Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

Pasti map* î&437 fe®u*w­ â*s 1 S&ÖFSZEYesI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ, ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. PARLAMENT­I EXTERN HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 20. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF A ra160 llé# SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÜSS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U­. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. kéziratokat nem adunk vissza ?. OH 02 A0 JY CLâ3 K O’* Y TAHA /Képviselő­ház Könyvtárai "DUDA?SOI­V eves­edes HAGYOMÁNYAINK UT­ÁN Bárdossy László miniszterelnök és kül­ügyminiszter pénteken este a Magyar Élet pártjában azokról a kötelességekről beszélt, amelyek most a magyarságra ká­ralnak a történelem, haladásának útján és azokról a lehetőségekről, amelyek meg­nyílnak előttünk a győzelem utáni euró­pai életben. Ugyanezen a napon hangzott el Hitler német birodalmi vezér nagy be­széde, a nemzeti szocializmus uralomra­­jutásának kilencedik évfordulója alkalmá­ból és ez a,. beszéd ugyancsak Keletre mutatott, arra az óriási harcvonalra, ame­lyen a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig ércfalként állanak Európa védelmében a szövetségesek a bolsevizmussal szemben. Néhány hét múlva itt a tavasz, — mon­dotta Hitler vezér — és akkor Európa népei újból megindulnak, hogy döntő csa­pást mérjenek az ellenségre, amely iga­zolással fenyegette az egész európai em­beriség évezredes munkáját. A Szovjetunió a maga mérhetetlen tér­ségeinek minden gazdagságát, termelő erejének minden lehetőségét és száznyolc­­vanmilliós emberanyagának minden ki­csikart munkaerejét, hamis jelszavakkal feltüzelt minden fanatizmusát és keleti mindenbe belenyugvását egy cél szolgá­latába állította megalakulásának első percétől, Európa megtámadására. A Ke­leti-tengertől a Csendes-óceánig húzódó roppant kiterjedésű területen ezalatt a negyedszázad alatt nem az volt a cél, hogy a termelés a termelőnek hozzon eredményt és az ország jólétét növelje Senki sem gondolt itt sem az orosz nép­re, sem arra a többi nemzetiségre, amely tarka változatosságban élt a szovjet ta­nácsköztársaságokban. Egyetlen, ennek a népnek gondolkozásától idegen akarat nyomakodott reá, hogy átgyúrja vala­mennyit ennek az egy célnak engedelmes rabszolgájává s felkészítse az európai kul­túra megsemmisítésére. A szovjetunió la­kosságát valósággal légmentesen elzárták a világ többi részétől. A szovjet alatt­való nem tudhatott, nem olvashatott, nem hallhatott és láthatott mást, mint amit a Kreml urai számára előírtak, a rádióban a fülébe harsogtak, vagy a mozikban eléje vetítettek. Legtöbbjének azon a szűk foglalkozási körön, amelybe mint egy gépalkatrészt beleesztergályozták, a leg­halványabb sejtelme sem volt arról, hogy a világ többi részén hogyan élnek az em­berek, milyen államok vannak, csak foly­tonosan azt hallotta, hogy az ő állapotuk „paradicsom“, más államok embereinek létéhez képest­ Valósággal embergyárat létesített itt a szovjet, az Európa elleni háborúra kipreparált és fanatizált bábok előállítására. 1941. nyarán ez ellen a mindennél na­gyobb veszedelem, mindennél sötétebb vihar ellen indult meg a Vezér parancsára s a német birodalom hadereje, majd az európai népek egymásután, annak a tu­datában, hogy a harc most közös európai feladat. Még élénk emlékezetünkben van­nak azok a fölmérhetetlen nagyságú és dicsőséges haditények, amelyek a nyári hadjárat során valamennyiünk lelkét örömmel töltötték el, azzal az örömmel, amely a halálos veszedelemből való meg­szabadulás fellélegzésének tiszta mámora. A szovjet rendkívüli csapásokat szenve­dett és éppen roppant anyagi és ember­veszteségei mutatták annak a veszede­lemnek nagyságát, amely végigsöpörte volna Európát, ha a Vezér kezdeményező parancsszava torkon nem tagadja és ha a szövetségesek nagyszerű hadigépezete meg nem előzi, a civilizáció-romboló szán­dékokat. Győzelemről győzelemre haladt ez a hadjárat, egyre beljebb és beljebb tolta Európától a veszedelem fenyegető valóságát. A szovjet csapatok megtizedel­ve, hadianyaguk legértékesebb részét el­veszítve hátráltak, Ukrajna egész roppant gazdagságával elveszett a szovjet számá­ra, Leningrádot körülzárták a német csa­patok és Moszkvától ötven-hatvan kilo­méterre jártak a német páncélos előőrsök. Az orosz tél beálltával a Vezér pa­rancsszava az előnyomulást megállította és téli táborokba parancsolta a diadalmas haderőt. A szovjet hadvezetőség ezt a gyengeség jelének látta s rádiója az an­golszász hírszolgáltatással együtt szovjet sikerek híreit kezdte harsogni a világba. Szibériából áthozott csapataival és kikép­zetten tartalékaival itt is, ott is támadá­sokkal próbálkozott. Az acélfal azonban rendületlenül áll, minden támadásra visz­­szaüt és ez a téli harcmodor a szovjet számára csak emberanyagának és hadi­­szereinek roppant mérvű­ pusztulását idéz­te fel. Mindenesetre lélegzethez jutott azonban s kétségtelen, hogy ezt fel is használhatta arra, hogy erőit felfrissítse és az angolszászoktól is kaphatott némi segítséget. A tél azonban hamarosan véget ér és Európa újból sorompóba lép élete bizto­sításának végleges kiküzdéséért. „A ma­gyarság nem maradhat tétlen, — mon­dotta­ péntek esti beszédében Bárdossy miniszterelnök, — amikor Európa sorsa dől el“. Nem is volt a magyarság tétlen soha, amióta ezer évvel ezelőtt hazát foglalt magának a Kárpátok medencéjében. Ezer­éves hagyományunk az európai kultúrá­ért, Európáért folytatott önfeláldozó harc­ A magunk testét dobtuk oda Euró­pa ellensége elé és rajtunk tört meg majdnem mindig az a csapás, amely kü­lönben Európa nyugati, boldogabb és leg­feljebb egymás között vetélkedő és har­coló országaira zúgott volna alá. Alig­ volt népünknek békés éve, annál több volt azonban a háború és a pusztítás. Ezért is vágyunk olyan kevesen, hiszen Mátyás király korában még több magyar volt mint angol. Azt sem mondhatjuk, hogy a múltban Eu­rópa valami nagyon hálás lett volna irántunk. Küzdelmeinkért, a magunk feláldozásáért sokszor inkább gáncsot kaptunk, mint elismerést, segítsé­get nagyon ritkán és akkor sem eleget, vagy nem kellő időben- Ez volt az éle­tünk. Önmagunkkal törődni, önmagunkat erősíteni, növelni, fejleszteni alig volt időnk és lehetőségünk. Fél kezünkben mindig ott kellett lennie a kardnak, csak a másikkal dolgozhattunk s voltak hosszú korszakaink, amikor mind a két kezünkre a harchoz volt szükség. Határőrszerepet töltöttünk be Európában és a határőrsze­rep dicsőséges, de súlyos áldozatokkal járt.­­ A bolsevizmus második tatárjárásként és még szörnyűbb, szervezettebb vesze­delemként fenyegette Európát, és főkép­­pen minket magyarokat. Ma is köteles­ségeink vannak, de ma Isten kegyelméből más a helyzetünk. Európa velünk van és Európa vezető nemzetei az élen harcolnak a közös ellenség megsemmisítéséért. A magyar honvéd diadalmas hősiességének köszönhetjük, hogy a múlt év diadalmas küzdelmeinek eredményeként a Kárpátok vonalától mintegy 1400 kilométerrel ke­letre indulhat meg a tavaszi hadjárat, az a küzdelem, amely Európa végleges fel­szabadításához vezet. Európáról eddig a legtöbb esetben csak úgy lehetett beszélni: Európa Oroszország nélkül- Ki kell most tolni Kelet felé eze­ket az európai határokat, Európának szüksége van a bolsevizmus átkától meg­szabadított és az európai munkába beál­lított orosz területekre. Csak ennek a munkának elvégzése után mondhatjuk azt, hogy Európa megszabadult a keleti nyomástól és kezdhetünk neki annnak a nagy építő munkának, amelynek eredmé­nye azután a biztos gazdasági és politikai alapokon nyugvó európai élet lesz. Ezzel fog megszabadulni azután a magyarság is attól az évezredes lidércnyomástól, amelyet a folytonos határőrállás jelen­­tett-jelenleg azonban még áll a harc. A ve­szedelem véglegesen még nem múlt el. A küzdelemben minden európai nemzetre és így reánk is szükség van és hivatás vár. A küzdelem méltó a magyarság évezredes hagyományához, Európa védelmében, a magunk életének is végleges biztosításá­ért. Kilencvenezer főnyi szárazföldi haderő és nagy hajóhad készül Szingapúr ostromára Az angol csapatokat visszavonták Szingapúr szigetére A tengelycsapatok Afrikában üldözik a menekülő angolokat Délafrikában húsz aranybányát robbantottak fel az angolellenes mozgalom hívei Argentína és Chile kivételével a délamerikai államok megszakították diplomáciai kapcsolataikat a három hatalmi egyezmény államaival Európa tavaszi harci riadója A világ közvéleménye Hitler vezér hatalmas beszédének hatása alatt áll. A vezér a német néphez szólott, s első­sorban a nemzeti szocializmus régi harcosaihoz a hatalomátvétel kilence­dik évfordulóján, természetes azonban, hogy most, 194­2-ben, a döntő harcok évének elején mindenki idegeinek teljes megfeszítésével hallgatta, hogy mit mond az új, világot rendező hatalmak élén haladó német birodalom meg­teremtője és Vezére. Az utóbbi időben szánalmas mente­getőzések vagy szikozódásokhoz ha­sonló háborús izgatások hangzottak el Churchill és Roosevelt szájából. A Ve­zér egész beszéde viszont föltétlen bizo­­nyosságú győzelmi riadó volt, a sok hacon keresztülment, sok szenvedést látott diadalmas erő tudatának meg­nyilvánulása, hogy azután beszéde vé­gén a mindenkinél nagyobb gondvise­léstől kérje a harc terhét s győzelmes befejezésének jutalmát, hogy ennek nyomán megindulhasson a béke min­dennél jobban óhajtott munkája Magyarországon, Németország küzdő társánál mély hatást keltettek a Vezér szavai, — amint azt Berlinben is meg­állapítják. — Budapesti politikai kö­rökben, — mondja a berlini jelentés — különösen kiemelik a Vezér rendíthe­tetlen hitét abban a győzelemben,­­amely Európát és az egész világot vég­kép megszabadítja a bolsevizmus ve­szélyétől és azokat a mondatokat, ame­lyekben elismeréssel adózott a német véderővel vállvetve harcoló szövetsé­ges csapatoknak. A tengelyé a szó Afrikában és Európában Az északafrikai harcokról az olasz hadijelentés közli, hogy a tengely csa­patai továbbra is szoros összeköttetés­ben állanak az ellenséggel és a légi te­vékenység mindkét részről fokozódott. Egy isztambuli jelentés szerint lanka­datlan erővel folyik a továbbhátráló brit csapatok üldözése és Rommel ve­zérezredes csapatainak éle már messze túljutott Bengházin. Úgy látszik, az angoloknak az a reménysége, hogy Rommel előretörése csak nagyszabású portyázásnak bizonyul, nem teljesedik be és a tengelycsapatok távolabbi hadi­célokat tűztek ki maguk elé Bengházi elfoglalásánál. Az angolok egy egyip­tomi lap jelentése szerint most 56.000 főnyi abesszin haderőt szeretnének fel­állítani, hogy ezekkel pótolják az Északafrikából visszavonandó ausztrá­liai csapatokat. A keleti hadszíntéren Kurszktól északra a német csapatok kelet felé vetették vissza a több hadosztályból álló ellenséges támadó erőt. Az arc­­vonal több más pontján a szövetséges csapatok súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Japán folytatja győzelmi sorozatát , harc az európai és afrikai harc­tereken tehát pillanatnyilag sem szü­netel s ugyanakkor Japán is teljes erő­vel folytatja hadműveleteit a távol­­keleti angolszász uralom megdöntéséig

Next