Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-01 / 172. szám

17 II ELŐFIZE­­XFÖLDÖN: , 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed­­évre-£00 egy hóra 100 lej,.•% íp**' * -'.f , ' ( 4­4. *­Rffvfis szám ái*a R íft­ v % ■., . ^J­ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri *■ ■T, Telefon : 5­08, 6­04. XIV. évfolyam 172»ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON ! 7 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, jiegyedcsíni 15 pengő, d­íj Egyes szám ára 29 fillér. TAUuiJ"t POSTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—027. Cluj-Kolozsvár, 1931 augusztus 1. SzOSZB^t A SZÍNHÁZI káosz Évről-évre augusztus hónapban elkezdőd­nek a kilincselések a minisztériumban­ A szín­igazgatók, akik az év többi hónapjaiban — igen kevés kivétellel — klasszikus bizonyítékait ad­ták hozzá nemértésüknek és lelkiismeretlensé­güknek, ma ismét jelentkeznek az engedélyek­ért, amelyek birtokában tovább folytathatják kisded játékaikat. Ugyancsak megjelennek a láthatáron azok az örökös színigazgatójelöltek is, akik a maguk koncesszióikat sohasem a ma­gyar közönség bizalmának aranyfedezetére épí­tik, de azokra a kétes értékű összeköttetésekre, amelyek néha jól sülnek el, néha pedig vissza­felé sülnek el. Egyszóval: megélénkül a magyar színházi szezon és fájdalom, hogy ez a hónap legélénkebb szezonja az erdélyi magyar szín­házi kultúrának. Az erdélyi magyar színészet mélypontjára jutott és bár az élet súlyos gazdasági nyomásai alatt szellemi területünk minden ágában mély szakadékok tátonganak, a színészethez hasonló leromlás-­ sehol máshol nem található. E le­romlás okaira többször mutattunk reá és a ta­valyi színházi ankét, amelyen az erdélyi ma­gyar szellemi közületek reprezentánsai vettek részt, napnál világosabban kimutatta, hogy a baj kútforrása ott keresendő, hogy színigazga­tóknak Bukarestben a legtöbbször nem azokat akarják, akiket a magyar közvélemény is akar és hogy szemben a magyar közvélemény tapasz­talati tényeken nyugvó felfogásával, rendte­remtés helyett az anarchiának kedveznek. Az a terv például, amely a szabadság látszólagosan tetszetős mezébe öltözködik, éspedig hogy a kon­cesszió kiadásánál ne legyen kontingentálás, hanem szabad versengések korlátlan játéka, a mai körülmények között egyenesen megélője volna az erdélyi magyar színészetnek. Miután úgy a sajtó, mint az erdélyi magyar szellemi közélet intézményei öszefogtak, talán el lehet érni annyit, hogy illetékes helyen magukévá te­szik a kontingentálás elvét. Állítólag már magukévá is tették. Négy nagy kerület engedélyezéséről van szó és egy-két­ kisebb kerületről. De mit ér mindez, ha a kerületek élére olyan emberek kerülnek, akik­nek puszta neve a színtársulatok teljes szét­­züllését jelenti? Lám, Nagyváradon Erdélyi Miklós jutott ismét koncesszióhoz, akinek a köz­vélemény koncentrált ellenkezésének hatása alatt sietve táviratilag kellett visszavonnia igé­nyét a nagyváradi színtársulathoz. Ám, mi tör­ténik azokon a helyeken, ahol a színigazgató­­jelölt félelem nélkül, de nem gáncsok híjján, ismert viharedzettséggel állja a közönség ellen­szenvét és magas pártfogóinak kegyébe fürödve megkísérti, hogy közönsége akarata ellenére is színházat erőszakoljon reá a városra? És te­gyük fel, hogy Bukarestben akként döntenek, amely döntés kielégítené a közvéleményt. Ez is illuzóriussá válna, mert a színigazgató beenge­déséhez az egyes városok határozata szükséges. Az a színigazgatójelölt, aki Bukarestben nem tudott elég hatékonyan fellépni, most helyi összeköttetéseit mozgatja meg és lehetetlenné teszi a másik bukaresti koncesszionárius bejö­vetelét. Miután a legtöbb erdélyi városban az i­­terimár bizottságból kihullottak a magyar városi tanácsosok, nyilvánvaló, hogy a magyar színházak játszási engedélyének elbírálásánál a ma­gyar közvélemény reprezentánsainak még kevésbé lesz szavuk, mint eddig. A helyzeten csak úgy lehet, segíteni, ha a kormány a négy kerület élére olyan embereket állít, akik erkölcsi, anyagi garanciát tudnak vállalni, hogy a művészetnek lesznek tolmácso­lói és nem tekintik engedélyüket, könnyelmű, hazárd, haszonkeresési alapnak. A másik fel­tétel pedig, hogy a kormánynak legyen meg a Távozni kellett a bukaresti francia követnek s lemondásra kényszerítik Dinu Cesianut is Jorga elégtételt kért Párizsból azért, mert a francia követ komolytalannak nevezte a kormányt . A párizsi román követ ellen hivatalos pénzen indították a sajtókampányt (Bukarest, július 30.) A bukaresti lapok a napokban tele voltak a diplomácia legfonto­sabb személyiségeinek az ügyeivel. Egyfelől a bukaresti francia követnek a magatartásáról írtak rejtelmes cikkeket, másfelől Titulescu londoni és Dinu Cesianu párizsi követek elleni váratlan támadások foglalkoztatták. Távoznia kellett a francia követnek. A bukaresti lapok végül megtudták és teg­nap megírták, hogy a bukaresti francia követ­nek miért vált tarthatatlanná a helyzete Ro­mániában. Különös utakon megszerzett akták­ból megtudta a kormány, hogy milyen jelentést küldött Peaux francia követ Iorga miniszter­­elnök kinevezéséről Párizsba. Olyasmit jelen­tett, aminek az értelme az volt, hogy a Iorga-i kormá­nyt nem lehet másnak tar­tani, mint komolytalannak. A kormánynak nagyon rosszul esett ez és diplomáciai után megindította az eljárást a francia kormánynál a bukaresti követ elle­n, illetőleg kifogást emelt Puaux követ személye ellen. Most jelentik az eredményt: Puaux az eddigi bukaresti francia követ elhagyta ál­o­­máshelyét, Bukarestet és visszatért Párizs­a. Helyébe a francia kormány Hautceleque márk­­it nevezte ki. Akinek a személye ellen egy kifogást emel az illető ország kormánya, az nem maradhat a helyén. Valószínű, hogy Puaux kipattant jelen­tései között más olyan dolgok is vannak, ami­ket nem hoznak nyilvánosságra. Visszahívtak B­ párizsi rom­án követet A napokban Pangal államtitkár, a minisz­terelnöki sajtóosztály vezetője párizsba utazik és magával viszi Dinu Cesianu ottani román követ szabadság­olásáról szóló okiratot. Ezekből a bonyodalmakból is olyan hírek kerültek forgalomba, amilyenek már előbb lap­pangtak a nyilvánosság mögött s amelyekről szükségesnek látta a kormány a következő cá­folatot kiadni: — Illetékes helyen megcáfolják azokat a hí­reket, amelyek a román-francia, kapcsolatok elhidegü­­léséről szólnak. Románia és Franciaország között a viszony a legmelegebb és a legélénkebb érintkezés áll fenn a két állam hivatalos képviselői és ténye­zői között — mondja a hivatalos kommüniké. Párizsi kampány a román követ ellen. A Titulescu elleni támadások a bukaresti Epocá­ban hangzottak el, de sokkal érdekesebb azoknál az a cikk, amely a Párizsban „UEuro­pe du Sud Este“ címen most megindított, ro­mánok által szerkesztett, francia nyelvű román lapban jelent meg, amely lap állítólag a román kormány támogatásának köszönheti megjele­nését. A lap szerkesztője egy bizonyos M. Ba­­descu, a a lapnak most megjelent első számában Románia párizsi nagykövetéről, Dinu Cesianu­­ról írt egy hosszabb cikket, amelynek a követ­kező különös, ponyvaregényes címe van: „Dinu Cesianu, vagy diplomácia és galamblövészet.“ Miután Badescu megállapítja a cikkben, hogy Dinu Cesianu a legkiválóbb sportemberek közé tartozik, azt a kérdést veti fel, hogy vál­jon helyes-e, ha a párisi nagykövet úr állandóan ezt a minőségét tartja szem előtt és nem a tu­lajdonképpeni megbízatását. Ezután így foly­tatja: „Köztudomású, hogy Dinu Cesianu kitűnő galamblövő versenyző,­­tulajdonképpen máshoz nem is ért), de azt eddig nem tudtuk róla, hogy irodalmi ösztönei is vannak.“ Ezután felsorolja, hogy Dinu Cesianu meg­jelent egy nyilvános előadáson, amelyen az elő­adó a következő problémával foglalkozik: Hogyan kötnek házasságot 1931-ben Fran­­ciaországban? Ezenben nem üdvözölhették Dinu Cesianut azon az előadáson, amelyen a szónok arról be­szélt, hogy: „Vájjon létezik-e balkáni mezőgaz­daság?“, amely kérdés pedig igen közelről ér­dekli Romániát. Ugyancsak távollétével tünte­tett a balkáni népek közös nehézségeiről és ba­jairól tartott előadáson, melyre igen várták. Ezeknek a leszögezése után így ír a „L‘Euro­­pe de Sud Este“ szerkesztője: „Szeretnénk tud­ni azonban, hogy miért küldték tulajdonképpen Párizsba? Nem hisszük, hogy a házasságokról szóló előadások végighallgatására. Az, aki e sorokat írja, román és azt hiszi, hogy joga van elvárni azt, hogy Románia minisztere méltó­sággal képviselje a hazáját. Alkalmas diplomatákban nincs hiány Romániában és Dinu Cesicu­iu nem látszik nélkülözhe­tetlennek.“ Majd így fejezi be szellemeskedő cikkét: — „Az utolsó percben kapjuk a hírt, hogy néhány nap múlva tartja Maryse Choisy asz­­szony előadást ezzel a címmel: Egy hónap a bábák között. Dinu Cesianu jelenléte biztosítva van.“ maga kikényszerítő ereje a városi vezetőségek­nél, hogy az egyes színházak élére tényleg azok az emberek kerüljenek, akik a magyar köz­vélemény bizalmával találkoznak. Az erdélyi magyar színjátszás utolsó órájában kérjük a játszási engedélyek intézőit, hogy kizárólag a kulturális szempontokra való tekintettel hoz­zák meg döntésüket.

Next