Keleti Ujság, 1936. július (19. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

„ O ^ h Jh / / T fOBOHAHT n ' T___o * l ' £ ST -Jl .1©^ fis a­­­lf*o.tu*­NI Szerda, 1939. julius 1. - jf3 oldal. Ara 3 faxa postalá plátítá­sa I - • - — pmaerar: Xo. HJtSC—m~. | KtmUjsm Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁGOS MAGV 4 RP A 1I'PT 1 IP üzerveszteség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj. negyedévre 200, egy hóra 10 lej Slagyarországon: egy Y,v­t,rAfv . IPAlUI ^ * Báron L. Pop.ucca 5. szám. Telefon: 503.­­ Levélcím: e ' e evre 25, negyedevre 12.50, eg­y hónapra 11.öQ ^ XIX. ÉVFOLYAM. — 148. SZÁM. Quj, postafiók 101. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre, küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Vásárhelyi János küldetése írta: Árkossy Jenő dr. A református egyházkerület ma tartja rendkívüli közgyűlését, hogy a közismerten fájdalmas módon üressé vált püspöki széket ősi alkotmánya szerint választás útján be­töltse. A reformáció óta eltelt négyszázesz­tendős múlt megelevenedik a hívek serege előtt s hálaadással ismeri el, hogy az isteni gondviselés minden időben úgy irányította a választók lelkét, hogy az adott viszonyok kö­zött mindig olyan férfiúra esett a tekintetük, akire akkor leginkább szükség volt. Az egy­ház története az elmúlt időkből negyven püs­pök emlékezetét őrzi és nincs közöttük egy sem, akinek valami kimagasló példaadása ko­moly figyelmeztetést ne nyújtana ma is. A sok közül magunk előtt látjuk a XVI. század végéről Ungvári Jánost, aki amikor ellenség dúlta ezt a földet s az egyházat is végromlás fenyegette, nemcsak bátor védel­mezőnek bizonyult, de hitéért életét is felál­dozta a goroszlói harcmezőn, ami által örök időkre megállapította a püspökök számára nem az „előre", hanem az „utánam" jelszót. Bocskai István fejedelemsége alatt élt Ve­ress Mihály, aki a zavaros időkben szétszóró­do­tt csontok összeszedését végezte s aki a szol­gálatukból kivert és elüldözött lelkipásztoro­kat mint vándor próféta kereste fel s állítot­ta ismét munkába őket. Geleji Katona István a meg nem alapozott alkotások befejezője, mint erős kezű admi­nisztrátor tartott szigorú vigyázást az egy­házi javak kezelésében és kemény fegyelmet az egyház hívei és szolgái között. Tofeus Mihály az egyházi rend jogait védte erélyesen a világi kurátorok túlkapásai­val szemben s aki a maga igazában úgy be­szélt Apaffy fejedelemmel is, hogy „szólásá­nak formái hathatósak voltak, mint a vas­szegek". S amikor az egyház szolgáit a meg­élhetésükből akarták kisemmizni, a fejedelem­től igazságot követelt, mert „annyi sok szű­kölködő minister és háza népe, hogy csak Is­ten tudja, kinek saruja nincs, kinek nadrágja, kinek öve, kinek semmi köntöse, kinek fele­sége, gyermeke otthon mezítelen és éhenhaló". A XVIII. századból Fülep József és Pap Zsigmond azok, akik az önkény­uralommal és a Habsburgok elnémetesítő politikájával szemben, amikor iskoláink léte­s vallásunk szabad gyakorlata volt megtámadva, megal­kuvást nem ismerő határozottsággal védel­mezték az ősöktől átvett örökséget. Amikor most a püspöki szék gazdátanná vált, református körökben azonnal kialakult az a meggyőződés, hogy a mi viszonyaink nem olyan püspököt kivánnak, mint akiben meg van a nagy elődök egyik, vagy másik kiváló tulajdonsága, hanem olyant, akiben összesürítve megtalálják mindazt, ami az ösz­­szes elődök jellegzetesen egyéni vonása volt. Ha volt idő, amikor csak arra volt szükség, hogy a püspök az életét sem sajnáló önfelál­dozást, máskor a szerteszét járó vándor apos­tol segítő és biztató szogálatát, vagy az igaz­ságból táplálkozó kemény szókimondást, az egyház intézményei, hivatalosai, hívei lelki és testi életének bátor védelmét, a sáfátsággal való megbarátkoztatást, Isten üzenetének ele­­gyízetlen hirdetését, a más népek és egyházak őszinte megbecsülése mellett a mienknek ha­lálig menő szeretetét tanúsítsa, úgy ma arra van szükség, hogy mindezt az új püspök egye- Az utcai kilengések híreinek külföldi hatásáról jelentést küldött a párisi román követ Vasárnap és hétfőn nem főr­dúltak elő újabb zavargások Hatvannyolc letartóztatottat kísértek Jilavára (Bucuresti, június 29.) A hétfő délutáni fő­városi lapok híradásai szerint Cesianu párisi ro­­mán követ jelentést küldött a kormánynak arról, hogy a múlt heti zavargás hírei milyen visszhan­got keltettek a francia sajtóban és egyes fran­cia politikai körökben. A jelentés hír szerint be­számol arról, hogy különösen a francia baloldali sajtó igyekszik a párisi közvélemény figyelmét e romániai jelenségek felé terelni. L­upu Génfben, Mihalache Párosban Lupu szintén nagyterjedelmű jelentéseket küldött pártelnökéhez, Mihalachehoz s arról szá­mol be, hogy a rendzavarások hívei kedvezőtlen hatásokat váltanak ki. Lupu különben a francia fővárosból Genfbe utazott, ahol két napot időzött, érintkezést keresett a nemzetközi politika külön­böző tényezőivel. Genfből visszautazott Parisba. Mihalache, aki most tért vissza Csehszlová­kiából, a közeli napokban Lengyelországba utazik és ott kívánja pártja számára a külpolitikai kap­csolatokat építeni. Hatvannyolc letartóztatott Vasárnap és hétfőn a fővárosban nem fordul­tak elő újabb zavargások. A belügyminisztérium­hoz beérkezett jelentések szerint az ország más városaiban is nyugalom volt. Hivatalos felfogás szerint a zavargások azért szűntek meg, mert a szigorú katonai intézkedéseknek megvolt a hatásuk. Akiket a múlt hét folyamán a zavargásokban való részvételük miatt letartóztattak, hadbíróságnak ad­ták át. Ezeknek a vádlottaknak hatvannyolc a száma és valamennyien a jilavai gyűjtőfogházban vannak. A hadbíróságon kedden döntenek a vádalá helyezés és a további fogvatartás kérdésében. A hadbíróságnak két előadója szállott ki Jilavára, ahol kihallgatásokat foganatosítottak és jegyző­könyveket vettek fel. Hir szerint a letartóztatot­taknak nagy része nem tartozik a zavargások ak­tív résztvevői közé. Többen közülük csak mint né­zők tartózkodtak a kilengések színhelyén. Vaida az orosz befolyás elleni Chisineuban a román frontnak volt vasárnap népgyűlése, amelyen Vaida mondott beszédet. A kommunizmus propagandája ellen beszélt és ismét tiltakozó szavakat hangoztatott az orosz szövetség kimélyítése, valamint a Blum-kormánynak a befo­lyása ellen. Használta azonban ezúttal azt a kife­jezést, hogy demokrácia nincsen nacionalizmus nélkül és nacionalizmust nem lehet csinálni demo­krácia nélkül. A basarabiai városok románosítá­­sát sürgette. dül a maga személyében vállalja és hordoz­za el. Erre az óriási feladatra az egyházi köz­vélemény Vásárhelyi Jánost jegyezte el s amikor a mostani közgyűlés, minden bizony­nyal egyhangú választás útján az ő vállaira helyezi ezt a rettentő terhet, ezzel csak azt juttatja kifejezésre, hogy akinek már eddig is sokkal tartozik, azzal szemben a hálás elis­merés elsősorban a többiebiztatásban nyilvá­nul meg. A közgyűlést a választásnál az a szempont is vezeti, hogy Vásárhelyi Jánost a püspökségre nemcsak eddigi egyházi és köz­életi munkássága teszi alkalmassá, hanem az a határozott magatartás is, amely élő tilta­kozás minden olyan egyoldalú s éppen ezért káros felfogással szemben, mintha a romániai református egyházon belül elsőbbségi sor­rendben lehetne részesíteni akár a nemzeti, akár a kálvinista mivoltot, mivel ez nála nem két különálló adottság, hanem szétvá­­laszthatatlanul egységben megnyilvánuló is­teni ajándék. Ez adja a kezességet arra is, hogy a felekezetek közötti különbség elválasz­tó ereje nem fog érvényesülni a nemzeti egy­ség öntudatos erejével szemben. Nehéz lesz az út, amelyre nem az előleg­­zett, hanem a szívből felajánlott általános bi­zalom reákényszeríti, de hiszünk abban, hogy a református népet képviselő közgyűlés tag­jainak áldáskivonást kifejező kézfogásában felnjítódik annak az a régi jelentése is: Ne félj, teherhordozásodban nem leszel egyedül, mert Isten segítsége mellett reánk is számít­

Next