Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
Szerda 1943. szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 197. SZÁM KIADJA A LAPKIADO RSZVÉNYTARSASAG Árake fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, KOLOZSVÁR, BRASSAI U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: Z. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Meghiúsult Reggiónál az angol partraszállási kísérlet Sztálin csak kész egyezmény aláírására hajlandó résztvenni a hármasértekezleten A „limes“ Európa angolszász és szovjet érdekkörre osztását javasolja .Az algíri rádió újabb nagy hadműveletekkel fenyegeti Olaszországot A míuszi szakaszon és Charkovtól nyugatra teljes erővel tombol a harc Nagy veszteségeket szenvedett a Nyugat-Németországot és Délolaszországot támadó ellenséges légihaderő Harmincnégyezer tonnatartalmú hálóteret süllyesztettek el a német tengeralattjárók A DÁNIAI ESEMÉNYEK továbbra is a nemzetközi érdeklődés előterében állanak, egyrészt, magáért a német-dán kapcsolatért, másrészt azért is, mert kétségtelenül összefüggésben vannak a szövetségesek Európa elleni esetleges támadási lehetőségeivel. A kivételes intézkedések keretében a német hatóságok elrendelték a dán tényleges és tartalékos tisztek internálását.. Az internált tisztek száma körülbelül 1000, a tengerészeké mintegy 200. Egy részüket a koppenhágai Hotel de Angleterre-ben, a többieket a királyi palotában helyezték el, detartóztatták ezenkívül a koppenhágai zsidó hitközség elnökét és még ötven fontosabb zsidó személyiséget. A dán kormány lemondott és nyomban megszüntette hivatali működését. A minisztériumokban az osztályfőnökök vették át az ügyek vezetését. A lemondott kormány nyilatkozatban hívta fel a népet nyugalomra, és megfontoltságra felszólított a tisztviselőket, hogy maradjanak a helyükön. A dán rádióban proklamációt olvastak fel s eszerint Hanne Meken tábornok dániai német főparancsnok vette kezébe a hatalmat, beleértve a törvényhozást, a törvénykezést és a kormányhatalmat is. Az intézkedés következtében jogában áll az érvényben lévő dán törvények megváltoztatása. A városi és községi tisztviselők német ellenőrzés alatt folytatják munkájukat. A dán király és királyné a, Koppenhága melletti Sorgenfrei-kastélyban tartózkodik, a trónörököspár a koppenhágai Amalienborgon lévő palotájában lakik. A posta, táviró és távbeszélőforgalom az egész országban helyreállott s kedden rendes időben megjelentek a lapok is. A német sajtó megállapítja, hogy a tett intézkedések a dán tengerpart biztosítására és az ellenséges ügynökök tevékenységének elfojtására voltak szükségesek. Dánia megszállása óta — írja a „Deutsche Allgemeine Zeitung“ — Németország Dánia számára a szabadságnak és az állam önállóságának a lehető legnagyobb mértékét biztosította, a külföldről kiinduló uszítás azokban a rendet többször veszélyeztette és bár a dán kormány intelemmel fordult az országhoz, mégsem volt abban a helyzetben, hogy biztosítsa a rendet, amit kétségkívül maga a dán nép is óhajtott. Válságos fejlemények megelőzése végett Németország most megfelelő intézkedéseket tett és a dánok átláthatják, hogy az ország érdeke szempontjából erre feltétlenül szükség van. A „Berliner Börzenseitung“ kiemeli, hogy Dánia, a háborúval érintett többi államhoz viszonyítva kivételesen előnyös helyzetnek örvend. Anglia és a bolsevizmus hívei rendszeresen arra törekedtek, hogy a német megszállóknak nehézségeket okozzanak. Ideje volt bebizonyítani, hogy Németország nagylelkűségét nem lehet öszszetéveszteni a gyengeséggel. A német-svéd kapcsolatok kérdéséről nyilatkozat hangzott el a német külügymisatóriumban. Schmidt dr. követ kijelentette, hogy kétségtelenül beigazolódott a svéd halászbárkák nemzetközi jogba ütköző magatartása. Berlinben egyáltalában semmi okát nem látják annak, hogy a német katonai helyek erre vonatkozó jelentéseit kétségbe vonják. Rámutatott arra is, hogy az angol ügynökök tevékenysége éppen ezeken a vidékeken már régebb idő óta jól ismert. A svéd sajtó megkísérli, hogy a nyilvánvaló tényállást elferdítse, ezt azonban német részről csak nagyon sajnálatos tényként könyvelhetik el. Anglia ma mindenütt zavart igyekszik támasztani és ezért Németország ott, ahol előőrsként áll, megkétszerezi éberségét.* AZ ANGOLSZÁSZOK TEVÉKENYSÉGÉVEL SZEMBEN a német éberség, indokolt, mert egyáltalában nem lehetetlen, hogy valóban újabb nagyobb hadműveletet készítenek elő. Az angol rádió hétfőn többször is szünetet intézett az olaszokhoz s bejelentette, hogy a szövetségesek tengeri és szárazföldi hadereje újabb hadjáratot készít elő. A szövetségeseknek mondottan megvan a lehetőségük arra, hogy ott és akkor támadjanak, amikor tetszik. Haderejük akár délen, akár északon szállhat partra az olasz szárazföldön. A szövetséges hadak, fejezte be az algíri rádió, egymásután fölszabadítják Szardiniát, Korzikát, Elbát s azután az olasz szárazföldet. Természetesen nem lehet tudni, hogy ez a felhívás mennyiben írható az idegháború és mennyiben a tényleges szándékok számlájára. Szirílla elfoglalása után is azt állították, hogy közvetlenül küszöbön áll az ugrás az olasz félszigetre s azóta már tetemes idő telt el. Ennek ellenére megvan a lehetőség arra, hogy valóban újabb hadműveletekre szánják el magukat. A szövetséges légihaderő keddre virradó éjszaka újból Nyugatnémetországot bombázta s nagy rombolásokat okozott több német városban, köztük Münchenben is. Erős ellenséges légikötelékek jártak Északfranciaország és Belgium, másrészt Dél- és Középolaszország fölött is. A bombatámadásoknak, amint Zürichből jelentik, most már a közlekedési utak és a repülőterek a fő célpontjai. Úgy látszik, hogy az angolszász légihaderő a szövetségesek támadását szándékszik előkészíteni és a légi fölény megszerzésére törekszik. Nem kétséges, hogy a szándékokkal szemben német részről is megtörténtek és megtörténnek a szükséges ellenintézkedések. Az angolszász terrortámadások ügyében a német egyházak is hallatják szavukat. A fuldai római katolikus püspöki értekezlet nagy pásztorlevele, amelyet a hírek szerint szeptember utolsó vasárnapján olvasnak m .skészpen erről a kérdéssel foglalkozik. Németországban úgy tudják, hogy XII. Pius pápa rádióbeszédében is főleg a légitámadások ügyét fogja tárgyalni. A protestáns „Oekumenische Pressedienst“ című német egyházi sajtószolgálat közli, hogy a német evangélikus egyház lelkészeinek bizalmi tanácsa ugyancsak megállapította, hogy az egyházi élet a sok templom és más egyházi épület elpusztulása következtében nagy hátrányokat szenved. Az egyháztanács inti a hívőket, hogy a kegyetlen légiháború által a népre mért szerencsétlenséget és szenvedéseket a haza érdekében hősiesen viseljék el, amíg a jobb fordulat el nem következik. •*A NÉMETEK BORZALMAS EMBERES ANYAGVESZTESÉGET OKOZTAK ÉS OKOZNAK A SZOVJETUNIÓNAK, írja az „Evening Standard“ című londoni lap Ezenkívül a Szovjet sok pótolhatatlan természeti segélyforrását elvesztette. Jelenlegi támadása is nagyon sokba kerül és nagyon kevés hasznot hoz. A németek — állapítjameg végül az angol lap — a Szovjetunióban még messze vannak a vereségtől. Az ellenséges oldalon is látják tehát, hogy a német felmorzsoló hadműveletek eredményesek s a német hadvezetőségnek sikerült viszonylag csekély terület feladása árán, rendkívüli mértékben meggyöngíteni az ellenséges erőt s nyilvánvaló, hogy a további hadműveletek során ez mutatkozni is fog. A német arcvonal szélső déli szárnyának visszavonásával, Taganrog kiürítésével ez a harci szakasz is megrövidült s a betörési helyeket elzárták. Berlini, közlések szerint a Miusz felső folyásánál az orosz nyomás tovább tart. Itt a bolsevista hadvezetőség a más szakaszokról elvont csapatokat vetette be, s ezek között, másod- és harmadrendű tartalékok is szerepelnek. Az elhárító csata súlypontja azonban még mindig Charkovnál van Itt a legtöbb helyi jelentőségű orosz betörést sikerült elzárni s a bekerített csapatokat megsemmisítették. Az orosz hadvezetőség természetesen a lehetőség szerint még ki akarja használni azt a körülbelül négy hetet, amely az eső és a sár beköszöntése előtt még rendelkezésére áll. A szovjet jelentések magától értetődően túlozni igyekeznek az eredményeket s amint a Magyar Távirati Iroda Berlinből jelenti, a moszkvai közlések azt állítják, hogy a harctér most Taganrogtől 70 kilométernyire nyugatra Nikolajevkától Kotelnikovóig vonul. Berlinben nem közölték a nyilvánossággal, hogy a német csapatok visszavonása nagyobb, vagy kisebb arányú ''hadművelet volt-e, csak ara® ismeretes, hogy ez a katonai intézkedés a kharkovi arcvonalmegrövidítés miatt vált szükségessé Bagyi Sovjetnek ne sikerüljön a déli arcvonal bekerítésére irányuló kísérlete. * A SZÖVETSÉGES TANÁCSKOZÁSOK kétségkívül az angolszász—orosz probléma körül forognak. Churchill a hét vége felé érkezik az Egyesült Állaipokba, hogy Roosevelttel tárgyaljon s amint az „Evening Standard“ jelenti — megbeszélésük egyedüli célja az orosz politikai személyiségekkel való későbbi megbeszélések előkészítése. Végleges közös angolszász vonalban kívánnak megállapodni, hogy azután a hármas értekezleten ezt kövessék. Ez a jelentés sok mindent elárul. Tehát még közös angolszász vonal sincs a szovjettel elintézendő kérdésekkel kapcsolatban. Mit végeztek akkor Quebecben és milyen körülmények között, hogyan igényeli magának Churchill azt a jogot, hogy a világ népeihez intézzen rádióbeszédet? Egyben kétségtelenül teljes az egyetértés, Európát meg akarják fosztani népi és gazdasági önállóságától s gyámság alá akarják helyezni. A vita a módszerek és annak a kérdésnek tekintetében folyik, hogy ki legyen a három közül a döntő hatalom. A „Times“ ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a három szövetséges állam vagy abban állapodik meg, hogy az európai kérdéseket közösen oldják meg, vagy pedig felosztják maguk között Európát érdekterületekre. Anglia és az Egyesült Államok csak Nyugateurópával törődnének, míg a többi rész fölött a Szovjetnek engednék át a „felelősséget“. Lippman, az ismert amerikai közíró úgy tudja, hogy Sztálin egy háromhatalmi értekezleten csak akkor fog megjelenni, ha a megállapodás — természetesen a szovjet tetszésének megfelelően — már biztosítva lesz, de azért nem, hogy egy megállapodást létrehozzon. Sztálin nem hajlandó tárgyalni két angolszász államférfival, akik még hozzá bizalmas barátok is. A nagy probléma, amelyet atervezett tárgyaláson meg kell vitatni, az, hogy Németországot valamennyi egyesült nemzet közreműködésével rendőri felügyelet alá helyezzék-e, vagy pedig színterévé váljék a szovjet befolyás és az angolszász befolyás összeütközésének. Lippman hangoztatja, hogy ennek az összetűzésnek kiküszöbölése alapvető fontosságú. Oroszországot, — amint írja, — realisztikus alapon kell kezelni, nem pedig úgy, mint eddig, amikor túlbecsülték Amerika befolyásának és hatalmának határait. Rendkívül kényes helyzetet teremt az is, hogy a Szovjetunió és Japán nincsenek hadiállapotban. Washingtoni politikai körökben vegyes érzelmekkel vettél tudomásul, hogy az oroszok nem hajlandók Szibériában • repülőtámaszpontoskat rendelkezésre bocsát !