Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-01 / 97. szám

Meti Újság Cluj-Kolozsvár Képviselőház ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:*’ s 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej/rjegyé^*­­évre 300 lej, egy hóra 100 lej.-' ljt toj^alas szám ára 5 lej. *;­-Tiff Országos magyarpárti lap­szerkesztőség és kiadóhivatal:.Plaja Unirii (Főtér) 4 Telefon : 5—08, 6—öt XIIL évfolyam 97-ik szám Ckj-Kolozsvár, 1930. május 1. Csütörtök ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő, szám­ára 20 fillér. A'falu megbocsátott... A szászb­ón a­­ magyarság pár nappal ezelőtt műkedvelő előadást hirdetett Kolozsváron. A református egyházi dalkör a magyar dalnak és az egyik erdélyi szerző két egyfelvonásosának­ a bemutatásával az erdélyi magyar drámairoda­lomnak, tehát a magyar szónak az apostola akart lenni Kolozsváron. A falusi műkedvelő nép meg akarta mutatni a városnak, hogy az ezeréves magyar dal és a magyar szó még nem halt ki a nép ajkán, a gyönyörű kalotaszegi népviseletet még nem pusztította ki a városi „módi“. És még valamik Mostanság sok szó esik a magyar színház válságáról. Valóságos nyilatkozatháború dúl a lapok hasábjain. Mindenki megváltó me­dicinát ajánl. És ekkor öntudatlanul bár, de a népi ösztönösség finom szeizmográfjával a szász­­lónai földmíves műkedvelők példát akartak mutatni az erdélyi színpadi válság megoldására. A külföldi silány színműirodalom importja he­lyett magyar színpadi szerzőkkel akartak de­bütálni. Ezek a becsületes magyar földmívesek hó­napokig tanulták a szerepeiket,, lelkesedtek, ké­szülődtek, a napi nehéz földmunka után próbá­kat tartottak és meg akarták mutatni, hogy a falusi nép hamisítatlanul egyszerű­ és primitív eszközeivel is szolgálatába akar és tud szegődni a magyar kultúrának. Ennyi lelkesség és fáradságos munka után eljöttek Kolozsvárra, hogy itt a római katolikus gimnázium dísztermében szép magyar dalokat énekeljenek és egy erdélyi szerző magyar da­rabját mutassák be. Szekerekkel felkerekedtek, költségekbe verték magukat, gyönyörű kalota­szegi népviseletükben és akkor az előre hirde­tett műkedvelői előadáson tizennégyen jelentek meg. Kolozsváron csak tizennégy magyar ember volt kiváncsi arra, hogy mit tudnak és mit akar­nak a szászlónai magyar földmivesek. A papíron a fekete s­irótinta elpirul szé­­gyenletében, mikor a nap krónikása leírja ezt a szomorú és megdöbbentő számot. Egy község magyar népe elhozza hozzánk a lelkesedését, tudását, lelkét, szeretettel közeledik felénk, a kisebbségi sorsközösség fekete ugarán mécsest akar gyújtani, a magyar földmives becsületes, kérges tenyerét parolára nyújtja felénk és al­­kor tizennégy városi magyar férfi és magyar úrasszony akad csak, akik a falu megnyilatkozá­sára kiváncsiak. Szomorú kép, vagy ha jobban tetszik kór­kép. Különösen a romániai magyarság mai hely­zetében. Magyar és magyar, legyen az úr, arisz­tokrata, földmíves, vagy munkás, soha annyira nem volt egymásra utalva, mint éppen ma. So­hasem lépett fel olyan követelő erővel az a kí­vánság, hogy a városnak fel kell keresnie a falut és a falunak a várost. A háború és a forra­dalom széttépte a lelki kötelékeket. Mérföldkö­veket állított a falu és a város közé. És mégis, a kisebbségi sorsközösség most minden magyar embert egymáshoz utal. A kisebbségi fronton riadt lelkek csak egymás megismerésében és megbecsülésében találhatnak erőt és bátorságot. Paál Árpád, a tordaszentlászlói „zendülés“-sel kapcsolatosan írta a Keleti Újság tegnapi szá­mában az alábbi figyelemreméltó sorokat: „Fi­gyeljen föl egymásra a városi és falusi magyar társadalom s ismerje meg egymást jobban, hogy tudja is egymást, szeretni mindörökké.“ Sajnos, a falu ezt­ az igazságot hamarabb felismerte, mint a város. A becsületes falusi magyarság egészséges ösztönével közeledni pró­bált felénk. Mert a népi ösztönök hamarabb döb­bennek a­ kézenfekvő nagy igazságokra, mint a kultúra pózában tetszelgő városi polgárság. A szászlónai magyar műkedvelők esete legalább ezt bizonyítja. Itt azonban nem ők vallottak kudar­cot, hanem Kolozsvár magyarsága. Egy képet szeretnénk felvázolni arról, ahogy azon a bizonyos estén a szászlónai mű­kedvelők elé üres széksorok meredtek. Mikor el kellett halasztani az előadást. Több hónapi mun­ka, lelkesedés, tanulás eredménye egyszerre füstbe ment. A lónai magyar műkedvelők nem mutathatták be a színpadon, nem énekelhették el a szép magyar dalokat, nem mutathatták meg a városnak, hogy még ma is minden gondolatuk, minden érzésük magyar. Szomorú, megdöbbentő és lehangoló érzés rázta meg a szászlónaiakat, a markáns arcokra keserű vonás rajzolódott. Ebben a kritikus pil­lanatban Inczédy-Joksman Ödön, az Országos Magyar Dalosszövetség elnöke maga köré gyűj­tötte a lónai műkedvelőket és a magyar dal sze­­retetéről, annak kultuszáról, s általában a falu kulturális tőrekevéseiről olyan megható beszédet mondott, hogy a markáns arcokról eltűnt a ke­serű vonás és a szemekben megjelent a jóltevő könny. A lelkek feloldódtak és a falu megbocsá­tott a könnyelmű városnak. De ezt a bocsánatot legalább utólag ki kell érdemelnünk. A műked­velő előadást meg fogják ismételni s a szászlónai magyar lélek őszinte megnyilatkozása, a magyar dal kultusza, a nép színpadi tudása és a kalota­­szegi népviselet mégis csak meg fogja hódítani Kolozsvárt és az elfásult magyar lelkeket. Itt a rendezés körül történhetett valami baj, mert nem akarjuk és nem merjük hinni, hogy a kolozsvári magyarság közönye miatt nem lehetett megtar­tani az előadást. A szászlónai magyar műkedvelők esete pe­dig messzi perspektívákat nyújt az itt élő ma­gyarság számára. A kisebbségi sors nehéz ke­resztjét mindannyian egyformán hordozzuk, a városi polgárság és a falusi nép. A falu és a város magyarsága ezen a fronton előbb-utóbb találkozni fog. Itt lehullnak az elválasztó korlá­tok, megfakulnak az előítéletek és eltűnnek a társadalmi kasztok közötti különbségek. Itt egy­mást keresni és megtalálni, egymást megbecsül­ni és egymást szeretni kell. Amit a szászok és a svábok már megvalósítottak, az elől a magyar­ság legfontosabb életérdekei miatt sem térhet ki. Muth Gáspár, a svábok egyik vezére mondotta évekkel ezelőtt e sorok írójának egy temesvári sváb bálon, ahol az urak és földmivelők együtt mulattak, hogy a svábok kisebbségi küzdelmének legerősebb bástyája, hogy a lakkcipő és a papucs egymásra talált. Bár a magyarság is már ott tartana, hogy a frakk és a szurdolmány is meg­találják egymást. De akkor már Szászlóna és Kolozsvár is tökéletesen megértik egymást... Olajos Domokos. Manoilescu­t újból azzal vádolják, hogy Károly volt trónörökössel tárgyalt (Bukarest, április 29.) Károly extrónörökös ügye ismét napirenden van Bukarestben. A Curentul kedd reggeli száma érdekes információt közöl ezzel kapcsolatban. Úgy tudja, hogy az extrónörökös levelet küldött az országba, amelynek azonban nincs politikai jellege s csupán Károly polgári helyzetére vonatkozik. Jorga professzor a levéllel egyidejűleg interveniált a királyi családnál s intervenciója az udvarnál megbeszélés tárgyát képezte. A lap véleménye sze­rint Manoilescu Párizsban valóban találkozott az extrónörökössel s az a találkozás Bukarestben nagy nyugtalanságot keltett és azt a kormány a leghatározottabban elitéli. Cihosky is járt Parisban Az Ordinea című liberális lap ugyancsak szolgál érdekes értesülésekkel. Szerinte Maniu miniszterelnök Cihosky volt hadügyminisztert annak idején azzal az utasítással küldötte volna ki Párizsba, hogy a katonai törvényeket mu­tassa be a volt trónörökösnek és kérje ki hozzá­járulását azokhoz. Cihosky ki is ment Párizsba, a kívánalomnak azonban vonakodott eleget tenni, s ez is egyik oka lett volna a kormányból való távozásának. A lap szerint Manoilescu utazásá­nak politikai jellege volt. Az extrónörökös az­ utóbbi időkben többek előtt nyilvánította azon óhaját, hogy vissza akarna térni az országba, sőt levelet is küldött volna az egyes pártok vezé­reinek, akiket biztosított arról, hogy nem vezeti ellenséges szándék egyetlen párttal szemben sem. Változás Károly magánéletében Bukaresti szerkesztőségünk értesülése szerint Bukarestben úgy tudják, hogy Károly magán­életében bizonyos változás állott be, amennyi­ben vége szakadt annak a szentimentális re­génynek, amelynek következményei közismertek. A liberális párt újból azzal akar izgatni, hogy gyanút igyekszik kelteni a Károly magatartásá­ban. A párt egyik vezető tagja, Bratianu Vinti­­lának egy személyes barátja nemrégiben állító­lag olyan információkkal tért vissza a francia fővárosból, amelyek a pártra nézve nem a leg­kellemesebbek. A liberális párt, egyébként érte­sülésünk szerint az ügyben újabb röpiratot ké­szít elő és közelebbi kongresszusa alkalmával újból le fogja szögezni, hogy híve a jelenlegi al­kotmányos rendnek és a január negyediki ese­ményt továbbra is tiszteletben fogja tartani. Mai számunk 12 oldal

Next