Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

K­e­dt «, 1948 február 2. ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.20, NE­GYED ÉVRE 8.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 3880 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. fára 12 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL. ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA KNOX amerikai tengerészeti miniszter­zombaton azt a kijelentést , tette, hogy a Déli Csendes-óceánon az angolszászoknak sikerült kezükbe keríteniök a kezdeménye­zést a japánokkal szemben. Ugyanakkor, amikor ez a kijelentés elhangzott, a japánok újból nagy , csatát nyertek a Salamon-szige­­tek őiein, a Rennel-szigeteknél. A japán császári főhadiszállás közölte, hogy a japán tengerésze­ti repülőgépek január 29-én és Só-ón két­ ellenséges csatahajót és három c­irkálót süllyesztettek el és súlyosan meg­rongáltak egy csatahajót és egy nagy cir­kálót Japán részről tíz repülőgép a veszte­ség, ezek közül hét rádobta magát bomba­­terhével a célpontra és így feláldozta magát az ellenség hajójának elpusztítása érdekében A japán hősiesség újból csodát művelt. Két csatahajó és három cirkáló — a leg­­tosabb vizsisin fölötti hajótípusok — elpusz­títása rendkívül nagy csapás az angolszász tengerészetre, annál inkább, mert ez csak folytatása annak a diadalmas sorozatnak, amellyel a japán haditengerészet és légi haderő dicsekedhetik. A Salamon-szigetek vizein, amint a Domej távirati iroda jelenti, a legutóbbi eredményekkel együtt 132 ellen­séges hadihajót és szállítóhajót süllyesztet­tek el távolkeleti szövetségeseink s ezek kö­zött tíz csatahajót, nyolc repülőgéphordozót, negyven cirkálót és harminchat rombolót. Ez egész hatalmas hajóhadat kitevő ellen­séges hajótömeg, amit belátható időn belül nem igen tudnak pótolni ellenséges oldalról A kétségtelenül elpusztított hajókhoz hozzá kell számítani azokat is, amelyeknek meg­semmisülését nem lehetett ugyan teljes pon­tossággal megállapítani, de megsemmisülé­sük valószínű. Ebbe a csoportba egy csata­hajó, két repülőgéphordozó, öt cirkáló, hét romboló és több kisebb hajó tartozik s ezen­kívül súlyosan megsérült még három csata­hajó, két repülőgéphordozó, egy cirkáló és nyolc romboló. Knox tehát megint csak „amerikai ada­tokat" mondott, amikor az általuk kivívott fölényt emlegette. Állításait egyébképpen azok sem hiszik el, akik éppen az Egyesült Államoktól várják a legnagyobb segítséget. Ismeretes, hogy Ausztrália részéről az utóbbi időben egyre sürgetőbbé vált az a követelés, hogy Ame­rika küldjön újabb hadihajókat a Déli Csendes-óceánra, mivel egyáltalában nem tekintik elhárítottnak a japán veszélyt. Ez az ausztráliai segély­kiáltás washingtoni köz­lések szerint kongresszusi körökben mély benyomást keltett. Sokan élesen bírálják Rooseveltet, amiért minden figyelmét az afrikai eseményeknek szenteli és nem törő­dik a­ Csendes-óceáni harcokkal, noha ezek létfontosságúak az Egyesült Államok szem­pontjából. Washingtonban tehát ismét kiújult és a Rennes-szigeteknél történt veszteség után kétségtelenül még jobban erősödni fog a harc­a között a két irányzat között, amelyek közül az egyik a Csendes-óceáni harcteret, a másik pedig az európai küzdelmekben való részvételt tartja fontosnak. * A SEMLEGESEKNEK a háborúba való bekényszerítéséről a jelek szerint sokat beszéltek Roosevelt és Churchill Casablan­cai értekezletén. A „Washington Post“ című amerikai lap félre nem érthető célzást is tett erre egyik cikkében, és ezen a nyomon most a semleges államok sajtója erőtelje­sen foglalkozik az angolszász törekvések­kel. Az „Ulus“ című török félhivatalos lap főhelyen hozza a „Washington Post“ köz­lését, s hozzáfűzi, hogy az megerősíti An­kara felfogását abban, hogy a szövetségesek most minden eszközzel állásfoglalásra akar­ják kényszeríteni is még semleges Álla­.­okát, köztük Törökországot s a legközelebbi jö­vőre az angolszászok részéről diplomáciai lépéseket is várnak. A török fővárosban fe­szült éberséggel figyelik a Casablanca­ ta­lálkozó ilyen kihatásait és találgatják, vaj­jon milyen módon fognak előállani a szö­vetségesek követelésükkel. Mértékadó török helyen az a vélemény, hogy ez a tervezett angolszász diplomáciai támadás Törökor­szágban fogja a legnagyobb erőfeszítéseket tenni. * ' A HITLER vezér Doenitz tengernagyot nevezte ki a német haditengerészet fő­parancsnokává és ez a tény erős nyug­talanságot keltett Londonban, amint az „Afton Tidningen“ című svéd lap jelen­ti. Az angol fővárosban Doenitz kineve­zésében annak jelét látják, hogy Német­ország még az eddiginél is erőteljesebben szándékozik harcba vetni a tengeralatt­járókat, hiszen az új német tengerészeti főparancsnok éppen ennek a fegyver­nemnek a legnagyobb szakértője. A ten­geralattjáróktól pedig nagyon tartanak az ellenséges oldalon. Littleton angol termelésügyi miniszter Birminghamban a következőket mondotta ezzel kapcso­latban: „Az ellenség a tengeralattjárók­ban valóban hatásos fegyverrel rendel­kezik, és a szövetségesek a tengeralatt­járó háború miatt kátyúba jutottak. Minden tengeri út manapság vakmerő és kalandos vállalkozás. Nemcsak ke­reskedelmi hajókat kell építe­ünk, ha­nem mindinkább növekvő mértékben fegyveres kitérő hajókat és repülőgé­peket. A háborút a tengeren veszíthetjük el. — állapítja meg az „Economist“ című angol lap. —­ Hármas veszteséget szen­vedünk, hajókban, tengerészekben és a rendkívül értékes hajószállítmányokban. A „News Chronicle“, tengerészeti mun­katársa is azt írja, hogy az Atlanti-óceáni csata állása a szövetségesek szempont­jából rendkívül veszélyes. A kereske­delmi hajók közül a legutóbbi időkben csak nagyon kevés érkezik meg a ren­deltetési kikötőkbe.­­ A tengeralattjáró veszély miatt egyre kevesebb tengerész hajlandó szolgálatot teljesíteni az angolszász kereskedelmi hajókon. A brit hírszolgálat közlése sze­rint egy Londonban tartott nemzetközi tengerészértekezleten erősebb védelmet követeltek a hajókaravánok részére, mert másképpen lehetetlen a hajózást fenntartani. Ilyen körülmények között természetes tehát, hogy Anglia ellátási helyzete egy­re nehezebb. Az angol népnek a most következő hónapokban a nadrágszíjjat olyan szorosra kell húznia, mint még soha, — írja a „Daily Herald“. A legkö­zelebbi jövőben szükséghelyzet fog elő­áll­ani. A blokád, amelyet pedig Anglia leg­erősebb fegyverének gondolt, ellenke­zően sikerült és éppen Angliára csapó­dik vissza. Az elmúlt hónapban, amely pedig a tengeri hadviselés szempontjá­ból ■ állandó viharok miatt a legked­vezőtlenebb, a német erők félmillió ton­nánál nagyobb ellenséges hajóteret sül­lyesztettek el és ezzel ismét a legérzé­kenyebben sújtották az­ ellenség után­pótlási lehetőségeit. * A KELETI ELHÁRÍTÓ CSATA válto­zatlan hevességgel tart tovább — közli a német hivatalos jelentés. A sztálingrádi hősi harc egyik szakasza véget ért. A hatodik német hadsereg déli csoportját, miután több, mint két hónapig hősiesen védekezett a rendkívüli erejű ellenséges támadásokkal szemben, az ellenség harcban legyőzte. Az északi csoport még mindig helytáll. Hitler Berlin, február 1. (MTI.) A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Sztálingrádban az ellenséges túlerő a Paulus vezértábornagy vezetése alatt álló VI. hadsereg déli csoportját több mint két hónapig tartó hősi védekezés után harcban legyőzte. A Strecker gya­logsági tábornok vezetése alatt álló észa­ki csoport még mindig helytáll. E cso­port részben ellentámadással erős ellen­séges támadásokat hárított f el. A nagy keleti elhárító csata többi gyújtópontján is nem csökkenő heves­séggel tovább folynak a harcok. Meg­hiúsultak azok az ellenséges kísérletek. vezér Paulus vezérezredest, Sztálingrád vé­dőjét, a 6. hadsereg főparancsnokát vezér­­tábornaggyá nevezte ki. A sztálingrádi hő­sök önfeláldozásukkal rendkívül fontos fel­adatot teljesítettek. Feltartóztatták az el­lenség egy nagy támadó csoportját, hatal­mas bolsevista erőket kötöttek le és semmi­sítettek meg, de előre látható volt, hogy a túlerő végül is diadalmaskodni fog. Már hosszabb idő óta légi utón látták el őket utánpótlással s természetes, hogy így leg­hatásosabb fegyvereiket nem igen tudták használni. Az utolsó rohamoknál a város romjain át minden oldalról előre furakodtak a szovjet páncélosok, miután a szovjet tü­zérség órákig lőtte a német férfiak által elszánt makacssággal védett romokat, így is a bolsevisták gyalogsági hullámai egy­másután omlottak össze a védők tüzében s amikor a déli harccsoport egyes részei el­használták utolsó lőszerüket is, sor került az ember ember elleni védekezésre, amely­ben azután érvényesült a túlerő. Sztálingrád hősi védelme az európai harc céljaiért hozott áldozat. Hősi példakép az európai hadseregek minden katonája szá­mára a teljes kitartásban a közös célok ér­dekében. *­­ 1 ‘ ' ÉSZAK AFRIK­ÁB­AN az utóbbi órákban rendkívül megélénkült a harci tevékenység és mind Déltuniszban, mind Tripolisz nyu­u­gati részében erősebb harcok alaku­ltak ki. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda szerint Zuarra mellett Montgomery csapatai meg­indították Rommel vezértábornagy utóvédei ellen a támadást s az angol páncélosok megismétlődő hullámokban megkísérelték a tengelyállások lerohanását. .A kísértet a támadók súlyos veszteségei mellett és egész vonalon meghiúsult. Tunisz déli részén Antim tábornok német és olasz csapatai kezdtek támadást az el­múlt hét végén erős páncélos gépesített és gyalogos egységekkel. A harc Sfaxtól nyu­gatra, mintegy 100 kilométerre folyik. Ezt a területet főként francia csapatok tartot­ták megszállva. A támadás már az első nap fontos eredménnyel zárult: a tengelycsapa­­tok mélyen behatoltak a francia állásokba, amelyek a Kaukázus nyugati részén el­hárító arcvonalunk áttörésére irányul­tak. A Kaukázus és a Don alsó folyása kö­zött csak utóvéd-csapataink és az azokat lanyhán nyomon követő ellenség között került sor harcra, anélkül, hogy csapa­taink zömének menetmozdulatait zavar­ták volna. A doneci arcvonalon és Voronyezstől délnyugatra súlyos harcok folytak, ame­lyek még ma is tartanak. A Ladoga-tónál az ellenség az előző napon szenvedett súlyos­­ veszteségei után csak kisebb erőkkel támadott. Min­den támadást visszavertünk.­ ­ KÉT CSATAHAJÓT ÉS HÁROM — —■hibiii—■■■! mii ii I linii ii»» ii mii i«i—ii ■ um ■■mai min —hpi i iii—i ■■mii ■i—m—■■■ CIRKÁLÓT SÜLLYESZTETTEK EL A JAPÁN REPÜLŐK Sztálingrád északi részén hősi önfeláldozással küzdenek a német csapatok Ankarában angolszász diplomáciai offenzívára számítanak A kereti csata gyújtópontjain nem csökkenő hevességgel fogynak a harcok Hitler vezér vezértábornaggyá nevezte ki Paulus tábornokot, a sztálingrádi hőst Berlin, február 1. (MTI.) A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati Irodának. A véderőfőparancsnokság közli: A Führer Paulus vezérezredest a di­csőséges VI. hadsereg főparancsnokát, Sztálingrád hős védőjét, vezértábornag­­­gyá nevezte ki. Egyidejűleg a Führer Heitz tüzérségi tábornokot, Sztálingrád egyik erődjében harcoló hadtest vezény­lőtábornokot vezérezredessé nevezte ki. Paulus vezértábornagy megsebesült? Berlin, febr. 1. (MTI.) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: Sztálingrád déli részében, a GPU épü­let romjai közé beszorított német har­cicsoport a túlnyomó erővel támadó szovjet kötelékekkel szemben, miután utolsó töltényeit is felhasználta, hősi el­lenállás után most már nem folytatja tovább a harcot. Sztálingrád északi ré­szében a déli csoportnál jóval nagyobb német harci egység a bolsevikiek tömeg­támadásával szemben továbbra is ellen­állást tanúsít. A déli csoport legutóbbi harci cselekményeiről Berlinben még nem közöltek részleteket, de a birodal­mi főváros illetékes köreiben erélyesen állást foglalnak azokkal a szovjet állítá­sokkal szemben, amelyek szerint Paulus vezérezredes és törzskara foglyul estek. Német részről kijelentik, hogy ez a hír ellentmond más ellenséges hírügynöksé­gek jelentéseivel, amelyek arról szólnak, hogy Paulus tábornoknak törzskarával együtt sikerült volna elmenekülnie. Az utolsó hír, amely a sztálingrádi német déli csoport harcairól Berlinbe érkezett azt mondja, hogy Paulus vezértábornagy a harcban súlyosan megsebesült.

Next