Keleti Ujság, 1919. november (2. évfolyam, 246-258. szám)

1919-11-04 / 246. szám

K&Jtamfr, 1999. * Kedd • november 4. 17 - -Tl iiiiitnjjji „ rcZ-Aif ^*p^- '.->^w RLy»* ,»/ Ffy>s\. \wKr-- *} 'v^ru •\7<'v a-(^p I ***^*jMb JniMn* Előfizetési árak: . • r 20*— koronái . • , 55*— korona » • . 100*— korona . . . 180’— korona szám ára 80 fillér Politikai napilap Felelős szerjesztő: ZÁGONI ISTVÁN Megjelenik minden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatalt I. Egyetem­ utca 3. szám. Telefonszám 694 Közleményeink utánnyomása titon Megmondotta ! Ak­kur a magyar kormány . ! ** Közös tanácskozás Clerk elnöklésével — Jelölések a miniszterelnökségre — Andrássy vétója a kosz­­srupolitika ellen — Felvonulás az angol diplomata elé 4 Budapest, nov. 3 A békekonferencia teljhatalmú megbízottja már egy hete tárgyal • magyar politikusokkal. A tárgya­lások már a befejezéshez közeled­­nek és pár nap múlva k­s kormány kel hogy kerüljön Magyarország élére. Hogy milyen lesz ez az új kormány, kikből fog éltani, azt még nem lehet tudni. De koncen­tráció kell hogy legyen. Clerk ad­dig nem fog elutaz­ni Budapestről. Közös tanácskozás Az antant teljhatalmú megbí­zottja pár nap múlva, mikorra a politikuso­k kihallgatását befejezte. Felszólítja Friedrich Istvánt, hogy az ismert elvek alapján minden komoly párt és társadalmi réteg bevonásával egészítse ki kormá­nyát. Ha ez nem fog siker­ülni, akkor közös tanácskozásra hívja sir Clerk­ez összes pártvezéreket, hogy akaratát velük közölje és föl­zólítsa őket a koncentrációra. Sem a Friedrich-hez intézett föl­­szólítás, sem a pán vezérekkel kö­zölt kívánság sikerét még nem látjuk biztosítottnak, mert a magyar pártokat és pártvezéreket még nem hatja el az a magasabbrendű meg­gondolás, mely sir George Clerket vezeti. Egyik oldalon áll a keresz­tény nemzeti egyesülés pártján­ak felfogása. Ez csak annyiban eny­hült sir Clerk jelenlétére való te­kintettel, hogy a párt hajlandó egy-két tárcát átengedni a liberáli­soknak, de úgy, hogy a szemének megválasz­ásába is beleszólhasson. Másik oldalon áll ez országos nem­zeti párt Lövészy árnyékának túl­ságos hevessége, mellyel még min­dig túlságosan éles harcot hird­ .­­ A nemzeti demokrata és a szociál­demokrata párok pedig intranzi­­gensen ragaszkodnak merev ellen­zéki politikájukhoz Andrássy új életet hirdet Andrássy Gy­ula gróf „Változzunk meg! " címen felhívást intéz a ma­gyarorszá­gi közvéleményhez, és a megértő belátás szükségét hirdeti. A bosszú — mondja — nem egyéb, mint a bolsev­izmus folyta­tása. E helyett egészséges gondol­kozásra van szükség s a háború előtti felfogásoknak meg kell vál­­tozniok. A katasztrófát nem em­berek hozták, hanem az egy tör­ténelmi folyamatnak volt a követ­kezménye, a­­ielyről ezeket álla­pítja meg: — Röviden rá akarok mutatni a katasztrófa mélyebb okaira. Beteg volt az állami élet már a háború előtt is. Az alkotmány meg volt hamisítva. Könnyű volt mesterséges többséget csinálni. Sokan azt hittük, hogy már évek óta a kisebbség mögött van a nemzet többsége. Túlhegy ha­talma volt a királynak, túl kevés a nemzetnek. A parlament egyes pártjaiban kevés volt a felelős­ségérzet, mert túl biztos volt szá­mukra a hatalom, más pártokba kevés vol a felelősségérzet, mert nem voltak abban a helyzetben, hogy programmjukat rög­ön meg keljen valósítani. Nem volt váltó­gazdaság. Egyes pártok örökös kormánypártoknak, mások örö­­kös ellenzéknek érezték magu­kat. A nemzeti önérzet nincs kielégítve. A hadsereg kérdése még el van mérgesedve. A vá­lasztójogi kérdést n­em bírunk úgy megoldani, hogy legalább egy időre nyugvóponthoz jusson. A ki nem elégített tömegek fö­lött a vezető társadalom pártjai szenvedélyes harcot folytatnak, mely mindegyikükn­k árt. Túl­ságos centralizáló, kevés a füg­getlen exisztencia, ke­vés a jel­lem, sok a stréber. Többen élnek a polia­iból, mint a politikáért. A pártok nem ellenfelek, hanem elsőségek. A harc mindig dur­vábbá válik. Technikai obstrukció és sópénz küzdenek egymással. ~ Ez a beteg társad­lom, ez a beteg politikai nemzet nem bírta a világháborúból és főleg a vereséggel járó megpróbálta­tásokat kiáltani. Eg­y mondatban ez a forradalom oka. , Másfélórás tárgyalás Lovászyval Csütörtökön sir George Clerk a következőket fogad­a: Lövészy Márton, báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, Huszár Károly közoktatásügyi miniszter, báró Hatvany Károly, gróf Klebels­berg Kunó, őrgr. Pallavicini György kormánybiztos, Diamandi román főmegbízott, Zsombor Géza állam­titkár, gróf Bánffy Miklós és Krausz Simon bankigazgató. A misszió főtitkára, mint sir George C­ork helyettese, a következőkkel tár­gyalt: báró Wlassics Gyula, Han­tos Elemér, Nagy György, Veér Imre, dr. Jehlicska Ferenc és dr. Kmoskó Mihály. A m­­sszió ezen­kívül több küldöttséget fogadott. Lovászy Márton, kinek kihallga­tása másfél óra hosszat tartott, a következőket mondta mikor kijött sir Clerk fogadószobájából: — Előadtam felfogásomat a koncentrációról és örömmel lát­tam, hogy nézeteink találkoznak. Remény­em, hogy a kibontako­zásról vallott felfogásom nem­sokára valóság lesz. Beható tanácskozás Wlassiccsal A pénteki kihallgatások aligha­nem befejezésnek is tekinthetők. Pénteken gróf Zichy János báró Perényi Zsigmond, Kri­toffy József és Bárczy István voltak íu­ha­lga­­táson a Zichy palotában Feltűnést keltett, hogy báró Wlassics Gyulát már kora délelőtt újra magához kérette Gierke és ismét majdnem egy órán keresztül tárgyalt vele. A közigazgatási bíróság elnöve mer beszélgetéséről a következőket mondotta: — Újra beható tanácskozásunk volt s ez alkalommal a szőnye­gen levő kérdések egész kom­plexumét ismételten megvitattuk. Most többet nem mondhatok, csak annyit, hogy a döntés rö­vid időn belül megtörténik. Magához kérette Clerk gróf Somssich József külügyminisztert és Ra­ffay Sándor­­evangélikus püs­pököt, a­inek meghallgatására egy egyházi memorandum adott alkal­mat. Raffay püspök inkább egy­házi kérdésekről, a kommunizmus okozta erkölcsi károkról és az állásnélküli tanítók és lelkészek helyzetéről tárgyalt sir George Ci­ric-kel, de a politika kérdései­ben nem foglalt állást. Az új kormány kombinációi A pártok köréből egyébként mi­niszteri listák terjednek el a köz­véleményben. Ez a kombináció egyelőre korai. Elterjedt az a hír is, hogy sir Clerk Ágoston Péter volt külügyi népbiztost magához kérette. Nem valószínű azonban, hogy ez a kihallgatás keresztül­vihető lenne. Mint érdekességet, meg lehet említeni, hogy a koncentrációs kormány összetételéről a követ­kező kombináció van forgalom­ban: két tárcát megtartana a ke­reszténypárt, két tárca jutna az országos nemz­eti pár­nak, kettő a demokratáknak, kettő a szocialis­­táknak, egy nagyatádi Szabó Ist­vánnak, egy a volt munkapártiak­nak. Ezzel szemben a keresztény nemzeti egyesülés pártjának vál­to­zatlanul az a felfogása, hogy nem alkuszik a szociáldemokra­­tákkal és a többi pártokkal is csak úgy tárgyal, ha egyes sze­mélyek kikapcsolásával ez lehet­séges. Péntekre már az uj miniszterel­nökök nevei kerültek forgalomba s komoly formában emlegették, hogy Bethlen István gróf, mint aki közel éll az Andrássy Gyula gróf politikai álláspontjához, fog kormányt alakítani. A kormá­nyon kívül áló pártok egy része Heinrich Ferenc kormányférn­ökségt kívánják, egy másik része azonban a földmíve­­sek vezérét. l végre Andrássy Gyula gróf, hogy a magyar katasztrófát hasztalan igyekeznek kikeresett és üldözött bűnbakkoknak a foyakába varrni. Olyan ember­nek kellett hogy felemelje a szavát, akinek történelmi meg-á­llapitásait a közhit helyeslése is érheti, akinek kijelentései su­­ros nehézséggel hullanak a s­iválygó pártharcok kavarodá­sai közé. Andrássynak hitelt fognak adni az öntudatlan konzer­vativizmus apró hadakozói is. Már eddig jöhetett volna Andrássy a maga megállapítá­saival és figyelmeztető útmuta­tásaival. Vártuk és nem értet­tük a késedelmet. Távol a budapesti zaklatott hangulat izgalmas zűrzavaraitól, mely­ben tévelygő emberek vívnak­­ egymás ellen ok nélkül való pár-­­ viadalt, szinte izgatottan láthat­­­­ták a nagy tévedést, mely ho­­­­mályba burkol eszmét és jövőt , s amely eltorlaszolja a megbé­­külés felé vezető igaz utakat. Mégis csak van a mai harco­kon felül álló elem, amely át tud látni a bonyodalmak és zűrzavarok ködén. Az a ka­tasztrófa, amely az évtizedek hosszú sorozata alatt érlelődött meg, legelőször sodorta el ma­gát Andrássyt is. Talán épen ez a sérelem késleltette, hogy fel­emelje intő szavát, de most már hihetnek neki a magyaror­szági néprétegek, hiszen a maga sérelmei mögül is azt kiáltja, hogy meg kell már látni az igazságot és arra építeni a még bizonytalanságával fenyegető jövőt. Egy hosszú elnyomatás, nem­zeti elégedetlenség, papiros al­kotmány csalfa népámításai mö­gött meggyökeresedett általános elkeseredés, a hosszú háború s alatta a küzdelem céljainak idegen volta, a pusztulás hi­ábavalóságának általános ér­zése, az fenyegetése döntötték meg azt a bizodalmát, melyre a magyar nép valaha még számíthatott. Nem egy-két ember és nem tíz-húsz vakmerő népvezér hozta az eseményeket, amelyek nem is jöttek váratlanul, hanem , f­okozatként zúdult magától egy­­ országnak a fejére a felbomlás, amely legfennebb csak felszínre dobott olyanokat is, kiknek té­vedései ártalmasok voltak. Volt bűn is és voltak, akiknek nagy felelősségérzet kellett, hogy nyomja a lelkét. De ezek közé tartoztak azok, kik látták a ka­tasztrófát és nem siettek idejé­­­­ben elébe menni. Andrássy mondja, hogy ő is, mindenki hibás. De a mulasztás mély belátásának alapján meg kell változni és a szélmalomharc félbeszakításával alkotó munkát kell kezdeni. II. évfylyem * 246** $nimi . r* ' ------------——___ nagyatádi Szabó István kisgazdát szeretnék miniszterelnök­nek. A ker­szteny pártok azonban rendületlenül ragaszkodnak a Friedricch István kormányelnökségéhez s e ragasz­kodásuknak erdyes hangon igye­keznek lépven-nyomon kifejezést adni. A német külügyminiszter a magyarokhoz Müller Hermann, a német biro­dalom külügyminisztere, Berlinber egy magyar újságíró előtt behattal nyila­kozott a Németország külpo­litikájának alapéleiről s különe­­­set­ a keleti kérdésről. Békét sürge­t ez oroszokkal és ukránokkal. M­­­­gyarországnak Jugoszláviához vall­ó viszonyéról ezeket mondotta: — Magyarországnak, ha sza

Next