Keleti Ujság, 1933. október (16. évfolyam, 225-250. szám)
1933-10-01 / 225. szám
m. ujm—mt. sei chá'2 LîrJD A. P E3 T V .# Cluj-Komxnvtfr, 1933 október 1.Ara 4 lej Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hópra 6.50 pengő. — Egyes számok az Ibusz tőzsdéiben. Vasárnap IS MAGYARPARTI LAP, XVI ÉVFOLYAM - 225. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Strada Baron L. Fop (volt Brassai noca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Az igazság Szatmárban és Moldovábar. Két hír, amely egyszerre futott be hozzánk Rómából és Bukarestből, amelyek azonban, mégis egymás mellé illenek. Az egyik arról szól, hogy Pop Ghita úr, a „kisebbségi szakértő“, a kisebbségek „konciliáns nagy barátja“ ismét bizonyságot tett irántunk való határtalan jóindulatáról és ezúttal a bukaresti pápai nunciust támadta meg azért, hogy nem csapta el azonnal Fiedler püspököt, aki szerinte „terrorizálja“ a szatmármegyei sváb lelkészeket. Hogy azonban ez a terrorizálás miből áll, arról egészen megfeledkezett a képviselő úr. Gyakorlatból tudja, hogy éppen elég, ha a kisebbségekkelszemben általánosságban vádaskodik valaki. Pop Ghita úrnak tudvalevőleg az a vesszőparipája, hogy a teljesen elmagyarosodott szatmármegyei svábokat gőzerővel el kell németesíteni, akár akarják, akár nem. Márpedig nem akarják, kézzel-lábbal kapálóznak ellene, rgaszkodnak magyar anyanyelvükhöz, magyar iskoláikhoz és kérvényt kérvényre halmoznak, amelyekben visszakérik az elkonfiskált magyar tanítási nyelvet. Pop Ghita azonban azt mondja, hogy a visszanemzetesítés a kísérleti alanyok tiltakozása ellenére is erkölcsi kötelesség, nem beszélve arról, hogy ott a határszélen államérdek is. Ezzel az utóbbi érvvel azonban takarékosan bánik, mert a szerinte erőszakos magyarosítás sokkal alkalmasabb köpenyeg ennek a kérdésnek a becsomagolására. Nem tudjuk, elolvasta-e Pop Ghita volt államtitkár, ez időszerint képviselő úr a bukovinai csángó községeknek a Vatikánhoz intézett felterjesztését, amelyben kérő szóval azt az alázatos instanciájukat juttatják el a szentszék elé, hogy olyan papokat küldjenek falvaikba, akik ismerik anyanyelvüket és nem az a céljuk, hogy a templomot elnemzetlenítő törekvésekre használják fel. Ha nem olvasta volna, ezen az utón hozzuk szíves tudomására a bukoviniai csángók folyamodványát. Hogyha Pop Ghita és mindazok az urak, akik az erkölcsi világrend megroppanásától félnek amiatt, hogy a csak magyarul beszélő szatmármegyei katholikusok nem hajlandók kétszáz évvel ezelőtt elvesztett nemzetiségüket a rájuk oktrojált iskolákban visszaszerezni, akkor hihetőleg még nagyobb lelkesedéssel és határozottsággal fognak síkraszállni amellett, hogy Bukovina magyar községeinek lakosa, akik az osztrák uralom alatt bántatlanul őrizhették meg magyarságukat, ezentúl se háborgassanak nyelvük gyakorlásában. Továbbmenve pedig a sváb magyarok problémájának mintájára azt is követelni fogja Pop Ghita, hogy a moldovai csángók is magyar papokat is iskolákat kapjanak, mert gondolatnak is elképesztő, hogy ezek a mult században még kizárólag magyarul beszélő, Erdélyből kivándorolt székelyek évtizedek óta csak román szót hallanak a szószékről és magyar iskolákról nem is álmodozhatnak. Ha érveket keresnének Pop Ghita úrék, ezzel is szívesen szolgálunk. A szatmármegyei sváb-magyarok egy betűt sem tudnak németül, a moldovai csángóknak fele része pedig otthonában még mindig a magyar nyelvvel él és bátran vallja magyarnak magát. Ha tehát a Pop Ghita álláspontja őszinte és tényleg a nemzetiségi elv becsületes szolgálatából fakad, akkor nem állhat meg Szatmár megyében, hanem elmegy egészen Moldováig és ugyanakkor, amikor az egyik oldalon visszanemesítést akar, a másik oldalon a visszamagyarosítás mellett tör lándzsát. Mert az igazság Szatmárban sem lehet más arcú, mint Bukovinában, vagy Moldovában. frigyreiA tömegnalasztrófa a bukaresti zsidótemplomban -o mm'' m. Tíz halott és nagyon sok sebesült — Megejtették a hivatalos vizsgálatot — Az áldozatok között van az a nő is, akinek rémülete előidézte a tűzpánikot Az egészségügy miniszter és a főpolgármester részvétüket fejezték ki (Bukarest, szeptember 30.) A vészes tömegpánik súlyos szerencsétlenséget idézett elő egy bukaresti zsidó templomban. Minden ok nélkül tűzriadalom keletkezett a hosszú nap előestéjén zsúfolásig megtelt templomban s a kitört pánikot veszedelmessé tette az, hogy a villany előzőleg kialudt. Teljes sötétségben az emberek összetaposták egymást. A karzatról leszakították a tolongásban a korlátot s a kétségbeesetten kapkodó nők egy része lezuhant a magasból. A bukaresti zsidó templom pánikszerencsétlenségének tiz halottja van s mintegy harminc súlyosabb sebesültje. A súlyos sebesültek közül egy páran még nincsenek túl a veszélyen, de remény van életbenmaradásukhoz. Halálkiáltások a pánikban. A Calea Grivita 141—143. szám alatti zsinagógát körülbelül 350 hivő töltötte meg. Az istentisztelet már a vége felé közeledett, amikor eddig ismeretlen okból a villamosvezetékék kialudtak. Volt a hívek között egy villamosszerelő is, aki megpróbálta ismét felgyújtani a villanyt. Munkája közben a villamosvezeték szikrázni kezdett, mire az egyik megrémült asszony elkiáltotta magát, hogy tűz van. Ez a rémült kiáltás végig zúgott a közönség soraiban. Mindenki a kijárat felé tódult és sötétben a menekülő emberek kétségbeesett halálfélelemmel igyekeztek egymást megelőzve a szabadba jutni. Borzalmas torlódás keletkezett a kijárat körül Többen elestek ebben a tülekedésben, ezeket pedig a tömeg összetaposta. A női karzaton a kijáratot a sötétben nem találták meg. A menekülni akaró nője egy részét odaszorították a karzat gyenge korlátjához. A fejvesztett tolongásban mindenki csak a saját életét akarta megmenteni és egyik nő a másikat megelőzve próbálta elérni a lejáratot- Ebben a küzdelemben a gyenge korlát leszakadt és a korláthoz szorított szerencsétlen nők egymásután zuhantak le a menekülő férfiak közé. Kétségbeesett halálkiáltások tették teljessé a pánikot. Azokon, akik lezuhantak, a menekülők átgázoltak. Tíz kő a halál taposó malmában Telefonáltak a rendőrségnek és a tűzoltóságnak, hogy azonnal szálljanak ki a helyszínére. Nemsokára megérkeztek a rendőrök és tűzoltók, akik behatoltak a zsinagógába és hosszas erőlködés után sikerült rendet teremteni. Nagy nehezen kijavították a villanyvezetéket és amikor újra felgyűlt a villany, teljes borzalmasságban bontakozott ki előttük a tragédia. A zsinagóga olyan volt, mintha szörnyű csata zajlott volna le benne. Köröskörül a földön halottak, sebesültek és elájult emberek. A padokat a menekülők össze-vissza törték. A mentők órákon keresztül dolgoztak az első segélynyújtásokon. Tíz szerencsétlen aszszonyt, akik lezuhantak a karzatról, a szószoros értelmében agyontaposták Ezeket a szerencsétlen halottakat, akinek borzalmasan összeroncsolt testét az ucca aszfaltjára vitték ki, hogy ott a személyazonosságot megállapítsák. Ezek az áldozatok a következők: Davidson Sára és leánya Rózsa, Thininovszki Rózsa, Cohen Anna, Rubinstein Bella, Matesann Raschel, Moskovits Irén, Smiel Aurélia, Elkis Anna és egy 60 év körüli ismeretlen öregasszony. Hivatalos jelentés a vizsgálatról (Bukarest, szeptember 30.) A Grivitzai út mellett fekvő zsidó templomban történt szerencsétlenség rendkívüli részvétet keltett Bukarestben. A tegnap este lepecsételt templomban ma reggel Dumitrescu főügyész és Stanescu vizsgálóbíró megejtették a vizsgálatot és megállapították a következőket: A villanyvilágítás rövidzárlat következtében aludt ki, a vezeték igen gyenge, főleg az a tábla, amelyen a biztosítékok voltak rögzítve. Miután a rövidzárlat beállta után a ventillátorok tovább működtek, az egyik ventillátor a fémfoglalatból szikrát csiholt ki. Megállapítást nyert, hogy Elekis Anna nevű asszony volt az, aki elkiáltotta magát: — — Tűz van! Ő volt a katasztrófa első áldozata is. Az emeleten levő hölgyek lefelé igyekeztek, míg férjeik a lépcsőkön felfelé rohantak, hogy családtagjaikon segítsenek. A nagy tumultusban, amely a sötétség miatt még veszedelmesebb volt, leszakadt a lépcső korlátja és így egymásra estek a menekülő hívek. A gyász. Ma délelőtt a templomban folytatták az istentiszteletet és gyászimát mondottak a tegnap esti szerencsétlenség áldozataiért. Ugyancsak gyászimát mondottak Bukarest összes zsidó templomaiban is, valamint az ország mindama városaiban, ahová a katasztrófa híre a déli órákig eljutott. Bukarest főpolgármestere és az egészségügyi miniszter személyesen fejezték ki részvétüket. A kórházba szállítottak közül többeknek az állapota még nagyon komoly, mégis remélik, hogy több halálos áldozata nem lesz a szerencsétlenségnek.