Keleti Ujság, 1929. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-02 / 1. szám

E­tetési Denke Intern^­.* ■ p p/je d Bo 1 d03&S sz o ..•áru t 4 /«▼ ^aJ~KoloM»vir, 1929. Januét 2* 6ZCFtti8 előfizetés BELFei^art.,,j Oraxánoa Magyarvárti lan előfizetés magyarorszagon: 1 éne 1200 lej, félévre 000­­ . , —Jfsr r i D­ mtrg félévre 20 nenvő éne 300 lej hóra 100 lei 1 Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Piaja­ Unirii (Főtér) i. p *' ,, , p e’ éne 300 lej, 100 lej.­­ Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér A második tízév küszöbén irtai Paál Árpád A magyar társadalom minden rétegének megvan az oka rá, hogy boldog újévet, sőt bol­dogabb újévet kívánjon a sorstól. Boldogabbat, mint amilyenben eddig volt része. A sors tör­vényét befolyásolni is lehet, legalább annyiban, hogy a sorsban levő tömegerőt igyekszünk mó­dosítani. A tömegek felfogásának és akaratának a változása bizonyos idők múlván láthatatlan oka lesz életfolyamatok rendje változásának. Nagy tudatosság egy tömegben nagy határozott­ságokra vezet, nagy határozottságok pedig elér­hetik, hogy a ma kitűzött célok és eszmények holnap-holnapután kezdenek megvalósulni. Csak tömeges öntudat s abban való kitartás kell, hogy a sors egyéb láthatatlan és lebírhatatlan erői között a tömeg felmagasztosult és naggyá lett akarata is szóhoz jusson. A boldogabb új évek tehát a magyar tö­megekre nézve ezektől a magyar tömegei­­től is függenek. Nem egyik napról a másikra való változások és boldogulások szabályát látom így magam előtt, hanem a türelmes és f­öles követ-­­­kezetességnek az egykor majd kihámló biztos eredményeit. Ezek az eredmények egyéb körül­ményektől is függnek, de az erettük való szer­vezett kitartás valami lényeget, valami további fenntartót mindig elhoz belőlük. A jövőt felfog­hatom rosszlátással, s akkor azt mondom, hogy a jövő minden egyébnek az akarata a magam akarata nélkül. De a jövőt felfoghatom hittel, s akkor azt mondom, hogy a jövő a magam aka­rata minden egyéb akarat között. Szeretném, ha a magyar társadalmi rétegek­nek úgy a lelkébe tudnám szuggerálni a maguk megbecsülése iránti hitet. Szeretném, ha sok­sok társam volna, aki az urótoll, a szó, az érint­kezés minden alkalmát erre a szuggerálásra for­dítaná. Szeretném, ha tömegtudatunk felül tudna emelkedni minden lenyűgöző bajon, minden mo­csaras és süppedékes állapoton, ami kétségbe­ejtő állandósággal körülvesz bennünket. Vala­hogyan úgy érzem, hogy amennyiben ebben az esztendőben társadalmi tömegtudatunknak, ön­bizalmunknak a magasabb lendületét meg nem találjuk, akkor a következő esztendőkben már nem lesz többé olyan társadalmunk, melynek hite és egyéb magából fakadó erői legyenek. El fogunk roskadni saját, lassú kétségbeesé­sünkben és saját kilátástalanságainkban. El­esünk a saját pesszimizmusunk miatt. Mert ha pesszimizmusunk a magunkra való ocsúdás nélkül átmegy népkisebbségi életünk második tíz évébe is, akkor már a mi jövendő nemzedékünk lelkére ülepedik reá. Gondoljuk meg, hogy az eltelt tíz év alatt a tízéves gyer­­mekből húszéves ifjú, a húszéves ifjúból har­mincéves férfi lett. Olyan esztendők következ­nek, melyek világosan a nemzedékváltozás lé­nyegével telték. Ha a változó nemzedéket a múlt nemzedék pesszimizmusa vezeti az életbe, akkor a jövendő már eleve lemondott magáról, s az élet terhét nem fogja megbízni. Vagy csak­ úgy bízja meg, ha lemond jelleméről, lemond a népe iránti szeretetről, lemond e szeretetből fa­kadó eszményekről és vásári alku tárgyává teszi azokat. Ez következik ránk, ha a magyar­ság társadalmi rétegeiben nem képződik ki a magasabb életvágy, az iránta való öntudat, s a magában való hit rendületlensége. Egy kissé légneműen hangzanak ezek a sza­vak : magasabb életvágy, tömegöntudat, tár­sadalmi rétegeknek magukban való hite. Sze­retném köznapi életünkhöz közelebb állóan ma­gyarázni ezeket a fogalmakat. Tehát jelzem azok jelentőségét azzal, hogy a legegyszerűbb ember is kenyeret akar, s a kenyér mellé mos­­solygó léleknyugodalmat. Ha ezt az akaratot elképzelem a magyarság minden rétegében, el­képzelem kétmilliós megsokszorozásban, elkép­zelem úgy, hogy a kétmillió egymást segíti ke­nyerében és a léleknyugalmában , akkor megta­lálom a magasabb életvágyat, mert mindenki közülünk túlemelkedik saját magán. Megtalálom a tömegöntudatot is, mert a magunkon való túl­­emelkedés 2 milliós tömegnek vált a sajátságává. Ennek a lé­­eksokszorozásnak pedig lebirhatat­­lan az a visszhangja, ami a­" egyes emberben támad s ez a visszhang v­alanind csupa hit, mely ismét sokszorosan az egymás hitét szapo­rítja. Ez lenne a mi társadalmi életünknek az önbizalma, vagyis valami örökös hitfolytonos­ság saját magunkban. Hol lehet a magva ennek a kiterebélyesedő életcsodáinak ? Az egyes emberben, az egyes kis magyarban. De az melengető a környezet nélkül kibontakozni, életvágyba, a jövő kilátások egész­séges levegőjébe sohase tud emelkedni. Melyik az a melengető környezet ! A család. Mi tehát a magunk öntudatosságának és társadalmi ma­gasabb lendületének az útja ? A magyar csalá­dok gazdasági megalapozásának a rendszeresí­tése. A szerény családi megélhetések biztonsá­gának a magunk közötti megteremtése. És lás­suk be, hogy amikor Van is magába vonuló, egymást jobban szerető családi életünk, de a folytatása, a jövendő családalapítások rendje nincs kellő bizonyosságban. Ha van konkrétum, amelyen mint tömegjelenségen okvetlenül kell segítenie a magyar társadalomnak, az a család­alapítások lehetővé tétele, itt, szép erkölcsöt, lelkesedést kell fölkelteni, bátorságokat támasz­tani, mely mind a családalapítás és a házasság iránti hitet és életbizodalmat növelje. A meg­osztott szegénység csak a család formáiban tud könnyűvé válni, s csak ebből tud az élet iránti edzettség kifejlődni. De a szegénység akadályait is le lehet győzni, hogy azok házasságoknak és családalapításoknak az akdályai ne legyenek. Le lehet győzni, ha gazdasági életünk nem önmagáért fejleszti magát, ha segítő iránya ha­­tározottabbá válik, s így programmjába veszi a hozományok biztosítását, a családi házak épí­tését és mindazt, ami ifjúságunkat a családala­pításban segíti. Nemzedékváltozás éveiben va­gyunk ! Ha a változó nemzedéket nem segítjük, a kamatok önmagukban nem fognak segíteni senkin. Ezt a nagy dolgot feltétlenül meg kell érteni az új esztendőben. Vannak is rá biztató előjeleink, hogy társadalmunk mindinkább ér­zékenyebben és finomabb mélylátással veszi észre a maga problémáit. Különösen női társa­dalmunkban van meg az egészséges érzék, hogy ne csak észrevegye, hanem másokkal is észre­­vétesse azokat a bajokat, melyek tömegéletünk magasabbrendű kifejlődésének, s magában való hitének és életderűjének az útjában állanak. Ez az áldott női szív, az életösztönnek ez a csodá­latos termőgyökere bizonyára tovább is dolgozni fog köztünk, hogy kihajtsa az egészséges élet virágait. Ebben bízva, hisszük a jobb sorsot, s hisz­­szük a boldogabb újéveket. Hisszük, mert Is­ten hirdeti bennünk az élet szükségét, s az élet szükségének el kell hoznia, természet erejével el kell hoznia azt is, ami az élet szükségeit ki­egyenlíti. Jes­­se János kifejtette a parlamentben, hogy a zsölt­­sépelés nagy csalódást hozott a k­ise­bőségek számára Felemelték az ingatlanok adóját és a globáns adót Vajda Sándor magyarázata adott a Magyar Pártnak, de tévedéseiben még mind­­ elfogult . A pénzügy­­miniszter ígéreteke­t tett a kisebbségek számára (Bucuresti, december 31.) A kormány gyorsan és sürgősen megszavaztatta a legsúlyosabb adóknak a felemelését: globális adó, ingatlan adó. Azután, ami a falusi népet olyan nagyon érdekli, bár szo­ciális szempontból nem kifogásolható, megszavazták a pálinkaadó felemelését is. A többi után jöttek ezek a nagyobb szabású adóemelések is. Amint a Magyar Párt szónoka, Jósika János báró mondotta a kama­rában, elismerjük, hogy minderre azért került sor, mert a letűnt rezsim deficitet, kiürült államkasszá­kat, költségvetési papirosegyenleget hagyott hátra. Elismerjük azt is, hogy a külföldi kölcsön érdekében olyan költségvetést kellett csinálni, amely nagy de­ficitet tüntet el, egyenlít ki s a kiegyenlítésre a kormány nem talált más módot, mint az adóknak a felemelését. De ahogyan az erdélyi népnek s teher­­bíróképességét ismerjük, nehéz lesz behajtani az eddigi magas adónál még magasabb kamatot és a feljajdulás nem lesz alaptalan, ha erőszakolni fogják. Az adóemelések után megkezdődött a kamarai szünet. Hétfőn délelőtt végzett a kamara a költségve­téssel kapcsolatos törvényjavaslatok megszavazá­sával. Megszavazták a globális adó felemeléséről és az ingatlan tulajdon adójának a felemeléséről, vala­mint az alkohol-illeték növeléséről szóló javasla­tokat. A kamara ezután január 15-ig elnapolta magát. i«4 S, szamunk 16 oldal

Next