Keleti Ujság, 1935. május (18. évfolyam, 99-122. szám)
1935-05-02 / 99. szám
Hu »artat pitat» ta «aura: Ka 81251—1M7. Előfizetést írtak belföldön: Egész évre 800, félévre 100, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 810 pengő. Egyes szántok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. - 99 SZÁM. Felelős aaerhead«; SZÁSZ - N ü Ksütörtök, máju» 2. - 12 oldal, 411* 3 191 tiUjskg Szerkesztőség, kiadóhivatalba nyomdai Obi Karon L Fop-ooca 5. szám. Telefon: SOS. « tsifldisi dnj, postaHók 1*L szám. Kéziratokat senki nnk sem küdd vissza én nano la Grla maga Kzarkemttatie Pviselőház PEST V. Május A természet életereje virágba díszíti minden májusra a földet. A természet lankadhatatlan termőerejének e virágos napján ünnepet tart a termelő emberi munkaerő. Ezen a mostani május elsején sokszorosan sóhatjuk el, hogy mi dolgozni akarunk, mert munka a feladatunk, termelés az emberi hivatásunk. Fáradt testünk azonban leereszkedett karokkal jár és keresi a munkát, ami már alig-alig van. Ami van, arról sem tudjuk, hogy mikor veszítsük el. Akinek van, az sem érzi biztosan kezében a kalapácsnak a nyelét, vagy a hivatali pennának a szárát. Kinn a kenyértelenségnek az országútján rohamosan nő azoknak a száma, kiket munkahelyeikről kimozdítottak. Minden nap és sok irányból halljuk, azt a fenyegetést, amely egyre kíméletlenebbül akarja növelni ennek a szomorú kisebbségi seregnek, az állástalanoknak, munkanélkülieknek a számát. — Jogot a munkásnak! — hangzott a májusi tömeggyűlések ünnepi szónoklatainak a refrénje régen, annak előtte Az elméletek felépültek arról hagy a gyakorlatban ez mit jelent, mind meg is tanultuk az elméleti számításait a termelési tényezők között szereplő munka jelentőségének és értékelésének. Mindezzel a tudással s minden dolgozni vágyásunkkal, minden követeléssel ott bandukolunk most a tétlenség kegyetlen piacán és azt kiáltjuk: — Jogot a munkához! Ahány állástalan és munkanélküli ember, annyi család fölött borult be az égbolt. .Nincsen terített asztal, mert nincsen honnan kenyeret hozzon haza a munkabíró családfenntartó. Az igények nagyon leroskadtak, mert minden kis betevő falat nagy áldás. A követelések nagyon megváltoztak, mert azt tették vitássá, hogy egyáltalában van-e helyünk a dolgozók sorában. A természet, amely felöltözteti az élet virágzó szintinek pompájába az anyaföldet, nem válogat az emberek között. A napfényt, az esőt, minden áldást egyformán adja. Az embernek adja. Természet ellen való az a mesterkedés, amely a termelő munkánál a faj szerinti válogatást vezeti be s éppen ezért nem lehetséges, hogy állandósulhasson. A föld hátán elszaporodott a népesség , ennek a megnőtt sokaságnak a fennmaradása, civilizációs haladása nemcsak a minél nagyobb kultúrát teszi szükségessé, hanem a minél több munkát követeli meg. Az egész és általános életfejlődés irányzatába ütközik bele az, aki dologtalanságra akar kényszeríteni nagy tömegeket, népsorokat és népfajokat. Az anyaföld követeli a munkát, tőlünk is, mindenkitől. Az anyaföld ellen vétkezik az, aki ez emberi kötelességteljesítésünknek letiltó szóval az útjába áll. A földhöz hű államférfinak csak az az igaz feladata van, hogy mindenki számára biztosítson a társadalom hasznos munkahelyet. Aki ennek az ellenkezőjét teszi, nem látja, milyen kártevésnek a kalandjaiba tévedt. És ha tízszer, sokszor érne el sikert, igaza akkor sincs. Ezért nem veszhet el a mi reménységünk s ezért hisszük, hogy a megpróbáltatások között le nem törhetünk. A magyar munkás ma jogot követel a munkához. Azt a jogot, amit azért szeretnének megtagadni tőle, mert magyar. A kisebbségi frontra odakényszerítették azt is, aki talán másfelé tévedett volna. A munkajogot követelő magyar munkásnak ezen a mostani májusi napon éreznie kell az összefogásra kényszerítő testvéri közösséget. Ami sikert elérhetünk az együtthaladásban, az az ő számára a kenyeret jelenti. A családnak, a gyermeknek a betevő falatját.. Hozza meg ez a május a kisebbségi közös sorsban a testvéri magyar kézfogás jelentőségének és elengedhetetlenségének a felismerését |Vacjyl»rors*««f és Ausztria fegyverkezési törekvéseit is tárgyalják a velencei értekezleten Párisban a **ta*jY«z álláspont három pontját ismerik németek) lengyelek ás magyarok tölsl* tgyezményt nem fognak aláírni (Róma, április 30.) A félhivatalos Stefani ügynökség közli, hogy a római értekezletet megelőzően Olaszország, Magyarország és Ausztria értekezletig tartanak Velencében, a dunai konferer- magatartásuk megbeszélése végett. Ez az előértekezlet tulajdonképpen a római paktum tanácskozási kötelezettséget előíró záradékán alapul. Az értekezleten Olaszországot Savici külügyi államtitkár, Magyarországot Kánya Kálmán külügyminiszter és Ausztriát Berger Waldenegg külügyminiszter képviseli. Biztos az egységes magatartás A római lapok ehhez a hivatalos jelentéshez azt is hozzáfűzik, hogy az értekezleten esetleg maga Mussolini is résztvesz. Az olasz sajtó melegen üdvözli az értekezletet s hangoztatja, hogy Velencében a három ország egészen bizonyosan egységes álláspontra fog jutni A velencei tanácskozások főképpen a magyar álláspont tisztázására irányulnak Párisi jelentések szerint Magyarország nagy vonásaiban közölte is álláspontját az olasz és francia kormányokkal Három magyar fellel. A magyar álláspont e hírek szerint a következő volna: 1. Isabár a római értekezlet nem fog foglalkozni a fegyverkezési egyenjogúság kérdésével, Magyarország mégis előre leszögezi, hogy a dunai egyezményt csak a fegyverkezési egyenjogúság elismerése után írhatja alá. 2. A kölcsönös be nem avatkozási szerződést úgy kell megfogalmazni, hogy ezzel a kisebbségek védelmét ne nehezítsék. 3. A kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget Magyarország csak Olaszországgal és Ausztriával szemben hajlandó vállalni. Magyar politikai körökben nagy érdeklődés előzi meg a velencei értekezletet. Budapesten arról is beszélnek, hogy a római konferencián Gömbös miniszterelnök is részt vesz, de a hírt hivatalosan még nem erősítették meg. Paris a velencei értekezletről Parisból jelentik. A lapok vezető helyen foglalkoznak a velencei értekezlettel. Az „Oeuvre“ szerint a francia diplomácia megelégedéssel fogadta az értekezlet összehívásának hírét, mert azt remélik, hogy Velencében meg fogják könnyíteni a dunai értekezlet sikeres kimenetelét. Párisban biztosra veszik, hogy a megoldhatatlannak látszó kérdéseket leveszik a római értekezlet napirendjéről. Az Oeuvre véleménye szerint még így is sok nehéz kérdés lesz szőnyegen, így az olasz-jugoszláv viszony tisztázása, amely a magyar kérdéssel is szoros kapcsolatban áll. Az „Echo de Paris”ban Pertina”, aki a kisantantnál lapja információit ismét hangsúlyozza, hogy a kisantant a dunai tanácskozásokon csak abban az esetben vesz részt, ha előbb a francia-orosz egyezményt megkötik. A francia nagyvezérkar a dunai értekezlettel kapcsolatban borúllátó s azt véli, hogy Németország, Magyarország a tervbe vett harminchat kétoldali egyezmény jórészét nem fogja aláírni. . Pertinax cikkében közli azt az értesülését is, hogy Mussolini tíz évre szóló háborút kizáró szerződést akar kötni a kisantanttal s ezt a dunaértekezlet sikere szempontjából elengedhetetlen feltételnek tekinti Magyarország egyenjogúságát akár Londonból jelentik. A Reuter -iroda Rómából szerzett értesülései alapján jelenti, hogy a velencei értekezlet határozatai összhangban tesznek a januári olasz-francia egyezménnyel. A „Manchester Guardian’ bécsi forrásból közli, hogy a kisantant bizalmatlanul tekint a velencei tanácskozások elé. Különösen Románia ellenzi Magyarország fegy ,verkezési egyenjogúságának elismerését. Olaszország bízik abban, hogy habár a magyar fegyverkezési egyenjogúságot csak a Népszövetség adhatja meg, mégis ha a római értekezletnek sikere lesz, az épp úgy biztosítani fogja a genfi jó eredményt, mint ahogy Stresa is biztosította a legutóbbi genfi tanácskozások kimenetelét. Rómában illetékes