Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)

1933-10-01 / 225. szám

m. ujm—mt. sei chá'2 LîrJD A. P E3 T V .# Cluj-Kom­xnvtfr, 1933 október 1.Ara 4 lej Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, e­gy hó­pra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz tőzsdéiben. Vasárnap IS MAGYARPARTI LAP, XVI ÉVFOLYAM - 225. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozs­­vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassai noca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Az igazság Szatmárban és Moldovábar. Két hír, amely egyszerre futott be hozzánk Rómából és Bukarestből, amelyek­ azonban, mégis egymás mellé illenek. Az egyik ar­ról szól, hogy Pop Ghita úr, a „kisebbségi szakértő“, a kisebbségek „konciliáns nagy barátja“ ismét bizonyságot tett irántunk való határtalan jó­indulatáról és ezúttal a bukaresti pápai nun­­ciust támadta meg azért, hogy nem csapta el azonnal Fiedler püspököt, aki szerinte „terrori­zálja“ a szatmármegyei sváb lelkészeket. Hogy azonban ez a terrorizálás miből áll, arról egé­szen megfeledkezett a képviselő úr. Gyakorlat­ból tudja, hogy éppen elég, ha a kisebbségekkel­­szemben általánosságban vádaskodik valaki. Pop Ghita úrnak tudvalevőleg az a vessző­­paripája, hogy a teljesen elmagyarosodott szat­­mármegyei svábokat gőzerővel el kell némete­­síteni, akár akarják, akár nem. Már­pedig nem akarják, kézzel-lábbal kapálóznak ellene, r­­­gaszkodnak magyar anyanyelvükhöz, magyar iskoláikhoz és kérvényt kérvényre halmoznak, amelyekben visszakérik az elkonfiskált magyar tanítási nyelvet. Pop Ghita azonban azt mond­ja, hogy a vi­sszanemzetesítés a kísérleti ala­nyok tiltakozása ellenére is erkölcsi kötelesség, nem beszélve arról, hogy ott a határszélen államérdek is. Ezzel az utóbbi érvvel azonban takarékosan bánik, mert a szerinte erőszakos magyarosítás sokkal alkalmasabb köpenyeg en­nek a kérdésnek a becsomagolására. Nem tudjuk, elolvasta-e Pop Ghita volt államtitkár, ez időszerint képviselő úr a buko­vinai csángó községeknek a Vatikánhoz intézett felterjesztését, amelyben kérő szóval azt az alázatos instanciájukat juttatják el a szent­szék elé, hogy olyan papokat küldjenek fal­vaikba, akik ismerik anyanyelvüket és nem az a céljuk, hogy a templomot elnemzetlenítő törekvésekre használják fel. Ha nem olvasta volna, ezen az utón hozzuk szíves tudomására a bukoviniai csángók folyamodványát. Hogyha Pop Ghita és mindazok az urak, akik az erkölcsi világrend megroppanásától félnek amiatt, hogy a csak magyarul beszélő szatmár­megyei katholikusok nem hajlandók kétszáz év­vel ezelőtt elvesztett nemzetiségüket a rájuk oktrojált iskolákban visszaszerezni, akkor hi­hetőleg még nagyobb lelkesedéssel és határo­zottsággal fognak síkraszállni amellett, hogy Bukovina magyar községeinek lakosa, akik az osztrák uralom alatt bántatlanul őrizhették meg magyarságukat, ezentúl se háborgassa­nak nyelvük gyakorlásában. Továbbmenve pedig a sváb magyarok problémájának mintá­­jára azt is követelni fogja Pop Ghita, hogy a moldovai csángók is magyar papokat is iskolá­kat kapjanak, mert gondolatnak is elké­pesztő, hogy ezek a mult században még kizárólag magyarul beszélő, Erdélyből kivándorolt szé­kelyek évtizedek óta csak román szót hallanak a szószékről és magyar iskolákról nem is álmo­dozhatnak. Ha érveket keresnének Pop Ghita úrék, ezzel is szívesen szolgálunk. A szatmár­megyei sváb-magyarok egy betűt sem tudnak németül, a moldovai csángóknak fele része pe­dig otthonában még mindig a magyar nyelvvel él és bátran vallja magyarnak magát. Ha te­hát a Pop Ghita álláspontja őszinte és tényleg a nemzetiségi elv becsületes szolgálatából fa­kad, akkor nem állhat meg Szatmár megyében, hanem elmegy egészen Moldováig és ugyan­akkor, amikor az egyik oldalon visszanemesí­­tés­t akar, a másik oldalon a visszamagyarosítás mellett tör lándzsát. Mert az igazság Szatmár­ban sem lehet más arcú, mint Bukovinában, vagy M­oldovában. frigyreiA tömegn­alasztrófa a bukaresti zsidótemplomban -o mm'' m. Tíz halott és nagyon sok sebesült — Megejtették a hivatalos vizsgálatot — Az áldozatok között van az a nő is, akinek rémülete előidézte a tűzpánikot Az egészség­ügy miniszter és a főpolgármester rész­vétüket fejezték ki (Bukarest, szeptember 30.) A vészes tö­megpánik súlyos szerencsétlenséget idézett elő egy bukaresti zsidó templomban. Minden ok nélkül tű­zriadalom keletkezett a hosszú nap előestéjén zsúfolásig megtelt templomban s a kitört pánikot veszedelmessé tette az, hogy a villany előzőleg kialudt. Teljes sötétségben az emberek összetaposták egymást. A karzat­ról leszakították a tolongásban a korlátot s a kétségbeesetten kapkodó nők egy része lezu­hant a magasból. A bukaresti zsidó templom pánikszeren­csétlenségének tiz halottja van s mintegy har­minc súlyosabb sebesültje. A súlyos sebesültek közül egy páran még nincsenek túl a veszé­lyen, de remény van életbenmaradásukhoz. Halálkiáltások a pánikban. A Calea Grivita 141—143. szám alatti zsi­nagógát körülbelül 350 hivő töltötte meg. Az istentisztelet már a vége felé közeledett, ami­kor eddig ismeretlen okból a villamosvezeté­­kék kialudtak. Volt a hívek között egy villa­mosszerelő is, aki megpróbálta ismét felgyúj­tani a villanyt. Munkája közben a villamos­­vezeték szikrázni kezdett, mire az egyik meg­rémült asszony elkiáltotta magát, hogy tűz van. Ez a rémült kiáltás végig zúgott a kö­zönség soraiban. Mindenki a kijárat felé tó­dult és sötétben a menekülő emberek kétségbe­esett halálfélelemmel igyekeztek egymást meg­előzve a szabadba jutni. Borzalmas torlódás keletkezett a kijárat körül­ Többen elestek ebben a tülekedésben, ezeket pedig a tömeg összetaposta. A női karzaton a kijáratot a sö­tétben nem találták meg. A menekülni akaró nője egy részét odaszorították a karzat gyenge korlátjához. A fejvesztett tolongásban min­denki csak a saját életét akarta megmenteni és egyik nő a másikat megelőzve próbálta el­érni a lejáratot- Ebben a küzdelemben a gyenge korlát leszakadt és a korláthoz szorított sze­rencsétlen nők egymásután zuhantak le a me­nekülő férfiak közé. Kétségbeesett halálkiál­tások tették teljessé a pánikot. Azokon, akik lezuhantak, a menekülők átgázoltak. Tíz kő a halál taposó malmában Telefonáltak a rendőrségnek és a tűzoltó­ságnak, hogy azonnal szálljanak ki a helyszí­nére. Nemsokára megérkeztek a rendőrök és tűzoltók, akik behatoltak a zsinagógába és hosszas erőlködés után sikerült rendet terem­teni. Nagy nehezen kijavították a villanyve­zetéket és amikor újra felgyűlt a villany, tel­jes borzalmasságban bontakozott ki előttük a tragédia. A zsinagóga olyan volt, mintha szörnyű csata zajlott volna le benne. Körös­körül a földön halottak, sebesültek és elájult emberek. A padokat a menekülők össze-vissza törték. A mentők órákon keresztül dolgoztak az első segélynyújtásokon. Tíz szerencsétlen asz­szonyt, akik lezuhantak a karzatról, a szó­­szoros értelmében agyontaposták­ Ezeket a szerencsétlen halottakat, akinek borzalmasan összeroncsolt testét az ucca aszfaltjára vitték ki, hogy ott a személyazonosságot megálla­pítsák. Ezek az áldozatok a következők: Da­vidson Sára és leánya Rózsa, Thininovszki Rózsa, Cohen Anna, Rubinstein Bella, Mate­­sann Raschel, Moskovits Irén, Smiel Aurélia, Elkis Anna és egy 60 év körüli ismeretlen öregasszony. Hivatalos jelentés a vizsgálatról (Bukarest, szeptember 30.) A Grivitzai út mellett fekvő zsidó templomban történt szeren­csétlenség rendkívüli részvétet keltett Buka­restben. A tegnap este lepecsételt templomban ma reggel Dumitrescu főügyész és Stanescu vizsgálóbíró megejtették a vizsgálatot és meg­állapították a következőket: A villanyvilágítás rövidzárlat következté­ben aludt ki, a vezeték igen gyenge, főleg az a tábla, amelyen a biztosítékok voltak rögzítve. Miután a rövidzárlat beállta után a ventillá­torok tovább működtek, az egyik ventillátor a fémfoglalatból szikrát csiholt ki. Megállapí­tást nyert, hogy Elekis Anna nevű asszony volt az, aki elkiáltotta magát: — — Tűz van! Ő volt a katasztrófa első áldozata is. Az emele­ten levő hölgyek lefelé igyekeztek, míg férjeik a lépcső­kön felfelé rohantak, hogy családtagjaikon segítsenek. A nagy tu­multusban, amely a sötétség miatt még vesze­delmesebb volt, leszakadt a lépcső korlátja és így egymásra estek a menekülő hívek. A gyász. Ma délelőtt a templomban folytatták az is­tentiszteletet és gyászimát mondottak a teg­nap esti szerencsétlenség áldozataiért. Ugyan­csak gyászimát mondottak Bukarest összes zsidó templomaiban is, valamint az ország mindama városaiban, ahová a katasztrófa híre a déli órákig eljutott. Bukarest főpolgármestere és az egészség­ügyi miniszter személyesen fejezték ki részvé­tüket. A kórházba szállítottak közül többeknek az állapota még nagyon ko­moly, mégis remélik, hogy több halálos áldozata nem lesz a szerencsétlenségnek.

Next