Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

HATALMAS VESZTESÉGEIK MIATT NEM FOLYTATTÁK A BOLSEVISTÁK KUBÁNI TÁMADÁSUKAT Ismét 90 ezer tonna hajóteret küldtek a tenger mélyére a német buvárhajók Mie angolok­ lefoglaltak az alexandriai internált francia s­adionláriát Benes kegyvesilek­ lett Moszkvában Partraszállásra alkalmas ellenséges hajók gyülekezését figyelték meg a tengelyrepülők a tuniszi kikötőkben A TEN­GELYHAT ÁLMAK FELDERÍTŐ M'L LOGE T’E I az utóbbi napokban Bizerts Az Sousse Tüntetőjében partraszállásra alkal­mas efsenséfga­jjjl Bekeiájét ügyelték mag s ezeket azután a bombavető gépek később erőteljesen bombázták is. Az olasz főváros­ban ezek a tények nagy figyelmet keltettek s megjegyzik, hogy a tengelyhatalmak megtettek minden szükséges intézkedést az esetleges ellenséges partraszállási kísérletek­eken. Olaszországban is megoszlanak azonban a vélemények arra nézve, hogy az angolszá­szok valóban megkísérlik-e a Földközi-ten­ger felől az európai erők megtámadását. Több jel elég világosan mutat az ellenség ilyen irányú terveire, ezzel szemben azonban van olyan felfogás is, amely szerint az an­goloknak és amerikaiaknak a közeli táma­dás kérdésében csapott nagy hírverési had­járata csupán figyelmet elterelő manőver. Egy ilyen hadművelethez tudniillik minden hadianyaggal fölszerelt, állandóan ellátott többszázezer főnyi hadseregre van szükség, s ez sokmillió tonnás hajóteret vesz igény­be. Ez a hajóhad szüntelenül az elsüllyesz­tés veszélyének lenne kitéve, s ugyanolyan nagy tonnatartalmú tartalékhajóhadnak kellene még rendelkezésre állania. Még egy olaszországi esetleges sikeres partraszállás sem jelentene döntő előnyt, sőt a lehető leg­nehezebb feladat elé állítaná az angolszá­szokat. Az olasz közvélemény felfogásának adott méltó kifejezést Blecroix, az olasz hadirok­kantak szövetségének elnöke, aki az első világháborúban mindkét szemét elveszítette. A beszédet az olasz rádió közvetítette. Blecroix többek között kijelentette: a fasizmust még ellenségei sem mondják idegen eszmének, tehát még azok sem, akik­ eltüntetni szeretnék. A fasizmus nem válik hűtlenné Róma szelleméhez, az olasz nép nem válik hűtlenné Róma hivatásához. Ma­ga az ellenség is példát adott súlyos hely­zetben kitartásra és most mégis azt meri feltételezni az olaszokról,­ amit maga eluta­sított magától. Mi azonban nem leszünk rosszabbak az ellenségnél, hiába akarnak minket szégyenbe dönteni. Tudjuk, hogy csak azt kapjuk meg, amit saját erőnkkel kivívunk, hogy nem várhatunk igazságos­ságot azoktól, akik nem tartották be sza­vukat akkor sem, amikor velük együtt vé­resünk. Olaszország a végsőkig harcol. A háború kétségtelenül nem a legjobb idő­pontban és a legkedvezőbb körülmények között vált kikerülhetetlenné Olaszország számára, de Olaszország összeomlására hiába­ várnak. Az események a felsőbb pa­rancsnak engedelmeskednek. A jövő azoké a népeké, amelyek a szerencse változandó­­sága közepette is megőrzik méltóságukat. Olaszország bízik jövőjében. A Stefani Iroda megjegyzi, hogy a beszéd mély benyomást tett. Eteeroix nem politiká­iól beszélt, hiszen semmit sem várhat a politikától. Az ii hangja Olaszország hangja volt. Olaszországé, amely mindenkor a mű­velődés fáklyavivője volt és amely meg­ akarja őrizni örökségét. Beszéde lecke az­ olasz stílusból. Olaszország nem tudott min­dig győzni, mert szíve nagyobb volt erszé­nyénél. De Olaszország mindig büszkén har­colt a végsőkig, amikor becsületéről volt szó. Ha az ellenség azt mondja, hogy a bombázásokat folytatja, ha nem adjuk meg magunkat, akkor azt válaszoljuk, hogy még a kérdés felvetése is sértő. Nagy hadirok­kantunk a tegnapi halottak és a mai har­cok nyelvén válaszolt. A LÉGI HARCOK a La Fremcre-csatorna mindkét partján és a Földközi-tengeri tér­ségben nem csökkenő hevességgel folytak. A német bombázók vasárnap délután a déli és délekeletangliai partvidék kikötővárosai ellen intéztek támadást. A délangol partokon Torquay kikötőjét támadták és nagy tüzeket figyeltek meg. Zürichbe érkezett hírek sze­rint a londoni jelentések is nagyarányú ká­rokról és halottról és sebesültről számolnak be. A tengelyrepülők tovább támadták az északafrikai kikötőket is. Az ellenséges repülőkötelékek Rennes­s néhány, az Atlanti-óceán partján lévő tá­maszpont ellen intéztek támadást. Angol­szász gépek jártak nyugatnémetországi helységek felett is. Az ellenséges légihaderő nagy veszteségeket szenvedett. Szombaton 57 repülőgépet lőttek le s vasárnap is nagy veszteségei voltak, az angolszászoknak. A né­met vadészrepülők sok amerikai bombázót már első lövedékükkel felrobbantottak. Az sem használt, hogy az angolszász gépek 7000 méter magasságban igyekeztek megkö­zelíteni célpontjaikat, mert a német vadász­kötelékek még céljuk elérése előtt megállí­tották őket. Az utóbbi napokban nagy sikert értek el újból a német, tengeralattjárók is. Az At­lanti- óceán északi és déli részén kemény har­cokat vívtak az ellenséges hajókaravánokkal s amint a német hivatalos közlés mondja, a legmerészebb támadó szellemmel és a leg­nagyobb elszántsággal harcolnak. 15 ellen­séges hajót süllyesztettek el, 90.000 tonna­tartalommal. * A KUBÁNI HÍDFŐNÉL folyó nagy csata második szakasza a bolsevisták véres vere­ségével végződött, úgy, hogy vasárnap az ellenség már nem is folytatta támadásait. Szombaton még megkísérelték, hogy betör­jenek az Azovi-tengernél fekvő laguna­vidékre, a németek azonban 50 teljesen megrakott bárkát süllyesztettek el. Egy támadás­ Nrovooromszijszktól északra a német tüzérség elhárító tüzében omlott össze. A bolsevisták főképpen légihaderejüket dobják be most a küzdelembe s támadásaik a Kercs-szoroson át haladó német utánpót­lási kötelékek s a Krimszkajától délnyu­gatra lévő arcvonalszakasz állásai ellen irányultak. Berlinben az a benyomás, hogy a bolsevisták belátták a harckocsitámadás céltalanságát és új taktikába kezdtek. Ille­tékes német részről rámutatnak azokra a rendkívüli erőfeszítésekre, amelyeket a Szovjet tesz a kubáni hídfő ellen s az itt összpontosított bolsevista csapatok túlsúlya 10:1 arányúnak mondható. Nagy légih­ad­­erőt is vontak össze s meg akarják ezzel akadályozni, hogy a németek, erősítéseket küldjenek a hídfőállásokba. A német légi­haderő azonban nagy eredményességgel har­col a szovjet gépek ellen, úgy, hogy a bol­sevisták vasárnap összesen 74 repülőgépet vesztettek, míg a német veszteség 7 gép volt. * A FRANCIA HAJÓHAD ALEXANDRIÁ­BAN állomásozó egységeire az angolszászok már régen kivetették a hálójukat. A hajóraj­­ parancsnoka — Retain hive — következete­sen visszautasította azt a brit követelést, hogy hajóival álljon angol szolgálatba. Leg­utóbb arról érkezett jelentés, hogy az ango­lok megvonták az élelmezést a francia ten­gerészektől és így azok a legsúlyosabb hely­zetbe kerültek. Ilyen körülmények között nem keltett meglepetést az a hír, hogy az éhező tengerészek kénytelenek voltak vé­getig engedni a brit nyomásnak és Anglia átvette a hajókat. A volt szövetségessel szembeni másik an­golszász arcvonal Martinique szigete ellen irányul. Itt is az élelmiszerek elvonásával, a sziget teljes elzárásával akarják a behó­­dolást kikényszeríteni. Robert francia ten­gernagy most levelet intézett az United Presshez s ebben kijelentette, hogy a fran­cia Antillák minden polgára kész, hogy akár életével is bizonyságot tegyen a Franciaor­szág irányában érzett hűségéről és a sziget nagy gazdasági nehézségei mellett is kitart a vichyi kormány mellett. * BENES északamerikai utazásának kulisz­­szatitkairól közöl rendkívül érdekes jelen­tést a Magyar Távirati Iroda lisszaboni tu­dósítója. Eszerint Amerikában az utóbbi időben erős ellenzéke támadt a csehszlo­­vákizmusnak. Hatvannál több szlovák szer­vezet dolgozik ellene. A londoni cseh körök nagy ijedelemmel figyelték ezt a mozgal­mat, mivel Benes és hívei mindenképpen a régi állapotot szeretnék visszaállítani angol­szász győzelem esetén. Most azonban Benes is kénytelen volt engedni eredeti merev ál­láspontjából. Az utóbbi időben angol részről bizonyos elhidegü­lést lehetett észrevenni a cseh kormány iránt. Az angol külügyi hi­vatal csak nehezen teljesítette a londoni cseh kormány kéréseit s az angol hatóságok nyomást gyakoroltak a Moravetz ezredes vezetése alatti cseh katonai csoportra, has­son oda, hogy a cseh kormány körei változ­tassák meg álláspontjukat. Benest végülis meggyőzték arról, hogy a Középeurópa újjá­­rendezését célzó tervekben új kezdeménye­zéseket kell fölvenni. Megindultak a tárgya­lások s ezeken Massaryk kijelentette, hogy a londoni viták semmit sem érnek, mert Amerikában teljesen más a felfogás, ott ki is dolgozták az új terveket. Helyes volna te­hát, ha Benes Amerikába utazna. Ekkor mozdultak meg a cseh kommunisták, akik Benes előtt felvonultatták a vörös hadsereg verhetetlenségéről szóló érveiket. Ezek ha­tottak volna Benesre, ha időközben Moszk­vában nem játszódik le botrányos jelenet Nejedly és Lausmann, a két cseh kommu­nista vezér között. Nejedly beszámolt moszkvai élményeiről és a moszkvai cseh kommunistákkal való tárgyalásairól A be­számoló szerint a moszkvai cseh kommu­nista csoport azt üzeni Nejedly útján Lon­donnak, hogy a cseh munkások­ és parasz­tok ne a londoni emigráció, hanem a vörös hadsereg keretén belül harcoló vörös cseh­szlovák hadsereget várják, mert csak ez a hadsereg jelenti részükre, a szabadságot. Lausmann elmondotta, hogy a londoni cseh kormány tagjai közül egyesek ne is gon­doljanak arra, hogy visszatérhetnek Cseh­szlovákiába. Benessel kapcsolatosan azt ta­nácsolták, hogy jobb, ha Benes véglegesen berendezkedik az emigrációs életre, megte­hetik legfeljebb azt, hogy Benest ideiglene­sen elfogadják, amíg a munkások a vörös hadsereg támogatásával meg nem szervezik a cseh szovjetet. Ez a moszkvai beszámoló teljesen felkavarta a londoni cseh emigráció nyugalmát. Benes eddigi szovjetbarát poli­tikájának bukását látták ebben, mert a cseh kommunisták maguknak vindikálják az el­sőbbséget. Benes belátta, hogy a szovjet ré­széről nem fogja megkapni, amit várt. Ki­jelentette, hogy új tervekre van szükség, amelyeknek megvalósítását főként Amerika segítségével kem végrehajtaná. Ez nagy vál­tozást teremtett, mert Benes eddig a közép­­európai rendezést kizárólag a szovjetre akarta bízni. A nagy változás Benes állás­pontján a következőkben­­ történt. Eddig Benes mindig azt hangsúlyozta, hogy terü­leti kérdésekben ki kell mondani a konti­nuitás elvét. Ezen a téren nincs kompro­misszum. Most ezt a tézist, megváltoztatta, amennyiben most már elfogadta azt az el-

Next