Kecskeméti Polgár, 1919. március (2. évfolyam, 50-69. szám)

1919-03-01 / 50. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI POLGÁR Még néhány megjegyezni valóm volna. Én aki ismerem a gázkutakhoz való fúrógé­peket, aki nem csak az előcsarnokait jártam be a technikának, hanem annak mély és nagyszerű labirintusait is, csodálkozva ol­vastam a lapokban, hogy a csehekről azt írják, hogy nem értenek a fúrógépekhez. Ez tévedés; az a rabló banda, akinek eset­leg a kezébe kerültek a forrógépek, talán nem értett hozzá. Ámde énnekem magam­nak is volt összeköttetésem egy mélyfúrási vállalattal, mely éppen eseh és véletlenül nagyon is jól tudom, hogy értenek hozzá és pedig kitűnően értenek, csakhogy azt hiszem, nincs rá szükségük. Eltekintve azonban ezektől, az a fő, hogy mi kecskemétiek a földgázt megkapjuk. És hogy ezen eszme helyes és biztos alapon nyugszik, én remélem, de ha ebben is ra­gaszkodik a város ahhoz, hogy nem hallgat meg senkit és a régi konszervatív emberei ráfogják, hogy ott fúrd a földet ahol én akarom, akkor ugyan hiába lesz minden igyekezet éppen úgy, mint sok mindennél. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én adjam a tanácsot. Aki hasonlót észlelt az is jelentkezzen. Különben tudományos alapon is tanulmány tárgyává tehetik a jelentése­met. Én magam nem is azért jelentkezem soraimmal, hogy fitoktassam nem gyakorlott hírlapírói tehetségem mert esetleges műszaki leírását a gázfúrásoknak a lap terjedelme el se bírná, csupán jelentettem egy észlelt esetet, melyet figyelmébe ajánlok az illetékes faktoroknak. Szentkirályi Tóth Vince. ft hitelbank zálogütletei. — Levél a Szerkesztőhöz. — A mai postával kaptuk a következő panaszos levelet, melyet, miután a hangja kifogástalan, nem támad és nem személyes­kedik, hanem tényeket tartalmaz, az alábbi­akban szóról­ szóra közlünk. Szól ez a panaszos levél ekképpen: „Mélyen tisztelt Szerkesztőség Tisztelettel kérem alábbi soraimnak köz­érdekből való szives közlését. Nemrég még én is katonai szolgála­tot teljesítettem s mivel azok, akik az egyes hadikölcsönökre jegyzéseket eszközöltek, ha­zajöhettek rövid szabadságra, én is hadiköl­­csönt jegyeztem jóformán az utolsó fillére­mig, csakhogy egy-két napi szabadságra hazajöhessek. Szegény ember vagyok, természetes, hogy csakhamar újra pénzre volt szükségem, mert a napi 10—20 fillér zsoldon s a kincs­tári „élelmezésen“ éhen vesztem volna. Saj­nos, a készhez kellett nyúlnom, ahhoz az összeghez, melyet békeidőben szorgalmas munkával gyűjtögettem össze s mely most már hadikölcsönökben feküdt. Mit kellett tehát tennem ? Be kellett vinnem hadikölcsönkötvényeimet a bankba, hogy elzálogosítsam azokat. Adtak is ezer koronára nyolcszázat. Ezzel egyelőre búcsút vettem a kötvényeimtől, gondolva, hogy ha még lesz valaha elég pénzem a kiváltásra, viszont fogom látni azokat, ha pedig nem, akkor úgy járok, mint az egyszeri jogász­gyerek, aki mindörökre elbúcsúzott az apai jussként rámaradt aranyórától a zálogház kapujában. Ezek voltak az előzmények. Már most álljunk itt meg egy kissé. Ugy­e, a zálogügylet arra való, hogy a megszorult ember pénzhez jusson, kölcsönt kapjon? S ha valaha, vagy bizonyos idő múlva pénzhez jut az adós, kiválthatja a zá­logot. Addig pedig az áremelkedés és áresés rizikóját kizárólag a zálogtartó viseli, ami természetes is. Ha a zálogtárgyak értéke közben felmegy, az a zálogbirtokosnak jó, ha lemegy, az is neki rossz. Mivel én ezt így tudtam, talán azért okozott oly nagy meglepetést nekem a Ma­gyar Általános Hitelbank kecskeméti fiókjá­nak a levele, mely a nála elzálogosított köt­vényeimről azt közölte velem, hogy két da­rab 1000 koronás hadikölcsönkötvényemet továbbadta az osztrák-magyar­ banknak, és pedig 67 koronával olcsóbban, mint amennyi összeget a Hitelbank nekem folyósított az elzálogosított kötvényeimre, sürgősen fizes­sem tehát meg ezt a 67 koronát! Méltán elcsodálkozhat az ember ilye­neket látva. Mert tisztelettel bátorkodom kér­dezni, hogy abban az esetben, ha a hábo­rút megnyertük volna , a hadikölcsönkötvé­­nyek értéke feljebb emelkedett volna és a Hitelbank az 1000 koronás kötvényt pl. 1500 koronáért adta volna tovább, várjon hitt volna-e engem, hogy siessek felvenni a fölösen mutatkozó 700 koronát? Vagy jut­tatott volna-e nekem a haszonból csak egy fillért is? Nem és nem, ellenben a kárt már teljes egészében rám akarja áthárítani. Ilyen körülmények között eszembe jut, mi lett volna, ha a Hitelbank potom áron adta volna tovább a kötvényeket? Pl. 100 koronáért az 1000 korona névértékűt. Akkor nekem kellene most pótolnom 700 koronát ? S ha már veszteségre is tovább adta a Hitelbank a kötvényeket, miért nem for­dult először hozzám, hátha kiváltottam volna azokat s nem engedtem volna, hogy a kötvények értékét így mesterségesen le­nyomják ? S várjon mi lesz, ha az Osztrák-Ma­­gyar­ Bank egy szép napon még nagyobb veszteséggel ad túl a kötvényeken ? Akkor megint én fizessek ? Hát én, a háború által vagyonilag is súlyosan érintett ember viseljem a Hitelbank zálogügyletének a rizikóját, amikor arra kizá­rólag csakis ő lehet köteles? Tudom, miről beszélne a Hitelbank, ha most hozzáfordulnék magyarázatért. Letétről, folyószámláról s hasonló jó dolgokról. De nekem beszélhet. Én nem fizetek egy fillért sem s itt, a nyilvánosság előtt szólítok fel mindenkit, hogy hasonló esetben tagadja meg a fizetést! S nincs az a bíróság, mely ma engem annak a megfizetésére kötelezne. Mert akármiféle üres blankettákat írattak is velem alá, az bizonyos, hogy ezerszer kije­lentették a hivatalos hirdetmények és a bankok szóval és írásban, hogy elzálogosí­tás esetén mennyi kölcsönt nyújtanak a köt­vényekre. Tehát zálogügyletről van szó, nem másról. És oly lehetetlen tehát a Hitelbank felszólítása, mintha a mi városi zálogházunk felhívná azt akinek az elzálogosított ingóságát olcsóbban volt kénytelen továbbadni, mint amennyit hitelezett rá, hogy a hiányt pótolja- Lehetetlenség ez, szinte hihetetlen dolog! Bródy Sándor medikusa is nagyot vágott volna az asztalra az ezüst kecskefejű botjá­val, ha a pesti zálogház ilyen leveleket ir­­dogált volna neki, amilyet nekem irogat a Hitelbank. Nem fizetek tehát semmi körülmények között, sőt felhívom azokat, akik hasonló körülmények között már eleget tettek az ilyen felszólításnak, hogy teljesített fizeté­süket „tartozatlan fizetés“ címén perel­jék vissza. Soraim szives közlését kérve vagyok a mélyen tisztelt Szerkesztőségnek tisztelő híve: Egy dolgozó kispolgár.“ — Vezérbizottsági ülés A kecs­keméti függetlenségi Károlyi párt vezér­­bizottsága márc­iu 2-án, vasárnap dél­után 4 órakor vezérbizottsági ü­ést tart a párt Arany János-utca helyiségében, (volt felsőkerületi párt­ sörben.) Tekin­tettel a tárgyalás alá kerülő ügyek fontosságára, minél tömegesebb meg­jelenést kér az Elnökség. — Gazdasági vasutak Kecskemé­ten. A gazdasági vasutak ügyében végre olyan fordulat történt, ami biz­tosítja ennek a rendkívül fontos terv­nek valóra válását Ugyanis a keres­kedelmi minisztérium közlekedési szak­osztálya leírt a városhoz, hogy mivel a gazdasági vasutak megépítése első­rendű közügy, a Kecskemét—Kiskun­halas, Kecskemét —Kiskőrös és Kecs­kemét—Kiskunmajsa közötti gazdasági vasutak létesítése céljából a városi és a Néptanács képviselői minél előbb keressék fel a minisztériumot. Ugyanis a volt katonai vonalanyagokat gazda­sági vasutak létesítésére akarják fel­használni és pedig elsősorban a fenti gazdasági vasutak megépítésére.­­ A Függetlenségi pártból. Teg­nap csütörtökön délután a Függetlenségi Károlyi Párt vezérbizottsági ülést tartott, melyen elhatározták többek között, hogy március 15 ikét megünnepli a párt és pedig kint a pusztákon is. Az ünnepély rendező­bizottság tagjaiul dr. Joó Gyulát, dr. Szabó Lajost, dr. Váry Istvánt, dr. Pásztor Jánost Móczár Gábort és Dr. Fritz Imrét vá­lasztotta meg a párt az elnökségen kívül. Elhatározta továbbá a vezérbizottság, hogy megkezdi vasárnap délutáni ismertető előadá­sait is az aktuális politikai kérdésekről, mint ahogy ezt a háborút megelőző idők­ben is tette.­­ Vasárnapi munkaszünet a vá­rosházán. A néptanács határozata értelmé­ben ezután minden vasárnap és ünnepnapon hivatalszünet lesz a városházán. Csupán csak a polgármesteri hivatalban és a ren­dőrségen lesz inspektiós szolgálat. Vasárnap és ünnepnapokon még beadványokat sem fogad el az iktató hivatal. Az első vasárnapi munkaszünet már március 2-án lesz.­­ A közigazgatási alkalmazottak beszerzési előlege. A belügyminiszter le­írt a városhoz, hogy azok a közigazgatási alkalmazottak, kik még nem kapták meg beszerzési előlegüket február hó 28-ig igé­nyelhetik. 50. szám. NAPIJIBREK. Telefonszám 298. Telefonszám 298. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Barát-utca (Két­­templomköz) 9. ajtó szám. Naptár: 1919. év, március hó 1. Szombat. — Róm. kath. : Albin pk. _ Protestáns: Albin. — Görög-orosz : 1919. é­v február hó 16. Pamfil. _ Izr.: 1679. év, Adar 29._Napkelte 6 óra 44 perc. — Nap­nyugta 5 óra 41 perc._Naphossza 10 óra 57 perc. _ Holdkelte 5 óra 44 perc, éjjel. L_ Holdnyugta 4­­ óra 53 perc, délután. _ Újhold márc. 2-án, 12 óra 11 perc, délután. Időjárás: A központi meteorológiai intézet Kecskemétre érkezett jelentése szerint a következő idő várható : Változékony, hűvös,helyenként csapadék.

Next