Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-01 / 172. szám
17 II ELŐFIZEXFÖLDÖN: , 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyedévre-£00 egy hóra 100 lej,.•% íp**' * -'.f , ' ( 44. *Rffvfis szám ái*a R íft v % ■., . ^JORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri *■ ■T, Telefon : 508, 604. XIV. évfolyam 172»ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON ! 7 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, jiegyedcsíni 15 pengő, díj Egyes szám ára 29 fillér. TAUuiJ"t POSTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—027. Cluj-Kolozsvár, 1931 augusztus 1. SzOSZB^t A SZÍNHÁZI káosz Évről-évre augusztus hónapban elkezdődnek a kilincselések a minisztériumban A színigazgatók, akik az év többi hónapjaiban — igen kevés kivétellel — klasszikus bizonyítékait adták hozzá nemértésüknek és lelkiismeretlenségüknek, ma ismét jelentkeznek az engedélyekért, amelyek birtokában tovább folytathatják kisded játékaikat. Ugyancsak megjelennek a láthatáron azok az örökös színigazgatójelöltek is, akik a maguk koncesszióikat sohasem a magyar közönség bizalmának aranyfedezetére építik, de azokra a kétes értékű összeköttetésekre, amelyek néha jól sülnek el, néha pedig visszafelé sülnek el. Egyszóval: megélénkül a magyar színházi szezon és fájdalom, hogy ez a hónap legélénkebb szezonja az erdélyi magyar színházi kultúrának. Az erdélyi magyar színészet mélypontjára jutott és bár az élet súlyos gazdasági nyomásai alatt szellemi területünk minden ágában mély szakadékok tátonganak, a színészethez hasonló leromlás- sehol máshol nem található. E leromlás okaira többször mutattunk reá és a tavalyi színházi ankét, amelyen az erdélyi magyar szellemi közületek reprezentánsai vettek részt, napnál világosabban kimutatta, hogy a baj kútforrása ott keresendő, hogy színigazgatóknak Bukarestben a legtöbbször nem azokat akarják, akiket a magyar közvélemény is akar és hogy szemben a magyar közvélemény tapasztalati tényeken nyugvó felfogásával, rendteremtés helyett az anarchiának kedveznek. Az a terv például, amely a szabadság látszólagosan tetszetős mezébe öltözködik, éspedig hogy a koncesszió kiadásánál ne legyen kontingentálás, hanem szabad versengések korlátlan játéka, a mai körülmények között egyenesen megélője volna az erdélyi magyar színészetnek. Miután úgy a sajtó, mint az erdélyi magyar szellemi közélet intézményei öszefogtak, talán el lehet érni annyit, hogy illetékes helyen magukévá teszik a kontingentálás elvét. Állítólag már magukévá is tették. Négy nagy kerület engedélyezéséről van szó és egy-két kisebb kerületről. De mit ér mindez, ha a kerületek élére olyan emberek kerülnek, akiknek puszta neve a színtársulatok teljes szétzüllését jelenti? Lám, Nagyváradon Erdélyi Miklós jutott ismét koncesszióhoz, akinek a közvélemény koncentrált ellenkezésének hatása alatt sietve táviratilag kellett visszavonnia igényét a nagyváradi színtársulathoz. Ám, mi történik azokon a helyeken, ahol a színigazgatójelölt félelem nélkül, de nem gáncsok híjján, ismert viharedzettséggel állja a közönség ellenszenvét és magas pártfogóinak kegyébe fürödve megkísérti, hogy közönsége akarata ellenére is színházat erőszakoljon reá a városra? És tegyük fel, hogy Bukarestben akként döntenek, amely döntés kielégítené a közvéleményt. Ez is illuzóriussá válna, mert a színigazgató beengedéséhez az egyes városok határozata szükséges. Az a színigazgatójelölt, aki Bukarestben nem tudott elég hatékonyan fellépni, most helyi összeköttetéseit mozgatja meg és lehetetlenné teszi a másik bukaresti koncesszionárius bejövetelét. Miután a legtöbb erdélyi városban az iterimár bizottságból kihullottak a magyar városi tanácsosok, nyilvánvaló, hogy a magyar színházak játszási engedélyének elbírálásánál a magyar közvélemény reprezentánsainak még kevésbé lesz szavuk, mint eddig. A helyzeten csak úgy lehet, segíteni, ha a kormány a négy kerület élére olyan embereket állít, akik erkölcsi, anyagi garanciát tudnak vállalni, hogy a művészetnek lesznek tolmácsolói és nem tekintik engedélyüket, könnyelmű, hazárd, haszonkeresési alapnak. A másik feltétel pedig, hogy a kormánynak legyen meg a Távozni kellett a bukaresti francia követnek s lemondásra kényszerítik Dinu Cesianut is Jorga elégtételt kért Párizsból azért, mert a francia követ komolytalannak nevezte a kormányt . A párizsi román követ ellen hivatalos pénzen indították a sajtókampányt (Bukarest, július 30.) A bukaresti lapok a napokban tele voltak a diplomácia legfontosabb személyiségeinek az ügyeivel. Egyfelől a bukaresti francia követnek a magatartásáról írtak rejtelmes cikkeket, másfelől Titulescu londoni és Dinu Cesianu párizsi követek elleni váratlan támadások foglalkoztatták. Távoznia kellett a francia követnek. A bukaresti lapok végül megtudták és tegnap megírták, hogy a bukaresti francia követnek miért vált tarthatatlanná a helyzete Romániában. Különös utakon megszerzett aktákból megtudta a kormány, hogy milyen jelentést küldött Peaux francia követ Iorga miniszterelnök kinevezéséről Párizsba. Olyasmit jelentett, aminek az értelme az volt, hogy a Iorga-i kormányt nem lehet másnak tartani, mint komolytalannak. A kormánynak nagyon rosszul esett ez és diplomáciai után megindította az eljárást a francia kormánynál a bukaresti követ ellen, illetőleg kifogást emelt Puaux követ személye ellen. Most jelentik az eredményt: Puaux az eddigi bukaresti francia követ elhagyta álomáshelyét, Bukarestet és visszatért Párizsa. Helyébe a francia kormány Hautceleque márkit nevezte ki. Akinek a személye ellen egy kifogást emel az illető ország kormánya, az nem maradhat a helyén. Valószínű, hogy Puaux kipattant jelentései között más olyan dolgok is vannak, amiket nem hoznak nyilvánosságra. Visszahívtak B párizsi román követet A napokban Pangal államtitkár, a miniszterelnöki sajtóosztály vezetője párizsba utazik és magával viszi Dinu Cesianu ottani román követ szabadságolásáról szóló okiratot. Ezekből a bonyodalmakból is olyan hírek kerültek forgalomba, amilyenek már előbb lappangtak a nyilvánosság mögött s amelyekről szükségesnek látta a kormány a következő cáfolatot kiadni: — Illetékes helyen megcáfolják azokat a híreket, amelyek a román-francia, kapcsolatok elhidegüléséről szólnak. Románia és Franciaország között a viszony a legmelegebb és a legélénkebb érintkezés áll fenn a két állam hivatalos képviselői és tényezői között — mondja a hivatalos kommüniké. Párizsi kampány a román követ ellen. A Titulescu elleni támadások a bukaresti Epocában hangzottak el, de sokkal érdekesebb azoknál az a cikk, amely a Párizsban „UEurope du Sud Este“ címen most megindított, románok által szerkesztett, francia nyelvű román lapban jelent meg, amely lap állítólag a román kormány támogatásának köszönheti megjelenését. A lap szerkesztője egy bizonyos M. Badescu, a a lapnak most megjelent első számában Románia párizsi nagykövetéről, Dinu Cesianuról írt egy hosszabb cikket, amelynek a következő különös, ponyvaregényes címe van: „Dinu Cesianu, vagy diplomácia és galamblövészet.“ Miután Badescu megállapítja a cikkben, hogy Dinu Cesianu a legkiválóbb sportemberek közé tartozik, azt a kérdést veti fel, hogy váljon helyes-e, ha a párisi nagykövet úr állandóan ezt a minőségét tartja szem előtt és nem a tulajdonképpeni megbízatását. Ezután így folytatja: „Köztudomású, hogy Dinu Cesianu kitűnő galamblövő versenyző,tulajdonképpen máshoz nem is ért), de azt eddig nem tudtuk róla, hogy irodalmi ösztönei is vannak.“ Ezután felsorolja, hogy Dinu Cesianu megjelent egy nyilvános előadáson, amelyen az előadó a következő problémával foglalkozik: Hogyan kötnek házasságot 1931-ben Franciaországban? Ezenben nem üdvözölhették Dinu Cesianut azon az előadáson, amelyen a szónok arról beszélt, hogy: „Vájjon létezik-e balkáni mezőgazdaság?“, amely kérdés pedig igen közelről érdekli Romániát. Ugyancsak távollétével tüntetett a balkáni népek közös nehézségeiről és bajairól tartott előadáson, melyre igen várták. Ezeknek a leszögezése után így ír a „L‘Europe de Sud Este“ szerkesztője: „Szeretnénk tudni azonban, hogy miért küldték tulajdonképpen Párizsba? Nem hisszük, hogy a házasságokról szóló előadások végighallgatására. Az, aki e sorokat írja, román és azt hiszi, hogy joga van elvárni azt, hogy Románia minisztere méltósággal képviselje a hazáját. Alkalmas diplomatákban nincs hiány Romániában és Dinu Cesicuiu nem látszik nélkülözhetetlennek.“ Majd így fejezi be szellemeskedő cikkét: — „Az utolsó percben kapjuk a hírt, hogy néhány nap múlva tartja Maryse Choisy aszszony előadást ezzel a címmel: Egy hónap a bábák között. Dinu Cesianu jelenléte biztosítva van.“ maga kikényszerítő ereje a városi vezetőségeknél, hogy az egyes színházak élére tényleg azok az emberek kerüljenek, akik a magyar közvélemény bizalmával találkoznak. Az erdélyi magyar színjátszás utolsó órájában kérjük a játszási engedélyek intézőit, hogy kizárólag a kulturális szempontokra való tekintettel hozzák meg döntésüket.