Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-01 / 100. szám

i Képvisel­őház BUDAPEST V. Előfizetés belföldön: .Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70­0. Egyes szám ára 3 te!, ORSZÁGOS magyar PARTI lap­­ Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon : 508, 6,94 XV. évfolyam­# 100. szám Előfizetés Magyarországon: Egy évre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillár. Cluj-Kolozs­vár, 1932. május 1. Vasárnap Az igazság János-arca Meg kell állnunk annál a nyilatkozatnál, amelyet egyik erdélyi lap munkatársa előtt Mihai Bobu jasii katholikus püspök tett abból a ritka alkalomból, hogy magyar újságíró ke­reste fel. Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a napokban a jasii püspök, akit egyházmegyé­je nagy szeretettel ünnepelt, mint csángó, né­met, lengyel és román híveinek lelki gondozó­ját és vezérét. Mihai Bobu püspök úr apja, nagyapja és többi ősei valamennyien Bab-ok voltak, sőt a püspök ma is élő atyafisága, amely Szabófalváról az ünnepi alkalomra belá­­to­gatott Jasiba, még ma is a Bab nevet viseli. Nem nehéz megállapítani, hogyan lett Rab Mi­hál­yból, akit még a szabófalvai kertek alatt bi­zonyára Miskának szólítottak játszótársai, Mi­hai Bobu. A román elemi iskola után román középiskola, végül ugyancsak román papne­velde: mindezek maradéktalanul elvégezték a maguk dolgát. A gyermeki lélek a legfinomabb érzékeny lemez, amely az évtizedeken át gyűj­tött benyomásokat nemcsak megrögzíti, hanem kitörölhetetlenül vési be az agytekervényekbe. Es­ lassanként kiradírozza a csecsemőkor emlé­keit, elhomályosítja a faji öntudatot, helyébe új nemzeti érzést csepegtet és a tapasztalat mu­tatja, hogy az indigónak tüzes hazafisága, a fajrokonokkal szemben még inkább megnyil­vánuló türelmetlensége még erősebb, mint azok­nál, akiknek nemzeti hozzátartozása vitathatat­lan és akiknek nem kell külön bizonyítaniok, hogy ők idegen eredetük ellenére is kifogásta­­lan hazafiak. Emberi dolog ez, amiért haragud­­ni, amit meg nem érteni, oktalanság és észsze­­rűtlenség. Bobu püspök urat teh­át mi nem reklamál­juk vissza a magyarság számára. Ő a mi szá­munkra elveszett, kultúrája és nyelve is román s mint egyházi férfiu voltaképpen egy maga­sabb erkölcsi szempont megértő kifejezője ak­kor, amikor minden nyelvű hívének szerető egyházfejedelme gyanánt jelentkezik. Vitába szabunk azonban vele, mint magyar ősök im­már román nyelvű leszármazottjával, a román államrezon égyük előkelő magyarázójával, sőt reprezentánsával. Nem az az igazság, amit ő mond, hogy a legtermészetesebb megoldás, ha minden­féle nyelvű hívő számára csak román lelkész állhat rendelkezésre. Nem áll az, hogy magyar iskolának nincs értelme a csángók föld­jén, minden úgy jó, ahogy van s nekünk nem lehet más feladatunk, mint asszisztálni a csán­­gók elrománosításának utolsó fejezeténél. Minket, magyarokat, a román politikusok és a sajtó állandóan azzal vádol, hogy türelmet­len elnyomói voltunk a magyarországi román­ságnak. Pedig a statisztika megdönthetetlen számsorai bizonyítják — és erről a statisztiká­ról mindig azt mondták, hogy a románság szá­­mát tendenciózusan lemérsékelte — hogy a magyarországi románok száma évről-évre jelen­tékenyen emelkedett. Az erdélyi románok a ré­gi Magyarország keretein belül nemcsak, hogy nem veszítették el nyelvüket és nemzetiségi ho­vatartozásuk tudatát, hanem faji érzésük sem­mivel sem maradt a Kárpátokon túli testvé­reiké mögött. A régi Románia kisebbségi népét alkotó csángók metamorfózisának azonban ing­­e­klatánsabb példája éppen Bobu Iasi­ püspök esete. A csángók földjén egyetlen magyar is­kola, egyetlen magyar lelkész nem volt, ma sincs, legfeljebb olyan csángó-magyar szárma­zású lelkipásztor, aki a román iskola és papi líceum lelkeket átváltoztató retorjáin keresztül jutott vissza a csángó faluba a román kultúra őrszemeként. Egy kínai terrorista, felrobbantotta Sang­­haiban a japán vezér­kar dísztribünjét Egy japán m­iniszter megh­alt, két tábornok és egy ellentengernagy életveszélyesen meg­sebesültek . Elkerülhetetlennek tartják a japán-kínai háború kitörését (Sanghai, április 29.) A japán csapatok díszszemléjén egy koreai terrorista bombát dobott a japán előkelőségek tribünjére. A bombának irtózatos hatása volt. Sigemosu sanghaji japán meghatalmazott azonnal szörnyet halt. Useda és Sirokava tábornokok, valamint Nomura tergernagy súlyosan megsebesültek. A merénylet óriási izgalmat keltett. A parkot, ahol az ünnepség lefolyt, a japán csapatok azonnal körülzárták, tűz,élesen átkutatták s csakhamar sikerült egy arcán és kezén meg­­sebesült koreait letartóztatni, aki arra a kérdésre, hogy a merényletet ő követte-e el, csak mo­solygással válaszolt. A koreait Juhonkitának hívják, egy koreai terrorista szervezet tagja, amely szervezet összeköttetésben áll a Kuomintanggal. A tömeg a letartóztatás pillanatában rávetette magát a merénylőre és súlyosan bántalmazta. Juhokitát hét más kínaival együtt, akiknek valószínűleg szintén részük van a merénylet előkészítésében, a japán főhadiszállásra szállították. A nagyhatalmak katonai attaséinek csodálatos megmenekülése A merénylet híre egész Japánban óriási megdöbbenést keltett. Azt hiszik, hogy Sanghai kínai városi vezetőségének is köze van a me­rénylethez, vagy legalább is tudott arról, hogy ilyesmi készül, mert az ünnepség előkészítése alatt felhívta a japán p­arancsnokság figyelmét, hogy nem tartja időszerűnek az ünnepsége­ket, mivel a lakosság nagyon izgatott és nincs kizárva, hogy esetleg merényletet kö­vetnek el. A súlyosan sebesült Sirokaván azonnal műtétet hajtottak végre. Nomura tengernagy a szemén sérült meg s valószínű, hogy fél szemét el is veszti. A sebesültek között sok gyermek is van, mivel éppen a merénylet pillanatában egy iskoláscsapat vonult át a parkon. A robbanás egyébként akkor következett be, amikor a katonazenekar rázendített a japán nemzeti himnuszra. A legújabb hírek szerint az­­egyik bomba­szilánk Uieda tábornok félarcát leszakította és félszemét kiütötte. Életben maradásához alig van remény. Sirokava tábornok állapota is válságos. Az angol, francia és olasz katonai­­atta­sékat csak valóságos csoda mentette meg a haláltól, ugyanis pár pillanattal előbb már eltávoztak. A japán lapok terjedelmes különkiadások­ban számoltak be a nagy eseményről. Diplo­máciai körökben bizonyosra veszik, hogy ezek után nincs semmi remény a japán-kínai ki­békülésre és hogy a háború a közeli napokban teljes erővel fog fellángolni. A japánok felszerelik a fehér gárdistákat (Oh­arbin, április 29.) Mandzsúria délkeleti határán kínai felkelők megszállották Hailun várost. A japán csapatok azonnal megindítot­ták az ellentámadást s egész éjjel tartó harc után visszavették a várost. A japánok a hírek szerint kétszáz embert vesztettek. A japánok egyébként Mandzsúriában leg­újabban a fehér gárdistákat is felszerelik. A japán kormány erre a célre egymillió jent sza­vazott meg. A fehér gárdisták támogatását a japánok azzal indokolják, hogy Mandzsúriá­ban feltétlenül szükség van a kínai bandák ellen minden a rendet támogató erőre. Ezek után pedig igazán frivol dolog a szat­­mármegyei sváb-magyarok visszanémetesíté­­séről beszélni. Azokról a sváb-magyarokról, akiknek a magyar nyelv immár anyanyelvűk­ké vált és akik megható hűséggel ragaszkodnak annak a népnek kultúrájához, amely,nép a test­véri szeretetett tud­más földi javakkal igazán nem hálálhatja meg ezt nekik Egyfelől tehát a magyar nyelvükhöz még mindig ragaszkodó moldvai csángók állnak a mérleg egyik oldalán, a csángók, akik hiába kötnek magyar iskolát, és magyar papot. Másfelől ott­ vannak a sváb magyarok, akik tiltakoznak a rájuk tukmált német iskola és pap ellen, de az államhatalom kegyes támogatásával mindenáron el akarják venni magyar anyanyelvüket, így nyilvánul meg az osztó igazság ,Tasiban és Nagykároly­ban. Mihai Bobu jogosan utasítja el magától a Rab Mihály nevet, de Hirschfeld Jánosnak csak Johann­ Hirschfeldnek szabad hívnia magát. Az helyes, igazságos és megengedhető, hogy pár­­■szazezer csángó elveszítette magyarságát, az azonban igazságtalan és megengedhetetlen, hogy a sváb-magyarok néhány ezernyi néptöre­déke a magyar iskolához ragaszkodik. Íme, a Janus-arcú igazság.

Next