Keleti Ujság, 1929. március (12. évfolyam, 52-63. szám)
1929-03-06 / 52. szám
7 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 OpSSaetQS RM a ti V & r U 0 r t i #53 £3 I ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, négyévre“7 . .. .. . évre 200 lej, egy hóra 100 lej. 12 odeles szám ára 5 lej | 1 Telefon: 5-03, 6-94 és 3-64. Xli. évfolyam 52-ik szám I 1 f 1 évre 511 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér i'i - - P \ ^ - ■•’ // ■/!. / , ’ K - ‘ nmtt fno/4 '1 vK,2425 79 Cluj-Ko/ozsvár, 1929. március 6 SzBtdÍB \ KmüTlUtSJÚi Várjuk Titulescu szavait Kiváncsi várakozással lessük mi, kisebbségiek a Titulescu genfi beszédét. Rólunk fog nyilatkozni, a román állam nevében, a kormány megbízásából és az előzetes kommünikék szerint állítólag olyan kijelentéseket tenne, amilyeneket nem lehet majd a mi részünkről szó nélkül hagyni. Titulescu ha az igazságot mondja, az csak megelégedést kelthet a mi körünkben. Semmi egyebet nem akarunk elérni, mint igazságot, olyan jogot, amely igazsága az államnak és igazságunk nekünk s ha a Titulescu szavai hozzásegítenek minket, hozzásegítik az államot is ehez az igazsághoz, akkor a boldogulás felé terelődik a kisebbségi sors. Ezt megértjük és ezt valljuk is. Azok a kommünikék és félhivatalos közlemények azonban, amelyek a Titulescu szavaiban megnyilatkozó állásfoglalást előkészíteni igyekeztek, arra figyelmeztetnek, hogy számíthatunk valami vabulisztikiára, amely sarkaiból igyekszik kicsavarni a lényeget és hamis szikekkel ad a mi helyzetünkről ferde beállítást. A Magyar Párt elnöke, Bethlen György gróf mondja a Keleti Újságban megjelent nyilatkozatában, hogy felelős tényező sohasem tett olyan kijelentést, melyből a kisebbségi helyzettel való megelégedést lehetne kiolvasni. Titulescu állítólag mégis olyan nyilatkozatokra akar hivatkozni, amelyekbe ő a megelégedést magyarázná bele. Honnan veszi ezeket a nyilatkozatokat? Nagy,lelkiismeretlenség volna, ha el nem hangzott beszédekre hivatkozna, vagy elhangzott beszédek értelmét és tartalmát forgatná ki a valóságukból, mert hiszen itthon valamennyien, kisebbségiek és többségiek tudjuk a történteket, emlékezünk a beszédekre s az igazságtól eltérést könnyen megállapíthatjuk. Mit gondolhatunk mi Titulescunak és a kormánynak a szavahihetőségéről, az állásfoglalásuk erkölcsi értékéről, ha kézzelfoghatóan szembehelyezkedik a valósággal? A jogról lehet vitatkozni — ha ugyan vitás lehet még elméletileg a kisebbségi jog —a politikai szempontokról is lehet beszélni, de egy olyan tárgyaláson, amelyből ki vannak zárva azok, akiknek a bőréről, életéről, nemzeti jövőjéről van szó, tényeket igaztalan színben feltüntetni, igen merész vállalkozás, ami gyorsan, vagy későn, de egyszer megbosszulhatja magát. És az előbbi kormányrezsim szerzett olyan szomorú példákat az ország számára, hogy a külföld nem vesz mindent készpénznek, amit a kormány hivatalos képviselői a belső helyzetről mondanak, állítanak, bizonygatnak és erősítenek. Az erdélyi magyarság közvetlenül is tapasztalhatta, hogy az eljárási mód, amivel a kisebbségi szerződések betartását a Népszövetség figyelte, vagy ellenőrizte, nemcsak nem vált be, hanem egyenesen az ellenkező célt szolgálta, mint amilyen célokat ezekkel a szerződésekkel el akartak érni. A szerződések papiroson maradtak és azok, akik a kisebbségek felszabadítása, nemzeti jogok érvényre emelése jelszóval vitték a háborút az antant nagyhatalmak oldalán, olyan kisebbségi elnyomást teremtettek, amilyen nem volt a háború előtt, akkor, amikor nem voltak nagyhatalmi aláírásokkal garantált kisebbségi egyezmények. A Népszövetség előtt azt vetették fel most, hogy ez nem mehet így tovább. Negyvenmillió lakosa Európának ki van szolgáltatva annak az elnyomatásnak és gyötrelemnek, amit a Népszövetség a maga kisebbségellenes eljárási módjával csak megerősít. Ha nem beszélünk most magunkról, a jugoszláviai állapotok például a sötét középkor felé haladnak. A nyolcmilliónyi német kisebbségnek a különböző államokban olyan a sorsa, hogy irigykedve gondolhatnak viszsza azoknak a lengyeleknek a sorsára, akik a híres pozeni elnyomatás idejét élték. Ami panasz a romániai kisebbségek részéről eddig elhangzott, minden csak jaj, fájdalom, orvoslás utáni vágyakozás volt. Hogyan fog ezekből Titulescu bizonyíték-bokrétát kötni annak igazolására, hogy mi boldog megelégedésünkben nem kívánunk semmit? A tövisekből, amelyek már mélyen szúrták át az egyszerű élni akarás vágyát, a munkához ragaszkodó kedvet, amelyeknél csak a jóhiszeműségünk kifogyhatatlansága nagyobb. Mi ezzel a jóhiszeműséggel várunk a mai kormányzástól Gyulafehérvárt és várunk szerződésbeli kötelezettségteljesítést. Ebből a jóhiszeműségből, ebből az előzékenységből, ami segítségére volt a kormánynak, ellenünk tőkét, vagy bilincset, kovácsolni, nagyon nagy elszántság lenne. Azok a nyilatkozatok, amelyek az állam iránti lojalitást juttatták kifejezésre, természetesek és maguktól jöttek, nem kívántak semmi más célt szolgálni, mint az állampolgári kötelesség tudásának a bizonyítását. Ne akarják ezeket a nyilatkozatokat azok ellen felhasználni, akik az állampolgári hűségnek kívánnak eleget tenni. Hiszen a Népszövetség belső szelleme még nem tisztult ki a hatalmi összefogásnak e fórumon történt szervezkedése óta annyira, hogy a felvetett probléma megoldásától a megnyugvást, megelégedést várhatnak. Egy évtized nagyon rövid idő egy ilyen nagy világháború után. Bizonyt® azonban, hogy már probléma lett mégis az, amit néhány évvel ezelőtt el akartak temetni. Az élő jog kiássa magát a ráborított vastag hantok alól is. Ebben bízunk és akármit mondana a mi igazunk ellenére Titulescu, a valóság az, hogy a kisebbségi szerződés jogai az állam alaptörvényeként vannak becikkelyezve, törvénynek van nyilvánítva a gyulafehérvári határozat is. Eltemetni nem lehet, ha a kisebbségellenes gyűlöletéről ismert Lengyelországgal lépett is közös frontra a genfi tárgyaláson a kormány. Rabulisztikával nem lehet az életjogunkhoz ragaszkodásról elijeszteni. De várjuk azt a demokratikus szabadságjog-törvényesítést, amit ez a kormány programmjának hirdetett. Ne akarjanak minket kiábrándítani a jóhiszeműségünkrők^mrcTpt^gRág is könnyen kiábrándul az . ---\\0BTHyfta A határállomások tortúrái szóba kerültek a parlamentben A hadügymi maiszter kijelentette, hogy a tartalékos tisztek jelentkezéséről kiadott rendeletet fenntartja A methylalkohol vitája (Bukarest, március 4.) A kamara napirendjén a metilalkoholról szóló törvényjavaslat szerepelt, napirend előtt azonban a panaszok és miniszteri válaszok során több érdekes kijelentés hangzott el. A hadügyminiszter előadta, hogy a tartalékos tisztek felszerelésétől nem tekintenek el s a felszerelést mindenkinek be kell szereznie, akinek megvan a tiszti rangja. A kormánypárt egy képviselője, Moldovai dr. a külföldi meglévő, és hazatérőben szenvedő tanúja volt annak a tortúrának, amit a határon átjövő utasok szenvednek. Szóvá tette a kamarában s így a belügyminiszter saját párthívétől hallhatta a fórumon, mennyire nem változtak meg azok házain vizsgálati tortúrák, amelyeknek a megváltoztatását minisztersége első napjain ígérte és tervbe vette. A kamara hétfő délutáni gyűlését négy órakor nyitotta meg az elnök. Moldovai dr. az első felszólaló, aki a vámvizsgálat, nehézségeiről, tortúráiról interpellált. Kéri, tegyék lehetővé, hogy a magyar kocsik Kürtösről Aradig jöhessenek és a közönség ne legyen kénytelen a határtól az első nagyobb állomásig Hitetlen és világítatlan vagonokban utazni. A határállomásokon az útlevél-vizsgálatok nagyon hosszú ideig tartanak és a közönség sok kellemetlenségnek van kitéve. Moldovan beszéde közben lép be a terembe Maniu miniszterelnök, akit a többség lelkesen éljenez. Az interpellációra Vaida belügyminiszter válaszol. Kijelenti, hogy már eddig is tetott intézkedéseket a vámvizsgálat könnyítésére és ebben az irányban további könnyítéseket fog foganatosítani. Junian igazságügyminiszter válaszol Gheorghescu egyik előbbi interpellációjára s védelmébe veszi azt a Faluitiabeli bírót, akit az interpelláló megvádolt. Gheorghescu fenntartja állításait és adatok bemutatását ígéri be. Chiosci hadügyminiszter a tartalékos tisztek jelentkezése ügyében tett interpellációra válaszol. Véleménye szerint a háború óta eltelt 11 év alatt bőven volt idejük a tar(Folytatása a második oldalon.) Mai számunk 12 oldal