Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)
1919-04-27 / 91. szám
2. oldal ...............1111 M .........................................................■ ani ■ ■tffiiii.M sikerült a kordonon keresztül törni és gyors száguldással homlott tova a vasút felé. A nagy lövöldözésre figyelmesek lettek az állomást megszálló csendőrök, rendőrök, katonák és vasutasok és azonnal állást foglaltak el az állomás előtti térségen. Minthogy a három autó itt sem akart n megállani, a rendőrök sortüzet adtak a menekülőkre. Több golyó nem tévesztett célt, sőt az egyik autó is megsérült. A tengerészek erre gépfegyverrel lőttek vissza a robogó autóról és két kézigránátot dobtak az állomás épülete felé. Több gépfegyvergolyó berepült a váróterembe, ahol két utazni akaró asszony könnyebben meg is sebesült. A véres harc óriási izgalmat keltett a vasútállomás környékén. A három autó elmenekült. Az ütközetről később Birtha Sándor alezredes személyesen tett jelentést Katz Bélának. A katonák nem akartak harcolni! A Rulikovszky-uti kaszárnyában is izzó volt a hangulat. A Rulikovszky-uton négy tömeg hullámzott és a kaszárnya körül kiváncsian helyezkedett el. A kaszárnyában levő vörös katonák meglehetős nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani. Mialatt Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a városházán Bates Károly ezredes dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a telefonbeszélgetést, a rendőrségről átvonult hivatalába, ahol a tanácskozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula főkapitányt is. Ez a nagyfontosságú tanácskozás, amely utolsó volt Katz Béla hivatalában , végleges döntést hozott Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt. — Átveszi ön a felelősséget doktor úr, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik ? Csak egy lövés kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa. — Mondta az ezredes. — Kérem, kérem Ezredes úr, nem oly élesen, hiszen megtudjuk egy , mást közelíteni — felelt K*tz Béla. . .) '. í ,' ■ y, ' J,. . , , ,1 ! Meg is közelítették . .. K*tz Béla nyomban felszónította telefonon a hadügyi népbiztosságot, ahonnan Böhm Vilmos népbiztossal beszélt előbb ő, aztán pedig Reies ezredes. Jelentették a népbiztosnak, hogy a frontokon a vörös hadsereg fegyelmezetlensége miatt a helyzet tarthatatlan. — Muszáj tartani — rendelkezett a népbiztos. — Se emberünk, se muníciónk, se fegyelmünk — vezette ellen Bates ezredes. A vörös katonák nem akarnak harcolni. — Az lehetetlen. Erősítéseket küldünk. Három zászlóalj már útban, van és jön a többi is. Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze, köztelefonozott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a felvilágosítást adták, hogy a katonák nem akarnak többé harcolni. Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egés bihar megyei proletárdiktatúra sorsa. A terroristák visszaadják a várost a régi vezetőségnek Délután hat óra. Dr. Katz Béla a katonatanács intézőbizottsága előtt nyugodt hangon jelenti ki, hogy a proletáriánusnak ezek után le kell tennie kezéből a hatalmat és vissza kell adnia a közigazgatást és a rend fenntartását a városi tanácsnak. Majd Rimler Károly polgármesterhez fordult: — A beállott és előre nem látott viszonyok szükségessé tették mondta , hogy a kormányzótanács visszaruházza a közigazgatást a városi tanácsra. Kérem Polgármester urat — mondta Katz Béla mély meghatottsággal — tartsa szem előtt azt az új szellemet, amelytől a város lakossága már el ven itatva. Ha Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira : — A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság közbiztonságát. Én nem politizálok, én csak azt nézem, hogy ennek a városnak, melyet 35 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással éljenek. Az átadást jegyzőkönyvbe foglalták ezután és az intézőbizottság utolsó intézkedése az volt, hogy proklamációt bocsájtott ki a város proletárjaihoz. A proklamációt dr. Katz Béla szerkesztette és az esti órákban jelent meg a város utcáin. Amikor Rimler Károly elhagyta a főispáni szobát, csak annyit mondott: — Na végre! Azután mindnyájan távoztak. De Katz Béla alig félóra múlva már visszatért és a feloszlott „Munkástanács“-nak reá várakozó tagjaival körülbelül félórát tanácskozott. Közben Lipót öccse és Székely János, akik már egy hét előtt Budapestre utaztak, telefonozott neki Budapestről, azután nemsokára végképpen elhagyta hivatalát. A polgármester nyomban rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanács tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A polgármester közölte a tanács tagjaival, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás, mire úgy határoztak, hogy egy proklamációt bocsájtanak ki a város népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Hajes ezredes és Cserey alezredes is. A terror kormányzótanácsa feloszlott Nagyszombatra való tekintettel, kissé megkésve szállingóztak Bihar vármegye tisztviselői hivatalukba. Kilenc órakor a vörös kormányzótanács két tagjának: Ladányi Jánosnak, Rehák Pálnak is csak nehezen sikerül bejutniuk. Tétován állanak, látják, hogy valami történik, de még nem egészen vannak tisztában a helyzettel. Jelentés jön, hogy a vörös hadsereg Fugyivásárhelynél áll. Idáig vonultak vissza a románok elől. Teljesen letargikusak. Halász százados most érkek autón. Egyenesen a főjegyzőhöz fut fel. . . — Hogy állunk?— kérdi Készt- ■ helyi. — A helyzet már kész — mondja Halász. Hogy a visszavonulók főszoátogatásainak elébe vágjunk, a meggyeházát fegyveresen szállják meg az urak. Ha a románok bejönnek, letesszük a fegyvert. Arra a kérdésre, hogy hát fegy-íverek vannak-e, a százados végig- siet az első emeleti folyosón, oldalt, jobbra nyitik egy szoba. A kutas a századosnál. A megye tisztviselői szempillantás alatt sorakoznak a folyosón. Halász kinyitja az ajtót. Valóságos magazin ez, Mannlicherrel, Kropscsekkel orosz fegyverekkel, revolverekkel vegyesen. Ettől a perctől a megyei tisztviselők tesznek fegyveres szolgálatot. Nappal a nősek, éjjel nőtlenek. A kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait, eddigi ügyvitelét átadta az elispáni hivatalnak. A tanács szobái déli féltizenkettőkor lezárultak. Ladányi János sápadtan távozik: — Mi jót akartunk. Nem volt még itt az ideje. Talán egyszer... Kis pléd van a karján. A szemüvege elhomályosodik. Rehákkal együtt leverten megy ki a kapun. A sietve elköltött ebéd után már egy órakor újra együtt vannak a tisztviselők. Telefon cseng állandóan. Vidéki jelentések. Margittán bevonultak. A franciák Nagyszalonta és Gyula közt lovagolnak. Mezőteregden vegyest állanak franciák, angolok, románok. Négykor Budapest keres kapcsolást. Böhm és Vágó népbiztosok a kormányzótanácsot keresik. Amikor bemondják a választ,hogy a kormányzótanács megszűnt, csak egy tehetetlen sóhaj hullámzik ide: — Lehetetlen! Közben még Landler Jenő belügyi népbiztos fenyegetődzött telefonon Karcagról, de senki se félt többé a fenyegetéstől. KtorrrS&s&e Vasárnap, 1919. április 27 A terroristák bukása Nagyvárad, április 2. Ma egy hete, szombaton futott a vörös hadsereg Csúcsa felől. Kun Béláék vészhíreket kaptak és vasárnap a pesti lapok mindezzela címmel jelentek meg: „Veszélyben a forradalom !“ Közlik a Katona és Munkástanács ülésének lefolyását, amelyen Kun Béla nyíltan bevallotta, hogy a vörös hadseregben csalódtak, mert a négy része nem állotta meg a helyét, megfutott a csúcsai frontról. „Szatmárnémeti elesett, Nagyváradon pedig a legközelebbi órákban éred fel újbót a kapitalista rendszer“, folytatta beszédét a szovjet kormány főexponernse, aki a cseh frontról annyit tudott még, hogy „tatárt már ebben az órában megkezdődik a tárgyalás“ a proletárdiktatúra ellen. A gyűlés elhatározta, hogy az összmunkásság, a katona- és munkástanács fele azonnal a frontra megy. ._ A hazódó szovjetkormánynak kapkodását jellemezte még a vasárnapi lapokban közölt két rendelet. Az egyik szerint az összes kávéházakat és éttermeket becsukták bizonytalan időre, a másikkal pedig beszüntették Budapesten a telefon használatát. Bizalmas körben Kun Béla a Nagyváradról érkező hírekre ennyit mondott: Ha Nagyvárad elesik, el vagyunk veszve! Igazat mondott . . . vörös Oroszlán futása * * fi vörösek vezére megugrott nagyváradról — s aki le akarta tartóztatni a vörös Oroszlánt Nagyvárad április 26. A történelmi nevezetességű váradi Nagyszombatnak egyik kimagasló és feljegyzésre kívánkozó epizódja az, amelyben dr. Maskovits József, a nagyváradi „Kereskedelmi és Iparkamara“ elnöke játszotta a főszerepet. Dr. Moskovits József, Ternyei Antal és Véli Péter szombaton reggel, amikor Oroszlán Pál, „a hadügyi népbiztos politikai, megbízottja“ a statárium rendeletét közzé tette, megjelentek az Őr utcai katonai állomásparancsnokságon és ott az akkori állomásparancsnokságtól azt követelték, hogy Oroszlán Pál urat tartóztassák le. Az állomásparancsnok figyelmeztette Moskovitsot, ne beszéljen hangosan, mert a szomszéd szobában van Oroszlán és meghallja minden szavát. Dr. Moskovits József éppen véleményének akart kifejezést adni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és megjelent Oroszlán Pál. — Kit akar ön letartóztatni? — kérdezte Moskovitshoz fordulva. — Magát. — Engem? — nagyképűskedett a fiatalember — mindjárt megmutatom én, kit tartóztat l e. Azzal felszólította az udvaron álló öt fegyveres vörös katonát, hogy védesse el Moskovits Józsefet, Nagyvárad város egyik köztiszteletben álló és legrokonszenvesebb közéleti férfiát. Az öt katona azonban meg se mozdult és nem is ügyelt a toporzékoló Oroszlánra. Az inzultust azonban már nem tűrhette a közelben álló Balogh Sándor ezredes és bár német nyelven de* azért alapos magyarsággal rákiáltott a dühös Oroszlánra: — Sie 1 Halten Sie die Gosche, sonst kriegen Sie von mir so eine Ohrfeige, dass Sie gleich krepieren. Sie „bódogfejü“ ! (Hallja! fogja be a száját, különben olyan pofont kap tőlem, hogy beládöglik, maga bádogfejü !) A dühös Oroszlán erre jobbnak talta elszelelni és eltűnt a tumultusban. Aznap éjjel azonban heves csengetés zavarta fel álmából Moskovits Józsefet Nagy Sándor utcai lakásán. Detektívek keresték azzal, hogy azonnal menjen fel a városházára. Moskovits József nem akart hinni a detektiveknek és ezért telefonon kérdést intézett Jánossy Gyula rendőrfőkapitányhoz, aki igazolta a detektiveket. A városházán aztán közölték Moskovits Józseffel, hogy a helyzet olyan, hogy ajánlatos, ha elutazik a városból. Moskovits vonakodott családját elhagyni és kijelentette, hogy nem utazik el, mert nem fél a vörösöktől, egyébként is annak a véleményének adott kifejezést, hogy kizártnak látja, hogy a vörösök meg tudják közelíteni Nagyváradot. A családját azonban biztonság okáért elhelyezte a kritikus éjszakára egy ismerős családnál. fromos: Hogy mennyire igaza volt Moskovits Józsefnek, bizonyítja az, hogy maga Oroszlán Pál sietett „meglógni“, mert érezte, hogy feje fölött összecsapnak a hullámok, ha gyorsan el nem hagyja a megbolytatott várost. 'hi,...6 --1 1 /ó,b . ’Jó Mi?r Szovethiany miatt b fangitásokat és alakításokat isi--.elvállaló első- síj x’i rangú munkával ,. ■ Kiddíve: Weta* József úri sajó Mátyás király-tér 24 szám (Jeszenszky felett az emeist*n) Telefonszám : 60S.