Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

V sM să mup i§41, mă rei us I V V ar i,w _ , _ c' 'v *•i} ,L flUjOAPSi}? ($5® *i2LA M E»ÎL. BvK=TSHj| -' i'.V« ~U 7-y­' , T •* rika á «■ _ .. . Ára m fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 3,70, NEG­ETED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. A POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. A HÁBORÚ INDIA KAPUI ELŐTT Könnyen megtörténhetik, hogy a japánok elfoglalják Madrast, Kalkuttát és Ceylont — Szabadság­­harcra hivta fel Bőse, a nemzeti mozgalom vezére, India lakosságát — Újabb negyvenkétezer tonna elsüllyesztését jelenti be a német hivatalos közlés — Két óra leforgása alatt elűzték a Franciaországba behatolt angol ejtőernyősöket H­azautazik az USA vicn­yi nagykövete Berlin a tengeralattjáró harc eredményeinek fokozódását várja Négy óriási harc­vonalon folyik a küz­delem a világ új arcának megalkotásá­ért: a bolsevizmus ellen Szovjetoroszor­­szágban, a Földközi tenger birtoklásáért Afrikában, a távol Keleten és az Atlanti óceánon. A szárazföldi arcvonalak mel­lett a legnagyobb jelentősége van a ten­geri harcoknak. Egyiknek sem lehet kü­lönálló­ul döntő jelentőséget tulajdoníta­ni, hiszen a háromhatalmi egyezmény államainak haditerve annyira egysége­sen fűzi össze az egyes hadi cselekmé­nyeket, hogy a háború igazán az egész földet átfogóan totális, egységes vezeté­sű és egységes elgondolású. Kétségtelen azonban, hogy a tengeri hadviselés jelentősége rendkívüli. Japán nagy hadműveleti sikereit elsősorban azoknak az eredményeinek köszönheti, amelyeket az angolszász tengeri erővel szemben mindjárt a hadbalépése utáni első napokban sikerült kivívnia. Az an­golok és amerikaiak számára lehetetlen­né vált, hogy támaszpontjaikhoz tengeri utón megfelelő segítséget szállítsanak s példá­ul a teljesen tengeri védelemre és a tenger felé való támadásra épített Szingapúr azért esett fel olyan gyorsan, mivel a nagy angol csatahajók a tenger felől nem támogathatták a védelmet. A tengeri erők hiánya a távoli keleti angol­szász védekezésnek jelenleg is egyik legnagyobb baja Éppen ezért a legnagyobb jelentőségű­ek azok a jelentések, ésmelyek a német tengeralattjárók állandó sikereiről ad­nak számot. A legutóbbi négy hét alatt elsüllyesztett 552­ 000 tonna — bármi­lyen óriási hajótérmennyiséget jelentsen is — még mindig kevesebb, mint a mostani háború csúcseredménye, az elő­ző évi februárban elsüllyesztett 740.000 tonna, de ezzel szemben meg kell gon­dolnunk, hogy ebben az utóbbi számban csak 378.000 tonna volt a tengeralatt­járók eredménye, míg a fennmaradó tonnamennyiséget az akkor a tengeri há­borúba nagymértékben harcba vetett né­met légi haderő érte el-A tengelyhatalmak éppenúgy, mint Japán a legnagyobb mértékben tisztá­ban vannak azzal, hogy az angolszász ellenfél legsebezhetőbb pontja a tenger és hogy a bolsevizmus szárazföldi ere­jének leverése mellett és után Nagybri­­tanniára és az USA-ra tengeri erejük végzetes meggyengítésével mérhetnek rendkívül súlyos csapást. Illetékes né­met helyen — jelenti a Pester I.lord — nem is titkolják, hogy a háború kezdete óta lázas munka folyik a tengeralattjá­rók számának gyarapítására és a minél nagyobb számú legénység minél tökéle­tesebb kiképzésére. Megállapítják, hogy az Atlanti-óceáni csata teljes erővel fo­lyik és Lord Alexandernek, az angol admiralitás vezetőjének azzal a remé­nyével szemben, hogy a védekezés to­vábbi megjavítása ismét lenyomja a ten­geri veszteségek számát. Berlinben ép­pen az ellenkező irányú fejlődésre szá­mítanak. A tengeri háború egyre széle­sebb körökre terjed. A japán tenger­alattjárók működési területe az Ausztrá­lia körüli vizekre és az Indiai óceánra húzódott ki, a másik irányban Amerika partjait veszélyeztetik, ugyanakkor azonban a német tengeralattjárók a leg­erélyesebben dolgoznak Amerika Atlan­ti-óceáni partjai előtt s az olasz hajók­kal együtt a Földközi tengeren. Azok az aggodalmak tehát, amelyek az angol sajtóban egyre világosabban, egyre nyo­matékosabban hangzanak el és mind reszketőbben nézik az angolszász hajó­,­zási utak veszélyeztetettségét, nagyon is indokoltak. Berlin egyre növekvő eredményeket vár a tengeralattjáró há­borútól és Berlin várakozásai nem szok­tak csalódni. Szovjet haláltámadások A szovjet arc­vonalon a bolsevista hadvezetőség továbbra is tömegesen kergeti a biztos pusztulásba harcosait. A szombati német hivatalos jelentés közli, hogy a bolsevisták Szebasztapol­­nál és a Kertsch félszigeten nagy erők­kel, páncélosok támogatásával indított támadása kemény harcok után összeom­lott. Pénteken a szovjet 75 páncélost vesztett. Berlini körökben a szovjet helyzetéről Litvinov washingtoni beszédével kapcso­latban megállapítják, hogy a nyilatko­zat világosan elárulta, mennyire nem gyengült meg a német keleti hadsereg ütőereje és hogy a szovjet vezetők egy­általában nem bíznak benne, hogy a ta­vaszi nagy támadással az angolszász szövetségesek legmesszebbmenő támo­gatása nélkül szembe tudnának nézni.. Litvinov azonban, — állapítja meg a Berliner Berzenzeituung, — olyan felté­telekből indult ki, amelyek már főrész­ben nincsenek meg, hiszen szövetségesei egyre jobban küzdenek a tengeri szállí­tás nehézségeivel úgy az Atlanti, mint a Csendes óceánon. Az angolszászok nem heverhetik ki a kapott csapásokat A Nagy Ázsiát újjáépítő tanács pénte­ken délután tartotta első ülését, s ezen Tozso japán miniszterelnök nagy beszéd­ben visszapillantást vetett az eddigi ered­ményekre. Megállapította, hogy Nagy Bri­­tannia és az Egyesült Államok nem he­verhetik ki az eddigi csapásokat. A csang­kingi kormányra is egyre erősebb nyo­mást gyakorolnak a japán csapatok. „Északi védelmünk — mondotta a továb­biakban — olyan erős, hogy népünk a leg­teljesebb biztonságban érezheti magát, bármilyen, ebből az irányból várható ve­széllyel szemben“. Kijelentette a japán miniszterelnök, hogy a japán hadvezető­ség a legszorosabban együttműködik Né­metországgal és Olaszországgal. Végcél­ja, hogy Amerikát és Angliát rákénysze­rítse a Nagy Ázsia életterébe tartozó te­rületek átadására. A háború India kapui előtt Az angolszász világban egyre növekszik is az aggodalom a távolkeleti helyzet miatt. „India kapui előtt — írja a Daily Telegraph — olyan hatalmas veszély tű­nik fel, amilyenre még nem volt példa Nagybritannia történelmében“. Egyetlen lehetőségnek és reménynek azt látja az angol lap, hogy az indiaiakat egyesítsék és megnyerjék a bolsevista-angolszász ügynek. Kénytelen azonban megállapíta­ni, hogy Csang­ Kaj-Sek ilyen irányú ta­nácskozásai nem jártak eredménnyel és az indiai kongresszus kitart amellett az álláspontja mellet, hogy Indiától mindad­dig nem lehet követelni, hogy más nép szabadságáért harcoljon, amíg magának nincs szabadsága. Itt azonban az­ angol politika kényes választás előtt áll. A kon­­gresssusi párt kívánságainak teljesítése folytán az indiai nemzeti politikai csoport fölénybe kerül és ezt könnyen felkelésre használhatja fel, viszont a további ma­kacs és a kongresszus híveivel szembeni magatartás ugyancsak a legnagyobb ve­szélyeket rejti magában. A japánok pedig egyre jobban közeled­nek Indiához. Rangoon végleges megszál­lása már talán csak órák kérdése és a vá­rostól északra a híres burmai út mentén mintegy ötven kilométerre a tengerpart­tól kemény csata folyik. Az angol jelen­tések újabb visszavonulásról számolnak be. Északburma határán Thaiföld­ északi részén a japán csapatokat megerősítették és kétségtelen, hogy itt is új támadás ké­szül. Subhas Chandra Bose, az indiai nacio­nalisták egyik legkiválóbb vezére, aki a múlt évben szökött meg az angol fogság­ból, szabadságért folytatandó harcra fel­hívó kiáltvánnyal fordult az indiai nép­hez. Illetékes német helyen megállapítják ezzel kapcsolatban, hogy ez a kiáltvány mérföldkő­, az angol-amerikai tömb elleni harc történetében és az angol birodalom széthúzásában és egyben egy leigázott nagy nép szabadságának visszanyerése útján is. Az indiai angol hatóságok már készül­nek is a harcra. Bengháli tartományban 23 várost különösen támadhatónak nyil­vánítottak. A brit vezetők elhatározták, hogy a háborús veszélyre való tekintettel a kormányzat székhelyét a közeledő forró időszakban sem teszik át Újdelhiből Sim­­lába, ahogyan azt a múltban szokták. A legkomolyabban számolnak azzal, hogy a japánok elérik Kalkuttát, Madraszt és Ceylont. Japán bombázók egyébként most első­­ízben támadtak meg indiai területet. Az Andaman szigeteket bombázták. Újdelhi-i jelentés szerint Port Blairben is volt légi támadás. London nem reméli, hogy megvédheti Jávát A Jáva előtti tengeren a sziget elleni nagy támadás kétségtelen előkészítése­képpen a japán tengeri erők sikeres üt­közetet vívtak az ellenséges hajóhaddal. Az ütközetben elsüllyesztették az ellenség egyik cirkálóját és három torpedórom­bolóját. A többi holland és angolszász, hajó megfutott és ezeket a hajókat a ja­pán ha­jóhad üldözi. Egyébként vannak olyan jelek, ame­lyekből arra lehet következtetni, hogy az angolszász hadvezetőségnek nem szándé­ka Jávát minden erővel tartani. Cram­­borne lord, az új gyarmati miniszter ked­den az angol lordok házában , amint a Dagens Nyheter című svéd lap írja, kije­lentette, hogy az angolszász szövetségese­ket most visszaszorították arra az ívre, amely Burmától Északausztrálián át Ha­­wai felé húzódik. Vannak még ezen a te­rületen belül — mondotta — támaszpon­tok, mint a Fülöp-szigeteken Mac Artur tábornok védekezése és Jáva s remélik, hogy ezek még tarthatják magukat egy ideig, de a fő védelmi vonal ezeken kívü­l húzódik. Jáváról tehát már félig-meddig le is mondottak Londonban. A közeli események fogják megmutat­ni, hogy ugyanígy kell lemondania az an­golszászoknak és bolsevista szövetsége­süknek egyre újabb és újabb vonalakról, mindaddig, amíg végül már nem marad hely, ahova visszahúzódhassanak. Összeomlottak a Szovjetnek a Krim­­-félszigeten indított támadásai Berlin, febr. 28. (MTI.) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A Krim­-félszigeten az ellenség Szevasz­topol előtt és a Kercs-félszigeten egyidejű­leg páncélosokkal és repülőgépekkel támo­gatott nagy erőkkel támadást indított. Ke­mény harcokban az ellenségnek okozott vé­res és súlyos veszteséggel visszavertük a tá­madásokat. A harcok részben még most is folynak. Szevasztopol előtt 9, a Kercs-félszi­geten 35 ellenséges páncélost lőttünk szét. A hadsereg kötelékeinek és az SS alakula­toknak vállalkozásai eredményesek voltak. Csupán a pénteki napon 73 ellenséges pán­célos semmisült meg a keleti arcvonalon. Berlin, febr. 28. (MTI.) Mint a Német Táv­irati Iroda katonai helyről értesül, a Krím félsziget mindkét szakaszán a Szovjet táma­dásai csütörtökön kora reggel heves tüzér­ségi előkészület után már megkezdődtek és egész nap folytak. A bolsevisták századnyi és zászlóaljnyi erőkkel ismételten támadták a német és román előretolt állásokat Sze­vasztopol és Keres közelében. A szövetsége­sek azonban nyomban megindították ellentá­madásukat, amelyben visszaverték az ellen­séget. A vörösök különösen nagy és véres veszteségekkel fizették meg balul végződött támadásaikat. Az elhárító harcokban nagy érdeme van a német tüzérségnek, mely szét­zúzta a támadó hullámokat és zárótűzben tartotta a tüzérségi állásokat, valamint a repülőgépeket és tereket Szevasztopol mel­lett. Német repülők csütörtökön különösen a keleti harctér középső és északi szakaszán fáradhatatlanul támadták az ellenséges jár­­műoszlopokat és tüzérségi állásokat. Erős vadászkötelékek kíséretében a harcigépek súlyos anyagi veszteséget, okoztak az ellen­ségnek. Mindkét szakaszon hatásos alacsony támadásokban szétszórtak ellenséges csopor­tosulásokat és a szovjet pótlás vonalatt­

Next