Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN­: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre egy hóra 100 lej.­­ , ,, Ára 5 lej.­ ­ \ Képviselőház __________________ A TAXA POSTALA FLA­ __ OlahKolozsvár, 1931 március 1 Vasárnap KBIETh­írSJtG ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP *J»­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4.­­ Telefon: 5­08, 6-94. XIV. évfolyam 49-ik szám ■4 ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Lelkiismereti törvényszék ? „Lelkiismereti törvényszéket a kisebbségek­nek“ — javasolja a Cuvântul egyik cikkírója. Az első pillanatban meghökkenünk. Miről is beszél tulajdonképpen? Csak nem azokra a kö­zépkori tűz és vízpróbákra gondol, ahol jogi ar­gumentumok hijján így vélekedtek: ha tiszta a lelkiismereted, akkor nyugodtan megfoghatod a tüzes vasat és ha beléd szorítanak néhány kár­tya vizet, nem égsz meg tőle és nem fulladsz meg tőle... Mélyebb bepillantás után azonban ezt a cikket komolyan kell venni, mert jóérzé­sekből, tiszta érzületből fakadt. A cikkíró elis­meri: „ne tagadjuk a kisebbségi jogok létezé­sét.“ „És ha szembetaláljuk magunkat kisebb­ségi követelésekkel, jogok szunnyadhatnak a méhükben, amelyeket mérlegelés alá kell venni és ha nem teszik meg, úgy kisebbségi részről hiányzik a jó motiválás.“ Tehát: lelkiismeretből íródott e cikk. E lap részéről azt az ajánlatot kapjuk, hogy létesíteni kell olyan bíróságokat, amelyek a ki­sebbségek és a többség között kitört nézeteltérés békés elintézésére vonatkoznak. Tagjaiknak kell lenniök a jogászokon kívül olyan széles látókörű embereknek, akik más, sokoldalúbb szemszög­ből vizsgálják meg a problémát.­ Ilyen termé­szetű bíróság lehet kizárólagosan belföldi jel­legű, de lehet a Népszövetségnek egy szerve, egy Népszövetség védelme alatt álló intézmény. Ha már a kisebbségi jogok lelkiismeret sze­rint való mérlegeléséről esik szó, úgy meg kell jegyezzük, hogy aligha akad kisebbség a vilá­gon, amely ne venné szívesen az ő kívánságai­nak ily alapon való kezelését. Futó hab volna minden kisebbségi jogkövetelés, ha nem nyu­godna a természetes emberi jogokon, az önren­delkezés jogán, az emberi méltóság tudatának jogán, amelyek­ mind a lelkiismeretből fakad­nak. Egyes jogi és történelemszemléleti felfo­gás szerint a jog keletkezése erőszakon nyug­szik,­­ azé a jog, akié a hatalom: cuius regio, eius religio. Nos, a kisebbségek kezében rendsze­rint semmi hatalom sem nyugszik, nem támasz­kodhatnak agresszivitásra, követeléseiknek nincs kikényszerítő ereje, nem áll hátuk mögött a fegyver, követeléseiknek alapja erkölcsi és a jogérzékbe vetett hite, a lelkiismereten épül fel. Olyan döntőbíróságban, amelyekben tiszta szán­dékú emberek a kisebbségek egyenlő elbánásá­nak kérdése fölött tanácskoznak, a kisebbségek­nek mindig biztos és nyert ügyük van. A kisebb­ségek örömmel üdvözölnek tehát minden ilyen javaslatot, fájdalom, azonban ennek a megvaló­­sításához vajmi kevés a remény. Mert eltekintve tárgyi természetű okoktól, ha létesíthető is volna egy ilyen döntőbíróság, azonnal felmerül a kérdés, miért nem létesült eddig, hiszen az összes kisebbségi perekben ille­tékes tényezőknek, a Népszövetség intézményé­től lefelé, mindezen a lelkiismereten kellene nyugodniok, amelyet a cikkíró hangoztat, nem azért, mert kisebbségi kérdésekről van szó, ha­nem, mert magának a bíráskodásnak, az ítélke­zésnek alapja a lelkiismeret. Természetesen a judicaturát hozzáértők művelik és egy úgyneve­zett „lelkiismereti­ bíróság“ tagjai is csak azok lehetnek, akik jogi mérlegelésre képesek. Vagy tán az eddigi kisebbségi ügyekben foglalkozta­tott bíróságok judicaturájában éppen a lelkiis­mereti érzelmi elem tengett túl és ezért van szükség olyan „lelkiismereti bíróságokra“, ame­lyek szakkérdésként kezelnék a kisebbségi ügye­ket? Ha így tesszük fel a kérdést, még nyilván­valóbbá válik a Cuvântul cikkében rejlő ellen­mondás. A tények ezek: a modern gondolkodás teljesen kiépítette a kisebbségi jogoknak a rend­szerét, az erkölcsi gondolkodás, a lelkiismeret rv­v* x A Magyar Párt 5 és 6 százalékos kamatláb meg­állapítását kérte a parlamentben Pamfil Seicaru interpelációban kéri, hogy az állami tanítóképzők­ben tanítsák a kisebbségi nyelveket . Vajda Sándort kildöttség hívja Bukarestbe (Bukarest, február 27.) A kamatellenes tör­vény vitájában elhangzott a Magyar Párt ál­lásfoglalása, amely nincsen megelégedve a tör­vényjavaslatban tervezett leszállítás módjával és mértékével. A javaslatot támogatja ugyan, de sokkal nagyobb és eredményesebb szabályo­zást kíván. Érdekes, hogy végre egy román publicista is rájött, milyen súlyos baj román és állami szempontból is a tűzzel-vassal erőszakolt rend­szer, amely a magyar falvakat magyarul nem tudó tanítókkal arasz­ott r­á. A publicista látja, hogy ezen segíteni kell, interpellációjára azon­ban, melyben a tanítóképzőkbe a kisebbségi nyelvek tanításának bevezetését javasolta, nem kapott választ. Vajda Sándorért küldöttség indult. A nemzeti parasztpárt klubjában értekezlet volt, amelyen főképpen az erdélyiek megállapí­tották, hogy úgy a parlamenti vita vezetésénél, mint általában a mostani politikai helyzetben, nem nélkülözhetik egyszerre Maniu Gyu­lát és Vajda Sándort is. Az értekezlet megbízást adott három kolozsvári résztvevőjének, Deleu dr., Pop Jones dr. képvi­selőknek és Bolla Zakariás dr. prefektusnak, hogy mint a párt küldöttsége jelenjenek meg Kolozsváron Vajda Sándornál s hívják sürgő­sen Bukarestbe. Ismertessék előtte azt a fontos szerepet, ami reá vár, különösen a párt belső életének a fegyelmezettebb összetartásában. A kamarában napirend előtt Djuvara libe­rális kifogásolja, hogy a hivatalos lapban nem szó szerint jelennek meg a parlamenti beszédek s igy többek között az ő beszéde is eltorzítva jelent meg. úgy látszik, hogy a hivatalos lap cenzúráz — mondja. Pop Cicio elnök hangoztatja, hogy cenzú­ráról szó sem jöhet, kéri azonban a képviselő­ket, hogy nézzék át a gyorsírói feljegyzéseket. Mirescu szocialista kifogásolja, hogy az el­nökség még mindig nem gondoskodott annak a parlamenti ankétnak összehívásáról, amelyet a szociáldemokraták kértek a griviţai incidens felülvizsgálására éppúgy, mint ahogyan azt az ankétet sem hív­ták össze, amely a cukorkérdést lett volna hi­vatva megvizsgálni. Ha s­em tud a tanító a növendékek nyelvén beszélni Ezután Pamfil Seicaru a következő érdekes közlést terjesztette a képviselőház elé. — Számos levél érkezett hozzám, román tanítóktól, akik kisebbségi vidékeken levő ál­lami iskoláknál működnek. Ezek a tanítók el­panaszolják azokat a nehézségeket, amelyek az illető kisebbségi nyelv nem tudása miatt mun­kájuk elé tornyosulnak. A gyermekek, akik ezekbe az iskolákba járnak, természetesen nem ismerik a román nyelvet s mivel a tanító sem tud az ő nyelvükön beszélni, nem adhatja meg nekik azokat a szükséges fel­világosításokat, amelyek a tanítás során szük­ségeseknek mutatkoznak, így ellenséges vi­szony alakul ki az állami iskola és az illető ki­sebbségi nép között és a tanító elveszti a falu­val való kapcsolatát. Azért tehát, hogy meg­könnyítsük a kisebbségi vidékeken működő ta­nítók helyzetét, el kell hárítanunk minden olyan akadályt a kisebbségek és az állam együttmű­ködése útjából, amely a lelki konszolidációt késleltetné. Nem gondolja-e a miniszter úr, hogy szükség lenne az állami tanítóképezdében a magyar, német és orosz nyelvek tanítására. A tanítók csak úgy tudnak hivatásuknak eleget tenni, ha ismerni fogják ezeket a nyelveket, mélyen benne gyökeredzik az új emberiség tu­­datában. Most már csak olyan, minél nagyobb számú többségi emberre van szükségünk, akik lelkiismeretesek tudnak lenni az élet minden vo­natkozásában és akkor meg lehetünk győződve. Várom a miniszter úr válaszát és ettől teszem függővé, hogy interpellálni fogok-e, vagy sem. Egy tanítónő állítólagos kommunizmusa. Jorga felhívja a közoktatásügyi miniszter figyelmét arra: Cetatea Alba-ban egy állami tanítónő egy előadáson az ő értesülése szerint többek között azt a kijelentést tette, hogy a hó még el sem olvad és a városházán vörös zászló fog lengeni. Kérdi a minisztert, hogy milyen megtorló in­tézkedéseket foganatosított az illető tanítónő­vel szemben? Ezután a hadügyminisztertől kér­di meg, nem tartja-e szükségesnek, hogy egyes katonatiszteket eltiltson attól, hogy olyan előadásokat tartsanak, amelyek szükségtelen vitákat provokálnak s amelyek nem alkalmasak a hadsereg presztí­zsének emelésére. Fölemlíti Dragu tábornok ki­­senevi előadásának esetét. Costachescu és Condeescu miniszterek vá­laszukban megígérik, hogy a felhozott eseteket részletes vizsgálat tárgyává fogják tenni. Napirenden a kamattörvény javaslat vitá­jában elsőnek Andrei kormánypárti képviselő beszél. A válság egyik okának azt tartja, hogy az eddigi kormányok nem látták be a mezőgaz­­(Folytatása a harmadik oldalon.) hogy a kisebbségi gondolatvilág nem­ talál olyan idegen, hűvös fogadtatásra, mint mostanság és önként adódik az a „jó motiválás“ is, amelyet bár nagyon sokaknak a kezük ügyében fekszik, mégsem vesznek észre.

Next