Kecskeméti Polgár, 1919. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1919-02-01 / 26. szám

20 oldal, térjünk magunkig! A szűk határok közé szorított hazánk népe hasonló a ketrecbe zárt vadálatokhoz, amelyek börtönükben megférni nem tudnak, dühöngenek, ide-oda ugrálva hol itt, hol ott ütik meg magukat és e miatti bosszúságuk­ban, fájdalmukban egymást marják, pusztítják. Jól tudjuk, hogy a hosszas háború a lelkeket kispadra feszité, jól tudjuk az örö­kös öldöklés és rombolás a lelkeket elvaditá és ezek azután a béke munkájába beleillesz­kedni nem tudnak. A feldúlt lelkű katonáin­kat — sajnos — haza jőve nem nyugalom és béke várta ittjton, hanem sok mindenféle megvalósítható és el nem érhető eszmék özöne, úgy hogy ezekkel izgatva nem tud­nak dolgozni, nem tudnak megfontolni sem­mit s ahelyett, hogy az új Magyarország felépítésén dolgoznának, elpusztítanak, siva­taggá tesznek mindent, ami megmaradt és amit az ellenség még nem pusztított el. A magyar nép mindig büszke volt mű­veltségére és bizonyos megvető fölénnyel beszélt a balkáni állapotokról és nemzetek­ről ; ezen büszkeségből most jó volna föl­eszmélni és most már — sajnos — az igen közeli szomszédba átnézni várjon mit csinál­nak ott? az a „kutya vad rác“ három évig hazájából kiverve, nélkülözve és szenvedve otthon nem tör és zúz s ide átjön, hazánk­ból nagy területet megszáll, nem top, nem raból, legszebb példáját adja, a rendnek és fegyelemnek és annak megtartását is kellő szigorral követeli. Várjon, azt kérdezem: nem lenne-e jo­gosultabb a szerbek elkeseredése és vadsága ? Mert hisz a mi katonáink itthon nem talál­tak felégetett falvakat, szét­dúlt tanyákat, jószágtól, mindentől kifosztott országot, tiszta háztájat és a takarékos asszony félre­rakott koronáit. Talán a sok elpusztított virágzó község, sok ezer jeltelen sírban fekvő le­gyilkolt férfi, nő és gyermek inkább kelthetne bosszút és gyűlölséget! De mit látunk ? A visszatérő szerbnek, ennek a sokat szenve­dett népnek hite van és tudja, hogy hivatása is van, nem hallgat messziről érkezett, ide­gen, soha sem látott és hallott urak szavára, izgató beszédeire, neki hiába hirdetnek nagy ábránd eszméket, mert jól tudja, hogy ez neki veszte lenne, az ő élete és törekvése a nemzeti megerősödés, fejlődés és felvirágzás. Szinte fáj e példát felhozni, de szük­séges és kell, hogy népünk lássa, nem a ré­szegség és elmeháborodottság vezetheti né­pünket, hanem józanság és önmérséklet. Ha mindent összetépünk, ha mindent romba döntünk, vájjon ki segít rajtunk ? Jól mondja a legnagyobb magyar „ne hagyjuk megsemmisíteni nemzeti erőnket, mert mi­képen kívánhatjuk, hogy másnak legyen gondja sajátunkra, amelyen mi magunk ta­­podun­k." Jól jegyezzük meg: magunkon hord­juk a halált, de az életet is. Nincs támasz, nincs barát csak ellenség. Ha m­ost össze­­omlunk, sok könnyet nem hullajtanak értünk. A tavasz már közeledik, a természetet felébresztő langyos szellő nem­sokára útra kel. Vájjon mit hoz nekünk a tavasz, nem fakad-e rügy helyett vérvirág, a lelketlenül felizgatott, nem gondolkozó, beteg lelki ál­lapotú tömegek nem indulnak-e meg pusztító útjukra ? Minden jólélek,­minden igaz magyar előtt fájdalmas kérdőjel ez. Akik pedig eb­ben a helyzetben kéjelegnek, kik a pusztu­lásnak örülnek, sőt arra biztatnak is: je­gyezzék meg jól, hogy az elszabadult ár gátat nem ismer és nemcsak­­a gátvédőket, hanem azt is elsodorják, aki a gátat átvágta. Az utolsó órákat éljük a tavasz ébre­dése előtt. Valamint a természetben, úgy az emberben is erősebb életerő támad föl, mely a fejlődést, növést rohamosan elősegíti. Hányszor volt már a március a szabadság és a rend emlékünnepe, de hány nép látta pusztulását is a tavaszi ébredés erőinek nemtelen fölhasználásával. Az utolsó órákat kötelessége ma minden jóravaló magyar em­bernek kihasználni és a nemzet fönállása, jobb jövője hitében kelő apostoloskodni, a háborgós lelkeket egyénenként és tömegek­ben a józan íz szavával helyes útra terelni. Meg kell magyarázni, hogy a korvivmányait nem rombolással, öldökléssel, erőszakkal, ha­nem építéssel és jóakarattal lehet megvaló­sítani. A sok maszlag, a sok cifra beszéd csak ideig-óráig mámorit, a kijózanodás utánra a nemzet elkárhozása és pusztulása lesz, tehát a köznek és az egyénnek is pusz­tulása. Jól emlékeztessünk minden beteg lel­ket arra is, hogy hazánk földjén ül az ellen­ség is és ez nem tűr felfordulást és talán egy kettőre teljesen nyakunkra ül és a leg­főbb törvénye a mogyorófapálca lesz, a régi deres újra elfoglalja helyét. Talán a kevésbé elvadult lelkek tudják és érzik, hogy a szom­szédban a türelmetleneket fűben fában levő orvossággal gyógyítják. Néhány jajszó néha át is hallatszik. Aztán gondoljuk meg azt is, hogy erős ellenség' gyenge ' népen könnyen uralkodik, a rendet csináló őrökre itt marad és pusztulás, nemzeti halál lesz vége a ki­csapongó esztelen viselkedésnek és a ma­gyar e földön csak tűrt lesz, sem akarata, sem joga nem lesz,­­ idegen népek, ide­gen urak rabszolgájává válik. * Itt van tehát az utolsó óra, térjünk magunkhoz és ne bolondozzunk, amit Mohi Mohács, a Mijihényi sik. Világos elpusztí­tani nem tudott, ne pusztítsa el az öngyilkos nemzet keze. Utolsó órában is tartsuk szem előtt nagy költőnk figyelmeztetését­­. „Ébren légy magyar, ort ki fog állani, ha nem te hazádért.“ Horváth István mérnök, zónával, folyószámlakövetelések 2,611,186 ko­rona 09 fillérrel szaporodott. A beterjesztett nyereség- és veszteség­számla az 1918. év üzleti eredményeként 238,874 kor. 73 fillért tüntet föl, melyhez hozzáadva az 1917. évről­ áthozott 80,000 koronát összesen 318,874 kor. 73 fillér nye­reség áll rendelkezésére. Ezen nyereség ,a következőképen oszlik meg: Osztalék 5000 drb, részvény után a 30 korona 150,000 korona. Tartaléktőkéhez alapszabály szerint 5 százalék 11,943­4 kor. 74 fillér. Tartaléktőkéhez soron kivül 6556 kor. 26 fillér. Jutalék az igazgatóságnak 8 százalék 19,109 kor. 98 fillér. Jutalék a fel­ügyelő bizottságnak 3000 kor. Jutalék a tiszt­viselőknek 3 százalék 7166 kor. 24 fillér. Nyugdíjalapra 10,000 kor.­­ Jótékony célra 6000 kor. Adótartalék 15,000 kor. Nyereség­átvitel az 1919. évre 90,098 kor. 51 fillér­összesen : 318,874 kor. 73 fillér. Megemlítjük, hogy az elmúlt üzleti év­ben a jótékony célra előirányzott összeget .8519 koronával túllépte az intézet. Eszerint a részvények után 7­5 száza­lékot fizet az intézet. KECSKEMÉTI POLGÁRi Pénzintézeteink és Részvény­­társaságaink. Zárszári adások. in. * A Kecskeméti Központi Takarékpénztár. Az intézetnek az 1918 ik esztendő im­már a 46-ik üzletéve. Az intézet pénztárkészlete 1917. dec. 31-én 48 894 kor. 97 fillér volt és ehhez adva az 1918. évi 86.524,279 kor. 77 fillér bevételt a pénztári forgalom összesen. 86 millió 573,174 kor. 74 fillért tesz ki. Ezzel szemben kiadatott 1918. évben 86.374,187 kor. 53 fillér és ehhez jön 198,987 kor. 21 fillér pénztárkészlet. Eszerint az összes for­galom 172.898,467 kor. 30 fillér volt. Betétek állománya 1918. december 31-én kitett 9.720,966 kor. 07 fülén. . Eszerint a betét szaporodott az előző évihez képest 3.093,298 kor. 70 fillérrel. A váltószámlán a szaporodás az előző évihez képest 409,635 kor. 88 fillért tesz ki. Az egyes üzletágak eredményeinek a múlt évivel való összehasonlításából kitűnik, hogy betétállomány 3.093,298 korona 70 fil­lérrel, váltószámla 409,635 korona 88 fillér­rel, fedezett váltószámla 9487 korona 30 fil­lérrel, jelzálogkölcsön számlája 370,405 b­e- 26 szám NAPI HÍREK: --------- -­ ­ Telefonszám 298. fTeleí°nszám 298. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Barát-utca (Két­­templomköz) 9. ajtó­szám. ( Naptár: 1919. év, február hó 1., Szombat. _ Róm. kath. : Ignác pk.__Protestáns: Ignác. ___ Görög-orosz : 1919. év január hó 19. Arzén._Izr.: 5679. év, Adar 1., A. S. M. R. Ch._Napkelte 7 óra 30 perc. _ Napnyugta 4 óra 58 perc. __ Nap­i hossza 9 óra 28 perc. _ Holdkelte 7 óra 18 perc reggel. _ Holdnyugta 6 óra 11 perc, délután. __­­ Ujhold febr. 1-én 12 óra 07 perc, délelőtt. Időjárás: A központi meteorológiai intézet Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következő idő várható : Változékony, fagypont körüli idő­járás, helyenként csapadék. — Vezérbizottsági ülés. A Kecs­keméti Függetlenségi és 48-as Párt vezérbizottsága f. évi febr. 2-án, va­sárnap délután fél 5 órakor vezérbi­­zottsági ülést tart a párt. Arany János­ut­cai hivatalos helyiségében (a volt Felsőkerületi Pártkörben), melyre a vezérbizottsági tagokat s a párt tagjait is tisztelettel meghívja az Elnökség. — Megszűnik a t­. közgyűlés. A hivatalos lap mai száma közli a th. bizott­sági közgyűlések hatáskörének megszünte­téséről s a néptanács intézményének életbe­léptetéséről szóló néptörvényt. Ezek szerint a közgyűlés hatásköre azonnal megszűnik s helyébe a néptanács lép átmenetileg mind­addig, mig az új autonóm szervezet megal­kotásáról intézkedés történik, a néptanács áll a városi tanács tagjaiból s ezek számai­nál 2—4 számmal több, a kormánybiztos által kinevezett tagokból. E tagok szavazati joggal bírnak, ilyenekké azonban csak azok nevezhetők ki, akik a helybenlakás, illetve adófizetés tekintetében az 1886:21­­-e követel­ményeinek megfelelnek s nem forog fenn re­ájuk nézve ama kizáró okok egyike sem, amelyet a fenti törvény a th. bizottsági ta­gokra megállapított. A néptanács a közgyű­lés jogkörét csak részben veszi át, mert a régi közgyűlésben szavazati joggal birt tiszt­viselők állására nincs joga választani. — A nemzetőrség új helyisége. A nemzetőrség a napokban a honvéd lókórház helyiségébe költözködött ki, mert régi helyére, az a kollégium termeire, a közélelmezési hivatalnak lesz szüksége.

Next