Keleti Ujság, 1934. július (17. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-01 / 145. szám
víseifthás BUDAPEST. Taxa poștală plătită ■ la numerar No. 24.256—1920. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Vasárnap, 1934. Julius 7. — Ára 3 leseti Ujség ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM 145. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postattok 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Átmenet Elkészült tehát az a törvényjavaslat, amellyel a kormány felhatalmazza önmagát arra, hogy az állami élet legfontosabb ágazataiban tetszése szerint, a parlament megkérdezése nélkül adhasson ki rendeleteket, amelyeket egy speciális szakkifejezéssel rendelettörvényeknek nevez. Azért mondjuk, hogy saját magát hatalmazza fel erre a kormány, mert gyakorlatból tudja mindenki, hogy eddig is, a parlament asszisztálása mellett is csak az történt, hogy a miniszter urak ötleteit a törvényhozás kormánytöbbsége szolgai módon megszavazta. Ha úgy vesszük, a kormány ugyancsak konciliáns volt, amikor a parlamentre bízta, hogy mondja ki erre az átmeneti időre, ha nem is halálos ítéletét, de tetszhalálra ítéltetését. Hogy a parlamentarizmus meredek lejtőre került, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kormány minden aggodalomnélkül terjeszti elő azt a javaslatot, amely alapjában véve a parlament felesleges voltát iktatja törvénybe. Igaz, hogy a parlamentarizmus válságának jelszavát nem hiszik el mindenütt olyan könnyen, mint nálunk. A parlamentarizmus a szó nyugati értelmében Franciaországban és Angliában ma sem fikció. Ott még a kormányok nem olyan biztosak a maguk dolgában, mint mifelénk. Sőt, a franciaországi gyakori kormányválságok éppen az ellenkezőt bizonyítják. Angliában más a helyzet, ott a parlamentarizmus hagyományai tiszteletben tartják a kormányok tekintélyét, ott nem szavazzák le olyan ötletszerűen, néha pár napos időközökben a kabinettet, mint Franciaországban. Csakhogy az angol kormányok hasonlóképpen tisztelik a parlamentet, nem is adnak alkalmat olyan helyzetekre, amelyek meglepetésszerű fordulatokat hozhatnak. Meg lehet állapítani azonban, hogy úgy a francia, mint az angol politika, bár különböző utakon és módokon, de féltve őrzi a parlamentarizmus tradícióit, amihez önként értetődően hozzátartozik a választások tökéletes szabadsága is. Várjon el lehet-e képzelni olyan szituációt, akár Franciaországban, akár Angliában, hogy a kormány olyan törvényjavaslattal álljon elő, amely egyetlen kormánynak, tehát egyetlen pártnak adjon olyan felhatalmazást, amely homlokegyenest ellenkezik a parlamentarizmus lényegével. Hogy nálunk alig ver fel nagyobb hullámokat a „rendeletekkel való ideiglenes kormányozás" törvényjavaslata, ezen igazán nem lehet csodálkozni. A közvélemény joggal mondhatja azt, hogy ugyan mi a különbség a parlamenttel és a parlament nélkül való kormányzás között ? Eddig is az történt, amit a kormány akart és ezután sem fog más történni. De még sem féltjük a parlamentarizmust. Még ettől a javaslattól sem. Lehet, hogy a kormány úgy gondolja, hogy „átmenet“-ből rendszer lesz, de egy, vagy két évi visszaesés nem ölheti meg sem a demokráciát, sem a parlamentarizmust. Vannak és lehetnek a népek életében olyan periódusok, amikor elveszíti önmagát, hajlandó kiszolgáltatni jogait és érdekeit a kevesek uralmának, de a jogfejlődés élesen szembeszáll ezzel az irányzattal. Egy bizonyos: az az idő, amely most következik, még súlyosabb lesz a kisebbségekre, amelyek elől még az az út is bezárul, amelyen keresztül az ország közvéleménye elé vihetik vérző sebeiket, méltó panaszaikat. Madgeanu szenvedélyes beszédben támadta a költségvetést, a felhatalmazási törvényjavaslatot és a párisi egyezményt Elkerülhetetlennek mondja az öt milliárdos deficitet . Irányítási gazdálkodást ajánl a kapkodó gazdasági politika helyett, hogy elkerülhető legyen az infláció Bukarest, június 29." . A kamara péntek délutáni ülésén általánosságban megszavazták a következő törvényjavaslatokat: 1. Az erdészeti karr szervezeti törvényének módosítása, 2. 20 milliós hiteljavaslat a földmivelésügyi minisztérium számára, 3. A szamosmegyei Románlápos község legelőjének ügye. Ezután folytatták a költségvetési vitát. Bejan kormánypárti helyesli a javaslatot és azt megszavazza-Madgearu nemzeti parasztpárti tart ezután nagy beszédet. Szerinte a költségvetést rendkívüli körülmények között tárgyalják, mert három hónappal előbb kellett volna beterjeszteni. A késedelem nem indokolható, mert azzal kérték volt a 3 havi haladékot, hogy az ország szükségleteinek megfelelő büdzsét akarnak összeállítani, de a beterjesztett költségvetés nem különbözik semmit sem az előzőktől és így a haladék nincs igazolva. A pénzügyminiszter szemben találta magát a többi miniszter ellenállásával és olyan engedményeket tett, amelyek őt, magát is megijesztették. Nem reális a költségvetés Madgearu ezután saját költségvetési munkájáról beszél. Megállapítja, hogy a tavalyi költségvetésben előirányzott bevételekből csak 18 milliárdot tudott az állam levenni, mégis most 2211 milliárd a bevételi előirányzat. Rámutat arra, hogy miért nem volt lehetséges a tavalyi év előirányzatát egészében realizálni. Ő megkísérelte az állami apparátus egyszerűsítését a tisztviselői statútumok megváltoztatásával- Az így elért redukciók 5 milliárd lej kiadási megtakarítást eredményeztek. Ezenkívül életbe léptették a rendelkezési állományról szóló törvényt, az álláshalmozási törvényt és szándékukban állott az állam és a tisztviselői kar újjászervezése. Ő új alakot adott a költségvetésnek, amikor minden egyes minisztériumban bevezette a kiadások elkülönítését. A költségvetés egységének biztosítására viszont megszüntette az öszszes külön perselyeket és valamennyit a költségvetésbe olvasztotta be. Ami az autonóm intézeteket illeti, előzetes ellenőrzést léptetett életbe és az intézetek jövedelmeit felveti a költségvetésbe- Védi egyúttal az autonóm intézeteket, majd azt állítja, hogy a jelenlegi büdzsé nem reális, mert teljes összegéből a személyzeti kiadások 60 százalékát teszik ki. Ha mindent apasztanánk, amit csak lehet: az egyetemeknél, a semmitőszéki bíráknál, a követségeknél, legfeljebb, ha félmilliárd megtakarítást fognak elérni. A felhatalmazási törvény elleni Dimitriu volt minisztere folytatta tovább Madgearu, s őszintén kijelentette a sajtónak, hogy nincsenek illúziói az állami apparátus egyszerűsítésére kiküldött bizottság elnöki székében, mert ez az egyszerűsítés ki tudja milyen megtakarításokat fog hozni? Igaza van-Nem volt szükség a parlamenti szünidőre szóló felhatalmazási törvénnyel jönni, mert az politikai veszedelmet jelent. Ahol megtakarítást lehet eszközölni, az a közadósságok fejezete. A közadósságok problémáját későn és nem alkalmas időben kezdték elintézni. A Riszjelentés megérdemelt elítélése volt a Jorgan Argetoianu-kormánynak, de meg nem érdemelt vád volt az ország ellen. E jelentésszerint a rossz pénzügyi gazdálkodás juttatott oda, ahol vagyunk. Nagyok voltak a nehézségek, amikor 1932- ben megkezdtük a tárgyalásokat, amelyek 3400 millió megtakarítását eredményezték a külföldi fizetések csökkentése és halasztása által. Madgearu ezután hevesen bírálja a nemrég kötött párisi egyezményt, amely szerint az első évben 1200, a másodikban 1400, a harmadikban 1600 millióval csökken az állam által fizetendő összeg, amelyért az állam kincstári bonokat bocsát ki. De az egyezmény kötelez bennünket bizonyos feltételek teljesítésére és pedig: 3 év után a fizetések teljes felvétele, a vállalt feltételek teljesítése minden körülmények között. Ha e 3 év alatt lehetséges az adósságok konverzióját megcsinálni, úgy majd az említett kincstári bonok lejárasát meg kell hosszabbítani. Madgearu szerint e feltételek betartását nem lehet biztosítani, mert előrelátható egy 5 milliárdos deficit, tehát a megegyezésnek igen kedvezőtlen következményei lehetnek. (Tudósításunk folytatása a 10-ik oldalon)