Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-02 / 49. szám
Kedd 1943 március ! ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.30, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. T. OROZAGOS ÜLS3 KOV?\;;^ 1: dpviao 1 . há 2 k 0 ,ty vt. ára v ^ • ÖUOAPSO? 7. PARUMENT BITSH:» Ara 12 fillér HUSZONHATODIK ÉVFOYAM 49. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTUSASAJI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAGE. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Évforduló A természet és a történetem erőinek csodálatos jelképben való találkozása magasztosítja örök magyar ünneppé március elsejét: huszonhárom esztendővel ezelőtt ezen a napon — a természet újjáéledésének küszöbén — választották Magyarország kormányzójává nagybányai Horthy Miklóst. Március elseje a Trianonban rántonert enyészet után hazánk megújhodását is jelenti, az ország felemelkedését, milliók vágyának kirrigyezését és boldog virágbafakadását. A magyarság fája, amelyet annyi villám hasogatott, amelynek annyi ágát törték le szentségtelen és mohó kezek, huszonhárom esztendő után ismét kiterebélyesedetten, még több virágot ígérve áll a tavaszelő diadalmas fényözönében. Több, mint két évtizeddel ezelőtt a pusztulás és a romlás démonai ülték garázda torukat ezen a jobb sorsra érdemes földön. Minden felfordult, tótágast állt, ismeretlen helyen bujdokolt a törvény, száműzött volt a rend... Már-már úgy látszott, hogy mindennek vége van, amikor Szegeden, mint valami Istennek tetsző áldozati tűz, egyenesen és a magasságokba tömve felemelkedett egy tisztán fénylő, fehér láng, egyenletes, töretlen sugárzásával elnyomta "a vörös fényözönt s feltámadást jelentő hajnali varázsolt a sötét magyar éjszakába... Horthy Miklós, az ország akkori legjobb fiaival nyomában, elindult immár legendás fehér lován, megtisztította az országot az idegen mételytől, a mély kábulatból, lidércnyomásból ébredező nemzet pedig ujjongva ismerte fel Vezérét benne. Most ismét a régi eszme híveinek táborával áll szemben a magyar honvéd a messzi harcmezőkön. És a Vezér — Isten kegyelméből — ma is Horthy Miklós. Az országépítő kormányzó, akinek országléba alatt egymásután tértek vissza az elszakított orgszágrészek. Az első katona, a legfőbb Hadúr, aki nemcsak megteremtette a semmiből, hanem annyira kifejlesztette a véderőt, hogy a magyar honvédek teljesítménye abban az élet-halálharcban sem halványul el, amelyet nagy szövetségese, a német hadsereg oldalán vív az orosz kolosszussal szemben. Ezekben a sorsdöntő napokban, a márciusrólmárciusra visszatérő évforduló alkalmából, minden igaz magyar hálát adhat a Gondviselésnek, hogy a „Nem akarok katonát látni‘‘jelszavas idők után elküldötte nekünk ezt a gránitból faragott, erős Férfit, aki olyan biztos kézzel kormányozza hazánk hajóját a történelem háborgó tengerén, hogy minden zátonyt kikerülünk s biztos és békés révbe érünk... Március elsején minden magyar a Vár felé fordul... Vitézül rohamozó honvédek fordítják vissza tekintetüket a messzi haza irányába, a gránicról határőrök pillantanak keményen az ország szive felé, városokból, falvakból és eldugott tanyákból árad láthatatlan fluidumként a hódolat és szeretet a legelső magyar ember köré... Hogy enyhüljön szivén a férfiasan viselt, seb, amelyet fiának, Magyarország hősi halált halt Kormányzóhelyettesének elvesztése okozott. Aztán imára kulcsolódik minden magyar kéz, kardot, tollat, szerszámot, és ásót forgató kezek s úgy kérik az Egek Urát, adjon erőt és egészséget kormányzó Urunknak, hogy még sokáig gyönyörködhessék unokájában, a legifjabb Horthy-sarjban és olyan derék magyar emberré nevelhesse fel, mint amilyen édesapja volt... Hitler vezér személyes üzenetét vitte Ribbentrop német külügyminiszter a Dacénak A tengelyhatalmak és szövetségeseik az ellenséges erők elpusztításáig folytatják a harcot s a győzelem után új rendet teremtenek Európában A német támadás a Donecen túlra dobta vissza a szovjet csapatokat 576.000 tonna ellenséges kereskedelmi hajóVeret süllyesztettek el februárban a német Verseiért és Béni erők RIBBENTROP NÉMET EÜLÜGYMINISZTER — mint az olasz fővárosban hétfőn délben hivatalos jelentésben közölték, február 24—28-ig Hitler vezér megbízásából Olaszországban tartózkodott és átnyújtotta a Ducénak a vezér személyes üzenetét. A német külügyminiszter társaságában volt Warlimont tábornok, a német főparancsnokság helyettes főnöke és a német külügyminisztérium több vezető tisztviselője. A Duce kihallgatáson fogadta Rippentrop külügyminisztert és ebédet is adott tiszteletére. A német és olasz katonai és politikai személyiségek megbeszélésein sorra kerültek az összes európai problémák és ismét kifejezésre jutott a két országnak az az elhatározása, hogy a háborút minden szükséges energiával egészen az ellenséges erők elpusztításáért folytatják. A tengelyhatalmak a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában, az igazság és az együttműködés jegyében, mentesen minden plutokrata-zsidó befolyástól. A tavasz és ezzel együtt a további nagy hadműveletek ideje közeledik, azé a hatalmas visszavágásé, amellyel Európa válaszol a szovjet téli támadására és amelynek már előszét adja a Danee déli könyökében előretörő diadalmas német offenzíva, amely a legutóbbi jelentések szerint máris átdobta az iparvidék elfoglalásának álmával és szándékával bedobott szovjet erőket a Donecen. Egészen természetes, hogy ilyen körülmények között a tengelyhatalmak vezető államférfiai megtárgyalják a jövő terveit, eshetőségeit és kemény kézfogással újból megerősítik elhatározottságukat a végső győzelem kivívására. Németország meghirdette a totális háborút és nincs kétség aziránt, hogy Olaszország is legteljesebb erejével áll az európai küzdelemben. A római megbeszélések ennek a teljes együttműködésnek jegyében folytak le — amint a hivatalos jelentés is megállapítja. A két tengelyhatalom céljai, érdekei azonosak, velük és szövetségeseikkel szemben pedig ott áll éetükre törve a bolsevista-plutokrata világ. A szabad életteret csakis az európai népek győzelme biztosíthatja Európa számára. A TENGELYHATALMAK tökéletes egységével, céljaik, érdekeik, világnézetük azonosságával szemben minduntalan reá kell mutatni az ellenséges tömb államai közötti ellentétekre. Az angolszász vezetők — különösen az angolok és különösen az utóbbi időben — élesen hangoztatják, hogy meg kell egyezniük valamilyen háború, utáni tervekben, az egyezkedés azonban sehogyan sem sikerül. Érthető, hogy Anglia sürgeti ezt a megegyezést, hiszen az élretörő Egyesült Államok és a Szovjetunió között az ő győzelmük esetén is Nagybritanniának lenne a legtöbb veszteni valója. Az angol közvéleményt természetszerűen rendkívül aggasztja a helyzet, az a nagy kérdés, hogy a szovjet és amerikai étvágy mellett mi marad meg abból a brit világbirodalomból, amelyet a tengerentúli szövetséges több vezető politikusa máris idejét múlt és beteg alkotmánynak minősít. Attley angolhelyettes miniszterelnök ezért hangoztatta, választói előtt mondott egyik utóbbi beszédében, hogy a háború utáni világ tanulmányozásának, nem szabad az angolok igyekezetét meggyöngíteni, mert a győzelemhez egységre van szükség. „Meg kemény harcok állanak előttünk ,gy mondottak, vér,verejték és könny lesz az osztályrészünk.“ Egyébként kételkedik abban — folytatta gondolatmenetét , hogy Angliában bárki is fogalmat tudna alkotni a háború utáni viszonyokról. Egyelőre a legfontosabb kérdés Anglia életszükségleteinek biztosítása. Nagy kérdés azonban, hogy az angolok a tények láttára mennyire lesznek képesek megőrizni azt az „egységet?”, amelyet éppen a szövetségesek is meg akarnak bontani. Az angol kommunista párt a maga részéről mindent megtesz — s ebben még az angol kormány is kénytelen szekundálni nekik, hogy legalábbis rózsaszínűre fesse át Angliát és a célok és kilátások felöli bizonytalanság egyáltalában nem jó biztatás egy harcban álló népnek. Attlee saját bevallása szerint Angliában senki sem tudja, hogy tulajdonképpen miért, is küzd az ország s a legfontosabb célnak a napról-napra való élés lehetőségének biztosítását jelölte meg. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK közben egyre nyíltabban nyújtja ki kezét az elérhető angol birtok után. Úgy látszik, hogy az óceánontúliaknak sokkal világosabb elképzeléseik vannak arról a háború utáni képről, amelyről Angliában senki sem tud, illetőleg, amelynek amerikai és szovjet elképzelései elöl az angolok szívesebben behunyják szemüket. Knox amerikai tengerészetügyi miniszter a legutóbbi sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak már most meg kell kezdeniük a tárgyalásokat azokról a külföldi támaszpontokról, amelyekre az országnak a három után szüksége lesz. Példaképpen közölte, hogy az USA-nak nagy légitámaszpontja van az újzélandi mandátumos területhez tartozó tipolis-szigetén és ezt Újzéland az Egyesült Államoknak hajlandó „tartósan átengedni“. Moszkva is kétségtelenül tudja, hogy milyennek képzeli el a világ képét arra az esetre, ha ő győzne. Napról-napra világosabban mondják meg a bolsevista vezetők azt, amit úgyis mindenki tud Európában, hogy a szovjet étvágy nem állana meg semmiféle szerződéses határnál. A „Sphere“ című angol hetilap meg is állapítja, hogy „a szovjet és a két nyugati szövetséges viszonyában még mindig sok a kívánnivaló“. A szükséges együttműködés nincs meg sem a hadvezetésben, sem a háború utáni tervek előkészítésében. Túlságosan rosszul ismerik a Szovjetet — írja a londoni lap — ha azt állítják, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia lennének győzelmük után a háború utáni világ uralkodó hatalmai. A Szovjet semmiképpen sem engedné meg, hogy az angolok és amerikaiak azt tegyék Európában, amit akarnak. A bolsevista eszközöket mindenki ismeri. A washingtoni szovjet nagykövetség most tett közzé egy közleményt, amely szerint az 1989-ben Szovjetoroszországba bekebelezett lengyel terzezet lakossága „nem fogja tűrni lengyel igazgatás alá való visszautalását“, így akarja tehát a Szovjet megoldani az európai kérdéseket. A Balti-államok legjobbjainak elhurcolásánál is arra hivatkozott, hogy a lettek, litvánok és észtek óhajtják azt, hogy vezetőrétegüket kiirtsák. A római hivatalos közlés ezért állapítja meg: „Európa a végletekig folytatja a háborút annak a halálos veszélynek a kiküszöbölésére, amely Európa bolsevizálására ismét megjelent az európai földrész keleti határain.“ ♦ A SZOVJET TÉLI TÁMADÁS egyik főcélja a doneci iparvidék visszahódítása volt. Nyilvánvaló, hogy ennek a célnak elérésére összpontosítottak minden haderőt s a legjobb csapatokat tartalékolták arra a pillanatra, amikor elérik az iparvidék határait. Ebből a szemszögből lehet igazán megítélni az Islan-vidéken megindított német támadás sikerének nagyságát. A bolsevista támadó csapatokat megsemmisítették, szétszórták, az előretörő német hadosztályok elérték a Donecet és a folyón túlra vetették vissza a szívósan védekező ellenséget. A keleti arcvonal többi szakaszain is véresen omlott össze a bolsevisták minden próbálkozása. Az ellenség által elszenvedett ember- és anyagveszteség továbbra is rendkívüli nagyságú. Február Slike és 28-ika között 1060 szovjet páncélos lest harcképtelen és ugyanilyen nagyarányú a többi harci eszközökben szenvedett bolsevista veszteség is. TUNISZBAN az arcvonal északi részén folyik most a tengelycsapatok támadása, és a hivatalos közlések szerint jó előrehaladást ért el. Az angolok hiába vonultatták fel tartalékaikat, nem sikerült megakadályozniuk a németeket abban, hogy benyomuljanak a megerősített állásokba. Súlyos veszteséget szenvedtek a brit menetoszlopok is. A tengelycsapatok 28 pámétost lőttek szét s nagymennyiségű, katonasággal teli gépjárművet semmisítettek meg. * A NÉMET HIVATALOS JELENTÉS összesíti az angolszász hajózás ellen elért februári sikereket. A rendkívüli nehéz időjárási viszonyok mellett is 576.000 tonna ellenséges kereskedelmi hajótér elpusztítása a februári eredmény és ezenkívül súlyos veszteségeket szenvedett az angolszász hajóhadan.