Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-01 / 49. szám

Stea jxwtal* printA Is­as»««, No. 20256—1937. Előfizetési ársét belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200,­­egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Péntek, w. m&rcius 1. — óra 3­001 ORSZ­ÁGOS MAG­YARPAJUT LAP. XVIII. ÉVFOLYAM.­­49. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZASI KNOSE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Glus­­­taron L, Fop­ucca 3. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. pvisel­őház BUDAPEST­­. Pártfűrészelés A nemzeti­ parasztpártban a lappangó belső tüzet már nem lehet sokáig a pártköpenyeggel takargatni. Az egyre élesedő és tüzesedő ellen­tétnek a lángjai annyira kicsaptak, hogy a ro­mán közvélemény előtt nevetséges már a­­párt­­egységről beszélni. Nemcsak a román közvéle­mény határain belül vált nyilvánvalóvá ennek az egymást marcangoló tűznek az elolthatat­­lansága s nemcsak az ország belsejében látjuk ezt valamennyien, akik itt élünk s akarva­­nem akarva, figyeljük, hanem a külföldi érdek­lődés is csak azt tartja csodálatosnak, hogy az áthidalhatatlan ellentétekkel a leszámolás sem történt még meg. A nemzeti­ parasztpárt a kor­mányzásra tart igényt s ha bekövetkezne az a hirtelen eset, amely a kormány átvételét hozná a számára, a párt ilyen belső körülményei kö­zött nem lehetne nagy jövőt jósolni számára. De hiszen ha visszanézünk a fonák helyze­tek kiinduló pontjaira, meg kell látnunk, hogy voltaképpen minden azért történt s azért bo­nyolódott így, ahogy összegabalyodott, mert egy erős irányzat ezt a pártot akarta szétfüré­­szelni. Nem külső csapásokkal akarták szétha­sítani, hanem a belső ellentéteket duzzasztot­ták fel a külső támogatások. Ez az oka és a magyarázata annak, hogy az erdélyi párttago­zatokban olyan összeütközések vannak, ame­lyekhez a helyi k­valitások és ellenségeskedé­sek megbolygatott erőit is mozgósítják. Ez az oka és magyarázata, sok más harcias jelenség között annak is, hogy Vajda Sándor a kisebb­ségellenes numerus valachicus jelszavával in­dít most ostromot a saját pártjának a pro­gramja, vezetősége és mondhatni, létalapja ellen. Mert ha a demokráciát mint szóbeli jel­szót is felrúgatja s ha az 1918 december elsejei határozatokat a legridegebben megtagadja, az erdélyi nemzeti román törekvések szellemével homlokegyenest szembefordul s az alkotmány egyes alapelveiről is úgy gondolkozik, ahogyan most vasárnap beszélt, akkor olyan pártot akar, amilyenre szükség nincsen. Ezeket a libe­rális párt kormánya sokkal gyakorlatibb fifi­­kával tudja képviselni. Miért lenne szükség egy második kormányképes pártra? A nem­zeti­ parasztpárt számára a belpolitikai erők között a létjogosultságot a programja adta s eddigi érvényesülésének az akadályai mindig abban merültek fel, hogy a kormányzási idői alatt a program megvalósítása érdekében igen­igen keveset tudott felmutatni. Azt a benyo­mást keltette mindig, hogy ugyanazt csinálja, amit más többé-kevésbé csinált. Vajda arra vállalkozott, hogy széttöri ezt a pártprogra­mot is. Széttöri a párt olyan vezetőembereinek a népszerűségét, amivel eddig a belpolitikai erőviszonyok között számolni kellett. Innen, ebből a szándékból pattant ki a numerus va­lachicus jelszava és innen, ebből a forrásból kapta meg a tápot az áramlatkénti továbbgör­­d­ítéshez. A cél a pártnak a belülről való szét­­fű­részelése s aztán hog­y kiknek a kezében, mi marad belőle, arra nézve lehetnek Vajdának egyéni reménységei. Az ő gondolatmenete a ki­látások számbavételénél arra a feltevésre nehe­zedett rá, hogy akit kineveznek miniszter­elnöknek, annak nyert ügye van, mert a parla­menti többség megszervezéséhez elégséges a kinevezés, a többi már könnyen biztosítható. Ha őt kineveznék, akkor övé a párt is. Ezek a harcok azonban tovább mentek már­ azon a ponton, amely a Vajda Sándor számára ezt a kilátást biztosíthatná. Ha lennének olyan el­képzelései, amelyekben diktátori szerepet is vállalni volna hajlandó, mint ahogyan hal­vány, kacskar­­ngós célzásokat­ is ejtett el ilyen irányban,­­ vagy legalább is tápot adott ilyen sejtelmek számára, akkor a mostani pártja alatt alaposan fűrészelni kezdette a fát. De önmaga alatt is, mert ilyen szerepre sor nem kerülhet s ha igen, akkor mások sokkal hama­rább az előtérbe lépnének. A pártbeli maga­tartása most csak a zavarnak a halmozása. Hogy ki hivatott ennek a kitisztázására s ki miért nem tudja ezt keresztülvinni, az nem tartozik reánk. Mi csak a távoli megfigyelő nézőpontjából azt látjuk, hogy lehetetlen hely­zetet teremtett s a pártjának a sorsa megpecsé­telődik, ha ezek a belső harcok tü­zei tovább harapóznak. A­nglia nem akar állást foglalni a Habsburg­­restauráció ellen A cseh­ és szerb követek felkeresték Simont a Habsburg* kérdésben. Angllia részéről Erfen adja vissza Schuschnigg látogatását Bécsben — Jelek az abessziniai háborús fil* sxilliség békés elintézésére (Bécs, február 27.) A Neues Wiener Ta­geblatt jelenti, hogy Csehszlovákia és Jugo­szlávia londoni követei felvi­lágosítást kér­tek Sir John Simon angol külügyminiszter­től az osztrák államférfiakkal folytatott ta­nácskozásokról és egyben kifejtették állás­pontjukat a dunai egyezmény és a Habs­­burg-restauráció ügyében. A bécsi lap sze­rint Anglia minden tekintélyét latba veti, hogy a dunavölgyi probléma végleges elren­dezést nyerjen s nem egyezik bele, hogy a be nem avatkozási szerződésbe a Habsburg­­restaurációra vonatkozó tilalmat is beleve­gyék. (London, február 27.) Az angol főváros­ból érkező jelentések szer­int az osztrák ál­lamférfiak londoni tartózkodása alkalmával Grandi olasz nagykövet több órán keresztül tartó tárgyalásokat folytatott Schuschnigg osztrák kancellárral. Edén utazik Bécsbe A Daily Telegraph munkatár­sa beszél­getett az angol kormány egyik tagjával, aki kijelentette, hogy Schuschnigg osztrák kan­cellár londoni látogatásának visszaadására rövidesen sor kerül. A kancellár hivatalosan is átnyújtotta Londonban az osztrák kor­mány meghívását. Nem valószínű azonban, hogy Simon külügyminiszternek ideje le­gyen Bécsbe utazni s ezért előreláthatólag Eden főpecsétet látogat el az osztrák fővá­rosba. Ez már azért is célravezetőbb, mert Eden hosszabb idő óta foglalkozik a duna­völgyi problémákkal. Simon és Eden berlini útja után Simon visszatér Londonba, ahol ha­laszthatatlan dolgai vannak, m­íg Eden egye­nesen Moszkvába utazik s ott várja be Si­mont. Hír szerint Csehország is meghívja Prágába az angol kormányt és semmi ok sincs arra, hogy angol részről ezt a meghí­vást visszautasítsák. A londoni sajtó terjedelmes cikkekben készíti el az osztrák államférfiak londoni ta­nácskozásainak egyenlegét. A Times azt írja, hogy tanácsos volna a magyar-jugo­szláv vitát mielőbb befejezni, annak végle­ges lezárását a legközelebbi népszövetségi tanácsülésen túl, semmi szín alatt sem sza­bad halasztani. Támadás a francia belügyminiszter ellen Schuschnigg miatt (Páris, február 27.) Éles vita folyt le szerdán a francia parlamentben Marin jobb­oldali képviselő és Reynier belügyminiszter között. Marin rendkívül heves támadást inté­zett a belügymniszter ellen, amiért Schusch­

Next