Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-02 / 75. szám

Vasárnap 1944. Április ! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓBA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 48.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZONHET­EDIK ÉVFOLYAM 75. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Ára 16 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A Sztójay kabinet hivatalos kormánynyilatkozata: A kormány teljes nyugalommal és elszántsággal néz a jövő elé és feltétlenül hisz a végső győzelemben, amely Magyarországnak méltó helyet biztosít az új Európában BUDAPEST, április . A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A magyar kormány a következő hivata­los kormánynyilatkozatot teszi közzé: A keleti harctéren döntő küzdelmek foly­nak, amelyek kimenetele évszázadokra ha­tározza meg Európa és vele együtt Ma­gyarország sorsát. A magyar nemzet élet­érdeke, hogy ez a küzdelem a bolsevizmus legyőzésével végződjék, mert különben nemzeti létünk jut végső veszedelembe. Ez­zel a halálos veszedelemmel a magyar nemzet egyedül a maga erejével nem tudna megküzdeni még akkor sem, ha erejének minden cseppjét feláldozza ebben a gigan­tikus mérkőzésben. A bolsevizmust legyőzni és ezzel Európa és a mi fejünk felől a végpusztulást elhárí­tani csakis a nagy Német Birodalom vezére, Hitler Adolf, a mi hatalmas szövetsége­sünk tudja, akinek hadserege a háború ed­digi öt esztendeje alatt is bebizonyította, hogy emberfeletti és a történelemben soha sem ismert teljesítményekre képes. Orszá­gunk a nagy Német Birodalommal hű szö­vetséges és hagyományos­ baráti viszony­ban áll, hős katonáival pedig vállvetve a régi fegyverbarátságban küzd m­a is a kö­zös ellenséggel szemben ebben a ránk kényszerí­tett küzdelemben. A közös ügy és a közös küzdelem sikere feltétlenül megkívánja, hogy a magyar nemzet is minden erejét megfeszítve vegye ki részét szövetségese oldalán ebben a mi sorsunkat is eldöntő élethalálharcban. Ma­gyarországot és a nagy Német Birodalmat összekötő sorsközösség szellemében fogant megállapodás alapján német csapatok vesz­nek részt az ország védelmében, — amint ez Finnországban és más országokban is történt — hogy a közös érdekeknek meg­felelően együtt oltalmazzuk határainkat, Európát és a kultur-emberiséget. Ebben a történelmi harcban az ország minden erőinek meg­mozdítására szükség van a belső front tekintetében is. A belső front szilárdságán és rendíthetet­­lenségén őrködni ezekben a válságos idők­ben elsőrendű nemzeti kötelesség annál is inkább, mert sajnos, az utóbbi időkben ide­bent akadtak olyanok is — ha nem is túl­zott számban, de erőteljes aktivitással,­­ akik nem tudván, vagy nem akarván felis­merni a veszély roppant súlyát és közelsé­gét éppen a mostani válságos időket tartot­ták alkalmasnak arra, hogy az ország belső ellenálló erejét kikezdjék és a nemzet lelki egységét megbontsák. Azt a hitet terjesztet­ték, hogy mi kimaradhatunk ebből a mi jö­vőnket is eldöntő küzdelemből, sőt jelentkez­tek olyan törekvések is, amelyek már szán­dékosan iparkodtak megbénítani a nemzet védekező erejét. Ezzel a magatartásukkal, nem csak a nemzet ellenálló erejét gyengí­tették, de kockára tették a magyarság nem­zeti létét, sőt becsületét is. Ha törekvéseik sikerre vezettek volna, a nemzet olyan vég­­romlásba sodródik, amelyből nincs feltáma­dás. Ezzel a magatartással és ezekkel a törek­vésekkel szemben veszi fel a harcot az új kormány, hogy megsemmisítve a bomlasztás minden csíráját, ébren tartsa a nemzet ön­bizalmát, megszervezze a nemzet erkölcsi és angyagi erőit és érvényre juttatva a ma­gyarság ősi katonai és férfias erényeit, a lehető­ legmagasabbra fokozza az önvédelmi harc szellemét. A magyar kormánynak e súlyos történel­mi órákban fogant elhatározása feltétlenül megkívánja, hogy a nemzet összes egészsé­ges erői mellette, felsorakozzanak. Minden akarat, minden hit, minden bizalom és min­den elszántság latbavetésére van szükség, hogy az ország vezetői biztosítani tudják a nemzet önvédelmi harcának sikerét. Ez a legelső magyar embernek, Magyarország kormányzójának az akarata. E hit, ez el­szántság és e bizalom birtokában a kormány teljesíteni fogja kötelességét mind az önvé­delmi harc eredményes lefolytatása, mind az ahhoz nélkülözhetetlen, kiegyensúlyozott, egészséges és igazságos belső viszonyok megteremtése érdekében. Biztosat­,ni fogja a rendet, a nyugalmat, a belső békét és a megfeszített munka minden előfeltételét. Igazságos szociális viszonyokat kíván te­remteni a társadalmi és a gazdasági élet minden vonalán és a háború elkerülhetetlen terheit az osztó igazság szellemében kívánja kiróni. Az összhangzatos nemzeti együttműködés szellemében minden társadalmi réteg és kü­lönösen a nemzeti munka túlnyomó részét teljesítő ipari és mezőgazdasági munkásság jogos gazdasági és szociális igényeivel be­hatóan kíván foglalkozni. Egészséges, tiszta, becsületes és bizakodó közszelemet akar teremteni a magyar élet minden vonalán és kellő időpontba,­ meg­ ■■HnMMHMMÉHBHMniMi tenni mindazokat a rendszabály­okat, ame­lyek a nemzeti munka felfokozásához és a biztonságos belső élet megteremtéséhez szükségesek. A kormány szilárdan bízik erőfeszítései­nek sikerében és ezért arra hív­ja fel a nem­zet minden hűséges fiát, hogy egy szívvel és egy­ lélekkel fogjon össze az ország meg­mentésére. A kormány Intván hős honvédségünkben és a nemzet áldozatkészségében, teljes nyu­galommal és elszántsággal néz a jövő elé és feltétlenül hisz a végső győzelemben, amely Magyarország részére nagy és dicső múltjához méltó helyet biztosít az új Euró­pában. A német hal­vezetőség eltökést szándéka, hogy nem engedi magát zavartatni az ellenség pillanatnyi előnyomulásától — írja a „Völkischer Beobachter'0 ' Az eftész Icelebi arcvonalon tart a nagy elcsárító küzdelem Szombaton 11 hajót süllyesztettek el a német buvárn­aják az afrikai partok előtt Az angol közvélemény még mindig a repülőerődök nürnbergi katasztrófájának hatása alatt áll A „Weekly Rewiew" leleplezi a Szovjet baltikumi terveit A SZOVJET MÓDSZEREIRŐL a Balti­­államok esetének ismertetése során jó ké­pet ad a Szovjettel szövetséges Angiid egyik előkelő folyóirata, a „Weekly Re­wiew“. A szokatlanul őszinte angol ismer­tetést a Német Távirati Iroda közti. Most, amikor a szovjet haderő ismét közeledik a balti államokhoz — ír­ja az an­gol folyóirat — nagyon is érthető, hogy ezeknek az államoknak lakossága az 1940. és 1941. júniusa között szerzett tapaszta­latokon okulva az orosz megszállás eseté­ben újabb száműzetésektől fél, mert köz­tudomású dolog, az orosz kormány tervet dolgozott ki, hogy e balti államok összla­kosságának egyharmadát Szovjetoroszor­­szág középső vidékeire hurcolja. Am, terve kivitelében 1941 júniusában a németek gyors előnyomulása megakadályozta. Mind­azonáltal Észtországból a Szovjet 60.911 észtet szállított el nemre és társadalmi ál­lásra való tekintet nélkül. Lettországból 60.000 embert hurcolt el a Szovjet. A né­pjetek gyors fellépése ezek elszállítását is megzavarta. Ezzel magyarázható a tényle­ges elhurcolás kisebb száma. Az orosz le­­véltárban talált okmányok a litván, észt el­len bolsevistaellenes elemek elhurcolására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Mindezekből az látszik, hogy a szovjet kö­­mény mindenkit eltüntetett a balti álla­mokból, „aki az új kormányzat iránt nem­ viseltetik rokonszenvvel“. Az úgynevezett politikai foglyokat jórészben 1940. júliusá­ban tartóztatták le. A legszörnyűbb távo­zások között hallgatták ki őket. A politikai foglyokat sejntet nélkül egészen addig ki­nézték, míg bele nem örültek. Ezek az ese­mények a megszállás ideje alatt napirenden voltak. Ezen idő alatt a legtöbb vezető személyiséget vagy letartóztatták, ha ki­végezték, illetve ezeket nyomtalanul eltün­tették . AZ ANGOL KÖZVÉLEMÉNY még min­dig a brit légierőnek a nürnbergi körzet­ben elszenvedett nagy veszteség hatása alatt áll. A stockholmi sajtó londoni jelen­tései ezt világosan mutatják. A „Stock­holms Tidningen“ szerint brit légügyi kö­rök minden kertelés nélkül bevallják, hogy a Németország ellen intézett legutóbbi tá­madásban elszenvedett vereség rendkívül nagy, sőt egyenesen szenzációként hat. A támadásról visszatért néhány brit pilóta elbeszélése szerint a német vadászok egy pillanatig sem hagyták zavartalanul re­pülni őket és halálos elszántsággal vetették rá magukat a berepült gépekre. A „Dagens Nyheter“ londoni levelezője ugyancsak azt közli, hogy a brit bombázók vesztesége még sohasemm s­olt olyan nagyarányú, mint most. Az elszenvedett vereség bizonyítja, hogy a német légvédelem és vadászel­hárí­tás töretlen és új meglepetésekre képes.­­ AZ ELLENSÉGES UTÁNPÓTLÁSI HA­JÓZÁS ELLENI KÜZDELEM márciusi eredményeit összesíti a szombati német hi­vatalos jelentés. Huszonkilenc kereskedelmi hajót, 22 rombolót, 2 búvárhajót és 12 gyorsnaszádot süllyesztettek el a német­­ tengeralattjárók és repülők, további 11 ha­­jót pedig olyan súlyosan megrongáltak, hogy azok nagy részének elvesztésével­­ számolni lehet. Az ellenséges hajózás tehát egyáltalában nem olyan zavartalan, mint ahogyan azt Londonbban és Washingtonban feltüntetni szeretnék. * A KELETI ARC­VONAL HARCAIVAL 8 annak az egész háborús helyzetre való ha­tásával foglalkozik a „Völkischer Beobach­ter.“ Több mint három hete tart az új nagy keleti csata, amely március 6-án kezdődött — írja a „Völkischer Beobachter“. — Ezek­ben a hetekben sok minden történt. Újból hatalmas tömegek rohamozták meg a német vonalakat. A német hadosztályok sok helyen tartották magukat, más helyen visszavonul­tak, némely helyen a váltakozó harcok to­vább hullámzanak. De bármiképpen válto­zott is a helyzet ezekben a drámai hetekben, a harc tulajdonképpeni problémája változat­lan formában áll fenn, amint alapjában véve a téli csata egész folyamán fennállott. A nagy­ erők, amelyeket a szovjet március ele­jén az új támadás megindításakor harcba­­vetett, bizonyítják, hogy milyen messzemenő célokat követnek a bolsevisták. Hatalmas ember és hadianyag tömegek harcba vetésé­­vel már sikerült az oroszoknak a nyugatról kelet felé húzódó arcvonal középső szakaszá­nak néhány részén és többször egymásután betömiök. Az ellenfél erős és időnként még növekvő nyomása alatt a német csapatok harcolva visszavonultak a Bagon és a Poreszterep, egészen Besszarábiáig. A­szpy*

Next