Keleti Ujság, 1939. január (22. évfolyam, 1-23. szám)

1939-01-02 / 1. szám

Újévi reménység írtat Szási End­re Huszadik új éve ez a romániai magyar­ságnak. Most, hogy lezártunk ismét egy évet és a hagyományos újévi kívánságokkal nyit­juk meg az újat, vissza is nézünk, előre is tekintünk. Az elmúlt, húsz év duzzad és zsú­folt az eseményektől, bár a nagy fordulatot, a nemzetből nemzetiséggé való átformálódást azóta sem tudta, túlszárnyalni semmiféle bel­politikai, vagy külpolitikai változás. Mi min­den történt pedig ez alatt a húsz év alatt. A magyarság az első években, csak nehezen tu­dott a helyes út tapogatózó keresésében ön­magára találni. Passzivitás,­­ eleinte ez volt a jelszó. Hiába, m­ások voltunk a kisebbségi életben, kevés érzékünk volt a realitások iránt és ezt drágán fizettük meg. Nem gondoskod­tunk választó­jogosultságunk elismeréséről és amikor az aktivitás útján először Magyar Szövetséget szerveztünk, majd ennek feloszla­tása után — ismét csak apasztalatlanságunk miatt — pártokra tagolódtunk, csak később ébredtünk rá az egység erejére. Még sincs okunk szégyellni azt a munkát, amit a magyar­ság jogainak érvényesítéséért folytattunk majdnem két évtizeden át. Amíg a többségi pártok és az ország erőit fogyasztó meddő harcokat folytattak, mi sohasem sülyedtünk az üres politizálás ingoványában, megeléged­tünk nemzeti szervezetünk erősítésével, nem­zeti kívánságaink lankadatlan felszínen tartá­sával s a kívánságok teljesítésének szorgalma­zásával a törvények és az alkotmány keretein belül. Ez volt mindig és ez most is a mi nagy erőnk. Erre a kiapadhatatlan jogforrásra tá­maszkodtunk és ezen a talapzaton állunk ma is. A magyarság hivatott vezetőinek nem volt egyetlen előterjesztése, vagy fellebbezése, amelynél ne meglevő tételes törvényeink jog­szabályaira hivatkozott volna. A kisebbségi jogrendezés húsz év óta mindig felszínen tartott kérdés volt. Mert mi­ sohasem mulasztottunk el egyetlen alkalmat sem, hogy meg ne reklamáltuk volna. Sajnos, a pártharcok magasra csapódó hullámai nem egyszer elöntöttek, elmosták a kisebbségi jo­gok határait és az árterületen a mentés mun­kája mindegyre nehezebbé vált. Még az a párt is elfeledkezett ígéreteiről, amely a gyulafe­hérvári határozat alapelveit lefektette s amely a két évtized alatt sem jutott el odáig, hogy még csak komolyan meg is kísérelte volna sokszor megpendített, kisebbségi programját papírra vetni. Hogy a többi pártoktól még kevesebbet remélhettünk és annál kevesebbet kaptunk, azt talán mondanunk sem kell. Az első írásban lefektetett kisebbségi jogke­ret a mai kormányrendszer uralmához fűződik. A kormány­­törvényrendeletet adott ki a kisebb­ségi kormánybiztosság felállításáról és az ehhez csatolt minisztertanácsi naplóban megszabta azokat az irányelveket, amelyeket a hatóságoknak­­ szem előtt kell tartaniuk. Ez a kezdeményezés, ha I nem is túl gyorsan, de azóta is tovább építődött. S Dragomir főkormánybiztos több izben tárgyalt a­­ magyar nemzeti kisebbség vezetőivel, Gafencu kül-­­­ügyminiszter is méltányos rendezést ígért, tehát I kezdenek kirajzolódni azok a keretek, amelyek a­­ magyarság jelenének és jövőjének életlehetőségeit foglalják be. A magyarság csak a minapában fe­jese ki a kisebbségi főkormánybizto­s útján azt Meglepetésszerűen angol-német tengerészeti tárgya­lások indultak még Berlinben Németország tájékoztatást kért az angol flottafejlesztési tervekről, mert a tengerészeti egyezmény keretében búvárnaszádokat a­kar építeni . Az angol küldöttség még napokig Berlinben marad Chamberl­ain római válogatása alatt mégis szóljalkotók­nek­ az olasz-francia ellentétek (LONDON, december 31.) Az utóbbi na­pokban német kezdeményezésre az angol tengernagyi hivatal több vezetője Berlinbe érkezett és részvételükkel a német főváros­ban angol-német flottatárgyalások indultak meg. A német kormány ugyanis közölte az angol kormánnyal, hogy az 1835 június 18-iki angol-német tengerészeti egyezményben az 1937 július 17-iki végrehajtási előírások ér­telmében gyakorolni akarja jogait a német hajóhad jövőbeli fejlesztése tekintetében. A „Press Association“ azt írja, hogy Németor­szág főképpen tengeralattjárókat akar épí­­teni és a kölcsönös tájékoztatásra hivatkozva, felvilágosításokat kért az új angol flottaépí­­tési programról. A megbeszélések a legújabb hírek szerint már be is fejeződtek és azokról közelebbről hivatalos közleményt adnak ki. Az angol sajtó megállapítja, hogy a meg­beszélések barátságos légkörben folytak. A küldöttség haladéktalanul jelentést tesz a tengernagyi hivatalnál és ez a jelentést to­vábbítja Chamberlain miniszterelnökhöz- Londonban bizonyosra veszik, hogyha Német­ország fokozott búvárnaszád építkezésbe kezd, akkor Anglia torpedórombolókat fog építeni nagyobb számban­ A . Daily Mail­ szerint a német elhatározás nagy meglepetést keltett Londonban. Eddig ugyanis az a hír járta, hogy Hitler kancellár a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesztusra kér szül s ezért a német lépést új diplomáciai ter­­ékenység bevezetésének tekintik. Tekintet­tel Németország és Olaszország szoros kap­csolataira, ez az újabb fejlemény bizonyára befolyást fog gyakorolni Chamberlain és Mussolini tárgyalásaira is. A Németországban tárgyaló angol tenge­részeti küldöttség tagjai: Cummingham vice­admirális, a tengerészeti vezérkar helyettes főnöke, Dankwerth­ kapitány, a tengerészeti tervek igazgatója és Bell parancsnok. Német részről: Röder admirális és Schlenhid vice­admirális vettek részt. Úgy tudják, hogy a küldöttség csak a jövő hét elején tér vissza Londonba és Németország a tengeralattjá­rókkal kapcsolatos elhatározását a Balti­­tengeri különleges helyzetével indokolta. Hitler kancellár újévi felhívásában Olaszország iránti törhetetlen barátságát hangoztatja (Berchtespadm, december 31.) Hitler né­met, birodalmi vezér újévi felhívást intézett a német néphez, amelyben visszapillantást vett­ az 1938-as év eseményeire is, majd a küszöbön álló 1939-es év feladatait a következő pontok­ban foglalta össze: 1. Első feladatul népünknek a nemzeti szo­cialista közössé­­­­re való továbbnevelése. 2• A véderő megerősítése és kiépítése. 3■ A négy Hl Hl1 M I MIIIM llllllum III II ll» III M'I'III IMI I •• ~ Ili" II ' I éves terv végrehajtása. 4. Az új területek gaz­dasági beillesztése a birodalomba. Hitler a továbbiakban közli, hogy Német­ország helye külpolitikai szempontból meg van állapítva , hogy a német birodaloomnak Olaszország iránti kötelezettségei világosak és rendíthetetlenek. Az újévi felhívás kere­tében Hitler mély hálával emlékszik meg Mussoliniról s mindazokról az államférfiakról. a készségét, hogy a maga részéről a legnagyobb jóhiszeműséggel hajlandó a megoldást siettetni, mert azt nemcsak a saját, hanem az állam érde­kében is fontosnak látja. Az új év tehát a várakozások évének indul. Meglehet a reményünk arra, hogy a kormány­­szándékok, párosulva a magyar nemzeti kisebbség együttműködési igyekezetével,­­meghozzák a meg­nyugtató elintézés gyümölcsét. Ez annál kívána­tosabb, mert a szervezés alatt álló Nemzeti Újjá­születés Frontjában — az egységes politikai párt­ban — még mindig nem tisztázódott a­­nemzeti kisebbségek szerepe. Hisszük, hogy az új év hama­rosan választ, ad erre a kérdésre is. Mert amilyen tiszta lélekkel kíván a magyarság ,boldog új esz­­tendőt mindenkinek,­­ úgy jogos az az óhajta is, hogy a legfelsőbb akarat kijelölje azt az utat, melyen jobb jövője felé haladhat.

Next