Kecskeméti Ujság, 1909. november (2. évfolyam, 140-164. szám)

1909-11-02 / 140. szám

Kecskemét, 1909. november 2—3. Ara 2 fillér Kedd—Szerda, II. évfolyam, 140—141. sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG __________________Kecskemét és vidéke érdekeit szolgáló független napilap^^­­ Előfizetési ár —­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. • Főszerkesztő: Felelősszerkesztő: Kecskeméten. = Kéttemplom-köz ~ vidékre = | T­r­­tnyápé Pál [)r Réti (Ívm­a “ Telefonszámok: = Egész évre 14 kor. Félévre 7 kor. Negyedévre 3 kor. 50 fill. | ■ * | ■ Felelősszerkesztő 151. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal 176. sz Városunk közegészség-ügye. Legdrágább kincsünk az egész­ségünk. Legdrágább kincs, amit csak akkor becsülünk, ha nincs. A legtöbb visszaélést ezen a téren tapasztaljuk. Messze mögötte maradunk a civilizált nyugati államoknak. Ott a gazdasági fejlődést a nép egészséges szervezete, ennek ápolása és fenntartása előzte meg. Mit ér a gazdagság, ha nincs erős, egészséges nemzedék, mely a gazdagságot értékesíteni tudná ?! Parlagon hever ilyen viszonyok között a kincs, a vagyon.­­ Értéke csökken. Sok anyagi áldozattal ugyan, de a város azonban részben elérte a célját. A város belterülete az utcák kera­­mit burkolatával szintén a modern vá­rosok mintájára, az egészség követel­ményeinek megfelelőleg, olyan álla­potba helyeztetett, mely a portól és az utcai szennytől megtisztította kissé a várost. A tisztaság fenntartására elég gondot fordítanak, de itt megállapodni nem szabad. A tisztaságra az udva­rokban és a szállodákban is nagy gondot kell fordítani. A tisztaság már félegészség. Ezért különösen a bérhá­zakat kell időnkint alaposan megvizs­gálni és azt a háztulajdonost, ki há­­­­zában a tisztaságra nem ügyeltet, szi­­­­gorúan meg kell büntetni. A szemetet hetenként nem egyszer, hanem a szük­séghez mérten többször is ki kell hordatni. Ezt a munkát a hajnali órák­ban kell végeztetni. Különösen nyáron kell erre nagy gondot fordítani. Azután meg ivóvízről is gondos­­kodnunk kell. Igazán elszomorító, hogy nem tudunk már ebben a kérdésben valami eredményt produkálni. Azzal szoktak előállani, hogy nincs elegendő pénz a vízvezeték előállítására. Ez saj­nos így van, ezért nem is forszírozható ezen dolog addig, míg néhány hónap múlva az ügy összes aktái a közgyű­lés előtt nem lesznek. Hogy erre pénzt akárhonnan is, de szerezni kell, az csak nagyon ter­mészetes dolog. Ezek volnának a főbb passusok, a­melyekre a fentiekben rámutattunk. A kisebbekkel, melyek szintén nagy fontosságúak, szintén foglalkoznunk kell. Ilyen a sok között még az iskola hy­géniáj­a. A laikus előtt közömbös az iskola hygéniája, pedig de sokat lehetne itt még javítani, amit egy szuszra ilyen rövid vezércikk keretében elmondani nem lehet. Legközelebb azonban részletesen foglalkozunk ezzel is. A T­ARCA. Színházi levél. Nagyságos Asszonyom ! Mikor szombaton d. u. a Körösi­ utcán találkoztunk, fanyar, kedvetlen arccal mutatta a színházi jegyét, mely ugyan csak „hátra“ szólt, hirtelen elmondta, hogy Ön és kedves férje elmennek, dacára még bérletben úgyis láthatják a darabot, hogy a kedves leányát ez alkalommal otthon hagyja, hogy a szakácsnéjának fel­mondott, mert a „káplár“ folyton a ház körül alkalmatlankodik, megígértette velem, hogy majd elmondom a véleményemet a „frivol“ darabról, azután szélsebesen tova­tűnt a kecskeméti villanyvilágítás titok­zatos homályában, mert „sietni kell az öltözködéssel“. Én pedig megálltam a drogéria ki­rakata előtt, s miközben a sok szép szappant nézegettem, serlokholmeszi mód­szeremmel megállapítottam, hogy Ön, kedves asszonyom tisztába van azzal, hogy a ma esti darab illetlen darab lészen — hisz’ a kedves leányát otthon hagyja, a darab megtekintése Önnek sietős — hisz’ a bérletet nem tudja bevárni, sőt nagyon sietős — mert lemegy a föld­szintre, sőt rész helyre is, hogy Ön na­gyon szereti a frivolitásokat — ugyan mi másért sietne olyan nagyon, de hogy Ön egyszersmind az erénynek is nagy barátja — másképpen nem mondana fel kitűnő szakácsnéjának a szépen zsinóro­zott káplár úr miatt. Ez a jellemző magukra, kedves asszonyom, mindenben következetlenek, csak egyben következetesek, a követke­zetlenségben. Szegény szakácsnéjának fel­mondott egy-két ártatlan vasárnap dél­utáni sétáért, egy-két óvatosan eldugott csirkecombért, ellenben saját maga lázas izgalommal siet az olyan darab bemutató­jára, melyet az a hír előz meg, hogy „frivol“. De — hogy a Dob utca ősi kérdését idézzem — mit tesz Isten ? A szombati darab éppenséggel nem volt frivol, egy­általában nem volt kétértelmű. Egyértelmű volt az elejétől végéig és frivolság helyett a legmosdatlanabb, legbrutálisabb malac­ságok sorakoztak egymás mellé azzal a merész igénnyel, hogy az egészet darab­nak tartsuk. A „malacság“ szót finyás­­ságból használom, a tényállást jobban ki­fejezné a kevésbbé irodalmi „disznóság“. Figyeltem Önt, nagyságos Asszonyom, hisz’ közel ült hozzám. Óvatosan ügyelt, hogy amin más nevet, azt neveletlenül ne hagyja, és néhányszor igyekezett leplezni önkénytelenül előtörő megbotránkozását, pirulását — mint indiszkrét megfigyelé­seimből láthatja, nem teljes sikerrel. Oh igen, Asszonyom, Ön meg volt botrán­kozva, bármennyire szégyeli is ezt, Ön felháborodott a malacságok Niagaráján, melyeket hallott, de azért ült hősiesen, vidáman tovább, egyik oldalon kissé sokat feszengő kedves férjétől, másik oldalon egy teljesen idegen űrtől környékezve. Ült és mosolygott, mert mikor már kedve lett volna kifutni a nézőtérről, eszébe jutott, hogy hány elegáns hölgy nézte végig ezt a darabot Párisban, meg Buda­pesten és egy sem futott ki a nézőtérről. Pedig azok mellett esetleg mind a két oldalon idegen urak ültek. Lássa Asszonyom, itt van a kutya eltemetve. Az idegen úr és a párisi­, ele­gáns hölgy adják meg az Ön, az Önök óriási tévedésének a titkát. Ismerjük be, hogy mi férfiak, magunk között, vidám poharazás, anekdotázás rend­jén, még súlyosabb dolgokat is könnyen elmondunk és meghallgatunk, mint amilye­neket a „Vigyázz a nőre“ szombati be­mutatóján elmondottak és meghallgattak. De olyankor nincsenek jelen az asszonya­ink és a leányaink Viszont maguk Asszo­nyom, ha férfimentesen együtt ülnek egy vidám kis budoár vánkosborította szögle­tében, a legszenzációsabb huncutságokat is meg hányják vetik (hiába rázza a fejét tagadólag, én tudom, hogy így van) de ha véletlenül férfi lép be a szobába, azon­nal áttérnek a szalicilos befőtt és a csipke­betétes ruhaujj elméletére. Mert bár az ős asszonyi kíváncsiság minden miszti-Kecskemét, november 2. — KettőS Szám. Lapunk a tegnapi kettős ünnepek miatt, mivel szedőink nem dolgozhattak, csak ma délben jelent meg a kedd és szerdai szám ösz­­szevonásával. — Közgyűlés. A következő meg­hívót vettük : A város törvényhatósági bizottságának 1. tagjait van szerencsém a 1. 1909. évi november hónap­­-ik napján (szerdán) délután 1 órakor és folytatólag a városháza közgyűlési ter­mében tartandó rendkívüli közgyűlésre meghívni. Tárgy: A vasúti pályaudvar kibővítése ügyében a városi tanács ja­vaslata. Kecskeméten, 1909. évi okt. 31 én. Kada Elek polgármester. — Mindszenti mulatság Kállai Béla és Taropcsik János drótos-legény csupa passzióból tegnap éjjel lövöldöztek egy revolverrel a Mikiavárosban. Hardi Sán­dor rendőr odasietett és bekísérte őket a rendőrségre, ahol azt mondták, hogy csak mulatságból lövöldöztek. — Öngyilkosság. Tegnap délben Magyar Sándor ceglédi lakos a háza padlásán felakasztotta magát. Ezt meg­előzőleg azonban magára gyújtotta a házat s mire a tüzet észrevették és eloltották, akkorra a szerencsétlen em­ber korommá égett.

Next