mindenkép jó, hanem csak azért, mert ez az egyedüli természetes uralmi mód. Vég­tére is ami jog az jog. A választó­jog úgy velünk született, mint a kezünk, meg a lábunk hátalában mindaz, ami

Next