Keleti Ujság, 1937. április (20. évfolyam, 74-98. szám)

1937-04-01 / 74. szám

EGYETEMI ‘ CsfH&rtcSt, 1937 április 1 CWMOTBBMB^.^ Jg oftfH 3 N­ or gr i « ------------------------------. _ __ I Tn­vn postnta pu­ktttft In 1 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre­­100, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy éve 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító időszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYAR RÁ­NC . LAP XX. ÉVFOLYAM,­­ 74. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szász Endre Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cini, Báron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Bethlen István árát hasodi cikijében felteszi a hentes!­ A fölényeskedő román válasznyilatkozatok elle­nére is úgy látja, hogy a román közvélemény lehetségesnek tartja a megegyezést „Egy kis jóakarattal mindent rendbe lehet hozni !( I Bucuresti március 30.) A romániai magyar­ság körében rendkívül érdeklődésre tarthat szá­mot Bethlen István gróf magyar miniszterelnök­nek a húsvéti cikke, amely a két ország­ közötti viszony rendezésével foglalkozik s a rendezésnek keretében kívánja k­vvarrópontra juttatni a kisebb­ségi helyzetet. Erről a minket közvetlenül érintő kérdésről karácsonyra irta meg Bethlen István gróf első vezércikkét s a cikk sajtóvisszhangjainak összefoglalásával irta meg a „Pesti Napló" húsvéti számában a második ünnepi vezércikket.. E cikket még nem ismerhetjük teljes terjedelmében, mó­dunkban van azonban tartalmát és lényeges rész­leteit közölni. Bethlen István gróf megállapítja, hogy a ro­mán sajtóban karácsonyi cikkére fölényeskedő hangú válaszokat, kapott, mindezeknek a válaszok­nak az összefoglalásából mégis azt a benyomást meríti, hogy a romániai közvélemény lehetséges­nek tartja a két ország közötti tárgyalásoknak a felvételét. Azoknak, akik a kisebbségi kérdést ki­zárólag csak a román kormányra tartozó belügyi­nek tekintik, emlékezetébe ajánlja, hogy a román kormány már teremtett precedenst, amikor létr­­hozta azt­ a román—jugoszláv egyezményt, mely­ a jugoszláviai románságnak, valamint a romániai jugoszláv lakosságnak a­ helyzetét, rendezte. Azt mondhatnánk erre, hogy ez szövetséges baráti álla­moknak az egyezménye volt, de van más példa­­­. Kisebbségi helyzetet rendező egyezmény jött lét Németország és Lengyelország­ között akkor, ami­kor a két ország viszonya feszült volt Részletesen foglalkozik a román sajtóban el­hangzott válasznyilatkozatokkal. Sokan előfeltétel­nek állították fel a katonai egyenjogúságról való lemondást, holott Románia nem emelt ilyen , ehhez hasonló kifogásokat Németországnak , Ausztriának az esetében. A revízió felszínen tar­tása pedig nem volt oka Románia mostani kisebb­ségpolitikájárnak, mert ez a politika már régen is ilyen volt, akkor is, amikor Magyarországon még senki sem beszélt revízióról. Vannak olyan felté­telek, amelyeknek módjában van Magyarországnak eleget tenni és vannak olyanok, amelyeknek nem tehet eleget. Nem teheti meg például, hogy a nép­­szövetségi alapokmány 19. szakaszáról lemondjon, mert az a magyar kormány, amely eszt megtenné, nem maradhatna a helyén. Módjában áll azonban határozni arról, hogy a békeszerződésben számára biztosított előnyökkel mikor kiván élni? Erre csak akkor kerülne sor, ha valamelyik utódállamnak a kisebbségekkel szembeni bánásmódja elkerülhetet­lenül okot adna rá. Egy biztosítéka minden állam­nak van Magyarországgal szemben, csak békés eszközök révén akarja céljait megvalósítani. — Magyarorély és Románia között — foly­tatta — nem szükséges feltétlenül csak barátság­nak, vagy csak ellenségeskedésnek fenn­állania, mert van harmadik út is. Itt vannak ellentétek, vannak közös érdekek­ is. El lehet ásni a csatabár­dot és keresni kell a modus vivendit, a barátságos szomszédi viszony érdekében. Ezt nemcsak a két nemzet jövője, hanem az európai béke is meg­kívánja. A régi osztrák-magyar monarchia idején a háború előtti Magyarország és Románia között is állottak fenn ellentétek. Magyarország tisztában volt ezekkel az ellentétekkel, ennek ellenére mégis megtalálta a modus vivendit. Miért ne lehetne most is megtalálni? Amit bűnül rónak fel Magyar­országnak, azt Románia a háború előtt maga is cselekedte, holott akkor nem állottak fenn olyan nemzetközi szerződé­sk, amilyenek jogokat biztosí­tanak ma Magyarországnak. — Habár mind sötétebb a láthatár - fejezi be cikkét Bethlen István gróf, -— egy kis jóakarat­tal mindent rendbe, lehetne hozni. A húrt nem szabad túlfeszíteni, mert ez bűn lenne Európa békéje ellen. Az olasz-jugoszláv egyezmény írta: Ligeti Ernő Az a barátsági szerződés, amelyet most Olaszország kötött meg Jugoszláviával, az utóbbi állam szempontjából pontosan olyan nagy horderejű, mint az olasz-bolgár barát­ságegyezmény. Az olasz Zingarelli évekkel ezelőtt köny­vet írt a Nagybalkánról és ebben foglalkozott Olaszország és Jugoszlávia viszonyával. Attól a perctől kezdve — 1925 márciusában történt — hogy Radics István a zágrábi börtönben unokaöccsének nyilatkozatot diktált, amely­ben­ elismerte Jugoszlávia alkotmányi és poli­tikai helyzetét, Jugoszláviát nem lehetett többé olyan államnak tekinteni, amely bár­mely pillanatban széteshet. Ezt megelőzőleg Olaszországban sokan azt hitték, hogy Jugo­szláviától el lehet venni Dalmáciát. Rapalló­­ban azonban Olaszország Zára kivételével, el­ismerte Dalmácia jugoszláv részről történő birtokbavételének jogosultságát. A rapallói egyezményt követte az 1924. évi barátsági szer­ződés, amelyet Pastes és Nincsics írtak alá jugoszláv részről. Ellenére annak, hogy kihúz­ták a méreg fogát a területi vitás kérdéseknek, az viszony nem jamilt. Jugoszlávia szemben Olaszországgal, fenntartás nélkül a francia orientálódást vállalta, Olaszország pedig, hogy ellensúlyozza a barátsági szerződést, Magyar­­országgal, Albániával és Bulgáriával keresett kapcsolatokat. Ez volt az az időpont, amikor olasz és francia lobogó alatt Dél- és Kelet­­európa élesen megkülönböztethetően két biok­ra oszlott. U­zonovics és Nincsics hiábavaló békepolitikája után olyan feszültség keletke­zett, amely a kedélyeket még inkább elmér­gezte. Valósággal mesterségesen tenyésztették ki Jugoszláviában az olaszellenes hangulatot és a sajtóban, parlamentben nagyon sokat utaltak ebben az időben Olaszország kisebbsé­geket elnyomó politikájára. A jugoszláv na­cionalizmus most érte el tetőpontját. Olaszor­szág Jugoszlávia kisebbségi menekültjeinek adott menedékjogot és ez a körülmény a na­cionalizmust az országban a kisebbségek ellen még inkább felingerelte. Ne csodálkozzunk, hogy Romániában milyen szélsőséges naciona­lista csoportok alakultak, nos, hasonló vérszö­vetségekkel és összeesküvő társaságokkal volt tele tíz évvel ezelőtt a jugoszláv közélet is, természetesen a kormány jóakarata támoga­tása mellett. Akkortájt önként adódó argu­mentum volt falra festeni az ördögöt, megfé­lemlíteni a lakosságot,­­hogy Jugoszláviát minden oldalról ellenségek veszik körül. A na­cionalizmusnak ebben a sű­rű­, fojtó levegőjé­ben született meg a neo-revíziós gondolat: újabb határodat teremteni Jugoszlávia szá­mára. A Narbdna Ohran­­, amelyet még isme­rünk a monarchia korszakából, ú­j tápanyagot talált. Jugoszlávia irredentái Görögországtól Szalonikit, Ausztriától Klagenfurt vidékét, Romániától pedig a Bánát egy részét követel­ték. A kormány félhivatalosan a „Berlikán" harsogja, hogy osszák föl Ausztriát Jugoszlá­via, Magyarország, Csehszlovákia, Németor­szág és Svájc között. Ezek voltak az idők, amikor legjobb esetben is egy korridorba egyeztek volna bele a jugoszláv nemzetiek, amely Jugoszláviát Csehszlovákiával köti

Next