Keleti Ujság, 1935. szeptember (18. évfolyam, 199-224. szám)
1935-09-01 / 199. szám
ITnxn portal* piotit* In nőnem: No. 24.258—1827. Vl9el 5há2 *udapest V Vasárnap, 1935. szeptember 1. — Ara 3 Inf. WS TIUJS&G Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.00, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes szánok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVIII. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szása Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Claj Baron L Fop-noca 5. szám. Telefon: 508. ClarSdBi: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A szász felháborodás A szász lapok mélységes felháborodással írnak arról, hogy a sajtóban egy egyszerű, de súlyos falusi csendőrbrutalitási esetet úgy állítottak be, mintha a szász nép lázadt volna fel. Sőt hitlerista forradalomról beszélte: egyes újságok. A felháborodás kétségtelenül jogos, mert már a nevetségességig jutottak el azok a rémlátók, akik mindegyre felfedeznek Erdélyben egy-egy német forradalmat, felfegyverzett hitlerista szervezeteknek a forradalmát. Abban is igaza van a szász sajtónak, hogy ezek a képtelen és hallatlan ludítások, mesekitalálások nem válnak hasznos szolgálatára az országnak. Az ilyen hírek messzire repülnek ki az országból, távoli földeket bejárnak s az idegen tájékozatlan olvasó mit gondol az itteni állapotokról, ha elhiszi, hogy Erdélyben fegyveresen vonulhatnak fel és le a barnainges szász zászlóaljak, amelyek egyik nap ostromot rendeznek a nagyvárosi katonai térparancsnokság ellen másnap pedig megtámadnak egyetlen egy szál csendőrt- Elvégre minden romániai újságnak tudnia kellene, ha tudni akarja, hgy az itteni viszonyok egészen mások, nemhogy egyik-másik kisebbségi polgárság felfegyverezhetné magát s kénye-kedve szerint, csak úgy vasárnap délutáni szórakozásból zászlóaljakat indíthatna katonai parancsnokságok elleni ostromra. A szász falunak ez a mostani rémnapja a tények és történtek igaz megállapítását teszi szükségessé- A magyarság megyénkénti gyűlésein egy idő óta rengeteg keserű panasz hangzik el s a Magyar Párt nemrégiben a miniszterelnökhöz fordult, hogy a népnek a csendőrség elleni panaszai ügyében lépjen közbe. Amilyen panasszal most okuk van a szászoknak fellépni, ehez hasonló elkeseredéssel sokszor fordultunk mi már a kormányhoz. Mi már túl vagyunk azon — sajnos és szomorú —, hogy azoktól a román lapoktól, melyek a legellenségesebb indulattal vannak velünk szemben, egyetlen egy esetben is a tények és történtek, tárgyilagos leírását várjuk. Sőt, ezeknek a lapoknak a sajtómunkája mérgezi a légkört annyira, hogy az elszenvedett sérelmek panaszai egyre szaporodnak. Amikor ennek a szász falunak az esetéről az első fővárosi jelentés megérkezett, mi nyomba láttuk, hogy nyilvánvaló benne a ferdítés és ehez is tartottuk magunkat. Hasonló esetekben, amikor a mi népünk a szenvedő fél, nem tapasztaltunk ilyen óvatosságot sem, egyikmásik szász laptársunknál, amelyek kapvakapnak az alkalmon, hogy a magyarság felé megtagadják a jóindulatot is, de még a tárgyilagosságot is. Pedig elég sok tapasztalat áll mögöttünk is, mögöttük is, hogy minden sajtójelentésben felismerhessük a kisebbségellenes csapást. És kisebbségek vagyunk, mi is, ők is Az a sok panasz, ami a mi falusi népünk körében felgyűlt s amivel eddig csak mi állottunk a kormány elé, jobb bánásmódot kérve, a sibiu megyei súlyos eset után, a szászok panaszával erősödik. Ha ugyanazt kérjük mi is, ők is, miért ne lehetne tudatosan is megtámogatni az egymás kérését? Nem rajtunk múlik és nem múlt rajtunk eddig sem Ennyit meg kellett mondanunk azzal a felháborodással kapcsolatban, ami a szász közvéleményt a sajtó magatartásával szemben eltölti. A kitantani ismét állást foglalt a Habsburg-restauráció elleni, az abesszin konfliktus ügyében pedig az angol felfogást osztja Olaszország ellen, a szovjetorosz orientáció mellett . Jugoszlávia csak biztosítékok kikötésével hajlandó felvenni a diplomácia kapcsolatokat az oroszokkal A Irisz.Trzsa eleni tanácskozásai két külpolitikai szenzációval szolgálnak. Egyik az, hogy a három kisantant állam újra teljes határozottsággal állást foglalt a Habsburg-restauráció ellen, a másik pedig, hogy az olasz-abesszin kérdésben szembefordult Franciaországgal, illetve annak félreértést nem törő olaszbarát politikájával. Ami az utóbbit illeti, az „Oeuvre“ közöl szenzálósnak mondható híradást. Csütörtök délután történt a feltűnő állásfoglalás. A kisantant tanácsa arra az álláspontra helyezkedett, hogy helyesli az angol kormány magatartását és szerinte is alkalmazni kell teljes egészében Olaszországgal szemben a népszövetségi alapokmányt, ha még ez az olasz-francia barátság felmondásával is járna. A kisantant szerint Franciaország túlbecsüli az olasz barátságot és Olaszország tényleges erejét. Pakisnak inkább a Szovjetre kellene támaszkodnia és érintkezésbe kellene lépnie a szovjet vezérkarai, amire kitűnő alkalom, hogy a szovjet hadsereg egy nagy tiszti küldöttsége tartózkodik jelenleg Franciaországban és részt vesz az őszi északfranciaországi hadgyakorlatokon. A békés érződések fenntartása mellett (Bled, augusztus 30.) Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök elnöklete alatt csütörtökön délután öttől fél nyolcig értekezletet tartott, a kisantant állandó tanácsa. Hivatalos jelentést nem adtak ki. Este Sztojadinovics vacsorát adott Titulescu és Benes tiszteletére, amelyen nyolcvan meghívott vendég vett részt. A kiküldötteken kívül részt vett a vacsorán a Bledben tartózkodó diplomáciai kar is. Sztojadinovics pohárköszöntőjében rámutatott arra, hogy az elmúlt tizenöt év alatt a kisantant egysége mindjobban megszilárdult és küldetéséhez idomult. A kisantant határozatait ezalatt az idő alatt az a tudatos erőfeszítés sugalmazta, hogy a békeszerződéseit által Középeurópában teremtett helyzetet megszilárdítsa és a viszonyokat megjavítsa. A kisantant továbbra is az építésnek ezen az útján fog haladni. A szilárd és lojális egyezmények rendszere — mondotta —, amely egymáshoz fűz bennünket és a népszövetségi alapokmány szellemében való munkálkodás egyike az európai stabilitás alapjainak. Legyünk állandóan hűek programunkhoz, hogy elérjük célunkat, a békét. Szükség esetén közösen védjük meg ezt a magasztos célt. A kisantant ahhoz a feltételhez köti a többi államokkal való együttműködését, hogy a békeszerződések által megpecsételt helyzetet tiszteletben tartsák és senki se nyúljon ahhoz sem közvetlen, sem közvetett után. Végül hangoztatta, hogy mennyire örömére szolgái Titulescut és Benest Bledben vendégül látni, majd poharát Károly király, Massaryk köztársasági elnök, Titulescu, Benes, valamint a román és a csehszlovák népek jólétére ürítette. Titulesca a kisantant megértő és nemes politikájáról Titulescu válaszában hangoztatta, hogy Sztojadinovics találóan szögezte le a kisantant politikájának alapelveit, amihez ő csak annyit tehet hozzá, hogy a kisantant politikája megoszthatatlan és megmásíthatatlan, de mindig megértő és nemes. Poharát Péter király, a jugoszláv királyi család, Pál herceg, Massaryk elnök, Sztojadinovics, valamint a jugoszláv állam és nemzet iránt kifejezett jókívánságok mellett ürítette ki. Benes meleg szavakban csatlakozott Titulescu jókívánságaihoz és poharát Károly király és Péter király egészségére ürítette. „A Habsburg-restauráció nem belügyi kérdés“ A péntek délelőtti taácskozáson három főkérdéssel foglalkoztak: a dunai egyezmény, az olasz-abesszin viszály, tekintettel a Népszövetségre és a kisantantnak a szovjettel való kapcsolatak A dunai egyezmény ügyében a kisantant francia-olasz emlékiratot kapott, amelyben Paris és Róma javasolja, hogy az egyezményt a meg nem támadás, be nem avatkozás és tanácskozási kötelezettségek elvének alapján kössék meg. A kisantant tanácsa elvben elfogadta ezt.