Képes Sport, 1940. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1940-07-02 / 27. szám

VIZSGÁZTAK AZ IFIK!.. Régen mentünk ki mérkőzésre oly nagy érdeklődéssel, mint ezúttal a magyar ifjúsági labdarúgás nagy vizsgájára. Ami érthető is, hiszen a rendszerváltozás óta most vonultak fel először komoly küzdelemben országunk legjobb ifjúsági együttesei. Ezúttal vehettük tehát először közelebbről szemügyre annak a kétségtelenül nagy igyekezettel és lelkesedéssel végzett nevelő munkának az eredményét, amelyet a szövetség egy év alatt kifejtett. De élcsapatainknak és éljátékosainknak nagyfokú hanyatlást mutató teljesítményei után joggal lehettünk kíváncsiak arra is, hogy legalább futballsportunk jövője biztatóbb-e? És hogy a mai fiatal nemzedék »beérése« után várhatjuk e labdarúgósportunk régi kontinentális vezető pozíciójának visszahódítását.... Mondjuk meg őszintén, a nagy vizsgaelőadás után sem lettünk sokkal okosabbak. Bizonyos irányban kétségtelen a haladás és fejlődés, de felfedeztük ugyanazokat a hibákat is, amelyek élcsapatainkat az igazi klasszis elérésében oly régóta akadályozzák. Javult a szellem Komoly és örvendetes haladás mutatkozik a fiatal gárda szellemében és fegyelmezettsége terén. Hála az erélyes rendszabályoknak, ifjúsági játékosaink ma komolyabban edzenek, komolyabban alkalmazkodnak a sportszerű életmód követelményeihez és lovagiasabban viselkednek a pályán, mint a »régi« ifik. Nem egy esetben láttuk, ha egy játékos véletlenül — vagy kevésbé véletlenül — a földre került, az ellenfél két-három embere is odaszaladt hozzá és szívélyes bajtársiassággal talpra segítették. Bizony régebben a földre került játékos azonnal »törlesztett« vagy — sokszor a bíró füle hallatára — nyomdafestéket nem tűrő káromkodásokat és szitkokat zúdított ellenfelére. Ma mintha ez megszűnőben lenne, ugyanúgy mint a játékvezetővel szembeni tiszteletlen és sokszor oly viszszatetsző fegyelmezetlen viselkedés is. Ezért csak elismerés illeti a miniszteri biztost! Közepes színvonal jó egyéni eredményekkel Sajnos, a játék általában közepes színvonalon mozgott. Az egyetlen csapat, amelytől nagyobb reményekre bíztató játékot és egyéni teljesítményeket lehetett látni, a Pamutipar SC volt. Ennek az együttesnek játéka időnkint felidézte emlékünkben a magyar ifjúsági futballsport fénynapjait. Különösen a csatársora volt kitűnő. Sok NB csapatunk boldog lenne, ha olyan két remek csatárral rendelkezne »nagyban«, mint amilyen a kölyöksorból még alig kinőtt Polareczky—Dánffy balszárny! Nagy gyorsaságuk, lyukrajátszásuk, ravasz helycseréjük és gólratörésük általános elismerést váltott ki a tribünökön nagyszámban helyet foglaló szakemberek és öreg válogatott játékosok soraiban. A döntő másik ágába az FTC csapatával szintén fővárosi együttes került. Ami azt bizonyítja, hogy — bár a vidéki csapatok is sok szépet és biztatót mutattak — a fővárosi labdarúgás kiforrottabb tudásával és jóval kedvezőbb edzési lehetőségeivel egyelőre még mindig vezet a vidék előtt. De hogy ez a »vezetés« aligha fog soká tartani, bizonyítják egyes kiemelkedő mozzanatok, amelyeket éppen a vidéki ifiktől láttunk. Így az egész körmérkőzés legnagyobb egyéni bravúrját, a Meazzának is dicsőségére váló »hátrafelé bukfencezve« kapura lőtt bombát a diósgyőriek kis középcsatára, Vojtilla produkálta olyan akrobata ügyességgel, ami valóban megérdemelte a vastapsot. Nagy tehetségnek ígérkezik még a pomáziak jobbösszekötője, Haab III. is. Ami a gyorsaságot illeti, ezen a téren senki sem versenyezhetett Máth-lini, az Bent a zöld tryonen nagy erővel folyik a küzdelem az országos ifjúsági bajnoki címért. A döntőbe került nyolc legjobb csapat fiatal Parcels-i helyen kért nagyokat megszégyenítő ügyességgel és igyekezettel kergetik a kerek bőrlabdát, helyenként viszont még nagyokat hibázgatnak. Vezetőik a határvonal mentén izgulnak, mintha csak a »nagy X.« mérkőzéséről lenne szó és egyegy biztató ,vagy korholó szavakból és gyakori megegyezéseikből látni lehet, mennyire tisztában vannak a legkisebbzöldfülem hibáival és erényeivel is . . . Megkérdeztük tőlük: milyennek látják a magyar Hiúsági labdarúgás jelenlegi helyzetét, látnak-e fejlődést vagy hanyatlást és hol és miben? Itt adjuk sorban a válaszaikat: JAKTIS DEZSŐ (Pomázi T. K.): — Ifjúsági labdarúgósportunk az utolsó két évben jelentős javulásonként kerészül. Nagyobb a fegyelem, mint azelőtt, a fiúk komolyabban veszik az edzéseket, jobban igyekeznek és többet tarsulnak. Viszont ami a játékot illeti, most látjuk csak, hogy a többi csapatokhoz képest a mieink mennyire lassúak! Na, majd ezentúl az atlétikára is ráfekszünk . . . SZABÓ ISTVÁN (Pamutipar S. C.): — Ifjúsági labdarúgósportunk előretörését és a csapatnak a döntőbe jutását annak tulajdonítom, hogy teljes erővelkézbevettük kölyök- és ifjúsági csapatainkat. Téten gyakran rendeztünk részükre szakelőadásokat és együttes szórakozásokat. »Kézben tartjuk« a fiúkat. Mai csapatunkból négyen tavaly még a kölyök-csapatban játszódtak ! NAGY LÁSZLÓ (FTC): — Nálunk immár hagyomány az ifjúsági játékosokkal való komoly foglalkozás. Köztudomású, hogy a Ferencváros legénységének legnagyobb része mindig a sajátnevelésű játékosokból került ki. Bizonyosra veszem, hogy annak a hatalmas munkának, amelyet az MLSz ezen a téren kifejt, hamarosan mutatkozni fog a hatása. Nagy kár azonban, hogy ma inkább a kondícióra helyezik edzőink a- súlyt, —- a csapatmunka és a magasabbrendűjátékkultúra helyett. A 18—20 év előtti ifjúsági csapatok tahin vallamivel lassúbbak voltak és nem volt jó az »erőnlét-FTC kis jobbszélsőjével, aki valósággal »elrepült« az őrizetére kirendelt védőjátékosoktól. Hol vannak Zsák és Plattko utódai Feltűnt ellenben, hogy az egykori legendás magyar ifikapusok utódai mennyire elmaradnak hírneves elődeiktől. Annyi potyagólt már rég láttunk, mint ezen a két napon. »A holnap kapushőseid messze elmaradnak a régi ifi tehetségektől kapustechnika és stílus dolgában. Labdafogásuk is elég gyenge. Annak a biztos, könnyed és elegáns labdafogásnak, amely ezelőtt az első klasszisú magyar kapusokat jellemezte, ma nyomát sem látni. Ehelyett görcsösen, összekuporodva és bizonytalanul fogják ifjú cerberusaink a labdát. Kiemelkedő kapus bravúrokat, robinzonádokat, levegőben úszásokat vagy tökéletes lehúzásokat hiába jük, de összehasonlíthatatlanul jobb és magasabbrendűi futballt játszottak. Az akkori ifik egy-egy találkozója élményt jelentett még a nagyok számára is. Mia pedig azt látom, hogy az ifik épúgy »gürcölnek« a pályán, mint a nagyok . . . !ha azt akarjuk, hogy a mai fiatal gárda néhány év múlva komoly szerepet játsszék az európai futballban, stílusra és egységes csapatjátékra kell tanítani őket. KESZTHELYI MIHÁLY (Pécsi Vasuta, S. C.): — Nálunk, Délnyugaton határozottan nagyobb kedv és igyekezet mutatkozik az ifjúság nevelés terén, mint eddig. Kár, hogy a mi fiainknak odalent még nincs elég erős ellenfelük. Az utánunk következőket 7—8 góllal verjük és így bizony nincs alkalmuk hozzászokni a l 'Oiesebb mérkőzésekhez. Nehézségek jelentkeznek az edzések körül is: legtöbb fiatal játékosunk tan one és így csak későn és fáradtan mehet az edzésre . . . NÉMETHY IMRE (Diósgyőri MÁVAG): — Elsőrangú gondolatinak tartom, az országos ifjúsági döntőknek egy helyen való megrendezését. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről való fiúk így sokat tanulhatnak egymás játékából. Határozott fejlődést látok az ifjúsági labdarúgásban, amit főleg annak tulajdonítok, hogy a nevelést az egész vonalon szakemberek kezébe tették le. SZABÓ KÁLMÁN (Debreceni Vasutas) : — Ali már hat ízben voltunk eddig országos döntő körmérkőzésben, érvenzetesnek tartom, hogy sok fiatal tehetség kap kedvet a futballozáshoz. Oly sok a jelentkező, hogy már nem is tudjuk felvini őket. Valamit pedig okvetlenül tenni kell, hogy a sok vidéki őstehetség napfényre kerüljön. NACSA SÁNDOR (Szegedi T. G): — Nálunk, Szegeden, mostanában igen nagy az érdeklődés az ifjúsági labdarúgás iránt. Egy-egy jobbnak ígérkező ifi mérkőzésen nem ritkaság az ilOOO néző sem! Többen járnak ifi meccsre, mint az elsőosztályú amatőr mérkőzésekre. Jelenleg 35, vártunk tőlük. Zsákot 16 éves korában már vállain vitte ki a közönségei pályáról és Plattkó 18 éves korában a világ legtökéletesebb stílusban védő kapuvédje volt. Hátvédek és fedezet játékosok terén valamivel biztatóbb a helyzet, de ott sem láttunk kiemelkedő tehetségeket. Talán még leginkább Gyetvai II., az FTC középfedezete tűnt ki munkabírásával és erős lövéseivel. * Mindent egybevetve azonban, úgy látjuk, helyes útra terelődik az ifjúsági futballisták nevelése. Ha egyesületeink és edzőink, — akiket ezúttal külön dicséret illet az ifjúsági játékosokkal végzett nagy és önzetlen munkásságukért — a különböző káros és tévútra vezető »rendszerek« helyett tökéletesebb egyéni technikai tudásra, egységesebb stílusra és önállóbb gondolkozásra nevelik labdarúgó palántáinkat, akkor a magyar labdarúgósport felfelé ívelésének ideje hamarosan el fog következni! Ambrózi Pál: javarészt tehetséges, leigazolt fiatal játékossal rendelkezünk. SZABAD PÁL (Új-Komárom): — Nyugaton tulajdonképpen mindössze egy éve indult meg a komoly nevelő immikia. Ehhez mérten szép az eredmény: nagy tömegek kapcsolódnak az ifjúsági futballba s közöttük már nem egy komoly tehetség bontogatja szárnyait. Van egy fiatal balösszekötőnk, Nagy Mátyás: egymaga 32 gólt rúgott a tavaszi évadban! Hallatlanul gólképes és óriási érzéke van a gól »megérzésére*. örömmel látjuk ezekből a nyilatkozatokból, hogy az ország minden részén komoly munka folyik az ifjúsági tehetségek kibányászására. ----------- * ♦ - -------------így látják ők ... Nyilatkoznak az ifjúsági vezetők FÜLÉBE SÚGJUK, hogy a környéki NB csapat, amely csak ősszel virágzik, komoly veszteség előtt áll. Az »0« betűs triumvirátust és az újdonsült doktort egy új NB-csapatba akarják cepelni. Ahogy vasárnap a déli korzón feltűnt a Hungária elnökének alakja. Nosza megrohanták a drukkerek és meginterpellálták: indul-e hát a Hungária a bajnokságban? ... Választ ugyan nem kaptak, mi azonban megsúghatjuk, hogyjúlius 15-én lesz a sorsdöntő választmányi ülés, amelyen végleg eldől a csapat sorsa.♦ hogy Kovács Kiéri — bár a javulását vízhatlan órájával magyarázzák. Vízhatlan és stopperóráját Tillemannál (V., Vilmos császár út 12.) szerezte be.* hogy Kovács Kiéri — bár a MAC-verseny 100-as futamában a döntőbe sem jutott, a BSziKIKt viadalán pedig 200 méteren a 4-ik helyen futva feladta a versenyt — egyáltalán nem szándékozik visszavonulni. Ellenkezőleg, fogcsikorgatva és dühösen folytatja az edzéseit. Őszre a leggyorsabb futó szeretne lenni .. .* hogy az esetleges nyári címváltozásokat is kérjük közölni, hogy fennakadás nélkül küldhessük a lapot.