Keleti Ujság, 1929. február (12. évfolyam, 25-45. szám)
1929-02-01 / 25. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyedévre 800 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej Országos Magyarpárti lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piața Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. XII évroham 25-ik szám Egyes szám ára 20 fillér Túlzott remények Irta: Desbordes Ernő Az indulás jó volt. A „roata" pompásan gördült. Kifogástalanul ment az első útszakaszon. A szemlélő — a kisebbség— lelkében joggal támadhatott reménysugár. De aztán? Történt valami. Defektet kapott a kerék ? Vagy a kormány csúszott meg? Tény, hogy a haladás nem váltotta be az induláskor keltett reményeket. Szegény magyarom, kit az Alföld rónájának délibábja, ében úgy, mint a Kárpátok rengetegeinek nagyszerű csendje ábrándokra csábított, tíz évi román állampolgárságod alatt volt alkalmad a kiábrándulásra! A magyar sors szerencsénkre elég változatos. Nem panaszkodhatunk. Az ábrándok korái gyakran nehéz, sokszor igen mostoha ■ % : : i ■•■I. ‘"i ! , ( .ér' ; " • o • é I tozás; sohasem kényervtettek. Jtóégedzsldtunk. A századok megacéloztak. Megszoktuk, hogy a jót, hálátlansággal fizessék. Beletörődtünk, hogy a jogos remények is csak kivételesen válnak valóra. Amennyi remény, annyi csalódás. Érhetnek még nagyobb csalódások ? Aligha. Ami most történik, vagy elmarad, mi ez — hogy csak egyet említsek a legutolsót — tíz év előtti megsemmisítő csalódásunkhoz. Most legfeljebb be nem teljesedett, túlzott reményekről beszélhetünk. A Maniu-kormányhoz fűzött remények túlzottak voltak. A kormány tényei nem felelnek meg az indulás ütemének. Kisebbségi kérdésekben semmiesetre. A kormány programmjának első részét kifogástalanul hajtotta végre. Megtett mindent a szabadságjogok biztosítására. De hozzáfűzhetjük, hogy legkevésbé kisebbségi érdekek vezették. Kétségtelen, a szabadságjogok a kisebbségeknek fontosabbak, mint bárki másnak, de a kisebbségek szabadságjoga azonos a többségi nemzet jogaival. Nem lehet külön választani. Együtt kellett az egész országnak megadni, így jutottunk szabadságjogokhoz. Akik tehát a kormány első ténykedéséből reményt merítettek, hogy a kisebbségek már jogos, törvényes követeléseinek kielégítésére is sor kerül, csalódtak. Ott vagyunk, ahol voltunk. Az ígéretek földjén. A demokrácia kormányától azonban joggal várhatják a kisebbségek, hogy programmjának megvalósításában következetes marad. Hogy kulturális, szociális és gazdasági egyensúlyt teremt. A szabadságjogokat nagyra értékeljük. De ez nem minden. Az iskolaügyekben semmi sem történt. Maradtunk Anghelescunál. Szociális téren történt ugyan, de arról jobb nem beszélni, lévén az adófizetés nem tisztán kisebbségi jog. Gazdasági helyzetünk pedig napról-napra romlik. Nem vádolom a kormányt. Belátom nehéz helyzetét. De a kormánynak is be kell látnia, hogy ez minden egyéb, csak nem demokrácia. Van Anghelescu-törvény? Parlament is van! Maniu saját képére teremtve. Nem lehet azzal védekezni, hogy „törvény van rá“, — a parlament csak fiúból leányt — vagy viszont — nem csinálhat, egyébként mindenható. Nem jó egy törvény? Meg kell változtatni, van többség hozzá. Akadály nincs, csak kertelés, vagy kibúvó lehet. Van azonban egy láthatatlan, meg nem fogható titkos kéz, ami minden román pártban minden kormányban ott settenkedik. Uralkodik valamennyi párt fölött. A román parlamenti pártok nem állnak elvi alapokon. Személyek körül csoportosulnak. A parlamenti küzdelem nem elvek, nem eszmék vetélkedése, hanem rendszerint személyek torzsalkodása. Gyakran kíméletlen, elkeseredett közelharc. Pártok és politikusok gyűlölik egymást. De az a láthatatlan, titkos kéz meg tudja állítani a legádázabb tusákat is. Csak arról legyen szó, hogy kisebbségi, vagy épen magyar, az a láthatatlan kéz mindent lecsendesít. Az összes pártok nyomban szolidárisak. A jelen kormány egyik szókimondó minisztere úgy fejezte ki ezt, hogy „üsd a magyart és a zsidót." Lehet ez a kiszólás tréfás, vagy komoly, de kormányprogrammá nem tehető és nem is demokratikus. Ennyire ugyan nem vagyunk, de bizonyos, hogy előre sem megyünk. Úgy látszik, a román pártoknak ebben a kérdésben fönnálló szolidaritása meg tudja akadályozni azt, hogy egy jóindulatú, demokratikus és a legnagyobb parlamenti többséggel rendelkező kormány kötelező ígéreteit, Gyulafehérváron hirdetett programmját beválthassa. Ebből a helyzetből a kisebbségeknek le kell vonniuk a következtetéseket. A változó kormányoktól keveset, vagy semmit, esetleg csak rosszat várhatunk. Külön utakon megyünk. Közeledhetünk és távolodhatunk a szerint, amint programmunk összehoz vagy elválaszt. Sőt ad hoc fegyverbarátság is lehet. De a politikai kalandozásoknak véget kell vetni- Csúcsai paktum, liberális orientáció jók voltak arra, hogy a különböző román pártokkal az érintkezést fölvegyük. Maniu szabad választása alkalmat adott rá, hogy a párt és hívei egymásra találjanak. Elég sokan vagyunk. Bizonyos, hogy többen leszünk. Meg van az építésre az alap. Van százhetvenegynehányezer magyar választó, aki leadta szavazatát, akikhez csatlakozni lehet és kell. Ez a kötelesség. Az itteni pártok torzsalkodása, de a mi emlékeink is összetartásra intenek. Meg kell teremteni a magyarságnak teljes egységét, ezt állítni szembe a román pártoknak ebben az egy kérdésben tanúsított szolidaritásával, akkor nemcsak csalódásokról, de eredményekről is írhatunk. fe 24&- 0 K tú ■'1 Cluj-Kolozsvár, 1929. február 1 JRéptél fl stabilizációs kölcsön sorsát a svéd grufaskölcsönnel együtt döntik el 89 és feles árfolyam, hét százalékkal — t az összeget még nem állapították meg (Bucuresti, január 30.) A kölcsönről voltaképen semmi esemény híre nem érkezett, a kölcsön-ügy azonban fejlődik. A hírek és általában a lapok még mindig csak kombinálnak, tény azonban az, hogy most már mindenki hisz a kölcsönben. Nem tudnak elképzelni olyan eshetőséget, amely most már megakadályozhatná a szerződés aláírását. A bukaresti lapok általában azt írják ma, hogy a kölcsön meg vm. Azt is írják, hogy ismét eset'; az aláírás. tíz hídessiégerí is. me. iflBMbk' rcsoportosó között volt mostaniig arról, hogy ki milyen összegig vállal érdekeltséget. Az Adeverul párisi tudósítójától részletes jelentés érkezett ma, azonban ebben sincsenek biztos konkrét adatok. E jelentés szerint az egyetlen vitás, illetve még el nem döntött kérdés: a kölcsön végösszege. Bizonyosra veszik, hogy 70—80 millió dollárról lehet szó. Ez attól is függ, hogy a részvételre felszólított bankcsoportok milyen összegekkel vesznek részt. Mára várják egyes bankárcsoportok válaszát. A tervezet szerint 25 milliót francia, tizet amerikai, nyolcat olasz, hatot német, hármat román, kettőt belga, kettőt svájci bankok vennének át , valamint holland és cseh tőkések is vállalnának, még nem lehet tudni, hogy mennyit. A kibocsátási árfolyam 89 és fél százalék lenne, a kamat pedig hét százalék. A komisszió díj a franciák részére 9, az angolokéra 5 és az amerikaiakéra 4 százalék lenne. A svéd gyufatröszt kölcsönét is itt tárgyalják és ez harmincmilliós lesz. A százmilliós összegből levonva a províziókat, a kibocsátási árfolyam százalékát, körülbelül nyolcvan millió dollár juthat az állam rendelkezésére. A Bántóa Nőii6 Díjához, bébi ellenőrnek, vagy felügyelőnek a francia sírst, akinek tanácsadói címet adnak, hogy ne nevezzék szigorú ellenőrnek. A svéd gyufatröszt kölcsönéről azt jelentik, hogy a gyufagyártásnál az állam a trösztnek társa lenne. A tröszt kimutatta a kormány számára, hogy mint társ is ötven százalékkal több bevételt kap, mint amennyi bevétele a gyufamonopóliumból eddig volt. A tröszt egyik kikötése az volt, hogy minden további román kölcsönben részt vehet a kölcsönösszeg húsz százalékáig. mai számunk 12 dlttal