Kecskeméti Ujság, 1909. augusztus (2. évfolyam, 63-87. szám)

1909-08-01 / 63. szám

Kecskemét, 1909. augusztus 1. Ara 4 fillér. Vasárnap, II. évfolyam, 63. szám.­ ^ KECSKEMÉTI ÚJSÁG _________________Kecskemét és vidéke érdekeit szolgáló független napilap _____________ ■ Előfizetési ár . ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. ^szerkesztő: Felelősszerkesztő: Kecskeméten.­­ Kéttemplom-köz. vidékre flti JTsivápc Pál Hr Potí ÍtVHIíI Telefonszámok: Egész évre 14 kor. Félévre 7 kor. Negyedévre 3 kor. 50 fill. ' ■ ■ J ■ Felelősszerkesztő 151. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal 176. sz. Városfejlesztés politikáik csődje. Kecskemét, július 31. (1.) Mikor e sorokat papírra vetjük, még nem tudjuk a mai bi­zottsági közgyűlés mit határozott az új lovassági laktanya helyének, ki­sajátításának kérdésében, de úgy hisszük, egy-két, esetleg vih­art­­támasztó mérges fölszólamlás után, simán napirendre térnek e kérdés fölött is. Nekünk azonban a kérdéshez utólagosan volna valami szavunk; szánt szándékkal nem akartunk e kérdés ellen előbb agitálni, ne­hogy bennünket vádoljon valami­kor egynéhány ismert nagyfejű, jobb, ha­­­a vádlók mi vagyunk, s jobb ha Damokles kardját mi forgatjuk a kezünkben. Kecskemét városa, kétségte­len, a haladás nagy útján van, de amikor elhatározta, hogy a szélek közé, mondhatni, a város belterületé­ben akarja felépíteni a kaszárnyát, meghökkentünk kissé és gondol­kodtunk a fölött, vájjon ez a visz­szahaladás mire jó, miért szüksé­ges és a közérdek, avagy a magán­érdek követelte-e, hogy ennek a hosszú időkig szolgáló középület­nek gátját, útján kelljen állania minden haladásnak és továbbá, hogy a józan ész által szükségelt előrelátás kellő érvényesítésével lett-e ez a kérdés az illetékes fórum által is megérlelve és kidolgozva. Akármit határoz is a közgyű­lés, végtelen kárhoztatandó ennek a kérdésnek a lakosság érdekeivel szemben való előkészítése, sőt, eset­leg keresztülvitele is. Mert teljesen észszerűtlennek tartjuk az új kaszárnyát, amely egyrészt tömérdek összeget fog el­nyelni a kisajátítandó területek rém­drága kártalanítási összegében, de tönk­reteszik azon a környéken az ott­­lakók nyugalmát, békéjét, sőt személy és vagyonbiztonságát is veszélyeztetik a kaszárnyák is­­meretes fegyelmezetlen, minden rosszra, csintalanságra, vakmerő­ségre alkalmas, s legtöbbször neve­letlen tömege. Erre tisztelt tanácsos urak és t. közgyűlés a köz szempontjából éppenséggel nem volt szükség, a magánérdekek hamarább kiszu­­tyongathatnak ilyen, csaknem fej­tetőre állított kérdést, de a józanul gondolkodók és a bölcsen előre­látók ezt a kérdést nem így tud­ták és szokták megoldani. A kaszárnya területén kisa­játított szőlők tulajdonosai bár­milyen magas kártalanási áron vétettettek is meg a telkek, erősen felzúdultak a kisajátítás ellen, mert egyrészt kitűnően jövedelmeztek a közeli szőlőik, de másrészt a közeli fejlődés nagy hullámai olyan árat tudtak volna 10—15 év múlva felvenni, amely a mai árat meg se közelíthette volna, mert tudva lévő, hogy a villák, magánépít­­kezések 5—10-szer akkora árakat tudnak előállítani, mint a középü­letek kényszerkisajátításai. De eltekintve ettől az érzékeny károsodástól, a kaszárnyák bár­milyen fegyelmezett, de durva és erőszakos tömege, bármekkora is legyen az ellenőrzés, sáskánál job­ban fogja letarolni, ledíbálni a ki­tűnő karban lévő szőlőket, mely­­lyel karöltve járhat az ottlakók, vagy arra járók-kelők személy­­biztonsága is. TÁRCA.­­­A. gyártóan. Irta: Gallovich Jenő. Két napon át esett, hullt, hullt a hó, befödött, betakart mindent a vastag takaró, amely puha, meleg és fehér. A porhanyós hóban munkások jártak, iparkodtak, a gyárba, ahol hosszú, hangos bugással épen jelezték a munkaidőt. Nehéz, fárasztó munkában elfásult, sötét tekintetű férfiak sorában imitt-amott egy asszony, egy leány, akiknek köny­­nyelmű nevetése a melegebb szín­e komor képen. A város legszélén terpeszkedik a gyár, amely sötét, penészes falaival, lomha, fe­kete testével úgy tűnik fel, mint egy bagolyfészkes omladozó vár. Az élet azon­ban forr, zuhog, sistereg, lobog benne, sikolt, zug, hangosan, élesen, hol hango­san, hol szelíden a megindított hatalmas gépezet sok-sok kereke. Szótalan csendességben vegyül el a gépek között a sok ember, egy részük távozik, más része befogja magát a gépe­zetbe. Amaz már odaadta minden izom-­­ erejét, emez most készül feláldozni magát a félelmetes, csattogó vasfogaival ember­húsra mindig éhes bűzös, olajos, fekete acélóriásnak egy darab száraz kenyérért. Tarka sokaságban él így sok-sok em­ber. Gyárban, gyáron kívül, íróasztalnál, hivatalokban, elfeledve, szürkeségben. Nem lázong, viaskodik, talán mert gyöngének érzi magát a küzdelemre, nincs berendez­kedve nehéz harcokra, hanem megalkuszik az élettel, ha egyáltalán voltak egyszer ambíciói, kiejti lelkéből a színes álmokat és igába görnyed saját akaratából, a min­dennapi kenyérért. Ez a tömeg, amely egyéniség nélkül van. Van izomereje az egyiknek, másik­nak máshoz gyakorlata és végzi gépiesen, robotszerűen a munkát, arakongatástól j­órakongatásig és bután, lomhán vonszolja, hurcolja életét keresztül egy kálvárián, a­melyben öröm és élvezet számára az, ha egyszer jóllakhatik. Akad ezek között is elvétve egyéniség, akit véletlen sorsa so­dort ide, az aztán lázong, elégedetlen, forrong, de hogy i­dővel forró vére eny­hül, maga tördösi ki lelkéből durva kézzel ambícióit és lassan-lassan beletö­rődik , beletörődik, beleszokik a malomta­posásba. Más kisebb csoportja az embereknek képtelen élni ezt az életet. Szilaj vére harcba, küzdelembe kergeti, ideálokat űz,­­ rajongva fut a lelkében megálmodott szí­nes álmok után, teremt, alkot és csak akkor megelégedett és boldog nagyon, ha üres is a gyomra, de a lelke magasba röppen, gyönyörűségben él. A gyári hivatalban is megindul lassan az élet. Kopott, homályos, sötét szobában fiatal leány lapoz a könyvben, magas, karcsú és nyúlánk, egy darab friss, illatos orgonavirág. Még egyedül van, mielőtt át­adná magát a száraz munka szigorú köte­lességének, elmerengve néz el a durva festett bútorok felett. Tompa zúgása, zakatolása hallik a gépnek, a gyár nehéz, forró, szomorú, fojtó lélekzete. Egyébként csönd van, templomi csöndesség. Egyszerre valaki megfogta a leány kezét és megcsókolta. A gyáros volt. A leány egy hangot sem szólt, lel­kének nagy boldogságában fényesen ra­gyogott fel tekintete és átfogta a férfi nyakát karjaival és átölelte, magához fonta a lelkével is. Később jött Róth, a könyvelő, Mann, a pénztáros, Kovács, a gyakornok és még egy szép fiatal leány, Salamon Vilma, a levelező. —­ És azután megkezdődött a munka. A két leány megcsókolta egymást. Vágó Erzsike oly nyugodtan tartotta kezeiben a tollat, csak ha valaki megfi­gyelte, láthatta volna, hogy finoman resz­ket a toll kezében, áruló jeléül annak a boldog izgalomnak, amely még mindig fogva tartotta érzékeny, finom, mimóza lelkét. A gyár kéményéből omlott a füst, fényesen, feketén, kormosan. A vastag füst Reggelizés előtt fél pohár VST Schmidthauer féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak és székszorulásban szenvedőknek.­ ­ ■BBflBHHjjj gXHB ■BHQMIMHj ■r* p | | T -» | | | | L I r Tvf*T ff Tt 7 f V" TI <■ WW M az elrontott BT Afl AWI­TI WT gyomrot2—3 óra XIV OVI UvIAI »utiteljesen m—^—^rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen­­ rendbehozza.

Next