Keleti Ujság, 1928. november (11. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-01 / 249. szám

m ! • /K­'ő /ra-írv^t -‘LX~‘ ' ' ' J ' ' /’ / • Bf'yeteni? Denfce Int ern *3 tu s< ,f/7 ^ ^ , / -:2IF!CSD Boldogasszony* ( • ;;':Sru 1 4 _ © Cwmirfffí PufiS?'" * / Gltgf-Kolozsvár 1928, november / CZsŰtőfftöfe *«y ** HHP'inP #1? MmzMwUMsm ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 2­­ évre 1000 lej, félévre 620 lej, negyed-­ évre 270 lej, egy tóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP )2 oldalas szem ára * lej. rfcomtóség és m­adórmasmt ttafa Umti♦ (JTótart^ «. é­fré is S­M. XI. évfolyam 249-ik szám Erdélytől Dobrudzság Nem árt, ha az ember egy röpke kis időre elszáguldozik innen a megünepelt Dobrudzsába. A gondolat szárnyain csak, mert a vasúti szárnyaskerekeken, ilyen sáros-esős őszi időben, kiszámíthatatlan nagy a távolság innen Erdély történelmi fővárosából a feketetengeri partokig. A tengerparton a keleties fényben ragyog a kikötőváros, melynek nagy terraszain nyáron a fürdőzővendégek sokasága között elvegyül a vörösrezes, barnaképű bennszülött, de ilyenkor, nyári meleg múltán mégis ő volna a helyi té­nyező. A parton, a keleti forgalomnak a köze­pébe beépítették az új nyugati magas házaknak a sorait, azonban nem ezek a házsorok az igazi Dobrudzsa, hanem az a civilizálatlan életű pusz­taság, ami sokszor jut eszébe az embernek akkor, amikor hallja a kormányzási programmokban ezt a jelszót: egységesítés. Amikor érdemként halljuk elkönyvelni a kormányzási eredmények között, igenis unifakoltunk, csak azért is unifil­ttálunk. Mert a mi életünk a földrajzi megjelö­lésben mégis csak nyugatra esik s a dobrudzsai tatárok primitív élete messzi-messzi keletre. S amikor azt látjuk, hogy az a kormányzási poli­tika, amely dicsőségének tartja az unifikálás programmját, nem támogató lökést ad a mi nyu­gati kultúrvágyaink erőfeszítéseihez, hanem sza­kadatlanul csak visszarángat, kétségbeejtő gon­dolat foglalkoztat: várjon mi esünk-e vissza hoz­zájuk Ázsiába, vagy ők törnek előre ide Közép­­európába. Mert egészen természetes mégis csak ez az utóbbi törekvése volna az egységesítő mun­kának. Azonban ki mondhatja el nyugodt lelki­ismerettel, hogy mi erdélyiek támogatást kap­tunk volna a fejlődési munkához? A dobrudzsai csatlakozás megünneplése után nem ártana egy feig összehasonlítást kérni a mi javunkra s azt a meggondolást, hogy a civilizáció, az ország jö­vője érdekében hagyjanak fel a mi haladásunk letörésének erőszakolásával ... *›_ › A konstanzai fényes fürdőkorzó sem Európa még. De Konstanzától egyórás autóúton el lehet érkezni a legsötétebb Ázsiába. Hol kopott nad­rágban csatangolnak a mezőkön a tatár asszony­­csoportok, akiknek arcáról levette a muzulmánok fehér fátylát a keveredés, de nem adott helyébe más műveltséget. A házakban megtalálhatók olyan gazdasági szerszámok, amiknek láttán el­­ámul az európai ember szeme. A kőbevájt lyuk például, amiben egy vasdarabbal verejtékezve töri a gazdasszorty a gabonát, mint nálunk a nagypénteki mákot és így kínlódja ki a lisztet, a kenyeret. Az odakerült erdélyi pásztorok kuta­kat ástak, de olyan kevés még ott a kút, olyan mélyek s hosszú kötélen olyan kínlódás lóval ki­húzni belőlük egy-egy vödör vizet, hogy bizony kevés jut abból a tisztálkodásra. A széles homok­mezőknek termőtalajában híresre érik a búza, de az a gazdálkodás, ami ott folyik, belterje­sebbé tehető volna arra, hogy az ország gazda­sági erejét emelje k i­g­u­rr Lenn a Tutrakán—szilisztriai vonalon s a Duna mentén majdnem Bazargieig tiszta házi erkölcseiben kisebbségi sorsát éli a bolgár nép.­­Az ünneplések során sem hangzott el róluk egy szó sem, a sajtóban nem jelenik meg az ő életük­ről, küzdelmi nehézségeikről egyetlen Mr sem. Mintha Dobi’udzsa civilizálatlan felsőrészének ELŐFIZETÉS MAGYA­R­RSZÁGON: 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A magyarok nevében két beszéd hangzott el a parlamentben, viharos jelenetek között Gyárfás Elemér a szenátusban, Willer József a kamarában kezdették meg a trónbeszéd felirati vitáját . A szenátus elnöke is többször félbe­szakította Gyárfás beszédét (Bu­curesc, október 30.) A parlamentben meg­indult a felirati javaslat vitája s az első szónokok a Magyar Párt képviselői voltak. A kamarában Wil­ler József dr., a szenátusban Gyárfás Elemér dr. indították meg a felirati vitát s ezt az elsőséget nemcsak azért ragadták meg, mert a legnagyobb ro­mán ellenzéki párt nincsen a parlamentben, hanem azért is, mert a trónbeszéd a kisebbségi kérdésben is választ választ vár a parlament követendő maga­tartásáról. A választ a kormány akarja adni, a ma­ga parlamenti többsége,utján, de ebben a válasz­adásban meg kell k, a trónnak a magyarok szavát. Ha a felirat Szövejébe nem kerül is bele a Magyar Párt kívánsága, az elmondott szó áthatol az üléstermek falain és a királyi hatalom gyakorlói­nak füléhez is eljut. A trónbeszédnek a kisebbségek­ről mondott mondata történelmi dokumentum, de történelmi dokumentumként hangzottak el a ma­gyar kisebbség nevében elmondott beszédek is. A vasúti katasztrófa A kamara ma délután újból megkezdette tanács­kozásait. Az ülés megnyitása után, Saveanu elnök, megemlékezett Dobrudzsa csatlakozásának ötvenéves jubileumáról. Popilian a receai vasúti katasztrófa ügyében in­téz kérdést a közlekedésügyi miniszterhez, szigorú vizsgálatot és szankciókat követelve. Támadja Teodo­­rescu CFR vezérigazgatót. Dumitriu közlekedésügyi miniszter azonnal vála­­szol, ismerteti a katasztrófa okait és megnyugtatja a kamarát, hogy valamennyi bűnöst, példás büntetés­ben fogják részesíteni. Duca belügyminiszter védelmébe veszi Teodores­­cut és visszautasítja az ellene felhozott vádakat. Támadás a Hangya-szövetkezet ellen Russa Abrudeanu,­desét teszi szóvá és a Hangya szövetkezet mű­kö­sének támogatását. (Folytatása a 3-ik oldalon.) azt állítja, hogy ezt a szövetkezetet Buda­­pestről irányítják és adóeltitkolást követett el. Ez a beszéd jellemző arra a romboló mentafi­­­tásra, amely nehogy örülne annak, ha a nyomorult­­gazdasági viszonyok között nagyszerűen prosperál a maga becsületes erőfeszítéseivel ez a forgalmi nép­szervezet, hanem aknákat igyekszik elhelyezni ellene. Ha igaz volna, hogy Budapestről irányítanák, ak­kor is örülnie kellene mindenkinek, aki a komoly gazdasági fejlődés menetétől az ország felépüléséig várja. Az okvetetlenkedő kötekedéssel csak uszítani akarnak. Délamerikában botrányt rendezett a kö­vetségi titkár Dragomirescu panaszolja, hogy Rio de Janeiró­­ban Marinescu professzor odaérkezése alkalmával Ben ottani követségi titkár , nagy botrányt csinált és inditálta Román** volt konzulját. Argetoianu külügyminiszter megígéri, hogy szi­gorú vizsgálatot indít ebben az ügyben. Saveanu kamarai elnök bejelenti, hogy Iteanu képviselő meghalt és méltatja az elhunyt érdemeit. Mátéiu a kormánypárt nevében elparentálja Steanut, mire az ülést a gyász jeléül öt percre fel­függesztik. A felirati vita­szünet után a térönbeszédre adandó válaszfelirat vitája került napirendre. A kormánypárt szónoka, Ben­iescu, támadja a nemzeti parasztpártot, amely osztályharcot folytat. A valut­astabilzációt most jó feltételekkel lehet meg­csinálni. Megállapítja, hogy a földmivelés terén fo­ganatosított intézkedések emelik a produkciót. A fel­sőbb oktatás reformjának a szociális regenerációt kell szem előtt tartania. Kéri a­ macedorománok telepítő homokjával temették volna el azt a népet a vi­lág szeme elől, pedig az a nép értékes munkaerőt képvisel ebben az országban. Az a föld, amit az ő keze megművel, buján termő kert és zöldebb ott a vetés is. El lehet képzelni azt a sok ki nem hallatszó sóhajt és panaszt, ami nem tud mesz­­szire törni a telkekből. Olyan nép éli munkás életét ott, amelynek fiai sóvárogva és irigykedve néznek az erdélyi kisebbségekre, mert mi mégis tudunk panaszkodni, jajgatni, merünk küzdeni, de ők nem kapaszkodhatnak még ennyi küzdelmi talajba sem bele, mert úgy kell viselkedniük­, mint a falusi rémdrámák ládába zárt gyermeke, kiről nem akarja az anya, hogy létezését megtud­ják a szomszédok. A döbriei kereskedő az utcán süti a kenyeret és barna húsokat, a­ török város hajdani forgalma az a ki­svárosi kereskedődöen meg. " " Az országhoz csatolások évfordulóinak meg­ünneplései, ha nem merülnének ki a felvonulá­­­­sokban és beszédekben, hanem, a népek gazdasági erőinek a számbavételére alapítanának fejlődési terveket, akkor feleslegessé válna az egységesítés politikai jelszava. Az elmaradottat fel kell emelni a civilizált életet élők sorába s akik a fej­lődési útjukon előrehaladtak, azokat támogatni kell, hogy tovább vigyék magukkal azokat is, akik ázsiai életmódban tengődnek meg. Dobrud­zsa messzebb van ma Erdélytől, mint amekkora távolságot a térkép mutat. De ha az erdélyi élet­nívóhoz unifikálják, akkor a csatlakozások az­utáni évfordulóin láthatók­ lennének az eredmé­nyek. Szabaduljunk fel a félelem alól, hogy visszarántanák Erdélyi­ is a dobrudzsai élet­nívóra, Zágoni István. Mai számunk 12 oldal MEGJELENT AZ UJ M MORAVETZ ALBUM is Tartalma szenzációs, kiálltása pompás is 6

Next