Keleti Ujság, 1935. szeptember (18. évfolyam, 199-224. szám)

1935-09-01 / 199. szám

I­Tnxn portal* piotit* In nőnem: No. 24.258—­1827. Vl9el­ 5há2 *udapest V Vasárnap, 1935. szeptember 1. — Ara 3 Inf. WS TIUJS&G Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.00, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes szánok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVIII. ÉVFOLYAM,­­ 199. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szása Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cl­aj Baron L Fop-noca 5. szám. Telefon: 508. C­larSdBi: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A szász felháborodás A szász lapok mélységes felháborodással írnak arról, hogy a sajtóban egy egyszerű, de súlyos falusi csendőrbrutalitási esetet úgy ál­lítottak be, mintha a szász nép lázadt volna fel. Sőt hitlerista forradalomról beszélte­­: egyes újságok. A felháborodás kétségtelenül jogos, mert már a nevetségességig jutottak el azok a rémlátók, akik mindegyre felfedez­nek Erdélyben egy-egy német forradalmat, felfegyverzett hitlerista szervezeteknek a for­radalmát. Abban is igaza van a szász sajtó­nak, hogy ezek a képtelen és hallatlan ludítá­­sok, mesekitalálások nem válnak hasznos szolgálatára az országnak. Az ilyen hírek messzire repülnek ki az országból, távoli földeket bejárnak s az idegen tájékozatlan olvasó mit gondol az itteni állapotokról, ha elhiszi, hogy Erdélyben fegyveresen vonulhat­nak fel és le a barnainges szász zászlóaljak, amelyek egyik nap ostromot rendeznek a nagyvárosi katonai térparancsnokság ellen másnap pedig megtámadnak egyetlen egy szál csendőrt- Elvégre minden romániai új­ságnak tudnia kellene, ha tudni akarja, h­­gy az itteni viszonyok egészen mások, nemhogy egyik-másik kisebbségi polgárság felfegyve­rezhetné magát s kénye-kedve szerint, csak úgy vasárnap délutáni szórakozásból zászló­aljakat indíthatna katonai parancsnokságok elleni ostromra. A szász falunak ez a mostani rémnapja a tények és történtek igaz megállapítását teszi szükségessé- A magyarság megyénkénti gyű­lésein egy idő óta rengeteg keserű panasz hangzik el s a Magyar Párt nemrégiben a miniszterelnökhöz fordult, hogy a népnek a csendőrség elleni panaszai ügyében lépjen közbe. Amilyen panasszal most okuk van a szászoknak fellépni, ehez hasonló elkeseredés­sel sokszor fordultunk mi már a kormányhoz. Mi már túl vagyunk azon — sajnos és szo­morú —, hogy azoktól a román lapoktól, me­lyek a legellenségesebb indulattal vannak velünk szemben, egyetlen egy esetben is a té­nyek és történtek, tárgyilagos leírását várjuk. Sőt, ezeknek a lapoknak a sajtómunkája mér­gezi a légkört annyira, hogy az elszenvedett sérelmek panaszai egyre szaporodnak. Ami­kor ennek a szász falunak az esetéről az első fővárosi jelentés megérkezett, mi nyomba láttuk, hogy nyilvánvaló benne a ferdítés és ehez is tartottuk magunkat. Hasonló esetek­ben, amikor a mi népünk a szenvedő fél, nem tapasztaltunk ilyen óvatosságot sem, egyik­másik szász laptársunknál, amelyek kapva­­kapnak az alkalmon, hogy a magyarság felé megtagadják a jóindulatot is, de még a tár­gyilagosságot is. Pedig elég sok tapasztalat áll mögöttünk is, mögöttük is, hogy minden sajtójelentésben felismerhessük a kisebbség­­ellenes csapást. És kisebbségek vagyunk, mi is, ők is­ Az a sok panasz, ami a mi falusi népünk körében felgyűlt s amivel eddig csak mi állottunk a kormány elé, jobb bánásmódot kérve, a sibiu megyei súlyos eset után, a szá­szok panaszával erősödik. Ha ugyanazt kérjük mi is, ők is, miért ne lehetne tudatosan is megtámogatni az egymás kérését? Nem raj­tunk múlik és nem múlt rajtunk eddig sem­ Ennyit meg kellett mondanunk azzal a felhá­borodással kapcsolatban, ami a szász közvéle­ményt a sajtó magatartásával szemben eltölti. A kitantani ismét állást foglalt a Habsburg-restauráció elleni, az abesszin konfliktus ügyében pedig az angol felfogást osztja Olaszország ellen, a szovjetorosz­ orientáció mellett . Jugoszlávia csak biztosítékok kikötésével hajlandó felvenni a diplomácia kapcsolatokat az oroszokkal A Irisz.Trzsa e­­­leni tanácskozásai két külpolitikai szenzációval szolgálnak. Egyik az, hogy a három kisantant állam újra­ teljes határozottsággal állást foglalt a Habsburg-res­­tauráció ellen, a másik pedig, hogy az olasz-abesszin kérdésben szembefordult Franciaor­szággal, illetve annak félreértést nem törő olaszbarát politikájával. Ami az utóbbit illeti, az „Oeuvre“ közöl szenzálósnak mondható híradást. Csütörtök délután történt a feltűnő állásfoglalás. A kisantant tanácsa arra az állás­pontra helyezkedett, hogy helyesli az angol kormány magatartását és szerinte is alkal­mazni kell teljes egészében Olaszországgal szemben a népszövetségi alapokmányt, ha még ez az olasz-francia barátság felmondásával is járna. A kisantant szerint F­ranciaország túlbecsüli az olasz barátságot és Olaszország tényleges erejét. Pakisnak inkább a Szovjetre kellene támaszkodnia és érintkezésbe kellene lépnie a szovjet vezérkarai, amire kitűnő alkalom, hogy a szovjet­ hadsereg egy nagy tiszti küldöttsége tartózkodik jelenleg Francia­­országban és részt vesz az őszi északfranciaországi hadgyakorlatokon. A békés érződések fenntartása mellett (Bled, augusztus 30.) Sztojadinovics jugo­szláv miniszterelnök elnöklete alatt csütörtökön délután öttől fél nyolcig értekezletet tartott, a kisantant állandó tanácsa. Hivatalos jelentést nem adtak ki. Este Sztojadinovics vacsorát adott Titulescu és Benes tiszteletére, amelyen nyolcvan meghívott vendég vett részt. A kiküldötteken kí­­vül részt vett a vacsorán a Bledben tartózkodó diplomáciai kar is. Sztojadinovics pohárköszön­tőjében rámutatott arra, hogy az elmúlt tizenöt év alatt a kisantant egysége mindjobban megszi­lárdult és küldetéséhez idomult. A kisantant határozatait ezalatt az idő alatt az a tudatos erőfeszítés sugalmazta, hogy a békeszerződéseit által Középeurópában teremtett helyzetet meg­szilárdítsa és a viszonyokat megjavítsa. A kisan­tant továbbra is az építésnek ezen az útján fog haladni. A szilárd és lojális egyezmények rend­szere — mondotta —, amely egymáshoz fűz ben­nünket és a népszövetségi alapokmány szellemé­ben való munkálkodás egyike az európai stabili­tás alapjainak. Legyünk állandóan hűek progra­munkhoz, hogy elérjük célunkat, a békét. Szük­ség esetén közösen védjük meg ezt a magasztos célt. A kisantant ahhoz a feltételhez köti a többi államokkal való együttműködését, hogy a béke­­szerződések által megpecsételt helyzetet tiszte­letben tartsák és senki se nyúljon ahhoz sem köz­vetlen, sem közvetett után. Végül hangoztatta, hogy mennyire örömére szolgái Titulescut és Benest Bledben vendégül látni, majd poharát Károly király, Massaryk köztársasági elnök, Titulescu, Benes, valamint a román és a csehszlovák népek jólétére ürítette. Titulesca a kisantant megértő és nemes politikájáról Titulescu válaszában hangoztatta, hogy Sztojadinovics találóan szögezte le a kisantant politikájának alapelveit, amihez ő csak annyit tehet hozzá, hogy a kisantant politikája megoszt­­hatatlan és megmásíthatatlan, de mindig meg­értő és nemes. Poharát Péter király, a jugoszláv királyi család, Pál herceg, Massaryk elnök, Szto­­­jadinovics, valamint a jugoszláv állam és nemzet iránt kifejezett jókívánságok mellett ürítette ki. Benes meleg szavakban csatlakozott Titu­­lescu jókívánságaihoz és poharát Károly király és Péter király egészségére ürítette. „A Habsburg-restauráció nem belügyi kérdés“ A péntek délelőtti taácskozáson három fő­kérdéssel foglalkoztak: a dunai egyezmény, az olasz-abesszin viszály, tekintettel a Népszövet­ségre és a kisantantnak a szovjettel való kapcsol­­atak A dunai egyezmény ügyében a kisantant francia-olasz emlékiratot kapott, amelyben Pa­ris és Róma javasolja, hogy az egyezményt a meg nem támadás, be nem avatkozás és tanácskozási kötelezettségek elvének alapján kössék meg. A kisantant tanácsa elvben elfogadta ezt.

Next