Keleti Ujság, 1940. április (23. évfolyam, 75-97. szám)
1940-04-02 / 75. szám
11* «•# 4 EGYETEMI KÖNYVTÁR CLVA3QIBRHB c* n ^ n fi O U *J/ L J Hor.£ritz M£Gí&€J Afáár ÍHfjj ELŐFIZETÉSI ÁRAK: XXIII.-IK ÉVFOLYAM 75-iK SZÁM. s 1945. ÁPRILIS Hó 2 KIADÓTULAJDONOS: LAPKIADÓ KRSZVÉNYTARSASAG mTon'stop & évre 25, évre 12.50, egy hóra 4.50 pengő Törvényszéki lajstromozási szám: 47. (Dosar No. 805. Trib Cluj) Postafiók: 101 szám — Taxi Egyes szám: hétköznap 16, vasárnap 26 filér, Felelős Igazgató: Dr. SOMODI ANDRÁS. Felelős szerk.: NYIKŐ JÓZSEF plática in numerar: No 24216/19S7 Őfelsége II. Károly király részt vett a Ferdinárth király nevét viselő évjárat hadnagyainak felavatásán (Bucuresti, április 1) (Rador.) A fővárosi műszaki katonai iskolában felemelő ünnepség volt vasárnap, amelyen résztvett őfelsége, Károly király, Mihály nagyvajda- a kormány tagjai s több hadsereg főparancsnok- Ilcus tábornok, nemzetvédelmi miniszter alkalmi beszéde után az Uralkodó tartott beszédet. — Bajtársak! A különleges idők, amelyek az egész világon uralkodnak, azzal a következménnyel is jártak, hogy néhány hónappal hamarább hagyjátok el az iskolát és kapjátok meg a hadnagyi rangot A különleges körülmények évjárata lettetek. Az évjárat annak nevét kapja- aki nagy hazaszeretetével be tudta teljesíteni a románság évszázados vágyát- Ez a két körülmény hogy Ferdinánd király nevét viselitek s különleges évjárat vagytok, maga után kell vonja, hogy ti is különlegesek legyetek úgy a kötelesség betöltésében, mint hitetekben. Egységeiteknél sohase felejtetek el ezt a két parancsszót. Meggyőződésem, hogy a fiatal tisztek a kötelességteljesítés és őseink tisztelete magaslatára jutnak. Isten segítsen titeket ebben. Őfelsége ezután a résztvevők lelkes ünneplése között az iskola éttermébe ment ahol a Ferdinánd király évjárat egészségére ürítette poharát— Legyetek méltók a névhez, amelyet viseltek, — mondotta Ezután elvonultak az Uralkodó előtt az uj hadnagyok. Őfelsége, Károly király, Mihály nagyvajda, a kormány tagjai és a magasrangú katonatisztek kíséretében az iskola irodájában beírta nevét az aranykönyvbe. Ezt követőleg közebéd volt az iskola gyönyörűen feldíszített nagytermében, amelyen részt vett őfelsége és Mihály nagyvajda is. Az uj hadnagyok nevében Enache Iordache hazafias beszédet tartott, amelyre őfelsége a következő szavakkal válaszolt: — Az évjárat nevében elhangzott beszédért köszönetet mondok. Adja Isten, hogy a fogadalmak, amelyeknek összes társai nevében kifejezést adottmélyen behatoljanak mindegyikük lelkébe s ez hitvallás legyen egész életükre. A hit és áldozatkészségnek ettől a szellemétől függ népünk egész jövője. A jövő pedig jórészben a tisztektől függ. Minél jobban áthatják a katonai erények a tiszteket, annál erősebb és jobb tesz hadseregünk. Ezek az erények elsősorban polgári erények, de vannak olyan polgári erények, amelyeket a lovagiasság és áldozatkészség — a tisztikarnak ezek az uralkodó eszméi — tesznek teljessé. Mégegyszer köszönetet mondva a hozzámintézett szavakért, remélem, hogy ez az évjárat kötelessége magaslatán fog állani. Ő őfelsége beszédét hosszas és lelkes éljenzéssel fogadták. Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere, hamisításnak minősítette a német Fehérkönyv amerikai vonatkozású okmányait A német Fehérkönyv állítása szerint a párisi és londoni amerikai nagyköveteknek nagy része volt abban, hogy Anglia biztosítékokat adott Lengyelországnak . Az amerikai közvélemény szerint a németek Roosevelt elnökké való újraválasztását akarták meghiúsítani az okmányok közzétételével BERLIN, április 1. (Rador.) Német hivatalos részről a következőket közük: A német külügyminisztérium Fehér könyvet adott ki „Lengyel okmányok a háborút megelőző eseményekre vonatkozóan* címmel. A könyv ha másolatban és fordításban rendkívül a német Fehér könyv következő kötetei meg fogják mutatni a világközveteményének a háborút megelőző fontos eseményeket azok igazi fényében és le fogják leplezni az eddig a kulisszák mögött maradt erőiket, amelyeknek azonban fő részük van a háború kitörésében. A könyv főképpen a párisi, londoni és más fővárosokban tartózkodó lengyel nagykövetek jelentéseit tartalmazza 1939 március 31. a Lengyelországnak adott angol—francia szavatossági nyilatkozat előtti és utáni időből, nagykövete Bullit, és londoni nagykövete Kennedy, akik résztvettek a tárgyalásokban. Ebből kitűnik, hogy Bullitnak nagyon tevékeny szerepe volt a Lengyelország körüli politikai játékban. A párisi lengyel nagykövet közli Bullitnak azt a kijelentését, hogy minden lehetőt meglesz, hogy londoni kollégáját, Kennedyt meggyőzze arról, hogy ez Anglia és Lengyelország között igazi háborús szövetség megkötését eszközölje ki. Kennedy jóval tartózkodóbb volt a london Figyelemreméltó a lisszaboni lengyel katonai attasé 1938 augusztusi egyik levele, amelyből világosan kitűnik, hogy Anglia még a csehszlovák válság idején katonai előkészületeket tett. A Fehér könyv legérdekesebb okmányai azonban a londoni és párisi lengyel nagykövetek 1939 március 29-iki jelentései, amelyek a Lengyelországnak adott angol szavatolás fontosságát magyarázzák. A jelentésekben szerepel az Egyesült Államok párisi érdekes, a lengyel külügyminisztériumnál talált okmányokat tartalmaz. Minthogy a kötet „1- rész’“megjelölést, feltehető, hogy újabb kötetek következnek. Illetékes helyen közüik, hogy ni lengyel nagykövettel szemben, de a vele folytatott, megbeszélésekből a lengyel nagykövet mégis azt a meggyőződést szerezte, hogy a Brilit által óhajtott értelemben befolyásolta Chamberlaint. A londoni lengyel nagykövet jelentéséből kitűnik, hogy Kennedy igyekezett meggyőzni őt, hogy Lengyelország a danzigi kérdésben tanúsítson tényleges ellenállást. Ezzel kapcsolatban jelentős a washingtoni lengyel nagykövetnek jelentése, amely szerint Roosevelt külpolitikájának fő indító oka az volt, hogy a totális államok részéről fenyegető külső veszedelmeket találjon ki, hogy így az amerikai nép figyelmét elvonja a belső nehézségektől. Ugyanebből a forrásból származó másik jelentés szerint, az Egyesült Államok kormánya minden diplomáciai cselekedetében határozottan és nyíltan a nyugati hatalmak és a totális államok közötti minden megértés ellen foglalt állást. Többek között szeren© van itt egy amerikai nagykövetnek, aki angol készpénzhitelt közvetített Lengyelországnak. Különösen érdekes az, amit a washingtoni lengyel nagykövet, a Roosevelt elnök körüli zsidók szerepéről ír. Végül felemlítendő, mint nagyfontosságú okmány a warisi lengyel nagykövet 1938 december 17-iki jelentése, amely bizonysága annak a német állításnak, hogy a francia kormány és különösképpen Bonnet az 1938 december 6-iki francia—német nyilatkozat alkalmából teljes érdektelenségét nyilvánította az összes középeuronai problémákkal szemben Ebből a jelentésből kitűnik az is, hogy Lengyelország hogyan igyekezett szembeszállani a francia törekvésekkel. Általában nem tagadható, hogy ez a Fehér könyv a legérdekesebb okmánygyűjtemény a jelenlegi háború háttereiről, mindazok közül, amelyek az ellenségeskedések kitörése óta eddig megjelentek. A diplomáciai bomba BERLIN, április 1. (Rador.) A német sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel a legújabban kiadott Fehér Könyvben közölt okmányoknak. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ foglalkozik az amerikai nagykövetek szereplésével és felteszi a kérdést, hogy Bálint, Amerika párisi nagykövete saját felelősségére folytatott háborús politikát. Az amerikai sajtóban, rádióban és a kongresszus tanácskozásain az európai nagykövetek és különösen Bullit szerepe egyik napról a másikra a leghevesebb vita tárgya lett. A „Newyork Times“ megpróbálja kétségbe vonni a Fehér Könyvben közölt adatok hitelességét és csökkenteni a leközölt adatoknak és okiratoknak az amerikai közvéleményre gyakorolt óriási hatását, ez a próbálkozás azonban — írja a lap — siralmas hallással végződött, mivel ugyanaz a lap kénytelen elismerni Amerika diplomáciai köreinek véleménye nyomán, hogy a jelenleg Washingtonban tartózkodó Bullit a legfőbb megbízott szerepét játszotta Európában, akinek jogában állott saját kezdeményezéséből és a külügyi hivatal előzetes jóváhagyása nélkül a többi amerikai diplomaták illetékességi körébe beavatkozni és azokat irányítani, úgy az amerikai közvélemény, mint az egész világ közvéleménye felteszi most a kérdést — fejezi be fejtegetéseit a lap, — hogy ez a „legtöbb“ amerikai megbízott saját felelősségére, vagy pedig valakinek kifejezett parancsára folytatott háborús politikát. A közölt okmányokat Amerikaban hamisításnak tekintik Washington, április 1. (Rador.) A Havasügynökség azt jeleníti, hogy a német Fehérkönyv ellentétben a német propaganda vezetőinek várakozásával, nemhogy megzavarta volna a amerikai közzüleményt, sőt ez a Beninből kidobott „diplomáciai bomba" te amerikai választási hadjárat elején az amerikai kormánynak kedvező helyzetet biztosít, mivel csaknem mindenki egyetért abban, hogy a közölt okmányokat hamisításnak tekintik. Amerikai diplomáciai körökben különösen jellemzőnek tartják, hogy a közlés éppen most történt, amikor Roosevelt elnök meghallgatta Sumner Welles jelentését európai útjáról. Az egész eljárás ezeknek a köröknek véleménye szerint, a német kormány nyilvánvaló elégedetlenségét bizonyítja amiatt, hogy nem sikerült meggyőzniük Roosevelt küldöttét az Egyesült Álamok és Németország közötti rendes diplomáciai kapcsolatok szükségességéről. Pittmann szenátor a snenalicus külügyi bizottságának elnöks é a® amerikiai nép vélemé- nyét fejezte ki a német manőverrel szemben, amikor azt mondotta, hogy Hitler kormányánál célja csak a®, hogy ellenzéket támasszon Roosevelt elnökinek és rémületet keltsen az armientikai nép létükében. Általában — fejeződik be a Havas közlemény — a legmegcsontosodottabb elszigetelődés-hívők sem fognak Roosevelt elleni harcot indítani ezeknek a nemzeti szocialista propaganda MM prezentált okmányoknak alapján. WASHINGTON, április 1. (Rador.) Az Egyesült Államok szenátusának köreiben a német Fehér könyvet behatóan tárgyalták. A Newyork Times szerint Cordel Hull külügyi államtitkár kijelentette, hogy az amerikai diplomaták tevékenységére vonatkozó okmányok hamisak. Fish szenátor viszont úgy látja, hogy a súlyos állítások felülvizsgálására parlamenti vizsgálóbizottság Bawnízása szükséges. Az amerikai sajtó általában kétségbe vonja a közölt okmányok valódiságát. Ai Brening Btar Beadóit, a német ideérte* Boa