Keleti Ujság, 1936. június (19. évfolyam, 124-147. szám)

1936-06-01 / 124. szám

x Láng­ny­elvek A várakozás feszült hangulata ülte meg az apostolok lelkét. Várták az eltávozott Krisztus küldöttjét, a megigért Vigasztalót. Egyszerre zúgás töltötte meg a termet és meg­érkezett a Lélek. Ott remegett, ragyogott tü­zes lángnyelvek képében az apostolok feje fö­lött. S ebben a pillanatban csodálatos válto­zás ment végbe a jelenlevők agyában és szí­vében, amit azelőtt nem értettek, éles világos­sággal gyűlt ki értelmükben, amit azelőtt nem vettek észre a nagy tanításból, megjelent előt­tük, ami azelőtt zavart, homályos és sejtelem­szerű volt, kristályosan egyszerűvé és magá­tól értetődővé változott. A pünkösdi csoda, a Lélek megérkezése pillanatok alatt formálta át a szivet és értelmet­ Az apostolok szóltak az emberekhez s noha egy nyelven beszéltek, a különféle nyelvű emberek mind megértették őket. Mindenki a saját nyelvén hallotta szól­ni az isteni tanítás közvetítőit. Azóta is, évszázadok óta is úgy volt, hogy minden ragyogóan nagy eredmény a Lélek váratlan látogatásából származott. Valaki éve­ken át, önmarcangoló kínlódással keresi­ a helyes utat, mely a megoldáshoz, a találmány­hoz, az eredményhez vezet és minden küzdel­met hiábavalónak lát. Akkor egyszerre zúgás tölti be a lelket, kegyelemszerűen, meglepe­tésszerűen megérkezik a Lélek és egyszerre minden tisztává, gyermekesen egyszerűvé lesz. Ezek a kivételes csodák, a lángoló ih­­letettség pillanatai. Ünneptelen kis sorsközös­ségünk bízvást láthatja álmai ünnepét a pün­kösdben. Az elmúlt, másfél évtizednél hosz­­szabb időszak tapasztalatai olyan fájdalma­san sivár, olyan hétköznapian tragikus ered­ményeket mutatnak, hogy a Lélekbe vetett reménység, a váratlan csodát sóvárgó hit nél­kül el sem lehetne viselni a keserűségek vég­telenjét. A meg nem értés, az elzárkózás, a merev „egynyelvű­ség“ korszakát éljük. Az emberiességre, közeledésre és szeretetr váró lelkek erőfeszítései minden vonalon hiábava­lóknak bizonyultak. A megokolatlanul mosta­­na szigor korbácsütései, az emberi jogokat fitymáló elfogultság és tervszerű egyoldalú­ság éli virágkorát. A gyenge, aki jogot kér és igazságosságról álmodozik, csak gúnyra, értetlen közönyre, vagy ellenséges haragra talál. Ha anyanyelvünkön szólunk, nemcsak nyelvünk igéit, hanem szándékaink őszinte­ségét és vágyaink tisztaságát sem értik meg. Maguktól értetődő igazságok homályosad­nak el és tengődnek halálraítélten minden­napi életünkben s az ország népeinek sorsát irányító politikában. A hiába fáradó kar már már lecsügged, a véges erejű emberi lélek már-már elveszti hitét, reményét és bizalmát Ezért kell a pünkösd. Ezért kell annak a hite, hogy váratlanul s kegyelemszerűen mégis eljöhet a pillanat, melyben a Lélek megvilá­­gosító tüze tölti el azokat, akik népek sor­sáért, tömegek jövőjéért, sorsunkért és jö­vőnkért felelősek. Hogy eljön az idő, ami­kor a váratlan Megvilágosodás fényében egyszerre tisztán látják meg élniakarásunk Hétfő , mm* junius 1. - Ara 5 Vaxa postaiá plátitá in Domerar, No. 24.256—1927.­­ Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁGOS M­AGY­ARP­ÁRTT 1, 4P ^ Szerkesztősé­g, kiadóhivatal és nyomda. Cin­, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy TM m ' s Baron L Pop-UCCa 5- szám- Telefon: 508’ “ ^élelm­:­évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 XIX. ÉVFOLYAM. — 124. SZÁM.. Cluj, postafiók 101. szám. ^Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre*. küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. n ; ::;' T F TUD0*<»* -‘•í-TEM .lo* é3 uanányi k^rív ?.■ . Mai számunk kápesmelléklettel 24 oldal MA: 8 oldalas KÉPES HÍRADÓ Pünkösd után folyta­tódnak a sikeresen megindult angol-olasz tárgyalások­­ itt­ Anglia megelégszik azzal, hogy csak őszig tartsák fenn a megtorlásokat . Nem annyira az arabok és zsidók, mint az arabok és angolok ütköznek össze a Palesztinát portyázó harcban Titulescis repülőgépen váratlanul Belgrádba utazott (LONDON, május 30.) A „Daily Telegraph" értesülése szerint Grandi Edén előtt az olasz kormánynak azt az óhaját fejezte ki, hogy a júniusi népszövetségi tanácsülésen az angol kormány kezdeményezze a megtorlások felfüggesztését Loindonban jóakarattal kísérik Mus­­solininek a feszültség enyhítése érdekében tett erőfeszítéseit. A pénteki angol minisztertaná­cson ezekről a kérdésekről volt szó. Valószínűnek tartják, hogy pünkösd után Eden és Grandi újból tárgyalni fognak. A „News Chronicle“ úgy tudja, hogy Anglia meg volna elé­gedve azzal, ha a megtorlásokat őszig, a Népszövetség közgyűléséig fenntartanák. A kommunizmus terjesztkedésére hivatkozik az olasz sajtó, mikor együttműködésre hív­ta fel Angliát (Milánó, május 30.) A „Giornale del Per­­polo“ Mussolininek az angol sajtóban megjelent nyilatkozatát magyarázza- Mussolini ismét han­goztatta Olaszországnak őszinte kívánságát az európai politikával való együttműködésre és ezzel nagy mértékben hozzájárult a helyzet tisztázásá­hoz. Most Anglián a sor, hogy hasonlóképpen cse­lekedjék. Angliának sok okból nagyobb felelősség­gel kell mérlegelnie a helyzetet, mint bármely más államnak, mert több veszteni valója van. A kommunizmus terjeszkedése Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban olyan tény, amely mellett az angol világbirodalom nem me­het el közömbösen. Ha nem áll helyre a rendes kapcsolat Anglia és Olaszország között, a hábo­rúba való sodródás szinte elkerülhetetlen lesz. Június 16-án ül össze a népszövetség (Genf, május 30.) A június tizenhatodikára összehívott tanácsülés elé mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. A tagállamok álláspont­ja meglehetősen­­megoszlik az előtérben álló kérdé­sek megítélésében. Kérdéses­ egyelőre, hogy a júniusi tanácsülé­sen szóba kerül-e a Dardanellák megerősítésének ügye . Az Anatolia török távirati iroda úgy érte­sül, hogy Rüsdi Arras török külügyminiszter a kérdés letárgyalására értekezletre hívta össze Montreuxba az érdekelt kormányok kiküldötteit. Az értekezlet időpontja június huszonhatodika. egyszerű, emberi és szent szándékát s amikor a mi nyelvünket is megértik végre. Amikor lehullnak az értetlen gyűlölködés sötét falai s a tiszta nap világossága ömlik el mindene­ken. Még egy pünkösd jött el, újabb esztendő derekán járunk s a feszült várakozást, a könnyet sajtoló reménykedés hangulatát még mindig nem igazolja semmi. Ha mégis él ben­nünk a buzgó hit, a pünkösdi, megvilágosító Szentlélek eljövetelének hite, az már kokon és józan megfontolásokon túllévő, ég és föld között lebegő csodavárás, a m­egkín­­zott rajongók végső menedéke. De hiszünk, mert hinnünk kell, hisznünk, mert a kegye­lem útjai kiszámíthatatlanok.

Next