Keleti Ujság, 1934. február (17. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-01 / 24. szám

yér­­sel­yház BUDAPEST V SW» «MA fcSSWS »r*r K«. 24.20*—1077 Cluj, csütörtök, 1034. február U - Jfra 3 lETllJJSKG mSOntm fa** belföldön: Egész évre'800, félévre 400, negyedévre *00, egy Mr* 70 lej. Magyarországon: Egy ír*» 60, félévre 66, negyedévre 13­50, egy hónapra 8.50 Pengd. — Erre­ számok az Ibu­sz elárusító kioszkjaiban ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM - 24. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDR­E. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Baron L. Fop ucca 5. szám. — Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem őriz meg a szerkesztőség. A párisi változás . Egyáltalában nem lehet mondani, hogy kö­zömbös volna a román politikára a francia kor­­mányváltozás. Ha eltekintenénk is attól a ténytől, hogy Daladier nemrégiben igen mélyen belenyúlt a román politika folyamatába, a Paul Boncour­ le­váltása igen jelentős közvetett befolyást eredmé­nyezhet. Nem lehet arra­­ gondolni, hogy az új francia kormány változást hozna az európai hatal­mak csoportosulásában s arra sem, hogy Parisban a nagyhatalmi presztízs fenntartásának eddigi francia irányzatán sokat változtatnának. De a külügyminiszter felcserélése mégis jelent­ valamit, valamilyen szándékot, amit Paul Bonc­uirr-il nem lehetne keresztülvinni s aminek" a megkísé­re­léséhez az ő távolléte szükséges. Nem titok, és soha meg nem cáfolt ténynek látszik,­hogy a múlt­­esztendő végén a Vajda Sán­dor kormányának egy párisi levél adta meg a kegyelemdöfést. Amikor Vaida a legbiztosabban érezte magát a kormány­nyeregben, egy párisi le­velet mutatott fel Titulescu az uralkodónak­ Egy levelet, amiről a külügyminiszter nem tartotta szükségesnek, hogy a saját miniszterelnökének említést tegyen. Amit azonban olyan fontosnak tartott, hogy sietett elvinni az uralkodóhoz. A le­vél bemutatásának az lett az eredménye, hogy Vajdának gyorsan távoznia kellett. Más okok is közrejátszottak, de a főlökést ez a párisi ü­legnyi­­­latkozás adta. Ezt a levelet Daladier akkori és mostani miniszterelnök írta. Amit is meg tudhat imig a levél, tartalmáról, az annyi,­ hogy a francia kor­­mányelnök csodálkozásának adott kifejezést, ho­­gy mi engedhetnek szabad utat Romániában a hitlerista jelszavakkal történő szervezkedéseknek? Nemcsak valószínű, hanem­ egészen bizonyos, hogy Parisban nagyon vigyáznak a kisantant kül­politikai lépéseire. Résen vannak, nehogy a kis­antant államai együttesen, vagy külön-külön olyan lépéseket tegyenek, amelyek nem volnának összhangban a francia külpolitika vezetésével, vagy nem illenének be ennek kereteibe. Ebbe az összhangba bele kell illeszkedniük a belpolitikai eseményeknek is. Ezzel természetesen nem mon­dunk nagyot, mert hiszen mindenütt a külpolitika erősítését szolgálja a belföldi rend és fordítva. Nem egészen mellékes tehát a belpolitikai viszonyokra, hogy milyen kormánya van Francia­­országnak. És ha Daladier okot talált a múltkori levelének megírására, ez azt mutatja, hogy figyelni szokta, mi történik itt. A francia külügy­miniszteri poszt felváltása pedig feltétlenül je­lent valamit- Paul Boncour a köztársaság m­ilita­­rizmusának volt a vezető szelleme. Ma is az. Pol­gárember, aki a hadseregszervezésnek, a fegyver­kezésnek a politikai szakértője s akinek meggyő­ződése olyan, hogy azzal köztudomásúlag útjába tud állatat a leszerelés minden szándékának, tervé­nek, gondolatának, ő a fegyverek élesítője, kar­dok köszörülője s mint ilyen, külügyminisztersége előtt is képviselte Franciaországot azokon a tár­gyalásokon, amiket leszerelési konferenciáknak­­szoktak nevezni s amiken nem vitték előbbre a le­szerelés ügyét, hanem eljutottak addig az ab­szurdumig, hogy Németországnak ki kellett lép­nie a Népszövetségből. Paul Boncommal nem le­het a leszerelés, vagy a tényleges egyenjogúság felé vinni az európai helyzetet. Kérdés azonban, hogy azzal m­ajd most az ő helyébe lépett, tehet-e? Ezt még nem lehet tudni. De nincsen kizárva. Bi­zonyos azonban, hogy egy nagy akadály elhárult az útból s ha más akadály nem került erre a hely­re, akkor nagyon sok minden megváltozhatok.. Akkor jöhet olyan enyhülési légkör, ami felolvaszt sok telhős feszültséget. Ez a feszültség most na­gyon érezhető Londontól Varsóig és Európa északi sarkától le a Balkán déli csücskéig­ A fran­cia kormányváltozáshoz nem lehet nagy­­ érvénye­­ket fűzni, de hátha kimozdul ezzel a megkeménye­dett bizonytalanság a sarkaiból. Megérkezett a török külügyminiszter A román kormánnyal már elvégezte a tárgyalásokat és T­­ulescuval utazik Belgrádira — A B­alkán-blokk székhelyévé és fővárosává Isztambult szemelték ki — A belgrádi aláírás körülményei még tisztázatlanok (A Keleti Újság telefonjelentései.) Tö­rökország külügyminisztere Titulescuval és a román kormánnyal nagyjában már el is vé­gezte „azokat a tárgyalásokat, amikért ide jött. Romániai útja már előzőleg úgy volt tervezve, hogy a királylátogatás alkalmával véglegesen megismert bolgár álláspontról történjék a megbeszélés. Bulgária nélkül na­gyon nehéz a tervezett uniót kialakí­tani, csonka lesz. Éppen ezért a török külügymi­niszter esetleg Belládból Szófiába utazik még egy utolsó kísérlet végett. Isztambult szemelték ki a készülő Balkán-Unió fővárosává. Beig vádból jelentik. A balkáni paktumot Belgrád­ban,.. február ,3.-án­ írják alá, eltérően ",az eredeti programról, egy nappal később, a négy balkáni áll­ami külügy mi­niszterének jelen­létében. A­z Istambuli jelentés szerint a Balkán-Unió fő­városa Istambul lesz. A konstantinápolyi kikötőt szabaddá teszik, de Törökország fennhatóságát kölcsönös megállapodással meghagyják- Istambul közigazgatása közös lesz, külön zászlókat, címert, bélyeget és külön nemzetközi rendőrséget kap. Tewfik Rüdsi Romániában. Szerdán­­ reggel Tevfik Rüdsi bej török külügyminiszter az ankarai román követ kísé­retében megérkezett a Constantai kikötőbe, hol a román hatóságok, a török követség tagjai és a török előkelőségek fogadták. A várakozó kü­lön vonatba ülve, Bucureştibe utazott, hová délelőtt 10-30 órakor érkezett meg. A pályaud­varon Tatarescu miniszterelnökkel az élükön, a kormány több tagja, valamint a görög és török követ várták-A román sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy örömmel jött ebbe az ország­ba, ahol oly értékes barátja van, mont Titu­lescu. A­­ balkánpaktumra vonatkozólag az a vé­leménye Bulgáriát illetőleg, hogy szintén csat­lakozni fog, annak dacára, hogy most rezer­vál­tságot mutat- A Balkánon okvetlen szük­ség van a harmonikus együttműködésre, bé­kére és barátságra, amit csak a paktummal lehet elérni. A török külügyminiszter Titulescunál Tevfik Rüdsi bej török külügyminiszter ma délben Sufi bejjel együtt meglátogatta Ti­tulescu külügyminisztert, aki kartársát ebédre is vendégül látta. A délután folyamán a török külügyminiszter Tatarescu miniszterelnököt látogatta meg- Este a török követség dinert adott Tevfik Ru­dsi tiszteletére. Valószínűleg résztvesz a parlament holnapi ünnepé­lyes megnyitásán is és csütörtökön este együtt utaznak el Titulescuval Bel­­grádba. A török külügyminiszter őszinte lelkese­déssel beszél Titulescuval való barátságos és szívélyes együttműködéséről, amit az ankarai paktum megkötése alkalmával fejtettek ki. A két külügyminiszter között teljes az egyetér­tés a Balkán-paktumot illetőleg. Valószínű, hogy egyelőre Belgrádban csak parafátul fogják a Balkán-szerződést és a végleges, ünnepélyes aláírás később lesz Athénben. Ezt a látogatást, az összes európai orszá­gokban, nagy érdeklődéssel kísérik, mert döntő jelentőségűnek tekintik a Balkán-blokk szem­pontjából. Sfati XTialjözt egfé­b átváló na 'raabegu­­­ided­/non ill­a to it tolt vzappemt A török külügyminiszter még a Zafer torpedó­­hajó fedélzetén fogadta a román újságírókat, aki­ket igen melegen üdvözölt. Arra a kérdésre, med­dig marad Romániában, így válaszolt Tevfik Rüdsi:_Ameddig Titulescu akarja. Utamon egyéb­ként konstatáltam, hogy Sztambul nagyon közel van Constantához. Arra a kérdésre, hogy Belgrádban aláírják-e a Balkán-paktumot, ezt felelte: _Nem tudom, de remélem. A Balkán-szerződés barátsági egyezmény lesz, amelyben teljes szívvel vesz részt. Titulescuval, jó barátjával számos tárgyalás volt erről a szerző­désről, valamint Jesziccsel és Maximossal is, úgy­hogy teljes megegyezésre jutottak. Mindezt csak papírra kell vetni. A vonaton még kijelentette a külügy­miniszter, hogy a balkáni népek sorsa közös, ez a tudat kell, hogy összekösse őket, vala­mennyi Balkán-államot. Törökország min­dig tiszteletben tartotta az adott szót. — Az összes szerződések és paktumok becsületszavak — mondotta —, amelyeket meg kell tartani. Az elmúlt századok során meggyőződtünk róla, hogy a harcok nem ve­zetnek semmire. A Balkán-félsziget utolsó ura az ottomán birodalom volt, ma meg kell elégedni azzal, ami megmaradt belőle és minden áron békét kell teremtenünk az örö­kösök között. Ha megismételjük a múltbeli eszközöket, csak veszthetünk. Nem vagyunk sem revizionisták, sem antirevizio­­nisták, Törökország semleges hely­zetben van, amely lehetővé teszi számára a közvetítő sze­repét.

Next