Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-01 / 25. szám

Jisei­hăz BUDAPEST V. Előfizetés belföldön i­s fél évre MO, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70­0. __________Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGY­ARP­ARII LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 008. XVI. ÉVFOLYAM 25. SZÁM. Előfizetés Magyarországon 4 évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedóra UUI P« Egyes szám ára 29 fi­lie Hitler kilátásaiA centrum nem lép be a H­itler-kormányba *m. i———i "■ 1 " A kommunisták ellenállásra készülnek, általános sztrájkra uszítanak és már is­mérés összeütközése* ket rendeztek az ország­ egyes városaiban Egyelőre sem a külügyi, sem a pénzügyi politikában nem lesz vart­ozás (Berlin, január 31.) Hitler-kormánya meg­tartotta az első mi­nisztertanácsot, amelyen Hit­ler vázolta a nemzeti erők egyesítése kormányán­­ak a jövőben folytatandó politikáját. Frick dr. közölte a sajtó munkatársaival, hogy az új birodalmi kormány nem gondol alkotmány­­reformra, és hangoztatta, hogy­­nem várható vál­tozás a külpolitikában, gazdasági politikában és a valuta­politikában és hogy a birodalmi mi­nisztertanács — legalább i­­ az első ülésen — a kommunista párt betiltása ellen foglalt állást. Hitler ma délelőtt Kaas centrumpárti veze­tőt kérette magához és hosszas tárgyalásokat folytatott vele a centrumpárt magatartásáról. Ez időszerint eldöntöttnek látszik, hogy a centrumpárt nem lép be a kormányba, viszont hozzájárul ahhoz, hogy a biro­dalmi gyűlés elnapoltassék. Berlini jelentések szerint a kormány ma dél­után dönt az igazsá­gügyminiszteri és több po­rosz miniszteri állás betöltése tárgyában. Megmozdul az ucca. Az új kormány kinevezése rendkívüli mér­tékben megmozgatta az uccát. Az új kormány kinevezése után a birodalmi­­ főváros házaira kamposkeresztes nemzeti szocialista lobogókat és Hugenbergék fekete-fehér-piros zászlóit tűz­ték ki. Óriási embertömegek tolongtak az utcá­­kon és tereken, különösen a Wilhelm­ Strassen és a Hotel Kaiserhof, Hitler eddigi lakása előtt. Állandóan meg-megújult a tömeg dörgő ki­áltása: Heil Hitler! Este a berlini és braden­­burgi nem­zeti szocialista­ rohamosztagok és a berlini Stahlhelm óriási tömegeket­­ megmoz­gató fáklyás felvonulást rendezett Hindenburg és Hitler tiszteletére. A birodalmi elnök a pa­lota egyik sarokablakában végignézte a hatal­mas tömegdemonstrációt is integetett az éljen­zőknek. Ami a kommunisták magatartását illeti, a kommunisták a­ leszélesebb agitációba kezdettek az új kormány ellen. Elhatározták, hogy ma tüntető felvonu­lást rendeznek Berlinben és készenlétbe helyezik felfegyverkezett osztagaikat. A diadalmas nacionalisták, szocialisták és kom­munisták között az ország számos helyén véres összetűzésekre került a sor. Egy összetűzés so­ráin Charlottenbur­gban két ember meghalt, huszonketten megsebesültek. Több halottat je­lentenek Spandauból, Steglitzből és más közsé­gekből. Hamburgban a kommunisták felszedték a villanyos síneket és általános sztrájkba igyekszenek bekergetni a munkásságot. Berlin több helyén, ugyancsak a villanyos síneket szedték fel, de a nemzeti szocialisták vé­res összetűzések során, megakadályozták a kom­munistákat a rendzavarásban. A kommunista Rothe Fahne mai számát elkobozták. . Még nincs egy teljes esztendeje, hogy Brü­­nnig centrumpárti államférfit kormányozott N­émetországban. Brüning után jött Papeln, Papén után megint Papén, majd Schleicher és a Politikának nyílt, majd zeg­zugos utain ke­resztül végre mégis Hitler lett a kancellár. Ami­­kor Schleicher megbukott, a válság megoldá­sára három lehetőség kínálkozott. Létesüljön parlamenti kormány többségi alapon, Hitler ve­zetésével; létesüljön tiszta prezidiális kormány függetlenül a pártoktól, azzal a megbízatással, hogy az állam tekintélyét megóvja. E kormány­­fr­ó ,ter­bészetszerűein rendkívüli megbízatással kell bírnia. Végül alakuljon kisebbségi kormány, a jobboldali pártokra támaszkodva, de ennél a lehetőségnél Hitlert megint lehetetlen volt szá­mításon kívül hagyni. Beavatott politikai kö­rökben nem volt hát meglepetés, hogy a harz­­burgi front kiépítése maga után­ vonja Hitler­nek automatikus megbízatását. A harzburgi front nem egyéb, mint a jobb­­oldali erőklések koncentrálása a kormányzat át­­vétele érdekében. E frontnak Hitler és Hugen­­berg az erősségei. Az egyik a nemzeti szocialista pártnak a vezére, a másik a német nemzetiek­nek. Az egyik a szegény emberölőnek a frontján áll, a­z éhező nincsetlen millióknak, a másik a nagyiparnak a képviselője. A német nagyipar mindig hatékonyan nyúlt bele az államügyek vezetésébe, kezdve Cumotól, Stresemannon ke­resztül egészen napjainkig. Természetesen a né­met­ nagyipar összetételében, érdekvonatkozásai­­ban éppen olyan bonyolult, mint a német mun­­kásság, de bizonyos, hogy a H­ugenberg elvei szo­ciális téren nem mindenben találkoznak Hitler szociális reformkísérleteivel. Igaz, Hitler is a kapitalizmus elve alapján áll, de ha annak a tizenhárommilliónál több választónak kedve szerint akar cselekedni, a nagyiparon bizony ha­talmas érvágást kell eszközölnie. A nemzeties­ség jelszava köti össze kizárólagosan e két pár­tot, amelyek közül csak a nemzeti szocialisták pártja dönt számszerűen is hatalmas erővel, viszont Hugenberg pártjának csak negyvenöt képviselője van, az ötszáznyolcvannégy kép­viselő közül és így meglehetősen kicsi a párt. De hozzá kell számítani a Hugenberg-apport­­hoz e párt nagy anyagi felkészültségét, a leg­szorosabb relációit a nagy agrárius érdekkép­viseletekhez, a­­német militarizmushoz és így Hugen­berg pártjának a valóságban sokkal tá­­gabb „Spielraum“-ja kínálkozik, mint ahogyan az az első pillanatban látszik. Az utóbbi napokban, amikor a baloldaliak a politika előterébe dobták az úgy­nevezett Ost­­hilfe-botrányt és megvádolták Hindenburg kör­nyezetét, hogy ezekből a segélyekre szánt össze­gekből a nemzeti szocialisták pártkasszája nagy sápot kapott, sietve tömörültek, most már a bosszú vágyától is sarkallva ,mindazok a jobb­oldali erők, amelyek a hatalomra kívánkoztak. A harzburgi frontoin jelentkezett a Landbund is és nagyon valószínű, hogy a bajor nemzetiek is tolerálják a kormányt. Hitler megkísérli meg­nyerni a centrumpártiakat is, legalább a semle­gességre. Az utóbbi napokba­n Hugenberg fel­tűnően sokat tárgyalt Kaas prelátussal, a cent­rum vezérével, vitt és hozott üzeneteket Hitler­től újra Hitlerig, de a centrumpárt és a nemzeti párt között közvetlen érintkezés nihcs, e két párt valóban világnézeti alapon áll szemben egymással. A centrumpárt elvhű letéteményese a weimari alkotmány eszméjének, a harzburgi front képviselői azonban valamennyien ellen­ségei a weimari alkotmánynak és azt ha hova is teljesen megváltoztatni, de éppen liberális jellegétől megfosztani kívánják. A centrumpárt belépésére alig lehet számí­tani, sőt a centrumpárt támogatása is i­nkább valószínűtlen, mint remélhető. Kaas prelátus­nak a kezében van tehát ennek a parlame­ntnek a sorsa. Ha Kaas megtagadja a jóakaratú sem­legességet, úgy Hitler számára nincs más meg­ A Hitler-kormány a külföldi sajtó tükrében A külföldi sajtóorgánumok közül az ame­rikai Herald Tribune Hitler uralomra kerülésé­vel kapcsolatban azt hangoztatja, hogy Német­országban most következett el a háború befeje­zése óta a legszélsőségesebb jobboldali fordulat. A mai reggeli londoni lapok nem minden aggodalom nélkül kommentálják a jobboldali nemzeti koncentráció hatalomátvételét s ki­hangsúlyozzák, hogy most már úgyszólván minden Hitler államférfim képességein múlik. Több lap utal arra, hogy amennyiben a centrum megvo­nná támogatását a harzburgi front kor­mányától, Hitler diktatúrára kényszerülne. A párisi lapok szerint Hitler kancellársága Németországban a politikai élet régóta esedékes fejleménye. A sajtó általában tartózkodik a jós­latoktól s csak a jobboldali sajtóorgánumok igyekeznek kihasz­nálni a németországi fordula­tot belpolitikai céljaikra. A csehszolvák sajtó azt hangoztatja, a Hit­­ler-kormány hatalomátvétele alkalmából, hogy az új rezsimben a külpolitika irányvonala nem fog ugyan törést szenvedni, de a­­németországi belpolitikában annál mélyrehatóbb változások várhatók. Genfből jelentik, hogy a népszövet­ségi körökben éleinken kommentálják Hitler bi­rodalmi kancellárságát. Remélik, hogy Neurath külü­gyminisztersége a német külpolitika válto­zatlanságát kívánja dokumentálni s biztosra veszik, hogy az új birodalmi kormány sem he­­lyezkedik arra az álláspontra, hogy szakí­tani kellene a népszövetségi együttműködéssel. Az olasz lapok Hitler kormányrajutásával kapcso­latban hangoztatják, hogy Németországban fel­virradt a harmadik birodalom hajnala s bealko­­nyodott a tehetetlen demokratikus re­ndszernek. Az osztrák lapok egy része ujlongva ír Hitler győzelméről és az Anschnss-t követeli. Több lap sajnálja, hogy Hitler és a papság ellenségként állanak szemben egymással. Kuntschak, a ke­­reszténny szocialista) párt vezére egyesülésre hívja fel a kathólikus papságot Hitler uralma ellen. „ " ............................ ■■■■■*..* oldás, mint a parlament f­öl­oszlat­ása és az új választásoknak a kiírása. Jú­nius 13-án a nem­zeti szocialista pártot kudarcok érték ugyan, de most, amikor Hitler hatalmon van, egészen bi­zonyos, hogy Németországban a nemzeti kon­centráció fog fölényes győzelmet elérni a vá­lasztásokon. Ez lesz majd az az időpont, amikor Hitler elszabadul minden kötőlék nyomasztó terhétől és szabadon futhatja ki a maga formá­ját. Az új színpad új figurái megjelentek tehát a színen, de míg játékba kezdenek, addig néhány várakozással teli hónap fog elmúlni.

Next