Keleti Ujság, 1936. március (19. évfolyam, 59-74. szám)

1936-03-13 / 59. szám

Az anyanyelv a falvakban Az élesre fordult külpolitikai helyzet miatt a romániai közvélemény csak kevés figyelmet szentelt annak a kisebbségi szempontból való­ban nagyjelentőségű parlamenti harcnak, amely a közigazgatási törvénynek a nyelv­­használatot körülíró szakaszai fölött lezajlott. Pedig az erdélyi magyarság jövő fejlődésére nézve nem lehet közömbös az a vitathatatlan siker, amit a magyar és szász képviselők­­ge­rinces magatartása vívott ki a szenátusban már megszavazott javaslat kamarai tárgyalá­sánál. A kormány, hódolva a mai idők divatos áramlatainak, törvénytervezetet készített ar­ról, hogy a községi tanácsokban csak azok jut­hatnak tagsági helyhez, akik románul írnak és olvasnak. A váltakozó kormányok a magyar és a többi kisebbségi nyelvet törvény nélkül is kitiltották a városok tárgyalási termeiből, de az észszerűség parancsának megfelelően mind­ezidáig nem mentek el odáig, hogy a szinma­­gyar falvak községházairól is száműzzék az anyanyel­vet- A magyarság évtizedes harcot folytatott azért, hogy a magyar többségű vá­rosokban helyreállítsa az anyanyelv jogát, de hiába hozta fel az érvek légióját, s hiába hi­vatkozott a magyar uralom alatti helyzetre, a liberális kormány nemcsak, hogy nem hall­gatta meg a kisebbségek jogos követelését, ha­nem törvényes alapot akart teremteni arra is, hogy a községi tanácstagság elnyerésének elő­feltétele a­ román nyelv szóban és írásban való ismerete legyen. Hogy mit jelentett volna ez a gyakorlatban, azt mindnyájan tudjuk. Van­nak székely és magyar faluk Erdélyben, ahol a Harmincöt éven felüli férfiak­ közül jóformán senki sem tud románul. A községek vagyoná­val tehát olyan emberek gazdálkodtak volna, akik semmi közösséget nem éreznek a falusiak apró, de mégis egzisztenciális ügyeivel-A magyar és német pártok szónokai min­dent elkövettek, hogy a gyakorlatilag meg­valósíthatatlan törvény megszavazását meg­akadályozzák. Nagy nehezen sikerült elérniük, hogy a sérelmes szakaszokat félretették s jel­lemző a mai viszonyokra, hogy még Titulescu véleményét is kikérték, mert a kormány nem merte vállalni a mai türelmetlen légkörben a javaslat módosításának kockázatát. Még így is csak nagy nehezen lehetett megmenteni ezt a — Willer szavaival élve — „töredékjog“-ot. Sajnos erre az esetre is áll a közmondás, hogy ,,nincsen rózsa tövis nélkül*4. A falvakban győ­zött a magyar nyelv, de a városokra vonatko­zólag immár törvény mondja ki, hogy csak az választható meg tanácstagnak, aki románul írni és olvasni tud, de még ennél is sérelme­sebb, hogy ezentúl semmiféle címen nem le­het magyarul felszólalni a városi tanácsülé­seken. Pedig, ha már mindig a magyar uralom idejére hivatkoznak, megkérdezhették volna például Mamu Gyulát, hányszor szólalt fel ro­mánul Alba megye­i megyegyűlésein? Nem mintha nem tudott volna magyarul, de a jog nem mindig praktikumon alapszik, hanem a kisebbségi nemzetek szabad érvényesülésének elismerésén is. Erre pedig számtalan jogalap van, hogy­ csak kettőt említsünk: a békeszerző­dés kisebbségi klauzulája és az albaiuliai pontok-örülnünk kell azonban a sovány ered­ménynek is- Elvégre a nemzetek jövőjének alapja a falu és az anyanyelv megtartásának is ez az ősforrása. Reméljük, el fog jönni az idő, amikor a törvények meghozatalánál a praktikum mellett az emberi jogok is számba fognak jönni. Németország részvé­teléről is szó lehet a londoni népszövet­ségi tanácsülésen Hitler­­hajlandó garantálni Ausztria és Csehszlovákia határait is . Francia­­ország nem­ tágít annak követelésétől, hogy a németek feltétlenül vonuljanak vissza a Majna-vistékről Churchill és Lloyd George vitája az angol als­mházban Németország há­borús felkészültségéről .A német lépés következményeképpen beállott nemzetközi feszültség levezetésére irányuló erőfeszítések ma sem hoztak még eredményt- Az a körülmény azonban, hogy Anglia kéré­sére a szombatra kitűzött népszövetségi tanácsülést Londonban tartják meg, arra vall, hogy az angol kormány mindent elkövet a ráélezett helyzet le­mpslására. Mert ha Anglia nem is érdektelen a locarnói szerződés felmondásában, de a Rajna-vidék megszállása még­sem érinti annyira, mint Franciaországot és Belgiumot és így ebben az esetben London sokkal inkább lehet a kérdés tárgyilagos megvitatásának semleges színhelye, mint Svájc, amely legutóbb is kifejezte aggályait az európai helyzet elmérgesedésével szemben-Úgy látszik, a németek is enyhíteni igyekeznek azt a hatást, amit váratlan lépésük elő­idézett■ Ezzel magyarázható Hitlernek újabb nyilatkozata, mely szerint most már Ausztriá­nak és Csehszlovákiának a határait is hajlandó garantálni s az a jelentés, hogy a londoni tanácskozásokon Németország képviseltetni akarja magát Riebbentroppal A németek rész­vételéről szóló hírt mindezideig nem erősítették meg, de jellemző, hogy ez a lehetőség is hangot kapott a világsajtóban. A párisi lapok azt is tudni vélik, hogy német részről máris hajlandók engedmények megtételére. Ezek szerint Németország nem építene erődöket a rajnai zónában, különösebb kikötések nélkül visszatér a Népszövetségbe, megkötné a légi egyezményt is, amelynek záradéka a fegyverkezések korlátozását is magában foglalná. Szombaton ü­l össze Londonban a Népszövetség (Páris, március 11.) A Népszövetség ta­nácsülését az eredeti tervtől eltérően Lon­donba hívták össze. Ennek az elhatározásnak az előzményéről a következőket jelentik: Eden angol külügyminiszter az angol nagykövet kíséretében kedd, este fél nyolc óra­kor megjelent a francia külügyminisztérium­ban, miután egyórás megbeszélést folytatott van Zeeland belga miniszterelnökkel. Kevés­sel ezután megérkezett az olasz követ is. A há­rom állam megbízottai hosszabb időn át tár­gyaltak Flandía külügyminiszterrel A meg­beszélés után a következő közleményt adták ki: — A locarnói egyezmény aláíró hatalmai­nak értekezletét csütörtökön Londonban fog­ják folytatni. Az angol kormány felkérte a népszövetségi tanács ülnökét, hogy a tanács legközelebbi ülését Genf helyett Londonba hívja össze. A tanácsülést a locarnói hatal­mak értekezlete után azonnal megkezdik- A kérés értelmében Bruce, a népszövetségi tanács elnöke szombatra összehívta Londonba a nép­­szövetségi tanácsot. Ezzel egyidejűleg elhatározták azt is, hogy a tizenhármak bizottság ülését, amelyet szer­dára hívtak össze, a tanács ülése utánra ha­lasztják. Eden és Halifax szerda reggel repülőgépért Londonba utaztak, ahol az angol kormány tag­jai szerda délelőtt és délután minisztertanfi­­csőt tartottak. Ezeken a tanácskozásokon dön­tenek véglegesen az angol álláspontról- Pén­­teken még egy minisztertanácsot tart­ az angol kormány.

Next