Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-01 / 272. szám

K­edd 1942. december 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. 7 .Ha 1.6­gy vt ára # DUD.IPSOT 7. 1 Ára 12 fillér .SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK, 71. SZ­. KÉZIRATOKAT NEM A­DUNK VISSZA A Don-kanyarban sikeresen halad előre a német támadás Az afrikai vizeken nagy eredményeket értek el a tengely légi és tengeri erői A német légierő­­elkészült arra, hogy választ adjon Churchill fenyegetéseire CHURCHILL újból szükségét érezte an­nak, hogy rádióbeszédet intézzen az angol közvéleményhez. Amint a Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője megállapítja, beszédében „igazi Churchill-képet“ rajzolt, a fekete és fehér színek alkalmazásával­­ a tárgyilagosság látszatát akarta kelteni, a valóságos helyzetet azonban nem tudta el­fedni semmiféle afrikai délibábbal sem. Vég­eredményben arra a következtetésre jutott az angol miniszterelnök, hogy az eddigi ese­mények nem tehetik jogossá azt a reményt, hogy a háború nem tart sokáig és hogy An­gliára nem várnak keserves, véres eszten­dők. Elismerte, hogy az északafrikai hadmű­veleteket az óriási­ utánpótlási távolságok nehezítik meg s ez máris sok hajójába ke­­­rült az angolszász szövetségeseknek. Termé­szetesen igyekezett a katonai helyzetet so­­kat ígérőnek feltüntetni, de semmiféle ügyes­kedéssel sem sikerült elfelejtetnie a tengely­hatalmak és Japán haderejének, különösen a buvámnaszádoknak hatalmas ütőerejét. Az északafrikai harcokról azt mondotta, hogy az el-alameini támadás és az észak­afrikai partraszállás jól összehangolt had­műveletek voltak. Alexander támadásának az volt a célja, hogy „a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegessé­gük megtartására.“ Afrikát úszódeszkának tekintik arra, hogy „közelharcba jussanak az ellenséggel és hogy a levegőben új harc­teret létesítsenek.“ Lehetségesnek mondotta az angol minisz­terelnök, hogy az európai háború hamarabb véget ér, mint az ázsiai. Akkor azután — mondotta — Anglia a föld másik részére továbbítja erejét, hogy segítsen az Egyesült Államoknak és Csungkingnak, de mindenek­előtt Ausztráliának és Újzélandnak Japán elleni küzdelmükben. Ha a háború így vég­ződnék, — folytatta — nyomban az európai fegyverszünet után a tárgyaló­asztalhoz ül­nének a győztes hatalmak, de jóval barát­ságosabb légkörben vitatnák meg a tartós béke kérdéseit, mint annak idején Versailles­­ben, mert akkor már túl voltak a veszélyen és nem volt meg közöttük a megfelelő ösz­­szefűző kötelék. Most azonban közös lenne a felelősségérzet, ha a győztes hatalmak már urai lennének az egyik harctérnek és a másikon még vállvetve együtt küzdenének. A jövő ilyen képeinek felrajzolása mellett szükségesnek tartotta, hogy óva intse hall­gatóságát az olyan csatákról való jóslások­tól, melyeket még nem harcoltak végig. Egy pillanattal azután, mégis ő maga hangoz­tatta azt a reményét, hogy a tengelyhatal­makat majd kiseprik Tuniszból és azután a levegőből fogják fenyegetni Délolaszorszá­­got. A Német Távirati Iroda megállapítja, hogy a Rommel ellen tervezett „harapófogó terv“ máris meghiúsult és Északafrika ugró­deszkául való felhasználása egyelőre csak álom. Churchill beszédén érzett a kiábrán­dulás affölött, hogy nem tudták a francia áruló csoport segítségével megszerezni a dél­franciaországi támaszpontokat és ezt az ér­zést nem tudta mással levezetni, mint az olasz nép elleni vad fenyegetésekkel és a Duce sértegetésével. Abból a módból, aho­gyan Churchill az olasz és francia kérdést kezeli, érdekes következtetéseket lehet le­vonni, — írja a német távirati iroda diplo­máciai szerkesztője — az angolszász szövet­ségesek katonai helyzetének kilátástalansá­­gára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Az angol miniszterelnök elég óvatos volt ahhoz, hogy az északafrikai an­golszász tábornokoknak nem ajándékozott előre sok babért s a vállalkozás felelősségét újból készségesen Rooseveltnek engedte át. A legmeglepőbb azonban az a beismerés volt, hogy az angolszász táborban mélyre­ható ellentétek állnak fenn abban a tekin­tetben, hogy milyen legyen a világ jövendő képe — nem is szólva a szovjet külön óha­jairól. A hármas egyezmény hatalmai — jegyzik meg német illetékes helyen Churchill beszé­dével kapcsolatban — ismerik erejüket és hisznek egy olyan világban, amely jobb lesz annál, amit a brit miniszterelnök és szövet­ségesei elérni óhajtanak. * SEM KIRENAJKÁBAN, SEM TUNISZ­BAN nem indultak még meg a nagy had­műveletek. A nyolcadik angol hadseregnek továbbra is csak előcsapatai állanak érintke­zésben Rommel haderejének utóvédeivel, a haderő zöme még mindig az egyiptom–líbiai határvidéken, Marsa Matruh és Tobruk kör­nyékén tartózkodik A Derna és Bengházi közötti ösvények tele vannak utánpótlási oszlopokkal s ezeket a tengely bombázó gé­pei pusztító hatással támadják. A parti or­szágút mentén roppant mennyiségben halmo­zódnak az összelőtt és elégett járművek. A tuniszi határvidéken kisebb-nagyobb gyalogsági és páncélkötelékek küzdelme fo­lyik. A legutóbbi órákban Mateur környéke lett a harcok központja. Algíri jelentések szerint Nehring német tábornok több mint húszezer főnyi haderőt kapott Európából, legnagyobbrészt légi után s ezenkívül Tri­­poliszból is jött erősítés számára. Nehring nagyszámú harcikocsival is rendelkezik. A légi térben továbbra is a tengelyhatal­mak gépei vannak túlsúlyban. A súlyos légi csatákban a német és olasz vadászok jófom­­mán saját veszteség nélkül győzik le az el­lenséges gépeket s állandó bombaesővel árasztják el az angolszászok repülőtereit. A foglyok vallomásaiból egyértelműen az tűnik ki, hogy az amerikaiak és az angolok között csaknem állandóak a súrlódások. Az ellenszenv olyan nagy, hogy az angol hadi­foglyok kérték, hogy ne tegyék őket az olcskaiakkal egy táborba. *■ A SZOVJET­­AKUTÉREN a bolsevisták támadásai ellanyhultak és egyre, jobban bontakoznak ki a német és szövetséges csa­patok ellenintézkedései. A nagy Don-ka­­nyarból sikeres ellentámadásokról ad h­it a német hivatalos jelentés. A középső arcvo­nalszakaszon is óriási veszteséggel omlott össze a bolsevista támadás s nem kevesebb, mint 135 harckocsi megsemmisülését, köny­velhette el egyetlen eredményképpen. A kalmüksteppén a németek tovább nyomul­nak előre s a szovjet hátsó összekötő vona­lait fenyegetik. A keleti arcvonal középső szakaszán 135 harckocsit semmisítettek meg a németek Bérán, november 30. (MTI.) A F­ihrer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kelet-Kaukázusban több szovjet támadás összeomlott és igen súlyos veszteségeket szenvedett. November 27. óta ezekben a védekező harcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 el­lenséges gépet lelőttek. A Kalmük-steppén gépesített német erők a szovjet hátsó össze­kötő vonalak ellen törtek előre és megsem­misítettek szállító oszlopokat, élelmiszer­tartalékokat, felmorzsoltak egy szétugrasz­­tott harci csoportot. A Volga és a Don kö­zött földi csapataink szoros együttműködés­ben erős légikötelékekkel ismételten visz­­szaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait. Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Don-kanyarban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredményes légitámadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal sú­lyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, va­lamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiú­sult az ellenség minden támadása. Megsem­misítettünk 135 harckocsit. Amint a „Giornale d’Italia“ berlini kü­­löntudósítója jelenti, a keleti arcvonalon, Rzsev környékén, jelenleg heves hóvihar­ban folynak a harcok. A bolsevisták Rzsev­­től délkeletre és délnyugatra két erős pán­célos hadoszloppal támadtak. A délkeleti hadoszlop támadása Zubkov ellen irányult, de az oroszok, tekintettel a heves ellenál­lásra, kénytelenek voltak visszafordulni. Nem járt nagyobb eredménnyel a Rzsevtől délnyugatra megindított támadás sem. A Volga és a Don között a szovjet csapatok megújították heves támadásaikat, de több­órás hiábavaló erőfeszítés után felhagytak velük. A leghevesebb harcok a vasárnapi nap folyamán a Kalinin—Toropez szaka­szán folytak, ahol a németek egy nap alatt 57 szovjet harckocsit pusztítottak el. Tuniszban fontos hadállásokat foglaltak­ el a tengely­csapa tőle Az angolszász hajózás hatalmas veszteségei novemberben . Berlin, nov. 30. A német véderő főpa­­rancsnoksága jelenti: Khrenajkában a német és olasz csapatok visszaverték az ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légitá­madásokat intéztünk a britek tábori állásai és gépesített erői ellen. Harci repülőink Tu­nézia területén bombákkal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, jár­műveinek, páncélosainak. A Földközi-tenger keleti részén egy német tengeralattjáróva­­dász Reiner fregattahadnagy parancsnoksá­ga alatt rárohanással elsüllyesztette a Triton tengeralattjárót, melyet az angolok a görö­göktől vettek át és foglyul ejtette a búvár­­hajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna felett 7 angol repülőgépet pusztít tottank el. A német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidé­ke felett, s eredményesen lőtték a vasúti be­rendezéseket. November 15. óta, amikor kü­­­lönjelentésben számoltunk be az olasz és a német légihaderő, valamint az olasz és a né­met haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikai—an­gol inváziós hajóhad felett, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-től 25-ig összesen 165­ WW bruttó regisztertonnatartalmú 23 kereskedel­mi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia Északafrika kikötőiben és a parti vizeken, továbbá oly súlyosan megrongáltunk I1 ke­reskedelmi és szállítóhajót, összesen 100.060 tonnatartalorm­mal, hogy ezek minden való­színűség szerint elsüllyedtek. Megrongáltunk ezenfelül 65 hajót 398.000 tonna tartalommal és ezek egy részét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet szá­molni. Az ellenséges h­adih­ajók közül meg­rongáltunk 2 csatahajót, 3 repülőgépanyaha­­jót, az utóbbiak közül egyet súlyosan. El­pusztítottunk 5 rombolót és kisérőnaszádot, 5 cirkálót, me­grongáltunk 28 cirkálót, rom­bolót, és más kisérőhajót. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezéseiben na­ponkénti támadásokban súlyos rombolásokat és nagy­­tüzeket okoztunk és ezáltal további értékes utánpótlási anyagot pusztítottunk el. Róma, november 30. (MTI) A Stefani­­iroda közli az olasz fegyveres erők főhadi­szállásának 919. számú jelentését: Kirenajkában visszavertük ellenséges páncélos osztagok előretörését. A tuniszi szakaszon páncél gépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gépkocsit vesztett. A tengely­­csapatok támadásukkal fontos hadállást fog­laltak el. Néhány ellenséges harckocsit el­pusztítottak és több, mint 200 foglyot ejtet­tek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kö­telékek kedvezőtlen légköri viszonyok mel­lett is hevesen támadták az algíri repülő­tereket. Néhány földön veszteglő repülőgépet elpusztítottak és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötőberendezéseket. Kirenaik felett német vadászgépek lelőttek egy el­lenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripoliszra és csekély kárt okoztak. A lakosság köréből 21 ember meghalt, 43 megsebesült. Egy támadó re­pülőgép a légvédelmi ütegek találatától le­zuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torinó városa ellen intéztek légitámadásokat angol bombavetőgépek, de jelentősebb károkat nem okoztak. Egy bombavető gép a légvédelmi tüzérség találata következtében Nichelino közelében lezuhant. A korábbi légitámadás során 3 ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatainak száma ösz­­szesen 15 halott és 22 sebesült. Franciaországi gyászola hajóhadát Vichy, november 30. (MTI.) Az OFJ je­lenti: Pétain tábornagy, francia államfő a kö­vetkező napiparancsot intézte a csapatok­hoz: „Szárazföldi, tengeri és légi hadseregünk tisztjei, altisztjei, katonái és tengerészek! Ti, akik önmegtartóztatással álltatok a hadsereg soraiban, súlyos megpróbáltatáson mentek ma át, amely fájdalmasan vissz­hangzik katonalelkemben. Franciaország meg fogja őrizni felosz­latott ezredei, eltűnt hajói emlékét és tisz­teletét. Nem hagyja veszendőbe menni di­csőséges hagyományainkat. Ugyanattól a gondolattól vezérelve és a Franciaországra zúdult csapások özönétől egymáshoz köze­lebb hozva, Tisztek, Altisztek, Katonák és Tengerészek, tömörüljetek akörül, aki ön­zetlenül szeret Benneteket. Zászlóitok, lo­bogóitok előtt tisztelegve, arra kérlek Ben­neteket, őrizzétek meg érintetlenül szige­tekben a jelszót: Becsület és Haza! Fran­ciaország nem hal meg!“ Franciaország valamennyi helységében három napon keresztül könyörgő istentisz­teleteket tartottak az ország üdvéért. A kö­zönség zsúfolásig megtöltötte a templomo­kat. Az ájtatoskodások ,vasárnap délután

Next