Keleti Ujság, 1933. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1933-11-01 / 251. szám

Ké­pvi­­sel­őház BUDAPEST V. EISfrntM Arak belföldön: Egész Kegyedén* 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: tvre 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 650 pengő. r— Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM,­­ 251. SZÁM, Lsserda­mok­, 1933 november 1.Ara 3 Jet Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozs­­vár, Strada Baron L. Fop (volt Brassal ucca) 5. szám. Telefon: 608. — Levélcím: Cluj, postafiók 10. szám Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. A bukaresti inspektorok Ha jól emlékszünk, Soimescu úrnak hívták azt a bukaresti színházi inspektort, aki jó pár évvel ezelőtt megjelent Kolozsvárt s a színhá­zak környékén olyan botrányokat rendezett, hogy utána egészen mostanig nem jutott eszébe az illetékes minisztériumnak megismételni a bukaresti inspektor kiküldetését. Azóta évről­­évre elmaradtak a bukaresti inspektorok és el­maradtak a botrányok is. A szinészvizsgák a kolozsvári román szinészszindikátus vezetése alatt teljes rendben folytak le, a hatóságok képviselői is megjelentek és mindannyiszor konstatálták, hogy semminemű kifogást nem lehet emelni a jól bevált rendszer ellen. Várjon ki küldte ki a bukaresti inspektort többéves szünet után és miért? Kinek az ér­deke volt az, hogy — mint valami állami tit­kokat feszegető, vagy a közerkölcsbe ütköző törvényszéki tárgyaláson — a termet kiürít­sék, a közönséget leigazoltassák és Thalia más­kor derűs és csendes hajlékát botrányok szín­helyévé avassák. És ki vállalja az er­kölcsi fe­lelősséget amiatt is, hogy a bukaresti inspektor a színészvizsgát megelőző görbe éjszakája alatt artistanőket inzultáljon, igazoltasson le és ál­talában olyan atmoszférát teremtsen, hogy a végén csak gyors meneküléssel kerülje el a ki­ncs összeütközéseket. Olyan bukaresti inspektor ellen, aki ismeri a viszonyainkat, aki hivatása magaslatán áll, nem pedig kincs incidensek alkalmát keresi, semmi kifogásunk. Ámbár a centralizációnak mérhetetlen túlzását látjuk abban, hogy egy egyszerű színészvizsga sem folyhatik le buka­resti ellenőrzés nélkül. Azt azonban egyáltalá­ban nem tudjuk megérteni, hogy micsoda tit­kok rejtőzködhetnek egy táncosnő bigin-pro­­dukciója mögött, vagy egy tűznyelő artista­jelölt vizsga­próbáján. Igazán nem szeretjük a kellemetlen jeleneteket, de bele tudunk helyez­kedni annak a román újságírónak a lelkiálla­potába, aki felháborodott azon, amikor durva gesztussal utasították ki arról a helyről, ahol hivatását akarta gyakorolni. Az intenciót nem értjük, a botrányt azon­ban látjuk. Erre pedig igazán nem volt és nincs szükség. Tudtunkkal a kormánynak van erdélyi színészeti inspektorátusa, annak veze­tője és tisztviselői kara is van, semmi szükség sincs tehát arra, hogy két inspektort is küldje­nek a nyakunkra drága vasúti jeggyel és bizo­nyára magas napidíjjal. Ami pedig a magyar színész-tanácsosoknak a vizsgáról való kiakollbolitását illeti, ez is csak azt mutatja, hogy a bukaresti inspektor uraknak fogalmuk sincs arról, hogy Erdélyben nagymúltú magyar színészet, derék és korrekt magyar művészek vannak, tehát igenis, joguk van jövendőbeli színész­anyagukkal megismer­kedni és azok szelektálásában részt venni. Külö­nösen akkor, amikor a minisztérium csökönyö­sen ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy külföldi színészeket még minimális számban sem hajlandó az országba beengedni. Mert azt még feltételezni sem merjük, hogy a bukaresti inspektor urak izgága viselkedésében a ma­gyar színészet elleni tendencia rejtőzne. A ter­vezett „titkos ülés“ pedig jogosan kelti fel azt a látszatot, hogy Bukarestben már nemcsak a külföldről hozott, hanem a belföldi magyar színészek is proszkribálásra vannak ítélve. Ha nem ez volt a cél, egy okkal több, hogy a szí-­nészvizsgákból ne csináljanak titkos konventi­­kulomot és jelentőségüket ne léptessék elő ve­zércikk-témává a botránnyal. R­oossevelt pénzügyi manővere ellen* védekezik Franciaország Az amerikai arany­vásárlás veszedelemmel fenyegeti az európai valutákat . A párisi tőzsde idegesen hullámzik (Páris, október 31.) Roosevelt külföldi­­ aranyvásárlásainak tervét határtalan felhábo­rodással fogadta a francia főváros. A lapok izgatott hangon követelik, hogy a francia kor­mány ne engedjen a nyomásnak és kezdjen erélyes akcióba, mert el kell hárítania azt a példátlan veszedelmet, amely az aranyvalu­­tájú államokat fenyegeti. Azt írják, hogy fel­tétlenül meg kell akadályozni a még egészsé­ges európai valuták tönkretételét. Newyorki jelentés szerint az amerikai sajtó is meglepődéssel fogosíta Roosevelt elnök újabb „mentő lépését“. Az elnök nagyszabású gazdasági terve még kuszáltabban áll a köz­vélemény előtt. Egyes amerikai lapok merész hangon azt írják, hogy az elnök túllépi a ha­táskörét és merényletet követ el a gazdasági élet szabadságjoga ellen. Franciaország proklamálja a ki­viteli tilalmat. A P­a­r­i­s Midi közlése szerint Francia­­ország nyomban proklamálni fogja az arany­kivitel betiltását, mihelyt az amerikai kor­mány megkezdi külföldi aranyvásárlásait a világpiacokon. A Havas távirati iroda jelenti Newyork­­ból, hogy az amerikai kormány pár napon be­lül már megkezdi tevékenységét a nemzetközi aranypiacon. Az arany ára. Washingtonban az Amerikában bányászott arany finom unciájának árát 31 dollár 96 centben állapították meg. A hírt Amsterdam­ban és Páriában fokozott kedvetlenséggel fo­gadták. Meg vannak győződve afelől, hogy Rooseveltnek az a szándéka, hogy intézkedé­seivel rákényszerítse az aranyblokk országait is az aranystandard elhagyására. Londonban a City nyugodtan fogadta az új amerikai aranyárat. A dollár a londoni érté­kelésben gyengült. A fontért tőzsdezáráskor még 4.712,5 dollárt, este már 4.785 dollárt kel­lett Londonban fizetni. Menekül a vagyon Franciaországból is Washingtoni lapok közlései szerint ame­rikai kormánykörökben számolnak azzal, hogy Franciaország december 15-i esedékességkor újból nem fog fizetni az amerikai kincstár­nak hadiadóssági törlesztést. Hollandiai lapok szerint az amerikaiaknak és az angoloknak nem tetszik, hogy miközben valutájukat lerontották, az aranyblokk valu­tái szilárdan állanak. A támadófront machi­nációi és a francia költségvetés deficitje miatt a nyugtalan tőke tényleg megriadt s megkezdődött a vagyonok menekülése Franciaországból. Ez azonban nem fogja ered­ményezni az aranystandardról való letérést. Inflációról szó sem lehet Parisban. A svájci Journal de Geneve leszö­gezi, hogy Franciaország nem fog inflációs politika terére lépni. A francia polgárok több­sége hitelező, akikkel szemben áll az adós­t, az állam és a pénzintézetek. A francia kor­mánynak nem szabad rontania a frank érté­két. Amerikában más a helyzet. Az Unióban az eladósodott farmerek kezében van a döntő khcfll púder©6 áréra politikai hatalom és ezeknek volt legfőbb ér­dekük, hogy kezdetét vegye a dollárrontás. Fokozódik a bomlás a francia szocialista pártban. (Páris, október 31.) A szocialista párt in­tézőbizottsága határozatot hozott, melyben ajánlja a pártnak, hogy zárják ki azokat a képviselőket, akik a kormány ellen szavaztak és büntető szankciókat alkalmazzanak azok ellen, akik tartózkodnak a szavazástól. Vaida csendőrökkel fenye­geti a liberálisokat (Bukarest, október 31.) A dunai király­találkozóról a Bukarestbe visszatért Vajda Sándor miniszterelnököt az újságírók meg­kérdezték, hogy milyen ellenintézkedéseket fog alkalmazni a liberálisok kormánybuktató ak­ciójával, elsősorban a liberális párt részéről megszervezendő polgári rezisztenciával szem­ben. A miniszterelnök a következőket mon­­dota az újságíróknak: — A liberálisok lemásolták azokat a metó­dusokat, amelyeket mi alkalmaztunk, amikor mi voltunk ellenzékben. De a mi kormányunk is emlékezni fog azokra az intézkedésekre, amelyeket a liberális kormány alkalmazott ve­lünk szemben, tehát a csendőrséget és a többi eszközöket is.­­ Ha szükséges lesz 1000 csendőr, úgy ezer csendőr fog rendelkezésünkre állani, ha kell kétezer csendőr, kétezer csendőrt fogunk igénybe venni.

Next