Kecskeméti Polgár, 1919. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI POLGÁR 1 szám. Évforduló. Lezártuk az évet, vizsgáljuk a mérleget, az eredmény sajnos nem biztató, éppen nem kielégítő. Végre a régen várt befejezése a háborúnak bekövetkezett, de nem jött az igazi béke, csak olyan „hadi béke“. Ma az ország rosszabb helyzetben van, mint bármi­kor a háború alatt volt. A győzők részéről a legkisebb jóindulatot sem tapasztaljuk, sőt talán egyenesen végromlásunkra törekszenek. Szeretnénk a jövőbe látni, egyik sze­münk a múltat vizsgálva csak sírhat, lega­lább a másikban, mely előre néz, a remény és öröm könnye ragyoghatna. Alkotni, építeni szeretnénk, mintha az új kor tisztább, szabadabb volna, de azért a folytogató veszedelmet minden oldalról érez­zük.­­ Egyelőre arra sem vagyunk képesek, hogy romokat takarítsunk, építeni kellene, újra alapozni Magyarország alkotmányát, de az idő nem látszik alkalmasnak a sok mu­lasztás pótlására. — Minden oldalról érzé­kenykedés, jobban mondva túlérzékenység. Nem tudjuk, hogy nem e kárt okozunk, ellenszemet keltünk, félreértés, roszra ma­gyarázás napirenden van, a társadalmi osz­tályok melyeknek együtt kellene működni, a nemzetet fenyegető annyi veszély elhárí­tására egymás ellen sorakoznak. A tudásnak és előrelátásnak hazafias­ságnak minden bölcsesége kell, hogy vezesse a kormányok minden lépését, mert ki merné tagadni, hogy nemzeti létünk örvény szélén áll, a félrelépés végzetes lehet, nagy ideje, hogy megértsük egymást. — A múltban egy osztály vezetett, azt többé nem lehet engedni, minden rendű és rangú állampolgár vegye ki részét a munkából, ne kívánjon a másik rovására érvényesülni, haladni — dolgozni biztosan és kitartással, sohasem robbantani ez legyen a jelszó. Ma egyik legkényesebb kérdés a he­lyes birtokpolitika, mert Magyarország első­sorban földmivelő állam, tehát azok intézzék el a­kik ismerik hazánk sajátságos gazdasági viszonyait, semmit sem szabad kockáztatni, itt kísérletezésnek nincsen helye, mert ha balul üt ki éhínség következik be. — Ha nem lesz felesleg kiviteli nyers terményünk, akkor nem lesz szenünk, posztónk stb. A vezető államférfiak gondolják meg minden szavukat, mert náluk a kimondott szó nagy jelentőségű, mert ma tőlük várjuk a viszonyok jobbra fordulását, ha olyant ígérnek, mely meg sem valósulhat, ha hiú reményeket ébresztenek, a csalódás ma rosz­­szabbul esik mint bármikor, csak fokozzák a keserűséget. Ne várjunk mindent az állam vagy vá­rostól, „segíts magadon az Isten is megsegít“. Az állam vagyoni helyzetének rende­zését, a köz és népjóléti intézmények léte­sítését a hadi mil­im­osok és a nagy gyári üzemek megadóztatásától, illetve részben el­kobzásától várják, ebből bizonyára sok tel­lett, de ez ki fog merülni mihamarabb, tehát pusztán erre építeni pénzügyi terveinket nem lehet. A nagy gyári üzemek szén és nyers­anyaghiány miatt megszűnhetnek.­­ A ha­nyatló földmivelésnél az elemi csapások vég­­zetszerű károsodást, végromlást idézhetnek elő, különösen az új telepeseknél. Ha a politikai viszonyok elzüllenek, dolgozni az emberek nem tudnak vagy nem akarnak, a legdúsabb termő vidéken is be­kopogtat az éhínség. Köztudomású, hogy Európa éléskamrá­jában, Oroszország leggazdagabb vidékén ma a rendezetlen politikai viszonyok miatt ínség van. Tanuljunk egyszer már más pél­dáján, mert már eleget tanulhatott a magyar saját kárán ... A múltban sok olyan történt mely csak kivetni való, de azért a szorga­lom és becsületes munka megtalálta jutalmát. Nagyon sok egyszerű szegény föld és iparos munkás szerzett vagyont, birtokot vagy jó iparüzletet, ha nehezen ment is, de lehető­sége megvolt. Sokan szeretik ma a polgárt szembe állítani a proletárral, szerintem ez tulajdon­képpen átmeneti állapot, mert mihelyt va­laki bármi módon biztos megélhetéshez jut, mint rendesen fizetett munkás, kishivatalnok, vagy önálló iparos stb., már többé nem pro­letár, hanem állampolgár, aki az életet él­vezni tudja, nem nélkülöz, joga, szava van az állam ügyeinek vezetésében stb. Állásomnál­­fogva sok nyomorúságot láttam a háború alatt, de az itthon mara­dottaknál főképpen ott, ahol betegség pusz­tított, de általában az egészségesek a há­ború alatt ha nélkülöztek is nem nyomorogtak. Munka volna bőven és jó fizetés, a föld­munkások és munkásnők megkapták fejada­taikat — igaz legtöbbször elég sok ácsor­­gással — de ha munkában volt, a gazda ellátta élelemmel. A szükséget inkább azok az iparűző munkások szenvedtek, melynek nem volt nyers­anyaga. Szenvedett sokat a hivatalnok osztály, mely kapott ugyan drágasági segélyt, de ez korántsem állott arányban a drágasággal, de a legnagyobb elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy errehez hy.­ze­lket nagy önmegtagadá­­­sál tűrték. Mint jellemzőt a viszonyokra két pár nap előtt tudomásomra jutott esetet ho­zok fel. Kecskeméti leány, ki itt mint szoba­leány szolgált, Bpestre ment férjhez állam­vasutak gépgyárában alkalmazott munkás­hoz, meglátogatta volt gazdasszonyát, elbe­széli, hogy haza jött pulykát, kappant vá­sárolni, hogy az ünnepben azt ehessenek — ugyanezen napokban olvasom fivérem (ny. főügyész helyettes) levelét, ki panaszkodik, hogy az ünnepben is a megunott marhahúst ehetik, mert a baromfi oly drága, hogy nem fizethetik meg. Tessék megnézni úgy itthon nálunk, mint Bpesten kik járnak túlnyomóan színházba, moziba, kávéházba stb. Az ék­szerkereskedőktől hallottam, hogy a háború alatt nagy forgalmuk volt, de nemcsak a ha­dimilliomosok, hanem egészen mások voltak a legjobb vevőik. Legtöbbet vesztettek a katonák, tartoz­tak legyen bármely osztályához a foglalko­zásnak, életet, egészséget áldoztak, szenved­tek, éheztek f­áztak, fáztak négy év alatt, elvesztették talán eddigi munkájuk összes eredményét, ma fáradtan, talán betegesen, vagy épp rokkantan elől kezdhetik. Elsősorban ezeket segítsük, gyámolít­­suk, ne engedj­ük csüggedni, elzüllem, mert ez azokra is átterjedhet, kik itthon jobb vi­szonyok között voltak. Mindezeket elgondolva az évfordu­lón megállapíthatjuk, hogy itt a tizenkette­dik óra, a magyar nemzet szálljon magába és álljon talpára, fogjon össze — értse meg egymást — hallgasson saját józan eszére, ezzel ismerje fel igazi vezéreit, kik a gya­korlati élet tapasztalatán kipróbált alapon óhajtanak építeni, okosan, bölcs előrelátással, a kor szellemének, az emberiség jólétének biztosításával. Ha mindezekre képesek leszünk, a leg­szebb reménnyel, indokolt bizalommal lép­hetjük át az uj esztendő küszöbét, mert en­nek az évnek végén a mérleg kielégítő les­z. Dr. Horváth Mihály: NAPI HÍREK. Telefonszám 298. Telefonszám 298. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Barát-utca (Két­­templom­köz) 9. ajtó­szám. Naptár: 1919. év, január hó 1., Szerda. _ Róm. kath.: Újév. _ Protestáns: Újév, Emánuel. _ Görög-orosz: 1918. év, dec. 19._Szr. ■ Tebeth 29. _ Napkelte 7 óra 50 perc._Napnyugta 4 óra 17 perc. _Naphossza 8 óra 28 perc.__Holdkelte 7 óra 37 perc, délelőtt._Holdnyugta 4 óra 44 perc, délután._Holnap jan. 2-án délelőtt 9 óra 24 perc­kor újhold. Időjárás: A központi meteorlógiai Intézet Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következő idő várható: Változékony, helyenként derűs idő. ELHALT A CSATAZAJ ... Isten hozott Polgár! Várt már hitvesed... Ölelni kívánt gyermeked karja... Szülőfaludat tudom, hogy szereted, Mely minden ékét elébed rakja. — Eddig jártál a bősz viharok szárnyán, S egész világ szemben állott veled. Két karodtól az otromba rut bálvány Gyönge bábként száz darabra repedt. Újra áll még a tiszta, fényes oltár, Nem dúlhatták fel a gonosz kezek, Kis házikódban béke, boldogság vár S lágyulnak újra árva tűzhelyek. Feledjünk mindent. Szerszám már az acél Feledjük a gyötrelmes pokolt, Elérve mind a magasztos szent nagy cél, Melyért a világ orkánként tombolt. Elhalt a csatazaj... újra süt a nap, S ennek nem lesz soha több alkonya, A szabadság fája — óh nézd! most fakad És nincs több bitang, ki azt lerontsa. Istenektől kegyelt, fölkent királyok Koronái hulltak le a porba... Zsarnoki igát, im most leráztátok, Mely szivünket vérig marcangolta. ... Most le a fegyverrel! s ne folyjon tovább Vér, e meggyötört borús világon ! Legyünk egy testvérek, dicső katonák. ... Hogy gyógyuljon sebünk és ne fájjon. Hi a család, a föld, az ekeszarva. A munkán a béke, jólét fakad, így lesz boldog az életre kelt haza ! így lesz áldás, buzakalász rajta. DOMOKOS LÁSZLÓ: 0 — Boldog újévet kívánunk lapunk munkatársainak, előfizetőinek, hirdetői­nek, barátainak és olvasóinak. — Lapunk legközelebb száma folyó hó 2-án, csütörtökön délután, a rendes időben jelenik meg. — A Kecskeméti Polgár lapbizott­sága január 1-én délután fél 4 órakor ülést tart a Nagytakarékpénztár helyiségében. — Pártgyűlés a Máriavárosban. Jan. 2-án csütörtökön délután 3 órakor, mint már többször jeleztük, nagy szervezkedő gyűlést tart a kecskeméti függetlenségi és 48-as Károlyi-párt a Máriavárosi iskolában. Le­gyen ott minden jó magyar érzelmű függet­lenségi ember!

Next