Keleti Ujság, 1928. április (11. évfolyam, 75-97. szám)
1928-04-01 / 75. szám
a d uo *+ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1600 lej, félévre 520 lej, negyed. évre 270, lej egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piața Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08 és 6-94. XI. évfolyam 75-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A PÉNZVILÁG •« KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP • FIADÉRT Egy kis tanulság Olaszország megszünteti Magyarországgal a vízumkényszert. Magyar szempontból ez igen nagy jelentőségű esemény, mert az első eset, hogy a legyőzött ország a győztes állammal szemben kiküszöbölje azokat az ellentéteket, amelyek hajdani rossz viszonyukból önmagától értetődően következik. Mindenesetre ez a könnyítés politikai természetű is és világosan mutatja, hogy Magyarország és Olaszország között a viszony valóban baráti, sőt barátibb, mint Olaszország és azon államok között, amelyek váll váll mellett a világháborút végigcsinálták — Magyarország ellen. Egy országnak külpolitikai viszonya más országokhoz nem annyira szerződésekben, megpecsételt és gondosan kicirkalmazott diplomáciai művekben nyer kifejezést, mint inkább a való élet, a kölcsönös érintkezés apró, kis jelenségeiben, amelyek néha igazodnak a szerződések után, néha azonban egészen más kanyarulatokat vesznek. Egy szóval sem állítjuk, hogy az a tény, hogy van-e vízumkényszer két állam között, vagy nincs, értékmérője volna a külpolitikai kapcsolat természetének. Magyarország esetében azonban mutatja. Mert Magyarországnak Olaszországon kívül csak Németországgal és Ausztriával van ilyen természetű egyezménye. És most Olaszországgal. viszont azt a kapcsolatot, amelyet egy vízumkötelezettség megszüntetése jelenthet külpolitikai vonatkozásokban is, Románia esete igazán nem mutatja. A világháborúban győztes Olaszország és a világháborúban legyőzött Magyarország között mintha nem is lett volna háború, ismét visszatérnek a békebeli állapotok, ellenben a győztes Románia még a kisantant államokkal való kapcsolatában sem tudott odáig menni, hogy hatálytalanítsa a világháborúnak ezt a csökönyös maradványát, amelyet épp úgy ki kellene kötelezően operálni, mint ahogy Amerikában ma már kötelezőig a vakbelét kiveszik az embereknek. Szinte csodálatos, de az egy Oroszországon kívül Románia alighanem az egyetlen állam Európában, amely minden állammal úgy érintkezik, mintha még mindig a világháború kellős közepében volnánk. Óvakodunk attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le olyan tényekből, amelyek országok közötti viszonylatoknak csupán egy oldalát mutatják, de valahogyan mégis csak maga helyett is beszél az a tény, hogy Románia még mindig a vízumkényszer sérthetetlenségének elve alapján áll, mintha ez is szerves része volna annak a trianoni, vagy a saintgermainibékeszerződéseknek. Románia az az ország, amely politikailag szívesen orientálódik, hiszen a kisantant az orientációnak immár klasszikus dokumentuma. Viszont gazdaságilag Románia nemcsak, hogy nem akar, de nem is tud orientálódni, még a politikailag legjobb viszonyban álló szomszédjaival se. Magyarországot elárasztják a külföldi kölcsönök özönével, a legyőzött Németország ma Amerika csodálatát vívja ki, a legyőzött Bulgária a Népszövetségtől kap nemzetközi kölcsönt, a legyőzött Törökország hatalmas tényezője a közelkeleti politikának és verseny tárgya az antanthatalmak gazdasági tőkéjét minden áron elhelyezni vágyó törekvésének. A győztes Románia azonban magában áll, mint a feltartott ujj, önkényesen lezárt határokkal, kissé túl elhagyottan gyors gazdasági kibontakozás reménye nélkül. Pedig ez nem jó dolog. Akármennyire is a vis intertiae tépett lobogóját lengetik Bukarestben, a világ halad, a nagy háború likvidálása folyamatban és Románia számára is tanulságot nyújthat az a tény, hogy Magyarország és Olaszország között megszűnt a vízumkényszer, Románia pedig még barátaival szemben is fenntartja azt. (S No. % Conouraf: Suclu \^_ 24256^27^ Cloj-Kclossvár, 1928. április 1. Vasárnap i. Vasárnap a magyar képviselőháziban interpelláció hangzott el a Klagyarországon folyó cseh-szlovák propagandáról (Budapest, március 30.) A képviselőházban a keresztényszocialista Tobler a költségvetési vitánál a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről beszélt. Kijelenti, hogy amíg a történelmi Csehországban tízezer szavazat elegendő a képviselő megválasztására, addig színmagyar vidékeken huszonnyolcezer szavazat szükséges. Ismerteti a Szlovenszkoból való kiutasításokat, megemlékezik Körmendy Ékes kiutasításáról, majd körlevelet olvas fel, amelyet magyarországi cseh és szlovák állampolgárokhoz intéztek és amelyben felkérték őket, hogy jelenjenek meg a hetenkénti társadalmi összejöveteleken. Tobler megjegyzi, hogy azért érdekes e felhívás, mert a Rózsa utca hatvanegy szám alá szól, ahol pedig a csehszlovák követség hivatalos helyisége van. Kéri a kormányt, hogy nézzen utána, hogy miféle összejövetelek folynak itt. Furcsának tartja, hogy míg a csehek a határon a magyarokat irredenta címen összefogdossák, ugyanaddig a csehek Magyarországon ismeretlen jellegű összejöveteleket rendeznek a csehszlovák követség hivatalos helyiségében. Tizennyolc magyar indítványból hatot fogadott el a szenátus a kultusztörvényhez (Bucuresti, májuus 31) A kultusztörvény szenátusi részletes sJVnajatJ£* Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor tizennyolc módosító indítványt terjesztett elő a kisebbségek nevében. A tizennyolcból a szenátus hatot elfogadott. Különös nagy sérelem a kisebbségi egyházakra, hogy a 9-sik paragrafust, amely a gyermekek vallására vonatkozik s amelynek módosítását a bizottsági tárgyaláson el- * 12 fogadták, a szenátus mégis eredeti szövegezésében szavazta meg. Érdekes megemlíteni, hogy Lapedatu miniszter valahányszor a katolikus egyházról beszélt, mindig a kisebbségiek felé fordult , és nem Cisar érsekhez intézte szavait, hanem Gyárfás szenátor, Makkai Sándor református és Teutsch szász püspökök felé. Mai számunk oldal Megjelent a lakástörvényjavaslatnak a kamarai bizottság által megállapított végleges szövege .) Azok a bérszerződések, amelyek köztisztviselők és nyugdíjas köztisztviselők tulajdonába átment ingatlanokra vonatkoznak, ha az illetők ellen, azon az alapon, hogy tulajdonosokká lettek, végleges kilakoltatási határozat hozatott. 3. szakasz. A jelen törvény értelmében meghoszszabbított szerződéseknél a lakbér kiszámításánál az ókirályságban az 1916 április 23-án, az ország többi részében pedig az 1914. évi május 6.április 23-án fizetett bér veendő alapait. Ha az illető ingatlan a fenti időpontokban nem volt bérbeadva, a lakbér kiszámítása az ebben az időben fizetett telekadó arányában megállapított jövedelem alapján , ennek hiányában a községben levő hasonló ingatlanok ugyanazon időpontú bére, vagy választott bizottságok döntése alapján történik. A csatolt területeken a lakbér kiszámításánál egy korona mindenütt egy lejnek, a rubel pedig két lej ötven iráninak számítandó. 4. szakasz: Az évi bér a jelen törvény alapján meghosszabbított szerződéseknél a fentebb megjelölt módon megállapított alapbér 32-szeresében állapíttatik meg. 5. szakasz. A bérlő a bért a bérszerződésekben megállapított időpontokban fizeti, 1928. évre azonban, az április—októberi félévre vonatkozó bér fizethető 1928 április 23-ig. 6. szakasz. Az a bérlő, aki a jelen törvényben adott meghosszabbítással nem akar élni, köteles ezt a jelen törvény kihirdetésétől számított 10 napon belül portajel útján a tulajdonos tudomására hozni, a jelen törvény feltételei szerinti kényszerű meghosszabbítás terhe mellett. 7. szakasz. Az 1927 április 16-iki törvény összes, a jelen törvénnyel nem ellenkező rendelkezései érvényben maradnak, többi részében az 1914 április 23 május 6-iki bér. (Bucuresti, március 30.) A lakástörvényjavaslat hosszú viták és támadások után elkészült és közelebbről a kamara elé fog kerülni abban a szövegben és azokkal a módosításokkal, amelyeket a kamara bizottsága megállapított. Mivel a kormány kijelentette, hogy ehhez a szöveghez ragaszkodik és mivel most a kamara az eredmény szempontjából a kormány akaratát képviseli, nagyon valószínű, hogy a javaslat ugyanebben a formában válik törvénnyé. A legújabb, a kamara elé kerülő szövegezés a Viitorul szerint a következő: 1. szakasz. Mindazon lakbérszerződések, amelyek az 1927 április 16-iki törvény harmadik szakaszának utolsó bekezdése szerint 1928 április 23-án a közjog hatáskörébe jutnak vissza, még egy évre meghosszabbittatnak 1929 április 23-áig. 2. szakasz. A meghosszabbításban nem részesülnek a következő szerződések: a) Azok a bérszerződések, amelyekre vonatkozólag 1928 március 20-ig véglegessé vált olyankilakoltatási határozatok mondattak ki az 1927 április 26-iki törvény 36-ik szakasza alapján, amely határozatokban nem vétettek tekintetbe a bérlő részéről az esetleges törvényes meghosszabbítás kedvezményére hivatkozó kifogások. b) Az olyan ingatlanokra vonatkozó bérszerződések, amelyek 1928 március 20-ika előtti határozott időpontú szerződéssel bérbeadattak és amelyek az 1927 április 16-iki törvény rendelkezései alapján a közjog hatáskörébe jutottak volna. c) Azok a bérszerződések, amelyek a legutóbbi meghosszabbításban részesültek s amelyek alapbére Bukarestben minimum évi 1500 lej volt, az ország többi részében minimum évi 800 lej volt. Az alapbér a régi királyságban az 1916 április 23-iki, az ország