Kecskeméti Ujság, 1909. augusztus (2. évfolyam, 63-87. szám)
1909-08-01 / 63. szám
Kecskemét, 1909. augusztus 1. Ara 4 fillér. Vasárnap, II. évfolyam, 63. szám. ^ KECSKEMÉTI ÚJSÁG _________________Kecskemét és vidéke érdekeit szolgáló független napilap _____________ ■ Előfizetési ár . ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. ^szerkesztő: Felelősszerkesztő: Kecskeméten. Kéttemplom-köz. vidékre flti JTsivápc Pál Hr Potí ÍtVHIíI Telefonszámok: Egész évre 14 kor. Félévre 7 kor. Negyedévre 3 kor. 50 fill. ' ■ ■ J ■ Felelősszerkesztő 151. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal 176. sz. Városfejlesztés politikáik csődje. Kecskemét, július 31. (1.) Mikor e sorokat papírra vetjük, még nem tudjuk a mai bizottsági közgyűlés mit határozott az új lovassági laktanya helyének, kisajátításának kérdésében, de úgy hisszük, egy-két, esetleg viharttámasztó mérges fölszólamlás után, simán napirendre térnek e kérdés fölött is. Nekünk azonban a kérdéshez utólagosan volna valami szavunk; szánt szándékkal nem akartunk e kérdés ellen előbb agitálni, nehogy bennünket vádoljon valamikor egynéhány ismert nagyfejű, jobb, haa vádlók mi vagyunk, s jobb ha Damokles kardját mi forgatjuk a kezünkben. Kecskemét városa, kétségtelen, a haladás nagy útján van, de amikor elhatározta, hogy a szélek közé, mondhatni, a város belterületében akarja felépíteni a kaszárnyát, meghökkentünk kissé és gondolkodtunk a fölött, vájjon ez a viszszahaladás mire jó, miért szükséges és a közérdek, avagy a magánérdek követelte-e, hogy ennek a hosszú időkig szolgáló középületnek gátját, útján kelljen állania minden haladásnak és továbbá, hogy a józan ész által szükségelt előrelátás kellő érvényesítésével lett-e ez a kérdés az illetékes fórum által is megérlelve és kidolgozva. Akármit határoz is a közgyűlés, végtelen kárhoztatandó ennek a kérdésnek a lakosság érdekeivel szemben való előkészítése, sőt, esetleg keresztülvitele is. Mert teljesen észszerűtlennek tartjuk az új kaszárnyát, amely egyrészt tömérdek összeget fog elnyelni a kisajátítandó területek rémdrága kártalanítási összegében, de tönkreteszik azon a környéken az ottlakók nyugalmát, békéjét, sőt személy és vagyonbiztonságát is veszélyeztetik a kaszárnyák ismeretes fegyelmezetlen, minden rosszra, csintalanságra, vakmerőségre alkalmas, s legtöbbször neveletlen tömege. Erre tisztelt tanácsos urak és t. közgyűlés a köz szempontjából éppenséggel nem volt szükség, a magánérdekek hamarább kiszutyongathatnak ilyen, csaknem fejtetőre állított kérdést, de a józanul gondolkodók és a bölcsen előrelátók ezt a kérdést nem így tudták és szokták megoldani. A kaszárnya területén kisajátított szőlők tulajdonosai bármilyen magas kártalanási áron vétettettek is meg a telkek, erősen felzúdultak a kisajátítás ellen, mert egyrészt kitűnően jövedelmeztek a közeli szőlőik, de másrészt a közeli fejlődés nagy hullámai olyan árat tudtak volna 10—15 év múlva felvenni, amely a mai árat meg se közelíthette volna, mert tudva lévő, hogy a villák, magánépítkezések 5—10-szer akkora árakat tudnak előállítani, mint a középületek kényszerkisajátításai. De eltekintve ettől az érzékeny károsodástól, a kaszárnyák bármilyen fegyelmezett, de durva és erőszakos tömege, bármekkora is legyen az ellenőrzés, sáskánál jobban fogja letarolni, ledíbálni a kitűnő karban lévő szőlőket, melylyel karöltve járhat az ottlakók, vagy arra járók-kelők személybiztonsága is. TÁRCA.A. gyártóan. Irta: Gallovich Jenő. Két napon át esett, hullt, hullt a hó, befödött, betakart mindent a vastag takaró, amely puha, meleg és fehér. A porhanyós hóban munkások jártak, iparkodtak, a gyárba, ahol hosszú, hangos bugással épen jelezték a munkaidőt. Nehéz, fárasztó munkában elfásult, sötét tekintetű férfiak sorában imitt-amott egy asszony, egy leány, akiknek könynyelmű nevetése a melegebb színe komor képen. A város legszélén terpeszkedik a gyár, amely sötét, penészes falaival, lomha, fekete testével úgy tűnik fel, mint egy bagolyfészkes omladozó vár. Az élet azonban forr, zuhog, sistereg, lobog benne, sikolt, zug, hangosan, élesen, hol hangosan, hol szelíden a megindított hatalmas gépezet sok-sok kereke. Szótalan csendességben vegyül el a gépek között a sok ember, egy részük távozik, más része befogja magát a gépezetbe. Amaz már odaadta minden izom- erejét, emez most készül feláldozni magát a félelmetes, csattogó vasfogaival emberhúsra mindig éhes bűzös, olajos, fekete acélóriásnak egy darab száraz kenyérért. Tarka sokaságban él így sok-sok ember. Gyárban, gyáron kívül, íróasztalnál, hivatalokban, elfeledve, szürkeségben. Nem lázong, viaskodik, talán mert gyöngének érzi magát a küzdelemre, nincs berendezkedve nehéz harcokra, hanem megalkuszik az élettel, ha egyáltalán voltak egyszer ambíciói, kiejti lelkéből a színes álmokat és igába görnyed saját akaratából, a mindennapi kenyérért. Ez a tömeg, amely egyéniség nélkül van. Van izomereje az egyiknek, másiknak máshoz gyakorlata és végzi gépiesen, robotszerűen a munkát, arakongatástól jórakongatásig és bután, lomhán vonszolja, hurcolja életét keresztül egy kálvárián, amelyben öröm és élvezet számára az, ha egyszer jóllakhatik. Akad ezek között is elvétve egyéniség, akit véletlen sorsa sodort ide, az aztán lázong, elégedetlen, forrong, de hogy idővel forró vére enyhül, maga tördösi ki lelkéből durva kézzel ambícióit és lassan-lassan beletörődik , beletörődik, beleszokik a malomtaposásba. Más kisebb csoportja az embereknek képtelen élni ezt az életet. Szilaj vére harcba, küzdelembe kergeti, ideálokat űz, rajongva fut a lelkében megálmodott színes álmok után, teremt, alkot és csak akkor megelégedett és boldog nagyon, ha üres is a gyomra, de a lelke magasba röppen, gyönyörűségben él. A gyári hivatalban is megindul lassan az élet. Kopott, homályos, sötét szobában fiatal leány lapoz a könyvben, magas, karcsú és nyúlánk, egy darab friss, illatos orgonavirág. Még egyedül van, mielőtt átadná magát a száraz munka szigorú kötelességének, elmerengve néz el a durva festett bútorok felett. Tompa zúgása, zakatolása hallik a gépnek, a gyár nehéz, forró, szomorú, fojtó lélekzete. Egyébként csönd van, templomi csöndesség. Egyszerre valaki megfogta a leány kezét és megcsókolta. A gyáros volt. A leány egy hangot sem szólt, lelkének nagy boldogságában fényesen ragyogott fel tekintete és átfogta a férfi nyakát karjaival és átölelte, magához fonta a lelkével is. Később jött Róth, a könyvelő, Mann, a pénztáros, Kovács, a gyakornok és még egy szép fiatal leány, Salamon Vilma, a levelező. — És azután megkezdődött a munka. A két leány megcsókolta egymást. Vágó Erzsike oly nyugodtan tartotta kezeiben a tollat, csak ha valaki megfigyelte, láthatta volna, hogy finoman reszket a toll kezében, áruló jeléül annak a boldog izgalomnak, amely még mindig fogva tartotta érzékeny, finom, mimóza lelkét. A gyár kéményéből omlott a füst, fényesen, feketén, kormosan. A vastag füst Reggelizés előtt fél pohár VST Schmidthauer féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. ■BBflBHHjjj gXHB ■BHQMIMHj ■r* p | | T -» | | | | L I r Tvf*T ff Tt 7 f V" TI <■ WW M az elrontott BT Afl AWITI WT gyomrot2—3 óra XIV OVI UvIAI »utiteljesen m—^—^rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza.