Keleti Ujság, 1935. május (18. évfolyam, 99-122. szám)

1935-05-02 / 99. szám

Hu »artat pitat» ta «aura: Ka 81251—1M7. Előfizetést írtak belföldön: Egész évre 800, félévre 100, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 81­0 pengő. Egyes szántok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLY­AM. - 99 SZÁM. Felelő­s aaerh­ead­«; SZÁSZ - N ü K­­­sütö­rtök, máju» 2. - 12 oldal, 411* 3 191 tiUjskg Szerkesztőség, kiadóhivatal­ba nyomdai Obi Karon L Fop-ooca 5. szám. Telefon: SOS. « tsifldisi dnj, postaHók 1*L szám. Kéziratokat senki nnk sem küd­d vissza én nano la Grla mag­a Kzarkemttatie ­Pviselőház PEST V. Május A természet életereje virágba díszíti minden májusra a földet. A természet lankadhatatlan termőerejének e virágos napján ünnepet tart a termelő emberi munkaerő. Ezen a mostani május elsején sokszorosan sóhatjuk el, hogy mi dolgozni akarunk, mert munka a feladatunk, termelés az emberi hivatásunk. Fáradt testünk azonban le­ereszkedett karokkal jár és keresi a munkát, ami már alig-alig van. Ami van, arról sem tudjuk, hogy mikor veszítsük el. Akinek van, az sem érzi biztosan kezében a kalapácsnak a nyelét, vagy a hivatali pennának a szárát. Kinn a kenyértelen­­ségnek az országútján rohamosan nő azoknak a száma, kiket munkahelyeikről kimozdítottak. Minden nap és sok irányból halljuk, azt a fenye­getést, amely e­gyre kíméletlenebbül akarja nö­velni ennek a szomorú kisebbségi seregnek, az ál­lástalanoknak, munkanélkülieknek a számát. — Jogot a munkásnak! — hangzott a má­jusi tömeggyű­lések ünnepi szónoklatainak a ref­rénje régen, annak előtte Az elméletek felépül­tek arról hagy a gyakorlatban ez mit jelent, mind meg is tanultuk az elméleti számításait a termelési tényezők között szereplő munka jelen­tőségének és értékelésének. Mindezzel a tudással s minden dolgozni vágyásunkkal, minden követe­léssel ott bandukolunk most a tétlenség kegyetlen piacán és azt kiáltjuk: — Jogot a munkához! Ahány állástalan és munkanélküli ember, annyi család fölött borult be az égbolt. .Nincsen terített asztal, mert nincsen honnan kenyeret hozzon haza a munkabíró családfenntartó. Az igények nagyon leroskadtak, mert minden kis be­tevő f­alat nagy áldás. A követelések nagyon megváltoztak, mert azt tették vitássá, hogy egy­általában van-e helyünk a dolgozók sorában. A természet, amely felöltözteti az élet­ virágzó szi­ntinek pompájába az anyaföldet, nem válogat az emberek között. A napfényt, az esőt, minden ál­dást egyformán adja. Az embernek adja. Ter­mészet ellen való az a mesterkedés, amely a ter­melő munkánál a faj­­ szerinti válogatást vezeti be s éppen ezért nem lehetséges, hogy állandósul­hasson. A föld hátán elszaporodott a népesség , ennek a megnőtt sokaságnak a fennmaradása, ci­vilizációs haladása nemcsak a minél nagyobb kul­túrát teszi szükségessé, hanem a minél több mun­kát követeli meg. Az egész és általános életfej­lő­­dés irányzatába ütközik bele az, aki dologtalan­­ságra akar kényszeríteni nagy tömegeket, nép­sorokat és népfajokat. Az anyaföld követeli a munkát, tőlünk is, mindenkitől. Az anyaföld el­len vétkezik az, aki ez emberi kötelességteljesíté­sünknek letiltó szóval az útjába áll. A földhöz hű államférfinak csak az az igaz feladata van, hogy mindenki számára biztosítson a társadalom hasz­nos munkahelyet. Aki ennek az ellenkezőjét teszi, nem látja, milyen kártevésnek a kalandjaiba té­vedt. És ha tízszer, sokszor érne el sikert, igaza akkor sincs. Ezért nem veszhet el a mi reménysé­günk s ezért hisszük, hogy a megpróbáltatások között le nem törhetünk. A magyar munkás ma jogot követel a mun­kához. Azt a jogot, amit azért szeretnének meg­tagadni tőle, mert magyar. A kisebbségi frontra odakényszerítették azt is, aki talán másfelé téve­dett volna. A munkajogot követelő magyar mun­kásnak ezen a mostani májusi napon éreznie kell az összefogásra kényszerítő testvéri közösséget. Ami sikert elérhetünk az együtthaladásban, az az ő számára a kenyeret jelenti. A családnak, a gyermeknek a betevő falatját.. Hozza meg ez a május a kisebbségi közös sorsban a testvéri ma­gyar kézfogás jelentőségének és elengedhetetlen­­ségének a felismerését |Vacjyl»rors*««f és Ausztria fegyv­erkezési törekvéseit is tárgyalják a velencei értekezleten Párisban a **ta*jY«z álláspont három pontját ismerik­­ németek) lengyelek ás magyarok tölsl* tgyezményt nem fognak aláírni (Róma, április 30.) A félhivatalos Stefani ügynökség közli, hogy a római értekezletet megelőzően Olaszország, Magyarország és Ausztria értekezletig tartanak Velencében, a dunai kon­ferer­-­­ magatartá­suk megbeszélése végett. Ez az előértekezlet tulajdonképpen a római paktum tanácskozási kötelezettséget előíró záradékán alapul. Az értekezleten Olaszországot Savici külügyi ál­lamtitkár, Magyarországot Kánya Kálmán külügyminiszter és Ausztriát Berger Walde­­negg külügyminiszter képviseli. Biztos az egységes magatartás A római lapok ehhez a hivatalos jelentés­hez azt is hozzáfűzik, hogy az értekezleten esetleg maga Mussolini is résztvesz. Az olasz sajtó melegen üdvözli az értekezletet s han­goztatja, hogy Velencében a három ország egészen bizonyosan egységes álláspontra fog jutni A velencei tanácskozások­­ főképpen a magyar álláspont tisztázá­sára irányulnak Párisi jelentések szerint Magyarország nagy vonásaiban közölte is álláspontját az olasz és francia kormányokkal Három magyar fellel. A magyar álláspont e hírek szerint a kö­vetkező volna: 1. Isabár a római értekezlet nem fog fog­lalkozni a fegyverkezési egyenjogúság kérdé­sével, Magyarország mégis előre leszögezi, hogy a dunai egyezményt csak a fegyverke­zési egyenjogúság elismerése után ír­hatja alá.­­ 2. A kölcsönös be nem avatkozási szerződést úgy kell megfogalmazni, hogy ezzel a kisebbségek védelmét ne nehezítsék. 3. A kölcsönös segélynyújtási kötelezett­séget Magyarország csak Olaszországgal és Ausztriával szemben hajlandó vállalni. Magyar politikai körökben nagy érdeklő­dés előzi meg a velencei értekezletet. Buda­pesten arról is beszélnek, hogy a római konfe­rencián Gömbös miniszterelnök is részt vesz, de a hírt hivatalosan még nem erősítették meg. Paris a velencei értekezletről Parisból jelentik. A lapok vezető helyen foglalkoznak a velencei értekezlettel. Az „Oeuvre“ szerint a francia diplomácia meg­elégedéssel fogadta az értekezlet összehívásá­nak hírét, mert azt remélik, hogy Velencében meg­ fogják könnyíteni a dunai értekezlet si­keres kimenetelét. Párisban biztosra veszik, hogy a megoldhatatlannak látszó kérdéseket leveszik a római értekezlet napirendjéről. Az Oeuvre véleménye szerint még így is sok ne­héz kérdés lesz szőnyegen, így az olasz-jugo­­szláv viszony tisztázása, amely a magyar kérdéssel is szoros kapcsolatban áll. Az „Echo de Paris”ban Pertina”, aki a kisantantnál lapja információit ismét hang­súlyozza, hogy a kisantant a dunai tanácsko­zásokon csak abban az esetben vesz részt, ha előbb a francia-orosz egyezményt megkötik. A francia nagyvezérkar a dunai értekezlettel kapcsolatban borúllátó s azt véli, hogy Németország, Magyarország a tervbe vett harminchat kétoldali egyezmény jórészét nem fogja aláírni. . Pertinax cikkében közli azt az értesülését is, hogy Mussolini tíz évre szóló háborút ki­záró szerződést akar kötni a kisantanttal s ezt a dunaértekezlet sikere szempontjából el­engedhetetlen feltételnek tekinti Magyarország egyenjogúságát ak­ár Londonból jelentik. A Reuter -iroda Ró­mából szerzett értesülései alapján jelenti, hogy a velencei értekezlet határozatai össz­hangban tesznek a januári olasz-francia egyez­ménnyel. A „Manchester Guardian’­ bécsi forrásból közli, hogy a kisantant bizalmatlanul tekint a velencei tanácskozások elé. Különösen Románia ellenzi Magyarország fegy­ ,­verkezési egyenjogúságának elisme­rését. Olaszország bízik abban, hogy habár a ma­gyar fegyverkezési egyenjogúságot csak a Népszövetség adhatja meg, mégis ha a római értekezletnek sikere lesz, az épp úgy biztosí­tani fogja a genfi jó eredményt, mint ahogy Stresa is biztosította a legutóbbi genfi ta­nácskozások kimenetelét. Rómában illetékes

Next