Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)

1919-04-27 / 91. szám

A Kolozsvár, in. * Vasárnap * áprils 27. II. évfolyam. * 91. szám. ) Az előfizetési árak: őszy hónapra. . . 9‘— korona N^yerévre* . . . 26* — korona félévre ...... 50*— korona Égés* évre . . . . 96* — korona Egye* szám ára 40 fillér Politikai napilap Felelős szerkesztő: SZENTMIKLÓSI JÓZSEF frim&er?­Megjelenik minden reggel 9 — Szerkesztőség és kiadóhivatal ( I. Egyetem­ utca 3. tusán) Telefonszám 634 Közleményeink utánnyomása tilop iirain­íik­hírn­ni . Erkölcsi erő, erkölcsi magasság nélkül tartós győzelmet elképzelni nem tudunk. Ez az erkölcsi erő hi­ányzik azokból, akik orosz ru­belekkel zökkentették ki a ma­gyar forradalom jó útán járt politikáját a haladás kerékvá­gásából . . . Ezt írtuk, így írtuk ezen a helyen március 28-án, mikor a magyar terroristák diktatú­rájáról hírt kaptunk. Azóta szomorúan igazoltak bennünket az események, szomorúan iga­zolják meglátásunkat megbíz­ható nagyváradi és debreceni információink, amelyek arról adnak hírt, hogy Nagyvárad és Debrecen boldogan lélegzett föl, mikor idegen katonák megsze­rezték a város számára a várva­­várt nyugodalmat és jövetelük hírére meghalt a rubel-csinálta igaztalan diktatúra. Annál maradunk, amit pro­gramom­ vallunk: igaztalan és becstelen minden diktatúra, akár a polgárság, akár a pro­­letáriátus csinálja. Egyetlen dik­tatúrának van létjogosultsága: a Szeretet diktatúrájának. Csal, a­ki mást mond és ha­zug prófétája azoknak, akik utána mennek. Nincs ostoba, a­ki kétségbe merje vonni, a mun­kásság jogait, a Munka minden­­hatóságát. De dolgozik a pol­gár is és aki a dolgozók mil­lióit egymás ellen uszítja — bűnt követ el elsősorban azok ellen, a­kiknek érdekeit szol­gálni akarja. A magyar terroristák saját önző érdekeiket akarták szol­gálni — nem a munkásság ér­dekeit. Ha a munkásság érdeke lebegett volna igazán szemük előtt — nem tették volna köny­­nyelműen kockára azokat a nagyszerű eredményeket, a­me­lyeket Magyarország proletariá­­tusa évtizedek harcaival lépés­­ről-lépésre vívott ki és a­melye­ket meg is fog tartani, mert a dolgozó milliókat egyetlen pilla­natra sem szabad összetévesz­teni­ a rubel heréivel. Nagyvárad, Debrecen már boldog és hittel hisszük vége lesz a rémuralomnak Budapes­ten is. Budapest munkássága öntudatra fog ébredni és vissza­tér régi vezéreihez: Garami Ernőhöz és józan társaihoz, a­kik egy pillanatra se azonosí­tották magukat a rémuralom kétes és szerencsére múló di­csőségű vezéreivel. Ez az az út, a­melyet a munkásságnak követni kell; ez az az út, a­mely a további fejlődést biztosítja. [ 0 napiéi rémiem bukása fi vörös gárda csődje — fi megugrott direktoriam — Halló, itt Kan Béla! — fi terroristák elten — Sir a szökevény vezér — l­ér az állomásnál — fi kato- I nák nem akartak harcolni — fi terroristák vissza­adják a várost Nagyvárad, április 26 . A román csapatok bevonulásé*­­ val, húsvétra föllélegzett Nagyvá­rad : a kommunista terror meg­halt. Részletes híreink a terroristák bukásáról itt következik.­­ A megszállás előtti napon, utol­­j­­ára ült össze a Munkástanács a­­ városháza közgyűlési termében. Az ülés megkezdése előtt töb­bek között egy hatalmas autó ál­lott m­g, amelyből Patócs János,­­ a nagyváradi kommunisták egyik­­ vezére, mankójával kibicegett. Két fegyveres tengerész volt vele, akik kísérték, mert állítólag reggel fél­hétkor többen meg akarták lin­cselni. Patócsot a városháza be­járását megszállva tartó rendőrök minden feltartóztatás nélkül been­­­­gedték, de a két tengerész már csak nehezen tudott bejutni az épületbe. A Munkástanács ülése nyomott hangulatban folyt le. Dr. Katz Béla halálos csöndben jelentette be, hogy a nagyváradi munkásság fon­tos elhatározások küszöbén áll. Kérte hallgassák meg Oroszlán Pált, a hadügyi népbiztos politikai megbízottját, aki a front helyzeté­­­­ről tájékozást nyújt. A vörös gárda csődje Oroszlán Pál politikai megbízott, aki Nagyváradon szombat reggelre kihirdette a statáriumot, egészen fiatal tüzérönkéntes tizedes. Elő­adta, hogy a román csapatok, ame­lyek Belényes felől nyomulnak előre, Magyarcséke tájékán állanak már, míg egy másik román csapat — a csucsaiak — Élesdről közeledik Mezőtelegd felé. Észak felől pedig Margitta irányából nyomulnak előre nagy erővel. Közölte továbbá, hogy ahol csatározások nem voltk, ott a román csapatok kijelentették, hogy barátságosan viselkednek. Ismertetéséhez hozzáfűzte azt is, hogy a frontit mindenütt a székely katonák tartották, a vörös ezredbeliek azonban nem feleltek meg a feladatuk­nak és a várt reményeknek. Siri csend követte a szavakat, amelyek után Katz Béla azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a Mu­kástanács adja vissza a ha­talmat a városnak. A Munkás­­tanács elhatározta, hogy átadja a hatalmat a város tanácsának. A megugrott direktórium Mialatt a Munkástanács ülése­zett, elterjedt a hír, hogy a szovjet­kormány lemondott. Ez a hír azon­ban nem nyert beigazolást, sőt később a kormány tagjai telefonon erélyes intézkedéseket adtak le. A nagy zűrzavart, amely a városhá­zán és az utcákon uralkodott, csak­­ fokozta az, hogy a tömeg egy be­kötött fejű Pattantyús nevű kom­­­­munistát kis­lt be a kormányzó­­tanácshoz, aki egy főhadnagyot az utcán tettlegesen inzultált és azon­kívül dr. Bárdos Imre ügyvédet brutálisan megtámadta és főhad­nagyi distinkcióját leszakította. Bárdos főhadnagy lélekjelenlétét el nem vesztve, beugrott a Park­­szállodába és onnan egy karabélyt hozva, letartóztatta Pattantyúst és két más tiszttel a rendőrségre kí­sérte. A bepólyázott fejű vörös ka­­­­tonát, aki a „vasas század“ pa-­­­rancsnoka volt, csak nagy neh­­ í­­­zen tudta Bárdos főhadnagy a fel­­i­dő­szült tömeg dühe elől megmer­­­­­teni. A kormányzótanácstól felve-­s­zették a második emeleten levő­­ véd- és karhatalmi direktórium hi­­i­vatalába, hogy ott igazolják. Az I azonban már üres volt, egy lelket­­ I se lehetett ott találni, s az egész véd- és karhatalmi­­ direktórium búcsú nélkül tá­­­­vozott. Egy székely hadnagy lefegyverezte a brutális vörös katonát, aztán pedig, minthogy más lehetőség nem volt számára, átkísérte Ján­ossy Gyula főkapitányhoz. A vörös ka­­­­tona Jánossy főkapitány előtt bo­csánatot kért dr. Bárdos Imrétől.­­ A kiabáló tömeg bosszúja elől­t azután magának Jánossynak kel­­­­lett biztonságba helyeznie az elve­­­­temült vörös „hőst“. Halló, itt Kun Béla! A rendőrség folyosóján éppen az incidens feletti izgalmak uralkod­­­­tak, amikor Fluck Ferenc kapitány­­­­nak, a bűnügyi osztályvezetőjének­­ szobájában megszólalt a telefon. Budapest jelentkezett.­­ — Itt Kun Béla külügyi népbiz­­t­­os beszél — hallatszott a telefon­­j­ban —­ kérem Katz Béla elvtársat ■ a telefonhoz.­­ Azonnal átszaladtak Katz Béláért a hivatalába, aki gyorsan a telefon­hoz sietett és derűs arccal ment be Fluck Ferenc szobájába, amelynek ajtaját a telefonbeszélgetés idejére bezárták. Katz Béla Kun Bélát i­s kérdésére informálta a helyzetről , és teljesen ismertette a tarthatatlan­­ helyzetet. Kun Béla ennek dacára ragaszkodott ahhoz, hogy csak­­ a szovjet­ kormány parancsát teljesítsék, mert ő előérték­­­léseket küld. X r SIC? A terroristák ellen A rendőrség és csendőrség az első perctől fogva derekas munkát végzett. Mintha nem is egyik perc­ről a másikra történt volna, hanem jól előkészített terv szerint, hogy a hatalmat és a rend fenntartását átveszik­­—oly szépen, simán, egy­formán, egyöntetűen, nagyszerű fegyelmezetten viselkedtek. Hasonló fegyelem és önbizalom volt tapasz­talható a vasutasokban, akiknek egy részét előző napon a véd- és karhatalmi direktórium „Behívási parancs“-csal azonnali katonai jelentkezésre hívta fel. A Rákóci-úli csendőrlaktanya előtt délelőtt 10 órakor csendőr­altisztek, régi, jó, fegyelmezett ka­tonák álltak fel fegyveresen felfű­zött szuronnyal és minden jármű­vet, kocsit, autót feltartóztattak és megmotoztak. Ha katonák voltak a kocsin, vagy autón, azokat szu­ronyt szegezve nekik, lefegyverez­ték, még csak a derékszíját is el­vették tőlük, azután pedig autóstól együtt behajtottál, őket a csendőr­laktanya udvarára, ahonnan csak igazolás után bocsájtották szaba­don őket. Nem volt irgalom senki­nek a feltartóztatásánál. — Le azzal a vörös szalaggal —­­parancsolták vagy harminc tenge­résznek, akik fegyveresen álltak egy nagy teherautón. Pillanat alatt eltűnt a vörös sza­lag és a vörös tengerészek szépen megadták magukat. Sir a szökevény vezér A vasúti perront pedig a csendőr­főhadnagy parancsnoksága alatt kivonult rendőrség szállta meg. Aztán a vasutasok, sőt még a hordárok is fegyvert fogtak és míg a budapesti vonat, fél 11 óra után, el nem indult, senki ki nem lép­hetett a perronra. A vonat zsuffolva volt utasokkal, még a podgyászkocsikban is hering módjára szorongtak ez emberek. Ezzel a vonattal utazott Végh Dezső, a letűnt proletárdiktatúra legmar­kánsabb alakja feleségével és kis­fiával együtt. Végh Dezső hajnali 5 órakor hagyta el lakását. Meg­előzően éjféltől kezdve egymást érték a ház előtt az autók és való­ságos búcsujárás volt Végh Dezső­nél, aki hajnali 5 órakor egyenesen a pályaudvarhoz hajtatott. Az állo­máson a nagy tumultusban feltűnés nélkül elutazhatott. Előzően azon­ban többen látták, amint a földre vetette magát és úgy sírt a hős, aki előző napon a színházban tar­tott beszédében még cezári pózzal hirdette, hogy a burzsoát ki kell pusztítani. Véres harc az állomás előtt Dél­előtt tizenegy órakor három autó robogott a Rákóci után a vas­útállomás, illetve a püspökii vám felé. Mind a három tömve tenge­részekkel, akik gépfegyverrel és kézigránátokkal voltak felszerelve. A csendőrlaktanya előtt álló csend­őrkordon nem akarta elbocsájtani őket, mire a tengerészek tüzelni kezdtek. A csendőrök visszatüzel­tek. De ezalatt a három autónak V1­0 .

Next