Képes krónika, 1930. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-06 / 27. szám

A Heti Krónika Írta: Tóth László Neked csak egy szavadba kerül — mondta az ismeretlen fiatalember, akitől egy perccel előbb tud­tam meg, hogy rokonom és aki Marci bácsi és Abigél néni, legmelegebb üdvözletét hozta a nagy alföldi városból. Szégyenkezve kellett beváltanom magam-hogy én az utolsó negyven esztendőben teljesen agoltam a derék jó Marci bácsit és az édes­­­Abigél nénit, akik pedig engem, most meg­­rokonom állítása szerint, annyit emlegetnek a­ szeretettel gondolnak rám. Igaz azonban, én ma hallottam róluk először. Marci bácsit ismerek néhányat az országban, de az atya­iban egyet sem. Viszont Abigéllel életemben ettővel találkoztam, az egyikkel az irodalom­­ihol is Arany János verse szerint Bárczy гк volt titkos arája, a másikkal pedig ötéves Kan Szentendrén, akinek ismét hitem szerint­­ be kell kerülnie az irodalomtörténetbe, te­­el arra, hogy róla írtam örökértékű első vel­­amely három sorból állott és úgy szólt i « Abigél: Abigél — Addig él, — Ameddig a lámpabél!...» Ebben a jóslatomban viszont — úgy­­látszik — csalódtam, mert amint most ime kiderült,­­az Abigé­lek hetven évig is tudnak élni,­­sőt pontosan emlé­­­skezni a negyven és fél év­­előtti eseményre, hogy én a világra jöttem, midőn is állítólag nyolcnapos­­ koromban először és utoljára találkoztam volna Marci bácsiékkal. A hirtelen előtörő rokoni szeretettől­­két­ségkívül meg lettem volna hatva, ha az üdvözletek i­ozója rövid bemutatkozás után, amelyben közölte »jb­.ii, hogy ilyen és ily­en Pistának hívják, harminc­­ötéves, nős, két gyermek apja, okleveles ^gyógysze- iljjész és ezidőszerint állás nélkül. — nem nyilvánította ^Ha Marci bácsinak és Abigél néninek ,azt az jj^^Etlen, igazán csekély óhajtását, hogy neki, már шЫ ilyen és ilyen Pistának sürgősen adományoztas.­­Sem egy patikajogot, mert hiszen — neked igazán egy szavadba kerül! * »Amikor megpróbáltam a hirtelen nekem sze­­rífelt rokoni követelés elől azzal kitérni, hogy elvi­eyaisége vagyok minden protekciónak, de különösen ■óképpen a gyógyszertárak adományozása ügyé- s bajos valakit ajánlani, mert hiszen ezt a mi­ster úgyis a legalaposabb szakvélemények alap­­■P adja ki, de még annak a falunak, amelybe a ■fikát kérik, nincsen is megfelelő számú lakosa. Min­t a törvényes rendelkezések megkívánnak, az én­ kedves új Pista öcsém azonnal kijelentette, hogy L­ili Marci bácsiék, sem ő nem várták, hogy én ilyen módon fogom viszonozni az ő ,nagy­ rokoni bizalmukat, amikor mindenki tudja, hogy" én­­mi­lyen jóban vagyok a miniszterekkel és államtitká­rokkal, nemkülönben az összes polgármesterekkel és főispánokkal, valamint az összes­ képviselőkkel s az összes törvényhatósági bizottsági tagokkal, ennél­fogva igazán a legkevesebb, hogy állást foglaljak mellette, mert végre is, ha a famíliában valakinek az Isten fölviszi a dolgát, annak kutyakötelessége a rokonait segíteni és különösen neked, kedves Laci bátyám, akiről mindenki tudja, hogy milyen jó szíved van, éppen te nem zárkózhatsz el éppen csak az én kérésem elől, amikor neked úgyis igazán csak egy­ szavadba kerül! Erre azt feleltem meg­semmisülve, hogy rendben van, majd meglátom, mit lehet csinálni és majd megírom. Én tehát most ezt teszem. Megírom. Megírom neked kedves Pista öcsém és magának, ke­dvesi Marci bácsi és magának, kedves Abigél néni és maguknak, összes kedves Pisták, Marcik, Mihályok, Jánosok, Sándorok, Gáborok, Péterek és Pálok, Abigélek, Min­­cik, Mancik, Mariskák,­­ Juliska, Jutka és Panna nénik, hogy­ én semmiféle protekciós levelet nem írok sem olyan nagy­ úrnak, akit jól ismerek, sem olyan nagy úrnak, akit nem ismerek. Nem írok pedig nem azért, mintha a maguk ügyét-baját, ké­relmét vagy kívánságát nem tartanám esetleg he­lyesnek, méltányosnak, vagy pedig jogosnak, hanem egyszerűen azért, mert legőszintébb meggyőződé­sem szerint már nem érdemes­. A protekció ugyanis annyira elérte már nálunk Magyarországon azt a legmagasabb csúcspontot hogy legutolsó segéd-altiszt-gyakornok-jelölti állásnál is a kinevezést intéző fiókjában tízszer és húszszor meg­szorozva feküsznek a kegyelmesek és méltóságosok ajánló sorai, minthogy minden pályázó legalább tíz pártfogót keres és mind a tizet ráönti a miniszterre, államtitkárra, polgármesterre, alispánra vagy vezér­­igazgatóra Én azt hiszem, ma már el sem olvassák a protegáló leveleket, úgy, hogy szinte azt kezdem­ hinni, hova­tovább semmiféle protekció sem fog ér­vényesülni, hanem az intézkedő köröknek kénytele­n­­kelletlen muszáj lesz a valódi érdemet, rátermettsé­get és képzettséget kiválasztani, mert saját érdekük lesz, hogy minden pártfogó levélíró előtt nyilván­való legyen a kinevezés jogossága, szükségessége és igazsága Azt merném mondani,, hogy a protekció réme már félig fölfalta önmagát. Mihelyt ki fog múlni, én azonnal megkezdem, újra a protegáló levelek írását. De addig nem! Szünetet kérek! 3 Szépirodalmi, művészeti és társadalmi hetilap Megjelenik hetenkint Budapest, 1930 július 6. ELŐFIZETÉSI ÁRA AZ ELŐFIZETÉSI DÍJAK POSTAUTALVÁNYON KÜLD­SZERKESZTŐSÉG : V. KERÜLET, HONVÉD-UTCA 10 ÉVRE A GYERMEKLAPPAL EGYÜTT 7E­HETŐK, VAGY VALAMELY BANK ÚTJÁN A «.5­._ TÁVBESZÉLŐ : AUT. 127-47, 127-48, 130-06, 218-84 KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ, CSAK A REGÉNY­SZÁMÚ POSTA TAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁM­KIADÓHIVATAL , V. KERÜLET, HONVÉD-UTCA 10 MELLÉKLETTEL 850 LEI­LÁN ÁTUTALHATÓK TÁVBESZÉLŐ : AUT. 127-47, 127-48, 130-06, 818-84

Next