Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-01 / 198. szám

3'Ipvlsei ftbAí BUDAPEST . ' *' •• W ■ « ^ ft» pwt&K pXffig Ca Maunr Vc. wm—i«t. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre UH), negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. — 198. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. — Szombat, 1931. szeptember 1. — K­s­z­sei Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Olaj, Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levéto­m: Cluj, postaitok 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A kisebbségi tiszt­viselők miatt már a kisebbségek az okai annak is, hogy a kormány visszariadt a nagy garral bejelentett tisztviselői leépítés végrehajtásától. Sok minden történik ebben az országban azzal az indokolással: itt vannak a kisebbségek. A román közvélemény előtt, mint valami ismeretlen mumust, mint valami titokzatos veszedelmet szokás endegetni a kisebb­ségeket, lépések megtételének és megtagadásának az indokolásaképpen. Sokszor láttuk, sokszor meg is mondottuk, hogy ennek a reánk való hivatko­zásnak az elharapózását, szokássá válását a ro­mán nép fogja megszenvedni. Mert ha azon a cí­­men vonják meg szabadság joggyakorlati bizto­sítását a polgárságtól, hogy ne élvezhessék a ki­sebbségi tömegek, akkor ennek az indokolásnak szenvedőjévé válik a román nép is. Ami a tisztviselő-leépítéseket illeti, van annak az indokolásnak ténybeli alapja, de van nagy­mérvű túlzása is A túlzás ott mutatkozik, ami­kor a kormány nem akarja nyíltan bevallani, hogy nincsen elég ereje saját tervének a végrehajtásá­hoz. Előbbi kormányok alatt már eléggé nyilván­valóvá vált, hogy az állami igazgatás és a közigaz­gatás sokkal több embert tart el, mint amennyit a költségvetés nagy zavarok állandó jellege nélkül elbírhatna. Mindenik kormány hozta a leépítés programpontját, amikor azonban az emberek nagy számát a hivatalokból ki akarták tenni, a felzúdulás minden népszerűséget leromboló viha­­rának az előszelétől és annak a gondnak a terhé­től, hogy mi lesz ezzel a sok felnövelt egziszten­ciával, megijedtek. Tatarescu miniszterelnök kije­lentéseinek az alaphangja azt a szólamot vezette be, hogy ő hozta az erőt az elhatározásokhoz és a határozottságot a végrehajtásokhoz. Itt, a végre­hajtások e pontjánál azonban megtorpant s most nem vallja be a határozottság hiányát, hanem na­­cionalista népszerűségi látszatokat igyekszik kel­teni magyarázatához. Tény, hogy azok a kisebbe­ségi tisztviselők, akik megmaradhattak a köz­­igazgatás hivatalaiban­, nem építhetők le olyan rendeletnek az alkalmazásával, mely az előkép­zettséget, a minősítést, az alkalmazás törvényessé­gét vizsgálja. Olyan magyar ember nem maradha­tott volna állásában, akinek ne volnának meg az állás betöltéséhez szükséges feltételei s a régi idők­ben az előírt képesítések hiányosságaival nem le­hetett hivatalba kerülni. A bukaresti lapok sze­rint a belügyminisztériumban megállapították, hogy a csatolt területek közigazgatási tisztviselői közül a rendelet szigorú alkalmazásával minden románt el kellene bocsátani s csak a kisebbségiek maradnának a helyeiken. Van ebben ármegállapí­tásban túlzás, de van némi igazság is. Ahogyan a kormány rezsinek az állásaikban maradt kisebb­ségi tisztviselőknek a munkásságát, törvényességét és tisztességét megismerhették, nagyon jól tudják, hogy nincsen abban a munkában, amit ők elvé­geznek, semmi veszedelem, csak haszon a közjó ja­vára. És egyenjogú polgárok ha vagyunk, akkor az ő kifogásolhatatlanságuk nem lehet ok valami­lyen tervnek az elejtésére. Ez nem ok, csak ma­gyarázat, ürügy. De alkalmat ad annak a ténynek a megismerésére, hogy a kisebbségi tisztviselő nem kegyelemből, hanem teljes joggal van a helyén. Sajnos, olyan kevesen vannak már, hogy ezért sem lehet komolyan venni a megijedésnek ezt az indokát. Haniu hívei éles harci riadót fújtak meg a Szovátán A folytonos arculcsapások ellen hangzottak el kirohanások. Vajdáékkal nem vágták el Maniu hívei a békülés útjait, de még­is sor kerülhet a végleges szakadásra . 720 résztvevője volt az értekezletnek (Szováta, augusztus 30.) Maniu hívei össze­­sereglettek Szovátán, a nagy előkészületek után, hogy erőteljes hangot adjanak állásfogla­lásuknak. Az egész gyűlésnek tüntető jellege volt, Maniu mellett és azok ellen a mozgalmak ellen, amelyekkel vezérüket le akarják szorítani a politikai vezérszerepek területeiről. Nem S­aida ellen keltek f­eleshangú felszólalások, hanem az akciók, intrikák ellen s különösen súlyos ítélő szavakat hangoztattak azokról, akiknek az intrikákat tulajdonítják s akikről azt hiszik, hogy­­S­aidát sikerült tévutakra vinniök, így különösen Til­a ellen nyilvánult meg a harag. Az alaphang egyfelől a rekrimi­­nálásra, másfelől a párthűség szándékának a hangoztatására volt letempírozva. Ez való­színűleg a Maniu kívánsága szerint történt így és bizonyára ő akarta a Vaida személyének a lehető kímélését is. Maniu — mint köztudo­mású — nem volt jelen a saját gyűlésén. Bu­karestből útban volt ezen a napon Kolozsvár felé- Szovátai gyűlésén nem hangzottak el olyan kirohanások, amelyek okot adnának a végleges szakításra. Vigyáztak erre. Azonban ennek a taktikai óvatosságnak ellenére az ellentét nem­csak nem enyhült, nem is tisztázódott s a párt­ból való kiválás igen könnyen elkerülhetet­lenné válhatik. Kiküldött tudósítónk a szovátai tanácsko­zásokról a következőkben számol be: Hétszázhúsz résztvevő. A szovátai értekezlet csütörtökön zajlott le. Mintegy 720 résztvevője volt Maniu párt­­híveinek összejövetelén. A regáti megyék kö­zül képviseltették­ magukat Iași, Roman, Prahova és Covurlui. Rădulescu-Mehedinți professzor táviratilag csatlakozását jelentette be. Erdélyből tizenhárom megye tagozati el­nökei, tíz megyének tagozati alelnökei jelentek meg, Kolozsvárról 55 pártember. Jelen voltak többek közt: Moldovan Vaier, Ionel Pop, Ioan Pop, Moldovan Juliu, Pop Ghita és Do­­brescu Aurel volt államtitkárok, továbbá Po­­rusiu, Nemes, Bianu Cornel és Justin Juga. Alsófehér megyéből hetven, Szatmár megyéből huszonöt pártember utazott Szovátára, Sza­­mos megyéből pedig megjelent az egész elcsa­pott vezetőség. Az ülést délután 2 órakor kezdték a Deşteaptă-te Române c. nemzeti dal eléneklé­­sével. Éles hangok a kormány ellen és Mania mellett­ Deleu Victor volt kolozsvári polgármester megnyitóbeszédében kijelentette, hogy szíve­sebben venné, ha pártgyűlésen beszélnék meg az elintézésre váró kérdéseket, de a pártot nem szoríthatják rá, hogy bizonyos fontos kér­déseket elintézzen. Egész Erdély szavát hal­latja a szovátai értekezleten, amelynek célja az, hogy az általános politikai helyzet meg­vitatása után, állást foglaljon a párt reorgani­zálása, a Maniu-ü­gy és a purifikáció kérdé­sében. Boeriu tábornok üdvözli a megjelenteket, majd Popa Augustin éles hangú beszédében vázolja az általános politikai helyzetet. Rend­kívül heves hangon veszi védelmébe Maniut. Man­u ellenségei, — mondotta — szembehelyez­kednek az egész ország akaratával. A köz­vélemény bizalmának tudatában a legtelje­sebb nyugalmat lehet visszautasítani a Miniut ért rágalmakat. Kemény szavakkal fordul szembe azokkal is, akik a párt keretein belül áskálódnak Maniu ellen. Ezután ismerteti az eseményeket 1918- év­től kiindulva. Támadja a liberális pártot, amely szinte lejárta magát, csak a személyes érdekek klubja, a népben semmi gyökere nincs. Az alkotmány veszélyét látva, Maniu az alkotmány megmentése érdekében szeretett volna dolgozni, azonban nem volt reá módja. A liberális rezsimek következetesen meghami­sították az ország akaratát. Már a pártba is bevezették az egyenetlenkedést, hogy „divide et impera“ elv alapján ennek erejét csökkent­sék. Ezután beszélt a román lélekről, a román nép energiájáról. — Egyesek kihasználják a mi jóakaratun­kat — folytatta — és az arcunkba csapnak. Pop Valér dr., volt miniszter Maniu érde­meit foglalta össze beszédében. Roxin Theodor arról beszélt, hogy a határmenti románok hí­vek maradnak Mamu­hoz. Ezek után P­anatu dr. temesvári, a bánsági szervezet éléről le­tett Bocu Sever volt tartományi igazgatónak a levelét olvasta fel, amely rendkívül éles tá­madást tartalmaz Vaida ellen. Azt írja, hogy Vajda, amikor megbukott, mint mi­niszterelnök,­ elismerte a tévedését s bejelentette a közvéleménynek bűn­bánó visszavonulását (Tudósításunk folytatása a tizedik oldalon)

Next