Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

Taxa postai é­pítőtár­sa Bemar*. Ke. 24,236—1927 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 80, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Péntek, tm5, február­­,­­ Ara 3 ORSZÁGOS MAG­­­AKI'AuXi. cujá XVIII ÉVFOLYAM. — 25. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ END­RE. szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop-ucc­a L. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 10. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. ­visel­őház BUDAPEST V. Tapsvihar a szenátusban A szenátusban megtapsolták Gyárfás Ele­mérnek azt a beszédét, amelyben a magyarság álláspontját leszögezte, megállapítván, szem­ben a különböző gyanúsításokkal, hogy a ro­mániai magyar kisebbség minden következmé­nyét levonta annak a ténynek, hogy az imí­miumváltozással Románia alkotó elemévé vált, Iorga külön beszédében üdvözölte Gyárfást, a Magyar Párt szónokát és kifejezte megelégedé­sét afölött, hogy a magyar kisebbség nevében ilyen szép és lojális kijelentés hangzott el. Az ember megdörzsöli a szemeit és csodál­kozva kérdi: ennyire nem érdekli az államal­kotó többséget a kisebbségi kérdés, hogy mind­­ezideig még tudomást sem volt hajlandó sze­rezni sohasem titkolt álláspontunkról? Mintha­­mostaniig egy más világrész, mondjuk Ázsia bennszülöttei lettünk volna és úgy cseppentünk volna a romániai viszonyok közé, hogy hitt rízeiknek és misszionáriusoknak kell szólásra bívni és kiszedni belőlünk a magyar lélek tit­kait. Pedig mi egy pillanatig sete titkosórd­unk- Lapjaink és parlamenti szónokaink számtalan­szor megmondották, hogy történelmi múltúnk minden tapasztalatát, nehéz időkben bevált munkabírásunk egész erejét felajánljuk a köz szolgálatának és becsületes hűséggel végezzük el a magunkra vállalt feladatokat. Amit mond­tunk és amit Gyárfás Elemér megismételt, azt teljes szívvel álljuk és vállaljuk. Mint Ro­mánia állampolgárai, viseljük a terheket, ugyanakkor azonban számon kérjük a jogokat is. A szerződés nem lehet egyoldalú. Hiába ál­lunk munkára készen, hogyha ezt a munkát igénybevenni nem akarják. Néhány lappal beljebb megtalálja az ol­vasó a postaigazgatóságnak azt a rendeletét, amelyben kategorikusan közli, hogy áprilisig minden magyar postást ki kell takarítani a közszolgálatból és addig is figyelni kell őket a hivatalok vezetőinek teljes felelősség mellett. A munkakészség megvan a magyar postások­ban is, de nemcsak hogy nem metángolják, ha­nem egyenesen elutasítják. A tapsoknak, Iorga méltányló szavainak tehát csak akkor lesz súlya és értelme, hogyha a magyar postások proszkribálását visszavonják és a mondvacsi­nált fegyelmi eljárásokat egyetlen tollvonás­sal megszüntetik. A másik időszerű kérdés a kolozsvári meg­hiúsult ipartestületi választások dolga. A ko­lozsvári magyar iparosok, noha ötszörös, hat­szoros többségük van a román iparosokkal szemben, a béke kedvéért elmentek odáig, hogy paritásos listában állapodtak meg román ipa­rostársaikkal. Akadt azonban egy túlzóan na­cionalista csoport, amely teljesen román lis­tát adott be s mivel tudta, hogy semmi re­ménye nem lehet a győzelemre, szervezett ter­rorakciót folytatott a magyar iparosok megfé­lemlítésére és a szavazásról való­­visszatartá­sára. Elállta az ipartestületi székházhoz ve­zető utcákat, szóval és bottal támadt öreg ipa­rosokra és amellett a közgyűlési terem meg­szállásával is befejezett tényeket akart terem­teni. És ezt a terrorakciót annak ellenére is végre tudta hajtani, hogy Kolozsvárra mai napig is érvényesek az ostromállapot szabályai. Igaz, hogy az ipartestületi kormánybiztos a tisztújító közgyűlés elhalasztásával megakadá­­lyozta a terrorhadjárat célját, az elenyésző ki­sebbség igazságtalan győzelmét, azonban sze­rintünk ez a félmegoldás a kérdést még nem oldotta meg. Hogyha a hatóságok sarkukra ál­lottak volna, végre már legálisan megválasztott vezetősége lehetne az ipartestületnek. Annál lehangolóbb, hogy a hatósági közbelépés elma­radt, mert ez is csak azt a jogos feltételezést erősíti meg, hogy a magyarság munkavállalá­sát hivatalos helyeken nem akarják elfogadni. A magyarság nem pályázhat a hatalomra, kormányzási aspirációja a magyarság pártjá­nak nem lehet, épp ezért be kell érnie a dek­larációkkal De a parlament nem állhat meg a tetszés tapsainál, hanem siessen a gyakorlatba is átvinni azt, amit helyeslésével kilátásba he­lyezett Adjon módot a magyarságnak ne csak álláspontjának elmondására, hanem a becsüle­tes munkára és egzisztenciájának biztosítására is Akkor a szenátusban elhangzott tapteo­kra az egész romániai magyarság békét hirdető üdvrivalgása fog visszhangozni. A magyarság választ vár Gyárfás Elemér szenátusi besztdlre A Hl afj var S*arl gExatgatar&asia d ej wm mIí Is &. au, a jelen­ben csjövődett olYaB*je nincs olt, vetlloarlaîn* Elváltjuk­ elrt a bánásmódjot, amit Qrdemlilsik­ Sm ami megillet (Bukarest, január 30.) Jelentette a Keleti Újság, hogy Gyárfás Elemér a szenátusban nagyjelentőségű beszédet mondott a Magyar Párt kisebbségi magatartásáról, szemben a kor­mányok kisebbségi politikájával. Gyárfás Elemér szenátor mindenekelőtt helyreigazította Popescu Necsesti beszédének a Magyar Párt politikájára vonatkozó állítá­sait, majd a lamandi miniszter kisebbségi po­litikájával foglalkozott. Gyárfás beszédét nagy figyelemmel hallgatta a szenátus és több­ször tapssal kísérték azokat a kijelentéseket, amelyek a kényes kérdést magyar önérzettel, de mégis lojálisan tárta fel. A beszédben a kö­vetkezőket mondotta: Alapos téved­ést — Szenátor Urak! A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Popescu Necsest­ azt a kije­lentést tette, hogy én itt a szenátusban, decem­ber 10-én elmondott beszédemben, olyan beis­merést tettem volna, mely szerint a romániai kisebbségi magyar politika eddig a Budapest felé való tekintgetésből­­állott. Szó szerint eze­ket mondta: „A kisebbségek képviselője, Gyár­fás Elemér szenátor beismerte annak szüksé­gességét, hogy a magyar kisebbség változtassa meg politikáját, hogy ez ne legyen többé szét­húzó és centrifugális erejű Budapest felé, ha­nem illeszkedjék bele a román nemzeti állam­élet ütemébe és érdekközösségbe s ne legyen függvénye azoknak a súrlódásoknak, melyek Románia és a magyar állam között fennálla­­nak.“ — Tekintettel arra, — folytatta Gyárfás Elemér, — hogy ez és ehhez hasonló állítások szinte naponként jelentkeznek parlamenti be­szédekben, sajtóban és másutt s kétértelmű magyarázatokra adhatnak alkalmat, melyek senkinek sem használnak, szükségesnek tartom innen a szószékről kijelenteni a következőket: lVancs mit változt­­assa talk — Én soh­a semmiféle formában nem is­mertem be, hogy a magyar kisebbségi poli­tika valaha is a Budapest felé való tekintge­­tésből állott volna. Nem ismertem be, hog­y a­ mi politikánk széthúzó és Budapest felé irányuló centrifugális jellegű lett volna ,­­ és sem december 10-i beszédemben, sem más­­kor nem állítottam, hogy szükségesnek lát­tam a magyar kisebbségi politika megváltozta­tását. "December 10-i beszédem írásban megvan és bárkinek rendelkezésére áll. Ha elolvassák, senki sem fogja benne ilyen beismerésnek még nyomát sem találni, sőt kijelentettem, hogy mi levontuk az összes következményei­ket, mikor ennek az országnak polgárai lettünk.­­ Ez azt jelenti, hogy nemcsak 1934 december 10-i beszédemkor, hanem már a romániai köz­életbe való belépésünkkor tudatában voltunk annak, hogy ennek az országnak keretei kö­zött kell keresnünk és megtalálnunk népünk

Next