Keleti Ujság, 1936. szeptember (19. évfolyam, 201-225. szám)

1936-09-02 / 201. szám

­­ r»xa postalit plattta fn | anna«r«J: No. Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 100, negyedévre 200, egy hóra 60 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XIX. ÉVFOLYAM.­­ 201. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szász Endre. 8. erda, 1936. szeptember 2* - 12 oldal Ara 3 *51* 1 m* fözd­­kesztösés, aadóhivatal e* nyomdas d&l» Halon L. Fop-upea 5. felelőn: 508. — Levélcím: dul, postafiók 181. Kéziratokat senkin­ek se® küld vissza és la­­rja meg a szerkesztőség. Titulescu meglepetéssel értesült elejtésének híréről A nemzeti parasztpárt elnökséget ajánl fel a számára — Lupu­ viszi a párt üzenetét — Tatarescu programnyilatkozatot adott .— Lemon­dottak a külügyi államtitkárok is s a minisztériumot a miniszterelnök adja át Antonescunak — Távoznak a volt külügyminiszter bizalmi emberei — Antonescu régi ismerőse a francia diplomáciának Tatarescu kormányát harcképes­sé tették­ — talán ez a jelentősége az átalakulásnak. Maga a miniszterelnök is így indokolta a Ti­­tulescu kihagyását: pártembert akartak állí­tani minden helyre. Az eddigi külügyminisz­ter nem volt a pártnak a tagja, nem is vett részt a kormánynak azokban a gondjaiban, amelyeknek feladatát és felelősségét a párt vállalta. Nem is tartózkodott az országban s amikor a nagyfontosságú diplomáciai tevé­kenységének megszakításával hazaérkezett, rendesen mindig volt valamilyen nézeteltérés k­özte és a kormány között. Ezeknek a nézet­eltéréseknek az útján nem egyszer a nemzeti­­parasztpárt álláspontjához közeledett a kül­ügyminiszter. Most is arról van szó a Tata­rescu programjában, hogy mindenekelőtt a Madgeáruék és Maniuék szervezeteit akarják szétverni, holott ezeknek a szervezkedéseknek megcsinálták a francia kapcsolatait is, bizo­nyára a Titulescu közreműködésével, vagy csak beleegyezésével, de minden­esetre a tud­tával. Titulescu abban az időben, amikor leg­utóbb a parlamentben is felszólalt, fontosnak tartotta a növekvő jobboldali irányzatok ro­­konszenvét is magához fordítani. Azonban az utolsó hónapokban ez a jobboldali közvéle­mény is, de a kormány is úgy látta, hogy az ő felfogása inkább a nemzeti parasztpártiaké­­val egyezik meg. A kormány vállalta, hogy a kilengéseket, amelyek megdöbbentően elfa­jultak, megszünteti, első feladatának a ro­hamosztagok feloszlatását tekinti. A jobbol­dali, szélsőbali és nemzeti parasztpárti gárdák feloszlatásával akarja a fenyegetett rendet biztosítani. A miniszteri tárcák felcserélése is úgy történt, hogy a harcképesség fokozódjék. Ezért, felfelé bukott a volt belügyminiszter, aki jó pártember, de nem látszott elég ke­mény rendcsinálónak. A tiszta pártkormány felvonult az ország élére s hajójából kihagy­ták Titulescut. Vannak, akik azt hiszik, hogy élére áll harcias ellenzéki mozgalmaknak. Távoznak a külügyi állam­­titk­árok is Tatarescu új kormányának, miniszterei megkezdették hivatalaiknak elfoglalását. Mindenek előtt Iuca vette át a belügyminisz­tériumot s legfontosabb ezeknél a térfoglalá­soknál a külügyminisztériumnak, Titulescu eddigi birodalmának az átvétele. Ennek az átadásnak a külső körülményei is mutatják, hogy Titulescunak a kormányból történt kiha­gyása nem előzetes megbeszélés, vagy ép­pen megegyezés alapján történt s nemcsak a volt külügyminisztert érte meg­lepetés, hanem államtitkárait is. Az első perc­ben nyilvánvaló volt, hogy Saver Radulescu, Titulescunak és az ő politikai tevékenységé­nek a legbizalmasabb embere, szintén távozik. Most lemondott a másik külügyi államtitkár, Ár­on is, akinek a tisztségét mondhatni állandó jelle­gűnek számították és így államtitkár sincs, aki a minisztériumot átadhatná. A külügy­minisztériumot így Tatarescu miniszterelnök fogja átadni az új külügyminiszternek, ab­ban a minőségben, hogy szabadsága idején ő helyettesíti Titulescut, Antonescunak, Arion­nak hétfőn kinevezték az utódját, Paraschi­­vescu meghatalmazott miniszter személyében. Lemondottak Titulescu cenzorai Az Árion lemondásával Titulescu bizalmi embereinek a távozása még nem ért véget. Lemondott az a négy cenzor is, akik a kül­ügyminisztérium megbízásából a cenzúrahi­vatalnál teljesítettek szolgálatot. A nyár ele­jén, júniusban, amint emlékezetes, Titulescu othagyta a montreauxi tengerszoros-értekezle­tet, hirtelen hazautazott, mert belpolitikai kérdésekben sürgősen követeléseket kívánt felállítani. Azzal jött haza, hogy az ő diplo­máciai tevékenységével nem áll egészen össz­hangban a kormány belpolitikai magatartása. Lemondásáról is szó volt s annak, hogy le­mondási szándékától akkor elállott, egyik feltétele volt ennek a négy bizalmi embernek a cenzúrahivatalba való behe­lyezése. Most, hogy Titulescu kivált a kormányból, tá­voztak a cenzúrahivatalból az ő emberei is. Ezeknek a lemondása különben érthető, mert feleslegessé vált a sajtónak a Titulescu szem­pontjai szerinti cenzúrázása. Titulescunak akkor az volt a kifogása, hogy amikor ő az orosz szovjet megbízottai­­val diplomáciai téren a legszorosabb együtt­működést fejti ki, ugyanakkor ezzel az együttműködéssel nincsen össz­hangban a romániai sajtó magatartása s hogy a román sajtó egy része a francia Blum­­kormánnyal szemben is élesen szembe helyez­kedett. Lupu viszi a nemzeti parasztpárt üzenetét A nemzeti parasztpárt köreiben igyekezt a felk, nagy politikai tőkének megtagadni Titulescunak a liberálispárti kormányból történt kihagyását. Azt a reménységet táplálják, hogy a volt külügyminiszter hajlandó lesz hozzájuk csatlakozni s a párt elnöksége tesz is erre vo­natkozólag kezdeményező lépéseket. Felvették az érintkezést és Lupu a közeli napok­ban külföldön találkozni fog vele. Szó van arról, hogy felajánlják számára a párt tiszteletbeli el­nökségét. Igyekeznek kedvező következtetéseket levonni abból, hogy Titulescu vasárnap telefonon érdeklődött aziránt, hol tartózkodik Lupu. Közöl­ték vele, hogy Prágában van. Erre ott kereste meg. Lupu azt válaszolta kérdésére, hogy Brüsz­­szelbe utazik, ahol a nemzetközi békeszövetségnek­ a gyűlésén vesz részt és onnan Cap Martinba fog utazni, hogy ott találkozzanak. A franciák a változásról Párisi jelentések szerint, a kormányátalakí­tás híreinek első napján a francia sajtó némi a­ggo­­dalmának adott kifejezést Titulescunak az elejtése miatt. A francia külügyi hivatalhoz közel álló Temps is azt írta, hogy az egész kormányátalakítás tisztán csak a Tv T t­­­tulescu elejtéséért történt s a volt külügyminiszter nem olyan ember, aki a harcnak a feladásával visszavonulna. Sőt, ez a lap, amely jól ismeri Titulescut, azt is írja, hogy köny­­nyen összefoghat a nemzeti parasztpárttal. Más­nap a Tatarescu programnyilatkozata s a romá­niai francia ügyvivővel történt beszélgetése után a párisi lapok megélénkült bizalommal imák a külügymi­nisztériumban bekövetkezett változásról. A Temps is leszögezi, hogy a miniszterelnöknek új kormánya­­megalakítása után első dolga volt a külpolitika változatlanságának a leszögezése. — Világos és határozott nyilatkozat ez — írja a lap — nem tehetünk mást, mint azt kíván­juk, hogy ezt az így megszövegezett politikát gyakorolja a jelenlegi kormány ugyanabban a szellemben, amit Titulescu állandóan értékesíteni tudott. A franciák jól ismerik Antonescut, a diplomatát A Havas-ügynökség, amely első nap szintén kis gyanakvással nézte a változást, hétfőn magta­lálta a megnyugvást Victor Antonescunak, az új külügyminiszternek a személyében és múltjában. Emlékeztet arra, hogy Antonescu a háború alatt Romániának városi követe volt

Next