Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)

1928-08-01 / 172. szám

Sgyet e sal - EtroXe Intern­e­­­t-23CSP Boldogasszony­­■i Árut 4 AP­AA t. Gemmát: Ar v / '•/ Svdla 24256/927 I­n 1­­2. szj Cluj-Kolozsvár, 1928. augu­sztus 1. OZCZuG ELŐFIETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1000 lej, félévre 520 lej, negyed­évre 270 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej* ORSZÁGOS A MAGYARPÁRTI LAP (Főtér) 4. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fiata Unirii (telefon: 5-08 és 6-84. XI. évfolyam 17&*h szám Titulescu külügyminiszter lemon­dott és a régenstanács el is fogadta lemondását A most megszavazott törvények hatásáról nyilatkozik a miniszterelnök — A pénz értéke a stabilizálás után is ugyanaz marad — Minden számadás lej-alapon történik — Mit mond Maniu Gyula (Bucuresti, julius 30.) A rendkívüli ülésszak bezáródott, a kamara és a szenátus megszavazta a stabilizációt és a kölcsönt előkészítő javaslatokat, sőt a régenstanács azokat már szentesítette is, a nemzeti parasztpárt a maga részéről szintén be­fejezte bukaresti gyűléseit s most megkezdődik a politikai vakáció. A most megszavazott törvények hatásáról a m­iniszterelnök az Universul hasábjain nyilatkozik. — A pénz értéke — mondotta Bratianu Vintila — a stabilizálás után is ugyanaz marad, ugyanazok a bankjegyek maradnak forgalomban, mint Francia­­országban. Minden számadás tehát a jelenlegi lej ala­pon történik. Csupán a külfölddel szembeni fiztések fognak aranylejben történni, mert a legális stabilizáció után a jegybank köteles aranyban, vagy aranyértékű papírban teljesíteni a külföldi fizetéseket. Más pénzegység bevezetéséről szó sem lehet.­­ A Banca Nationala fokozatosan a mai 21 milliárdos bankjegyforgalmat legalábbis a kétszere­sére fogja felemelni és azután normalizálni fogja a mezőgazdasági és kereskedelmi életünket. Hangsúlyozza, hogy az országnak, követve a régi Kisrománia példáj­t, arra kell törekednie, hogy mezőgazdasága és­­tankjai a belföld pénzével prosperálhassanak. A s..Jtilizáció következtében a belföldi piac ki­kel­, K­oerv Régiese a rövid határidős kölcsönigényléseket s a­ puVival i« jöv»dWs»iet »­» nor­­malizálni fogja, ami viszont a hosszúlejáratú kölcsö­nöket teszi lehetségessé. Románia külföldi pénzügyi viszonylataira nagy befolyása lesz magától értetődően a mostani pénzügyi műveleteknek, amelyek a mi­niszterelnök szerint megadják a lehetőségét annak, hogy Románia legalábbis abban a mértékben, mint a háború előtt, elfoglalhassa helyét a nagy pénzügyi világban. Egy másik eredmény az lesz, hogy a kül­földi tőke a biztos alapok megteremtése után részt fog venni az ország gazdaságának értékesítésében. A miniszterelnök ezután a belpolitikai helyzet­ről és a pártok jövőbeli szerepéről beszélt. Maniu­ szépiát utolsó csapás a kormányra Titulescu lemondása A nemzeti parasztpárt elnöke, Maniu Gyula a maga szempontja szerint szintén igyekszik elkép­edni a jövő kialakulását s véleményét a Cuvântul­­ban adott interjúban mondja el. Maniu szerint az országban precedens nélküli feszültség uralkodik, aminek a következménye a kormány akcióinak teljes bizonytalansága, elégedet­lenségek és mozgalmak a nép körében s következés­képen a bizalom és a tekintély hiánya a külföldön. A kormány határozott lekötelezettsége el­lenére nyolchónapi koldulás után stabilizá­lás helyett csupán a bankjegyforgalom fel­emelésével és a kölcsön helyett egy jelen­téktelen hitellel jött. Ez a sikertelenség szégyen az országra. Jellemző, hogy a kormány nem merte közölni az előzetes kon­venció szövegét, amelyet a parlament látatlanban szavazott meg. A kormánynak távoznia kell. A nem­­zeti parasztpárt egynapi nyugalmat sem hagy arra, hogy a kormány tovább folytassa romboló munkáját. Titulescu lemondására vonatkozólag Maniu megjegyezte, hogy ez az utolsó ülés, amelyet kapha­tott a jelenlegi kormány egységessége. A liberális kormány az elhunyt király akarata szerint Bratianu Jonel személyes kormánya volt. Titulescu közremű­ködésével, Bratianu Ionel halálával, Titulescu kilé­pésével a jelenlegi kormány teljes agóniában van és már meg vannak számlálva a napjai a fenyegető ös­­­szeomlásig, amely bizonyosan be fog következni, ha­marabb, mint ahogy edesek hiszik. Titulescu, akinek lemondási szándékát már hó­napok óta emlegeti a sajtó, valóban szombaton délben lemondott és vasárnap este gyógykezeltetése végett el is uta­zott külföldre. A régenstanács elfogadta a külügyminisz­ter lemondását és a kormány előterjeszté­sére újból régi helyére, Románia londoni követévé nevezte ki. Titulescu egyelőre háromhavi szabadságra ment. Londoni állását december 1-én fogja elfoglalni. A bukaresti lapok a külügyminiszter lemondásához részletes kommentárokat fűznek. A kormánysajtó hangsúlyozza, hogy a lemondás kizárólag egészségi okokra vezethető vissza s elhidegülésről szó sem lehet a kormány és Titulescu között, amit az is bi­zonyít, hogy az egyik legfontosabb diplomáciai ál­lást bízták reá. Bratianu Vintila a lemondás után hosszú, rendkívül meleghangú beszélgetést folyta­tott Titulescuval, aki elutazása előtt meglátogatta Maniu Gyulát is, majd pedig Vajda Sándor látoga­tását fogadta. A volt külügyminiszter, hogy az új­ságírók várható rohamát elkerülje, nem Bukarest­ben, hanem Chitilában szállott fel a Simplonhoz csatolt szalonkocsijára. A külügyminisztérium vezetését egyelőre szer­dáig a miniszterelnök vette át, amikor ő is előbb mihacsi­i birtokára, onnan pedig Rovatba utazik. Bratianu helyettese a miniszterelnöki tisztségben Duca belügyminiszter lesz, a külügyminiszteri teen­dőket pedig egyelőre Argetoianu látja el. szána wrcfc 12 oldal *­­[Wprw­ fi 40 ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 53 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Interpelláció a pihenő miniszterekhez írta Habos Ármin A rendes parlamenti munkaidőkben nekünk kisebbségi, parlamenten kívül álló embereknek, hogyan lehetne olyan merész gondolatunk, amely magas szárnyalással felérhetne a miniszteri bár­sonyszékek magaslatáig? Eddigi tapasztalatunk szerint a kisebbségi sajtó hasábjairól elszálló esz­mék, gondolatok vagy konkrét indítványok nem tudtak keresztülhatolni a miniszteri fogadó ter­mek kipárnázott ajtóin. Ennek talán az az oka, hogy mi romániai kisebbségi népek annyira ma­gunkra vagyunk hagyatva és egymásra utalva, hogy nekünk csak akkor lehet figyelemre méltó szavunk, vagy kijelentésünk, ha direkte kérdez­nek, avagy ha felső helyről megtisztelnek ben­nünket felénk irányuló érdeklődéssel. Ha felszó­lítás nélkül beszélünk, vagy panaszkodunk, az sohasem juthat el az illetékes kormányférfiak­­h­oz, mert­ a kisebbségi napisajtó hasábjai nem bélyegzett aktadaraba, amiket hivatalosan­ tudo­másul kellene venniük. A kisebbségi sajtó közérdekű cikkei immuni­sak, azokra nem érkezhetik felülről elintézés vagy válasz, azok csupán lefelé s kisebbségi népekhez szólnak és más eredményük nem igen lehet, mint az, hogy a kisebbségi népekből a remény, az el­keseredés vagy a csüggedés érzetét váltják ki. A történetírók, majd a kellő időtávolság és magas­latról bírálva a mindenkori kormányok és népek közötti kapcsolatot, meg fogják állapítani, hogy így nem szabad és nem is lehet különféle nemzeti­ségű és anyanyelvű népeket kormányozni. Józan ésszel azt kellene hinnünk, hogy azok a politikusok, akik felküzd lőtték magukat a mi­niszteri piedesztálra, azoknak az ország érdeké­ben volna legelső és legszentebb kötelességük, hogy minden kisebbségi életmegnyilvánulást tisztán lássanak és minden kisebbségi felszínre kerülő gondolatot összegyűjtsenek és pártatlan bírálat alá vegyék. Igenis, mi úgy képzeljük, hogy a miniszteri méltóság kötelezi az illető ál­lamférfiakat arra, hogy időközönként leereszked­jenek a kisebbségi népekhez is és sorai közé ve­gyüljenek, hogy közvetlenül és nem elferdítve kaphassák értesüléseiket a kisebbségi népek ala­pos panaszairól és minden jogos kívánságairól. Eddig talán az volt a hiba, hogy mi nem alkal­mas időben hoztunk eszméket és kívánságokat forgalomba. Mikor a parlament ülésezik, midőn a politikai pártok a hatalom birtokáért élet-halál harcot, folytatnak, akkor a népkisebbségek ért­hető, hogy teljesen háttérbe szorulnak. Miniszter urak! Ez alkalommal nem kisebb­ségi sérelmekről van szó. Az ország jövője, te­kintélye érdekében interpellálunk. Nem látják még önök elérkezettnek az időt arra, hogy Ro­mánia is belekapcsolódjék az európai kulturé­­pek nemzetközi forgalmába? Meddig találják még önök időszerűnek és célszerűnek azt, hogy Románia szinte hermetice elzárkózzék az európai kulturvilágtól ? Miért kell nekünk lehetetlen és hihetetlen intézkedésekkel megölni az idegenfor­galmat? Miért félünk mi a városokat és országo­kat egybekötő idegenforgalomtól? Európának úgyszólván valamennyi állama homlokegyenest másként gondolkozik és cselekszik, mint Romá­nia. Mindenütt másutt minden kigondolható­an­

Next